Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-04 / 335. szám, szerda

ú\ kÖKiyvek ALEXANDRE DUMAS: EMMA LYONNÁ Az egyenrangúság útján Zárónyilatkozat a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselőinek országos ér tekezletéről Dumas az 1798—99-es évek Izgalmas nápolyi eseményeit eleveníti fel regényében. Garibaldi győztesen vonul végig Szicílián és bevonul Nápolyba. A minden új iránt érdeklődő Dumďs Itáliába utazik, s négy évet tölt ott. Maga a történet a zsarnokság tombolásáról, bukásáról és restaurációjáról szól, egy ifjú szerelmespár boldog A két világháború közötti szlovák próza eredeti hangvételű és sajátos egyéniséget tükröző műve az Egy a milliók közül. A könyv Jozef Mak egyszerű történetét mondja el, aki a törvénytelen gyerekek nehéz sorsát éli. A szenvedések végtelenségét fokozza, hogy katonaideje letöltése után döbben rá, régi szerelmét távollétében bátyja feleségül vette. Bár ő maga megnősül, a nagy szerelem egész életén végig vonul, Marcus Clarké kalandos sorsú költő és újságíró, aki 16 éves korában — apja halála után — egy ausztráliai rokonához kerül, s egészen fiatalon ismertté válik neve. Életfogytiglan című regényét az egyik lap folytatásokban közölte. A regény az ausztráliai irodalom első jelentős alkotása. A történet végletesen romantikus, sőt Az angol irodalomtörténet egyik érdekessége a három Bronté lány működése. Apjuk szegény lelkész volt egy kis faluban. A három lányból — a kedvezőtlen körülmények ellenére is — ismert regényíró lett, s mindhárman nagyon fiatalon haltak meg. Charlotte főműve a Jane Eyre, Emily irta az Üvöltő szelek-e t, Anne pedig Agnes Gfey című regényével tűnt ki. Hármuk közül Charlotte a legismertebb. Jane Austen és George Eliot mellett a legnagyobb angol regényírónők közé sorolják. Charlotte Brontö regényében egymásra találása és tragikus sorsán keresztül ábrázolva az eseményeket. Az Író — ragaszkodva a történeti tényekhez — rendkívül szimpatikusán írja le hősei sorsát, s ugyanakkor egyértelműen elítéli az emberi boldogságot fenyegető önkényt, zsarnokságot. (Európa Känyvkladó, I., II. köt.) (80.— korona) s csak felesége halálakor ébredannak tudatára, mit köszönhet asszonyának, s kit veszített el benne. A regény nemcsak Jozef Mak életének története, hanem ugyanakkor a nép szenvedésének története is. A közvetlen, emberi hangú mű amolyan fájdalmas visszapillantás a múltba, melyből oly nehéz volt kitörni. A fordítás Zótyomi Antal munkája. (TATRAN, 308 old.) (14,50 korona) olykor melodramatikus, tele véletlenszerű eseményekkel, csodás fordulatokkal. Ausztrália ifjúkoráról, a deportálások rendszeréről és a fegyenctelepekről olvashatunk a regényben, a fantasztikus figurák és a kordokumentumoknak beillő leírásokon keresztül. (Madách KOnyvkiadá, 818 old.) (33,— korona) a romantika igazi vonzerő s a szenvedély realista ábrázolásával párosul. Jane Eyre című regénye a maga korában megbotránkoztatta és elbűvölte az olvasót. Amikor ugyanis a nő csak tárgya lehetett a szerelemnek, alanya pedig soha, érthető, hogy Jane Eyre naiv tisztasága és csupa forrongása a korabeli olvasónál különböző fogadtatásban részesülhetett. A regény a modern szerelmi regény útjának egyengetóje, s előfutára a nők egyenjogúsításáért vívott harcnak. (Madách Kanyvkiadú, 498 old.) (34,— korona) Azok a törekvések, amelyek 1968 januárjától a CSKP kezdeményezéséből szocialista társadalmunk demokratikus megújulására és államunk föderatív átalakítására irányulva kibontakoztak, a csehszlovákiai magyar nemzetiség körében is élénk és termékeny hatást váltottak ki. A csehszlovákiai magyarság a szlovák és cseh nemzet föderatív kapcsolatának megvalósításában a köztársaság állami egységének biztosítékát látja; a két többségi nemzettel együttélő nemzetiségek jogainak a szocialista demokrácia elveivel összhangban levő rendezését — saját nemzeti érdekeinek, gazdasági, politikai és kulturális lehetőségeinek korszerű kiteljesítésén kívül — szintén olyan követelményként fogja fel, amely a közös haza belső