Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1968. december 29. A NAP kel: 7.32, nyug­szik: 18.00 órakor. A HOLD kel: 12.20, nyugszik: 2.33 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük TAMÁS—MILADA, nevű kedves olvasóinkat • 1743-ban halt meg HYA­CINTHE RIGAÜD francia festfi, a 18. sz. elsS falé­nck egyik legjelentősebb arcképfestfije (szül.: 1659). • 1898-ban születatt DÁ­VID ALFARO SIQÜEIROS, a haladó mexikói festészet egyik mestere. Levél - bizalom Általában kinek ír az em­ber? Annak, akit szeret, aki­ben bízik, akihez van vala­mi köze. Talán nem leszünk szerénytelenek, ha azt ál­lítjuk, hogy lapunk olvasói­nak jelentős része nemcsak olvassa az Oj Szót, de bizo­nyos mértékben a lap elő­állításában, szerkesztésében is részt vesz. Es ez minde­nekelőtt levelek útján tör­ténik. Ezt még akkor is nyugodt szívvel állíthatjuk, ha az ntóbbi időben mintha csökkent volna a beérkező levelek száma. Ennek sok oka lehet és a sok között talán egyike az is, hogy le­veleket önálló cikkek tormá­jában kevesebbet közöltünk. Ebből aztfin arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a lapnak talán nincs is szük­sége a levelekre, nem tartja érdemesnek az olvasók, egy­szerű emberek véleményét. Akik talán Így látnák a dol­got, engedjék meg, hogy megnyugtassuk őket: a le­veleket a jövőben is szíve­san fogadjuk és érdemben foglalkozunk valamennyivel. Nincs az a levél, amelyet valamilyen formában ne tudnánk hasznosítani. Ha csökkent is az önállóan kö­zölt levelek száma, egyre több viszont az olyan cikk, amely fölött ezt olvashat­juk: „Egy levél nyomán." Az ilyen cikkeknek a mag­vát, velejét a levélíró sorai teszik, kiegészítve a szer­kesztőség észrevételeivel, állásfoglalásával. Hogy őszinték legyünk levelező­inktől mi nem is várjuk azt, hogy cikkeket, riportokat küldjenek szerkesztősé­günknek. Sokkal hasznosabb munkát végeznek akkor, ha a társadalmi élet pozitív vagy negatív jelenségeire hívják fel a figyelmünket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben önállóan nsm közöljük levelezőink írásait. A jó, érdekes mon­danivalónak ezután is he­lyet adunk a lapban. A levelek egy részét tehát a legértékesebb információk egyikének tartjuk. Igy is ke­zeljük őket. Előfordulhat­nak, — mint ahogy számta­lanszor meg is történik — hogy a felvetett kérdés In­tézése vagy tisztázása meg­haladja lehetőségeinket. Ilyenkor — egyrészt — ki­kérjük az illető területen jártas szakemberek vélemé­nyét — másrészt — felhív­juk az Illetékes hivatalok fi­gyelmét a történtekre. Mindent egybevetve — és ezt a legőszintébben mond­juk — számunkra valameny­nyi levél becses. Mögötte az embert keressük és látjnk, aki bizalommal fordult hoz­zánk, aki útbaigazítást, ta­nácsot, segítséget vár tő­lünk. Ml — és ez nem frá­zis — a levél és a bizalom közé egyenlőségjelet te­•züok. Most az új esztendő küszöbén kívánjuk, hogy a kölcsönős bizalom a jövőben még szilárdabbá kovácsolód­Jék. A SZERKESZTŐSÉG BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK # Uj január küszöbén Éppen egy esztendeje, hogy Csehszlovákia neve tartósan felkerült a világlapok első oldalára. Az éter hullámain át ér­kező, távoli népek véleményét tükröző rádióadásokat hallgat­va is lépten-nyomon találkozunk hazánk nevével. Nem utolsó­rendű dolog, hogy a világ érdeklődése középpontjába kerül­tünk. Jó tudni, hogy