Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-05 / 336. szám, csütörtök

A komáromi járás példája Az út vissza a kukoricához vezet ölvecky Ferenc, a cserháti szövetkezet elnöke, találóan je­gyezte meg, hogy a kukorica termesztésétől a kis hozamok és a kapa vette el a termelök kedvét. Állítása való igazság. A kukoricatermesztéssel járó munka és a magas önköltség azt eredményezte, hogy a termelök évről évré kevesebb kukoricát vetettek. 1960-ban még 195 ezer hektár volt a vetésterülete, az idén viszont már csak 130 ezer hektár. A kis hozamokat a komáromi Járás termelői sem nézhették tétlenül. A Járási átlag tavaly is csak 27 mázsát tett ki hek­táronként, a takarmányalapbői viszont 1500—2000 vagon ab­raJ{ hiányzik évente. A szűkös takarmányalap késztette tettre a termelőket, és a Járási mező­gazdasági társulást. A problé­mát azonban nem úgy oldották meg, hogy a kukoricát kiszo­rítsák a termelésből, hanem a hozamok növelését tűzték ki célul. Tavasszal már megírtuk, hogy a tavalyihoz viszonyítva tíz mázsával szeretnék növelni a Járási átlaghozamot Meg is teremtették hozzá a szükséges feltételeket. A 10 500 hektáros vetésterületből 5500 hektárra biztosítottak 26 féle, túlnyomó­részt külföldi kukoricahibrid­vetőmagot. A kukorica újból előtérben A jelek szerint úgy mutatko­zik, hogy a 6100 hektáros terü­letén, ami a szövetkezetek kö­zös tulajdonát képezi, nem tíz, hanem 13 mázsával lesz nagyobb a járási átlagos hek­tárhozam. Ez szép eredmény, mivel egy év alatt 793 vagon­nal növeli a takarmányalapot, azonban ez még nem minden. Az újabb tervek szerint két há­rom éven belül az egész vetés­területen 50 mázsán felüli lesz az átlagos hektárhozam. De egyelőre maradjunk a mánál. Ottjártunkkor a kukoricatörést még nem minden gazdaság fe­jezte be, s a végleges értéke­lésre csak december második felében számíthatunk, de a 300 hektárnyit kitevő kísérleti par­cellák és a kukoricatöréssel végzett gazdaságok eredményei kimagasló járási átlaghozamra utalnak. Kezdjük a kísérleti parcellák hozamaival. Janečka elvtárs sokféle hibridről tesz említést. Én azonban csak a legfontosabbakat jegyzem fel közülük. Kilenc gazdaságban két-két hektárt ültettek be az ismeret­len jugoszláv, magyar, ameri­kai és francia hibridekkel, ame­lyek hozamait az ismert orosz, román és hazai hibridek segít­ségével ellenőrizték Közbeve­tőleg azonban meg kell jegyez­nem, hogy a szükséges műtrá­gyaadagot, a hektáronkénti 550 kilő tiszta tápértéket csak há­rom gazdaságban kapták meg a növények, a többiben csak 320 kilő jutott hektáronként. Az első eredmények Érdemes és szükségszerű volt a kísérletezés. Kiderült, hogy azonos agrotechnika esetén me­lyik hibrid hogyan reagál a műtrágyaadagokra. Legjobbnak a Jugoszláv ZPdc 590-es bizo­nyult, 69,85 mázsás átlagos hektárhozamával (a hektárhoza­mok májusi morzsolt állapotra vannak átszámítva). A második helyet a szintén jugoszláv ZPdc 455-ös foglalta el, 60,42 mázsás hozamával. Harmadik a magyar MV 590-es 60,20 mázsás hektárhozamával. Aztán ismét jugoszláv következik, az OSSK 212-es (59,14 q hozam), majd