biztonságának megerősítését hivatott szolgálni. A magyar nemzetiség államalkotó jellegéről és szerepéről fejlődésének folyamán többször, többek között ebben az évben ls fényes tanúbizonyságot adott, annak ellenére, hogy a nemzeti kollektívumból adódó jogigényeit a demokratizálódási folyamattal megdöbbentő ellentétben álló nemzetiségellenes kampányban kétségbevonták, elvitatták. Nemzetiségi társadalmunkban a köztársaság nemzetei és nemzetiségei közötti baráti együttélés és a közös kötelességekből fakadó egyenjogúság eszméje még fejlődésünk első szakaszában kialakult. Ennek az eszménynek egyik legjelentősebb kialakítói és megfogalmazói azok az értelmiségi csoportok voltak, melyek a két világháború közti munkásmozgalomban és az akkori haladó ifjúsági mozgalmakban, főleg a Sarlóban máig hatóan példamutató tevékenységet fejtettek ki. Az egész magyar nyelvterületre jelentős demokratikus hatást gyakorló Sarló-nemzedék a nemzeti sajátosságokhoz való természetes ragaszkodás mellett a magasrendű és áldozatos nemzetköziség hordozója és a köztársaság népei baráti együttmunkálkodásának hirdetője, eszményítője volt. A nemzetiségi kérdés elemzésénél azonban a sarlósok nemcsak az itteni magyarság adott helyzetéből és a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek békés együttélésének, termékeny szellemi kapcsolatának követelményéből indultak ki, de Közép-Európa ""kis népeinek hasonló tartalmú fejlődését és a magyarsággal közös gazdasági érdekeit is figyelembe vették. „Kelet-Európa kis nemzete) nem fejlődhetnek egymás ellen" — írta Balogh Edgár 1929-ben. S mi, 1968-ban, 40 év múlva sem mondhatunk mást. Közép-Európában ma természetszerűen minden helyi kérdés egyetemes problémaként Jelentkezik, s a szlovákiai magyarság (s benne a szlovákiai magyar értelmiség) akkor szabadul meg az elmúlt 20 évben szemléletét jellemző provincializmustól, ha megpróbál ehhez az egyetemes problémához felnőni. A második világháború és következményei okozta félbeszakadás után 1948-ban a csehszlovákiai magyarság történetében is minőségileg új szakasz nyílott meg. Az akkor megindult szocialista fejlődés reményteljes ígéret volt az elmúlt nehéz évek csalódásai és megpróbáltatásai után. Magyarságunk a nehéz körülmények között, értelmiségétől megfosztva, politikai dezorientáltságban élve, az önbizalom teljes hiányában és a kiszolgáltatottság nyomasztó érzésének hatása alatt a társadalmi, politikai élet peremére került. A kivezető út ebből a helyzetből számos buktatón és akadályon keresztül valósult meg. Törvénybe foglalt kisebbségi jogaink minimálisak voltak, szinte kizarólág kulturális közegben mozoghattunk és fejthettünk ki tevékenységet. A magyarság politikai és közéleti szerepe egyénekre korlátozódott, akik kevés kivételtől eltekintve, lényegében és igazában nem voltak tolmácsolói, élharcosai a csehszlovákiai magyarság jogos nemzetiségi igényeinek. E rövid visszapillantás részben tükrözi annak a 20 éves deformációktól terhes politikai gyakorlatnak a jelenségeit, amelyek a nemzetiségi létünkből fakadó korlátozások mellett — megbénították egyenes úton való nemzetiségi kibontakozásunkat az élet szinte valamennyi területén. Ezért történhetett meg az, hogy az említett kibontakozás fordított irányú társadalmi mozgás eredményeként érhette el a jelenlegi szintet. Az 1949-ben létrejött CSEMADOK szigorúan kulturális, népnevelő, népművészeti tevékenységéből kiindulva jutott el 1968-ig, amikor a nemzetiségi kérdés megoldása terén a csehszlovákiai magyarság egészének szószólójaként lépett és léphetett fel, lényegében társadlom-politikai követelésekkel. A szükségszerű társadalmi fejlődés azonban a torzítások ellenére ls szinte alapjában változtatta meg magyarságunk társadalmi struktúráját. Népi talajból kisarjadt irodalmár, újságíró, pedagógus értelmiségünk mellett fokozatosan egy új generáció felnövekedésével — bár egyelőre szétszórtan — létrejött természettudományi, műszaki és újabb humán értelmiségünk. Elértük azt a szintet amikor szükségessé válik nemzetiségi múltunk és jelenünk tudományos szintű viszgálata, feltérképezése. A megnövekedett igények, a kor, a tudományos-műszakl forradalom korszaka, a progresszív társadalmi fejlődés érdekében elengedhetetlenül megköveteli a konkrét tudományos Ismeret- és információrendszer kialakítását. Szükségesnek látjuk olyan központi szintű magyar intézmények és értelmiségi szakmai csoportok létrehozását, amelyek egyrészt hatékonyan bekapcsolódnak a csehszlovákiai magyarság szellemi életébe, másrészt a csehszlovákiai magyarság helyzetének a problémáinak tudományos adatszerű feldolgozásán és minősítésén túl hozzájárulnának gazdasági, jogi, politikai és kulturális problémáink megoldásához. Szükségesnek látjuk, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának titkársága mellett megalakuljon egy hivatásos tudományos szakcsoport, amely kidolgozná létesítendő nemzetiségi tudományos intézetünk koncepcionális kutatási programját, és megkezdené a tudományos (történelmi, néprajzi, szociológiai, irodalom- és nyelvtudományi) szaktanácsok kiépítését. Az egyes szaktanácsok feladata az lenne, hogy a felsorolt szakterületeken megkezdje és megszervezze a tudományos kutatómunkát, s ezáltal értelmiségünk szakmai tudásának elmélyítését is hathatósan befolyásolja. A tudományos kutatómunka bázisainak megteremtésén túl el kell érnünk azt is, hogy az értelmiség azon csoportjai, amelyek eddig' a nemzetiség szellemi életében tevékenyebben nem vettek részt, a népnevelő-ismeretterjesztő munkába is aktívan bekapcsolódjanak, és segítsenek létrehozni azt a szükséges erőforrást, amely feltétele a tudományos szintű gondolkodás kialakításának. Fontos lenne ehhez a Természet és Társadalom című folyóirat szerkesztési koncepciójának megváltoztatása olyan értelemben, hogy eredeti tudományos-ismeretterjesztő írások jelenjenek meg benne csehszlovákiai magyar szerzők tollából. A Szocialista Nevelés című havi szaklap szerkesztési koncepcióját is olyan értelemben kellene megváltoztatni, hogy a pedagógiai • kutatómunka ösztönzőjévé váljon és nagyobb teret adjon az iskolaügyünket érintő problémáknak. Az 1968. október 27-én elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény a nemzetiségeknek is kollektív Jogokat biztosit. A közeljövőben külön törvények vannak hivatva biztosítani a nemzetiségek és így » csehszlovákiai magyarság nemzeti életének kiteljesedését. Elvárjuk, hogy ezek a résztörvények az alkotmánytörvény által keretszerűen biztosított nemzetiségi képviseleti és végrehajtószervek létesítésével, a nemzetiségi szempontok szerinti területi átszervezéssel, a nyelvi Jogok rendezésével, külön nemzeti iskolai és kulturális irányító szervek létesítésével, a sajtó és gyülekezési Jogok kiszélesítésével rendezik majd a csehszlovákiai magyarság részvételét az államhatw* lom gyakorlásában. A jelen helyzetben és a jövőben programszerűen arra kell törekednünk, hogy az alkotmánytörvény és a résztörvények adta jogokat és lehetőségeket a legteljesebb mértékben kihasználjuk és érvényesítsük. Igy tudjuk demonstrálni legméltóbban azt az elképzelésünket, hogy ez az alkotmánytörvény — a múlttal szemben újat hozó pozitívumai ellenére is — átmeneti jellegű, s a jövőt nézve továbbra is az önigazgatás elvének törvényébe foglalását tartjuk végleges megoldásnak. A nemzetiségi jogaink érvényesítése folytán kibontakozott alkotó energia, meggyőződésünk szerint, elsőrendű gazdasági és kulturális érdeke mind a szlovák nemzetnek, mind a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. A csehszlovákiai magyarság és annak értelmisége, híven haladó hagyományainkhoz, a Sarló megfogalmazta közép-európai közeledés gondolatához, továbbra is törekedni fog a szlovákság és magyarság termékeny együttmunkálkodására, abban a meggyőződésben, hogy a kicsinyes torzsalkodáson való felülemelkedés a jövő útját egyengeti. A csehszlovákiai magyarság félévszázados története folyamán, sorsfordulók kavargásában, becsületes kiállásával számtalanszor tanúbizonyságát adta hazafiúi és etikai érettségének. 