Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-29 / 357. szám, Vasárnapi Új Szó

Bra 1 horont SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Mint minden esztendőben — az idén is nagyon boldog új évet kívánunk lapunk olvasótáborának, minden kedves munkatársának és terjesztőjének. És természetesen boldog új esztendőt kívánunk a Cseh Szocialista Köztársaságnak is. Ám, hogy mégis címbe foglaltuk a Szlovák Szocialista Köztársaság nevét, annak megvan az oka! Ez az új év ugyanis nem olyan egyszerű, megszokott új év. Hazánk két szocialista köztársasága indul most el egy új úton, a két önálló nemzet, föderatív kapcsolatának útján a közös Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ez a tény elsősorban a szlovák nemzet számára jelenti egy fél évszázados harc győzelmét, mégpedig — és ez ebben a különös — nem ellenséggel, hanem egy olyan nemzettel szemben, amellyel ötven, de talán százötven év óta kíván közös hazában élni nemzeti szuverenitásának, önállóságának tiszteletben tartósa mellett. Ezt igazolja a történelem is, hiszen ez volt Štúrék törekvése már az 1848-as években, ilyen szándék hatotta át a szlovák nemzetet 1918-ban, majd az eperjesi tanácsköztársaság idején is, amelyet a történészeknek hosszú éveken keresztül még említeni sem lehetett büntetlenül. Csak most, az 1969-es jubileumi évben van kilátás a szlovák nemzet eme dicső, forradalmi tettének méltó értékelésére. A háború alatt megalakult és 1943 karácsonyán ülésező illegális Szlovák Nemzeti Tanács, valamint az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelés célkitűzése ugyancsak az volt, hogy kiharcolja a feltételeket a szabad, közös haza számára, amelyben egymás nemzeti egyenjogúságának, nemzeti szuverenitásának teljes tiszteletben tartása mellett óhajt együtt élni a két országalapító nemzet. Ismert és ismeretlen történelmi figurák mégsem tették ezt lehetővé. Rejtélyes kezek, érthetetlen és megmagyarázhatatlan szándékok újra és újra megakadályozták a köztársaság, az egység nevében, bár éppen azt gyengítették leginkább a nemzetiségi kérdés becsületes megoldásának az elodázásával. Ma, amikor már ténnyé vált — a két szocialista köztársaság szövetségi államformában él együtt minden kotasztrófa, roppanás vagy szakadás nélkül — láthatjuk, hogy a sok fölösleges kétely, bizalmatlanság elmaradhatott volna. Szlovák Szocialista Köztársaság. Ahogy így leírjuk, ismételten elolvassuk, szokatlansága miatt ízlelgetjük az újdonságot. Ismerjük az érte folytatott harc minden részletét, nehézségét, hiszen végeredményben együtt éltük át a szlovák nemzettel. Nem mindenki érti meg, mi is ebben a bámulatra méltó, miért nevezhetjük valósággá vált csodának és miért lehet neki annyira örülni?! Igazán megérteni csak az tud|a, aki huzamosabb ideig közös hazában élt mint kisebb nemzet egy nagyobbal, egy uralkodó nemzettel. Meg tudjuk érteni mi is, kisebbségi sorsban élő magyarok, mindazok, akik szeretni akarták, szerették és szeretik hazájukat, melynek sorsát jóban-rosszban vállalták a múltban és vállalják a jelenben is. Tudatában vagyunk annak, hogy a fiatal Szlovák Szocialista Köztársaság, az induló új évvel, első lépéseit teszi meg, úgy mondhatnók, járni tanul, mint egy gyermek. Tudjuk, milyen nehéz örökség maradt gazdag hozomány helyett az új szövetségre, a föderációra, politikai és gazdasági téren egyaránt. Az új út, az indulás nem lesz könnyű, mégis bizalommal tekintünk a nem könnyű, de reményteljes új esztendő felé. Bízunk abban, hogy nemzetiségi jogaink rendezésében is nagyobb megértésre, támogatásra találunk, mint a múltban. Éppen ezért minden igyekezetünkké melléje állunk annak a progresszív törekvésnek, amely hazánk szocialista erőit, nemzeteit és nemzetiségeit egy boldogabb jövő, boldogabb új esztendők felé vezeti.