a magyar MV 530-as (57,31 q hozam). A sok jelzés és szám­adat miatt tovább nem is foly­tatom, összehasonlításul azon­ban néhány ellenőrző hibrid hozamát mégis fel kell jegyez­ni. A KC—3-as hibridünk a 16. helyet foglalja el 44 mázsás hozamával. Az orosz Vir 40,33 mázsát, az LSP (szintén a mi hibridünk) 37,1 mázsát és a román HDF 208-as 34,56 má­zsát termett hektáronként. Az öszehasonlításból kitűnik, hogy azonos körülmények között me­lyik hibridek a legjobbak és melyekkel érdemes foglalkozni. Egy másik kísérleti csoport­ban, ahol csak két-két parcella átlagát ellenőrizték, a ZPdc 590-es hibrid a negyedik helyre került, 65,03 mázsát adott hek­táronként. Megelőzte őt az ugyancsak jugoszláv OSSK 317-es 75,14 mázsás hozamával, a szintén jugoszláv ZPSK 62-es 68,43 mázsás hozamával és a DXL 362-es (USA) 66,11 má­zsás hozamával. Említést érdemel, hogy a csúcshozamok ennél még ma­gasabbak. A szilasi szövetke­zetben, ahol a növények meg­kapták a teljes műtrágyaada­got, az OSSK 218-as (jugo­szláv) 81,06 mázsát. A ZPdc 590-es 77,05 mázsát, az OSSK 215-ös (jugoszláv) 76,98 mázsát, az OSSK 212-es 76,88 mázsát, az MV 590-es 75,75 mázsát, az MV 620-as (magyar) 69,46 má­zsát adott hektáronként. Ha nem tudnánk, hogy Jugo­szláviában még száz mázsát is termelnek hektáronként, a szi­lasiaktól nyugodtan állíthat­nánk, hogy mesébe Illő hozamo­kat értek el. Mind a szilasiak, mind a többi kísérletező ered­ménye arra utal, hogy a 40 má­zsán felüli járási átlag nem túlzás. A további bizonyítékok A szilasiaknak kicsi a gazda­ságuk, az idén csak 34 hektá­ron termesztettek kukoricát. Az egész tábla csupa apró parcel­lából állt, de nem bánták meg a kísérletezést. Az átlagos ho­zamuk — májusi morzsoltra átszámítva -r 63,8 mázsát tett ki hektáronként. Rákczi József agronómus szerint az idén több kukoricájuk termett a harminc­négy hektáron, mint tavaly a hetvenkét hektáron. Pedig az ellenőrző hibridek kevesebbet adtak az átlagnál, például az LSP csak 46,96 mázsát hektá­ronként. Győri László elnök véleménye szerint a legjobb hibridfajták kiválogatásával el­érhetjük a 80—85 mázsás hek­tárhozamot is. Bár igaza len­ne! Cserháton is elégedettek az eredménnyel. A 85 hektárjukon 53 mázsás átlagot értek el. Ez­előtt 28—32 mázsa körül moz­gott a hektárhozam. Legna­gyobb termést az OSSK 317-es adta, 8,5 hektáron 72,8 mázsát termett hektáronként. S ami szintén fontos, kézi munkát nem is alkalmaztak a termesz­tése során. Olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy meg­van a teljes gépsoruk, a vető­géptől a kombájnig (jugoszláv gyártmányok). A gyomtalaní­tást pedig vegyszerek végezték. A pontos vetés esetén egyelni sem kell a kukoricát. Ilyen termelési körülmények és hozamok mellett szinte el­törpül a kalászosok és kukorica önköltsége közötti különbség, ölvecky elvtárs állítása sze­rint a kukorica rövidesen visz­szakerül a régi megbecsült he­lyére, ha megismertetik az új technológiáját és a gazdaságok­nak lehetővé teszik a pontos vetőgépek beszerzését. Az új hibridek vetőmagja drága, 3000 korona mázsán/ként, de a fent említett vetőgép