a világ számos országának kommunistái elragadtatással nyilatkoznak a csehszlovák kísérletről. Szívet­lelket melengető érzés, hogy a világ számos szellemóriása a múlt Január őta eltelt Időszakot a szocializmus egy új, minő­ségileg magasabbrendű fejezete kezdetének tartja számon. Tetteink elbírálásánál azonban — ha ezt egyesek kétségbe is vonják — a legllletékesebbek mégiscsak mi vagyunk, így tegyük fel hát a kérdést: siker vagy kudarc követte-e 1968. Januárját Ha csak azt vennénk figyelembe, ami augusztusban történt, akkor mérlegünkön a kudarcok összehasonlíthatatlanul túl­tengenének a sikerek fölött. Ha mindazt, amit egyes baráti országokban — nyilván egy tragikus félreértés folytán - han­goztattak rólunk, készpénznek vennénk, a szégyenkezésre is elég okunk lenne, mert eszerint kilenc hónap alatt elherdál­tuk azt, amit több mint húsz éven át építettünk. Mert az ellen­forradalom terjeszkedésének — mint ahogy azt egyesek állít­ják — tétlenül nézése haladó emberek számára, és méglnkább kommunisták számára szégyenletes dolog. Csakhogy az ellenforradalomról szóló legendák az utóbbi né­hány hónap leforgása alatt szappanbuborékként semmivé vál­tak. Az állítólagos ellenforradalmár vezetőkről kiderült, hogy azok becsületben megőszült kommunisták, akik évtizedek alatt se felejtették el, hogy ml a demokrácia, akik a szocializmust és a demokráciát édestestvérnek tartják. Csehszlovákiában a leglényegesebb Irányzat haladó volt, aminek legfényesebb bizonyítéka, hogy létrejött a kommunis­ta pártnak a tényleges, minden manipulációtői mentes tekin­télye. Azt viszont távolról sem állíthatjuk, hogy nem követtünk el hibákat A legnagyobb hibák egyike az volt, hogy a szocia­lizmus első húsz esztendeje alatt a nép nem tanulhatta meg a hatalom gyakorlását. A társadalmi piramis alapját képező egyének számára nem vált lehetővé az önálló gondolkodás, a túlságos centralizálás a gondolkodásmód uniformizálásában bosszulta meg magát. Gazdasági téren — de politikailag is — csak félgőzzel voltunk képesek dolgozni, így amellett, hogy a Januárban megkezdett mű továbbfejlesztésére csak kilenc hónap maradt, a csak félsikerek elérésében szubjektív ténye­zők, egyéni kvalitások hiánya is közrejátszott. Ml, csehszlovákiai magyarok is lenyeltünk néhány keserű tablettát. Hordalékként a nacionalista szenvedélyek ls felszín­re kerültek. Ezekre — szerencsére — méltó módon féleltünk és nem a szemet szemért elvet követtük. Az új január küszöbén, amikor mérleget készítünk az elmúlt tizenkét hónap tevékenységéről, megállapíthatjuk, hogy egy­valamit sem augusztus, sem a titkos diplomácia, sem a politi­kusok álláspont-módosítása nem tudott megváltoztatni: 1968. januárjának szelleme él, az emberek — akárcsak egy eszten­deje — változatlanul tettrekészek. És ez — nem kevésl TÓTH MIHÁLY KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Pillantás hátra "és előre Az óév végén minden jó gazda számvetést készít arról, mit végzett az elmúlt esztendőben, és latolgatja a Jövő várhoíjj/ eredményeit. 