50 éves múltunk folyamán, ha nem is mindig, de többnyire a demokrácia, a humánum eszméi, a társadalmi haladást elősegítő törekvések érvényesültek. Ez ma sincs másképpen, mert a magyarságot megillető jogok törvénybe foglalásáért kifejtett tevékenységünk voltaképpen a demokráciának az általános emberi jogokért folytatott harc humánus eszméjének a kifejezője. Meggyőződésünk, hogy az emberi, de ugyanakkor a nemzetiségi Jogok a gyakorlatban maradéktalanul csak mélyen demokratikus elvek alapján irányított társadalmi rení^szerben érvényesülhetnek. Az elmondott elvek és eszmék jegyében kell megvalósítanunk a csehszlovákiai magyar társadalomban mindazokat a törekvéseket, amelyek népünket a társadalmi és polir tikai közélet egyenrangú részesévé emelik. Magas-Tátra, 1968. november 23—24. A Felkelő ŕ országának Egzotikus légköre van most a bratislavai Dosztojevszkij sori kiállítási pavilon termeinek. A távol-keleti szigetországot óriási vérvörös napkorong jelzi, körülötte sötét virágtartókban az ikebana előírásai szerint elrendezett téli pihenésre készülő faágak. És első, de nem utolsósorban a falakon mintegy 40 mai japán grafikus fametszetei. A japán művészet kínai hatás alatt fejlődött s megtartotta kapcsolatát a kalligráfiával. Elvont és gondolati jellegű maradt s összevontságra törekvő. Ezt az úgyszólván páratlan művészetet három festőiskolában, az osakal, a kiotói és edoiban termelték kl. Edóban népi, plebejus iskola is volt. A fametszet a legrégibb sokszorosító művészet. A színpompás japán grafika a 19. században nagy hatással volt az európai művészetre. Űsi hagyományra tekint vissza, de tovább élő művészet. A korunkbeli fametszetük a mához kapcsolódik, s a modern grafika forma-eszközeinek — az európaiénak is — gazdag fegyvertárából válogat. A kis felületekre összpontosított metszetek a sokarcú világ szubjektív képét adják, és kimerítő részletezés helyett a dolgok szellemét éreztetik. Közös jellemzőjük: a mesterség erénye, az anyaggal való mély emberi kapcsolat, a ragyogó technikai megoldás. Ezenfelül a biztos, kultúráltság és a teremtő ötletesség. Megnyilatkozásaikban felemelő ünnepélyesség érzik, s a művészetnek nagy-nagy megbecsülése. Jellemző erejük tömény, sűrítéseik szellemesek. • Megragadó Ikeda Maszuo lapján a páronként összefonódó négy kéz, s fölötte a friss könynyedséggel felvázolt apró figumai fametszetei rális csoportok, valamint Kinosita Tomio op-art szerű vonalhálóval alakított Álarca. — A Kő dala Hagihara Hideo műve, kötetlen grafizmusával hat. — Hamaguhi Jozo rafinált egyszerűséggel és tiszta költőiséggel vésett fába egészen hétköznapi dolgokat: egy színes gyapjúgombolyagot, s egy tenyérnyi felületre légies finomsággal rögzít két szem cseresznyét. — Szató Kijosi kiotoi városrészletének fekete, barna és fehér árnyalatai szimfonikus hangvételűek. — Jamagussi Kijosi lapján élő vörösen lüktet elő a Csira a sárga burokból —. Tazsima Hiroyukl fekete homályból kéken derengő eget varázsol elő. — Szaszazima Zsumpei a fametszet nyers anyagszerűségével fejezi ki Buddha hatalmas, fenséges lényét is ritka megelevenítő erő vei Idéz egy kegyetlen szamu rajt. — Kano Micuya halvány holdfényben remegteti a fehér tarajú hullámokat. S lehetne még sokáig folytatni és szólni lapokról, melyekből izgalmasan tűnik elő egyetlen élénk folt, az ellenpontozás képviselője, vagy egy üresen hagyott hely, akárcsak a szünet a zenében. Másutt a vonal váratlan kadenciája hat, vagy az oldott kalligrafikus vonalvezetés. Avagy a színek harmóniája bilincsel le. S külön méltányolható, hogy a megismert művek stiláris modrosságtól mentesek. Az értékes anyag élmények és emiékek látomássá átlényegített őszinte művészi kivetítése. — A mai japán fametszetek hazájuk forma- és ízlés-világának képzőművészeti megfogalmazásai. Megfogalmazások, melyek csökkentik a távolságot nemzeteink között. BÁRKÁNY JENŰNÉ J. C. HRONSKÝ: EGY A MILLIÓK KOZUL MARCUS CLARKÉ: ÉLETFOGYTIGLAN CHARLOTTE BRONTE: JANE EYRE A Felkelő Nap országának mai fametszetei