csak 13 kilót „fogyaszt" hektáronként és biz­tosítja a kívánt tőszámot. A ve­tőmag értéke hektáronként csak 400 koronát tesz ki, s így ol­csóbba búza vetőmagjánál is. Mostoha körülmények között Ismerkedjünk meg most egy olyan szövetkezet hozamával is, ahol a legmostohábbak a körülmények. A madari szövet­kezetről van sző, amely 435 hektáron termel kukoricát. A közös gazdálkodás idején a leg­nagyobb hozamot tavalyelőtt érték el, 27 mázsát hektáron­ként. Ottjártunkor még nem fe­jezték be a kukorica törést, de Soóky Lajos elnök úgy véleke­dett, hogy az átlaghozamuk 33 mázsa körül lesz hektáronként. — Több is lehetett volna — mondja az elnök — ha győz­tük volna műtrágyával. Néms­lyik dűlő egyáltalán nem ka­pott műtrágyát, és a szárazság is sokat ártott. Az MV 530-as és az MV 590­es hibrid azonban egy 31 hek­táros táblában 85,1 mázsa csö­ves kukoricát termett hektá­ronként. » Kedvező üzletkötés Néhány mondatban foglalkoz­zunk még a vetőmag beszerzé­sé vei is. Hogy se a vetőmag­árusító, se a szövetkezeteink ne valjanak szégyent az átlag­hozamokkal, az új hibrideket termelő gazdaságokkal szerző­dést kötöttek a komáromi járás szövetkezetei. Azok határozták meg az agrotechnikai eljárást, a műtrágya mennyiségét stb. és aszerint, hogy milyen tala­jokkal rendelkeznek az egyes gazdaságaink, 40-től 50 mázsáig szavatolták a hektárhozamokat. Ha a hozam kisebb volt, a ve­tőmagot nem kellett kifizetni, ha viszont nagyobb, akkor a vetőmag árán kívül megfizették a többlettermelés 30 százalékát is. Gazdaságaink számára ez a szerződés előnyös, valószínű más járásban is vállalkoztak volna rá. Még jóformán el sem terjedt a híre, hogy milyenek a hektárhozamok, máris több helyre kérik a vetőmagot, öl­vecky elvtárs örömmel újságol­ta, hogy már öt levelet kaptak (a lévai, az érsekújvári, a ga­lántai, a trnavai és a terebesi járásból), amelyben a vetőmag felöl és a kukorica termelését illető eljárásról érdeklődnek. Tovább az elkezdett úton A komáromi járásban már megkezdték az úttörő munkát. A kísérletekből meggyőződtek róla, hogy mely fajtákkal érde­mes foglalkozni. A nehézségek ellenére (műtrágya és pontos vetőgépek hiánya) általában szép eredményeket értek el. janečka elvtárs véleménye szerint jövőre a vetésterület­nek a felét jugoszláv hibridek­kel szeretnék bevetni. A ma­gyar hibridekkel bevetett terü­let az idei szinten marad. Ez annyit jelent, hogy a közös gazdálkodás kukoricatermő te­rületének minden hektárába nagyhozamú vetőmag kerül. Még csak annyit, 1960-tól csak egyszer értünk el harminc mázsán felüli hozamot (1966­ban az országos átlag 32,7 má­zsa volt). Ezért érdemel elis­merést a komáromi Járás kez­deményezése. A termelés növe­lés érdekében az úttörő munkát elindította, az eredmények máris biztatók és érdemes kö­vetni a példájukat. Átépítik az érsekújvári vasútállomást. (I. Dubovský f elv. — ČSTK) Meddig lesz még szükségük petróleumlámpára A külvilág nem vesz róluk tudómást. Hozzájuk a világ za­ja megszűrve, finom hangon érkezik el, de az ő panaszuk, kérelmük már évek óta még észrevétlenebből jut el az illeté­kesekhez. Ezek az emberek kint élnek a tanyán, a galántai Já­rás egyik legdélibb részén. .Egyetlen vágyuk, hogy villanyt kapjanak. Gyönyörű vidék. Mintha a te­remtő keze itt tovább munkál­kodott volna. Évek óta Járom ezeket a tanyákat. Szívemben őrzöm lakóik meleg szeretetét, emlékezetembe véstem gondjai­kat, bajaikat. Évek óta hallga­tom . panaszukat, és látom a táj egyetlen, szívbe maró szép­séghibáját: Alsóhatárban 1960­ban vezették be a villanyt, a kisközség szélétől alig másfél­kilométernyire -élő családokról azonban valahogy megfeledkez­tek. Az állami gazdaság vezetőjé­nek régi, de megmásíthatatlan véleménye van: — A gazdaságnak nem érde­ke, hogy bevezesse a villanyt a tanyára. Előbb-utóbb úgyis el kell ezeknek tűnnie. Az alsóhatári HNB titkára, bár elküldte az illetékeseknek a szükséges adatokat, de sza­vai szintén megalkuvásról ta­núskodnak: — Ezek a házak 40—50 év múlva „felélik" önmagukat... Az ilyen vélemények után Is­mét ellátogattam a tanyákra, hogy meggyőződjem a valóság­ról. Vérkönél nyolc házban élnek villany nélkül. Vojtkáéknál megmutatják a telepes tv-t, amely már második éve műkö­dik. Az idősebb fiatalember el­mondja, hogyan töltik fel az akkumulátort. A ház végében egy magas vaskonstrukción la­pátokkal felszerelt kereket forgat a szél, ez fejleszti az áramot. — Sokba került, de megérte — mondja a fiatalember. A kérdésemre, nem készül­nek-e egyszer elköltözni innen, csak mosolyognak. És ismét a fiatalember adja meg a választ: BENYUS jÖZSEF A VILÁG MEZŐGAZDASÁGÁBÓL Lengyelország a KGST keretében A lengyel hírszolgálat érde­kes adatokat közölt a KGST tagállamok mezőgazdasági együttműködéséről. A mezőgaz­daságban több olyan prob­léma merül fel, amelynek meg­oldása előnyösebb az együttmű­ködés keretében. A KGST hét tagállama (Mon­gólián kívül) több mint 601 millió hektár földdel, 2,5 mil­lió traktorral, 12 millió lóval (ebből 2,5 millió Lengyelor­szágban van) rendelkezik, és tiszta tápértékben számítva 8,5 millió tonna műtrágyát használ fel. Az évi mezőgazdasági ter­melés mennyisége 90—100 mil­lió tonna búza, 20—25 millió tonna rozs, 15—16 millió tonna hús, 90—95 millió tonna tej és még többféle, jelentős mennyi­ségű termék. A tagállamok me­zőgazdaságában megközelítőleg 35 millió személy dolgozik. A KGST tagállamok fontosnak tartják a jó minőségű vetőmag biztosítását. Lengyelország 1966-ban tagállamok rendelke­zésére bocsátott 86 000 mázsa takarmány-, zöldség- és cukor­répamagot, valamint 30 000 má­zsa ültetőburgonyát. Tőlük vi­szont beszerzett 158 000 mázsa különböző vetőmagot, legfőkép­pen kukoricát, napraforgót, lu­cernát, pohánkát és őszi búzát. A növényvédelem terén szin­tén szoros az együttműködés. Az egyes államok tudományos intézetei a kísérletezés eredmé­nyeiről tájékoztatják egymást. Lengyelországot — többek kö­zött — megbízták, hogy 22 féle növényvédő vegyszert próbál­jon ki, amelyeket siker esetén a KGST minden tagállamának szállítana. Az állattenyésztés területén elsősorban a takarmányalap biztosításának a kérdése a kö­zös probléma. Folyamatban van a fajállomány kölcsönös kicse­rélése, szervezik az állategész­ségügyi kölcsönös segítségnyúj­tást, együttműködnek a techni­kai szolgáltatások terén. A KGST keretében még egész sor más ágazatbeli együttműködést kellene említeni, melyeknek eredménye, a tagállamok mező­gazdaságában tapasztalt rend­szeres fejlődés. Néhány kulcs­fontosságú tudományos és tech­nikai kísérletezésben Lengyel­ország az irányító szerepét töl­ti be. Mindenekelőtt növényvé­dő szerekkel, a legelők talajá­nak javításával és az erdőgaz­daságok körzetesítésével kísér­letezik. — Ha idáig kibírtuk, addig már csak kibírjuk, amíg beveze­tik a villanyt. A szomszédban kúriának be­illő ház áll. Néhány évvel ez­előtt építhették újjá. Vagy száz méterrel arrébb Mészárosék is, lakáros épületben laknak. Ked­vesen fogadnak, betessékelnek a konyhába. A gazda bort tölt ... Félhomályban emeljük poha­rainkat, közben elmondom, ml járatban jöttem. - >'••• 1 — Akkor írja meg azt is, hogy akár légy Is beleeshet a borba, az ember nem veszi ész­re... Petrót- gyújtani korai len­ne még, Látja — mutat a fal­ra —, a belső vezeték nálunk is be van vezetve. Már csak a külső hiányzik. Nyár elején vol­tak kint a körzetről. Azt mond­ták, tavasszal bevezetik már ide ts a villanyt. De sajnos azt soha sem mondják, melyik ta­vaszra gondolnak ... Mosolyog, de a kapuban el­gondolkoztató szavakat mond: — A folyón túl, Faluhelyen talán még nagyobb távolságra, mint mi, egy istálló van. Két ember etet ott marhákat. Oda, az állatoknak a nádszegi szö­vetkezet be tudta vezetni a vil­lanyt? Hát mi emberek, még olyan megbecsülést sem érde­melünk, mint azok az álla­tok .. .?> Ízelítőt szerezve a vérköi ta­nyák ' életéből, kissé megnyu­godva karikázok a kisközség alsó határában a töltés mellett megbúvó tanyákhoz, Korsósba. Öt ház van itt, 20 lakóval. Mészárosnénak négy gyerekre kell mosnia, vasalnia. A víztől kirepedezett tenyerét mutatja. — Látja, ilyen kézzel kell mosnom ... A kisebbik fiútól kérdem: — Elmennétek Innen lakni? — Soha. — Jó itt? — jó bizony. Csak villany kellene. Mészáros néni nevetve elárul­ja, mit mondott neki ez a fia: „Édesanyám meglátja, majd ha én felnövök, beszerelem ide a villanyt." Telepes tv-készüléket akar­nak vásárolni. Panczáéknál már van. Néha-néha átmennek a gyerekek... A szomszédban a fiatalember áramfejlesztőt akar beszerelni, amely még a kuko­ricadarálót is meghajtjá ... Mindegyik házban nemes ter­veket szövegeinek a lakók. Nem kívánkoznak elköltözni innen. Hiszen csaknem mindnyájan itt születtek. Erősen köti őket az emlék és az otthon iránti sze­retet. S ahányszor elbúcsúzom tő­lük, mindig azon töprengek, hogy amikor a technika csoda­gépei a világűrben száguldanak, illenék végre már azokra is gondolni, és megteremteni azok boldogságát is, akik életük ed­digi szakaszán becsületes mun­kájukkal éppen úgy hozzájárul­tak szocialista társadalmunk építéséhez, mint mások, — csak még kissé mostohább körülmé­nyek között —, tehát nekik is éppen úgy kellene részesülniük a megteremtett Javakból, mint másoknak. Ez az Igazság . .' FODOR RUDOLF 1968. % XII. S.

Next

/
Thumbnails
Contents