1968 búcsúztatása, sajnos, távolról sem olyan örömteli, mint amilyennek tavaly Ilyenkor reméltük. Az amerikaiak vietnami háborúja továbbra ls a legnagyobb akadályt jelenti a nemzet­közi feszültség enyhítéséért küzdő erők számára. A ma már több mint félmilliós amerikai expedíciós hadtest közel nyolc­éves dél-vietnami tevékenységének egyedüli kézzelfogható „eredménye" az, hogy Washingtonnak akarva — nem akarva le kell ülnie a zöldasztalhoz a VDK kormányának és dél-viet­nami nép nagy többségét képviselő felszabadítási frontnak ve­zetőivel. Le kell ülnie, mert a hadüzenet nélküli háború ered­ménytelensége egyre jobban megosztja magát az amerikai tár­sadalmat Is. Johnson elnök négy évvel ezelőtt a választási győ­zelem érdekében azzal licitált rá a vietnami eszkalációt köve­telő Goldwaterre, hogy a „gyors és olcsó győzelem" jelszavá­val elrendelte a VDK elleni légitámadásokat. S az idén októ­berben ugyanaz a Johnson — ismét választási taktikából — beszüntette a demokratikus Vietnam elleni bombatámadáso­kat. Johnson „mentőakciója" későn érkezett. A Fehér Házba nem demokrata elnök kerül. A Nixon-kormánytól most azt várják, hogy véget vet a kilátástalan háborúnak. A párizsi béketárgyalások körüli amerikai és saigoni huzavonából, saj­nos, egyelőre csak arra lehet következtetni, hogy a vietnami béke messzi távlat. Nixon januári beiktatása után Joggal várja a világ, hogy a sokat hangoztatott jószándékokat végre tettek is kövessék. A nemzetközi feszültség második gócpontja — a közel-keleti válság. E téren sem sokat változott a helyzet. Az 1967-es arab­izraeli háború óta Izrael számtalanszor kifejezésre juttatta, hogy a fegyveres megoldásban látja a kérdés végleges meg­oldását, noha az ENSZ tavaly novemberében hozott határozata valamennyi érdekelt fél számára elfogadható alapot terem­tett e térség államainak békéjére és biztonságára. Az elmúlt hetekben észlelt fokozódó diplomáciai tevékeny­ség — beleértve a nagyhatalmak erőfeszítéseit ls — meg­csillantották a reményt, hogy az eddig Izraelt fenntartás nél­kül támogató amerikai politikában némi reális változás tör­ténik. A nemzetközi kommunista mozgalom egysége körül ls sok bonyodalom merült fel. Az előkészítő bizottság lényegében kidolgozta és elfogadta a kommunista és munkáspártok új, nemzetközi találkozójának időpontját és helyéť. Az augusztusi csehszlovákiai események természetesen új problémákat vetet­tek fel nemcsak a szocialista országok pártjaiban, hanem az egész kommunista és munkásmozgalomban is. Itt ls hosszú, türelmes tárgyalásokra kell számítanunk, hogy az egység, az Imperializmus elleni harcra való felsorakozás érdekében kialakuljon a bizalom, a megértés és az összetartás szelleme. Az emberiség örök tulajdonsága, hogy bízik a jövőben. A rossz után mindig jót remél. Mi is azzal a reménnyel zárjuk az óévet, hogy az elkövetkező év sokkal több örömet és bol­dogságot hoz a földkerekség valamennyi lakójának. TÓTH GÉZA Gromtko szovjet külügyminiszter a közelmúltban látogatást tett Kairóban, és a közel-keleti fejleményekkel kapcsolatban beható tárgyalásokat folytatott Nasszer elnökkel. (CTK— UPI felvételei A karácsonyi ünnepek küszöbén átadták rendeltetésének a Brenner-hágóba torkolló műút utolsó szakaszát. (CTK— UPI felvétele) A karácsonyi ünnepek előtt fellőtt Apollo 8. amerikai űrhajó háromtagú személyzete december 27-én — eredményes kísér­létük befejezése után — sikeresen leszállt a tengeren. Képűn• kön Lövell űrhajós karácsonyi üdvözletét továbbítja a Földre. (CTK— UPI felvétele) , Messziről jött „turisták" - Vigyázat! Atlanti cápák a Földközi-tengerenI ( Ka m b rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents