Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-28 / 356. szám, szombat

Érdekes színdarab - színvonalas előadás HAROLD PINTÉR: HAZATÉRÉS Napjainkban Pintér neve nemcsak hazájában, Angliában, hanem világszerte ismerősen cseng. Darabjait mindenfelé műsorra tűzik, és legértékesebb alkotásaival lassan a hazai szín­házakban is találkozhatunk. A Hazatérés című drámája leg­újabb művei közé tartozik. Az elmúlt színházi évadban mutat­ták be Londonban, s ezért a színház vezetőségének munká­ját dicséri, hogy a mi viszo­nyainkhoz képest aránylag rö­vid idő elteltével, csehszlová­kiai ősbemutatóként a pozsonyi Kis Színpadon műsorra tűzték. Harold Pintért általában az abszurd-dráma képviselőjeként tartják számon, közvetlen taní­tómestereinek Kafkát, Becketet és lonescot emlegetik. Nem ok nélkül. De mint minden meg­határozásnak, ennek is megvan a sebezhető pontja. Drámái rendszerint abszurd helyzetre épülnek, de ezek hátterében különböző elemek keverednek, reális, groteszk, tragikus és tragikomikus motívumokból is bőven merít, s ebből a különle­ges ötvözetből áll össze egy elénk tárt freskó, a színdarab. Ilyen anyagból készült a Ha­zatérés című alkotása is. Az alaphelyzet reálisnak éppen nem mondható, s mivel ebben az esetben a hangsúly nem a cselekményen van, úgy hisszük egyáltalán nem követünk el szentségtörést, ha elmondjuk. Egy londoni külvárosi lakásban négy férfi él együtt: az örege­KULTURÁLIS HÍREK • MAI HÁZASSÁGI problé­mákról szól Fritz Geissler lip­csei zeneszerző és Thomas Schilling koreográfus balett­vígjátéka. A Doppelgänger — Hasonmás — című balettet Jö­vőre mutatja be a berlini Ko­mische Oper. • SZOVJET dokumentumfil­mesek színes filmet készítenek a szovjet föld szépségeiről. A tervezett filmet előreláthatólag az 1970-es világkiállításon, Ja­pánban mutatják be. • TOM STEPPARD „Rosen­krantz és Guildenstern halála" című drámájából film készül Hollywoodban, John Bormann rendezi. dő édesapa két felnőtt korban levő fiával és vele csaknem egyidős testvérével. Az egyik nap legidősebb fia, aki néhány évvel ezelőtt elhagyta a csalá­di házat és időközben bölcsész doktorátust szerzett, hazatér csinos feleségével és újságolja, hogy megnősült és már három gyermeke van. Amerikában él­nek, jó módban. Az asszony megjelenése felbolygatja az amúgy sem éppen nyugodt ke­délyeket. A két fivér és az édes­apjuk megkívánják a nőt és mindenáron magukévá akarják tenni. Végül is a nő beleegye­zik, hogy férje visszamegy Ame­rikába, ő viszont itt marad és a férfiak rendelkezésére áll. Erre az abszurd helyzetre épül a játék, amely a szó leg­szorosabb értelmében játék ls marad. A nézőt állandó megle­petések várják, a szereplők min­den értékelő, beskatulyázó szán­dékukat felborítják, tulajdon­képpen a színpadon alig törté­nik valami és mégis újabb és újabb meglepetések várnak a nézőre. Éppen ez Pintér legfőbb művészi eszköze és egyben ér­téke is: a látszólag egyszerű szöveg és nyugodt helyzet mö­gött különböző lehetőségek, reális problémák és konfliktu­sok húzódnak meg, rövid tö­mör mondat erejéig villannak tel, a megfelelő magyarázatot a közönségre bízva. A szereplők közül a szerző tudatosan sen­kit sem ruházott fel egyértelmű jellemmel. Sok apró megfigye­lésekből, gyakran homlokegye­nest ellenkező tulajdonságokból felépített figurák ezek, akik gyakran változtatják arculatu­kat, de végső soron minden át­változás ellenére is sztatikusak maradnak. Mindig csak a ma­guk által megszabott és túllép­ni egyáltalán nem igényelt ha­tárokon belül mozognak, és ép­pen itt érződik leginkább a ne­ves elődök — főleg Kafka — hatása. E darab előadásának sikere rendszerint attól függ, hogy a rendező és a színészek megta­lálják-e azt a formát, amelyben a sokfajta elemből felépített al­kotás maradéktalanul érvénye­sülhet, és sikerül-e megfelelő teret biztosítani a játéknak a különböző súlyú összetevőivel együtt. P. Mtkulík, a Kis Szín­padon bemutatott előadás ren­dezője, megértette az alkotó szándékát és Igyekezett ehhez alkalmazkodni, s főleg a kivá­ló színészek segítségével nagy­jából sikerült is megfelelő lég­kört teremtenie. Azt viszont méltán kifogásolhatjuk, hogy túlzott komolysággal fogta tel a darabot, több helyen csak a tragikus elemek kerültek elő­térbe. Az előadás éppen itt von­tatottá, néha talán unalmassá is vált. A rendkívül parádés szerep­osztásban úgyszólván nem akadt gyengébb teljesítmény, pedig nem könnyű feladatot kaptak a színészek, amikor végső soron Irreális figurákat kellett életre kelteniük. A nehéz akadályt hi­bátlanul vették és a legkülön­bözőbb helyzetekben is gondo­san megformált, hiteles alakí­tást nyújtanak. Az öregedő, sok megpróbál­tatást átélt, nyugalmat nem ta­láló ember szerepében M. Gre­gornak tapsolhattunk. A három fivért J. Pántlk (Teddyj, L. Ha­veri (Joey) és K. Machata (Lén­ny) játssza mértéktartóan, s ezúttal, főleg Machata esetében, a gyakran kifogásolt gesztlku­láclók és külső eszközök is sze­rencsések. Talán Pántik néha túlságosan is szűkre méretezte Teddy figuráját, néhány helyen feleslegesen félszeg és indoko­latlanul húzódik a háttérbe. C. Filčlk (Samj szerepét nagysze­rű érzékkel, igényes művészi fokon keltette életre. A neves társak mellett L. Zvaríková ven­dégszereplése nem sikerült rosszul, viszont kétségtelen te­hetségét csak akkor tudja csil­logtatni, ha a most tapasztalha­tó elfogódottságát leküzdi. A színpadkép 0. Sujan munká­ja. Nála kissé a túldíszített hát­teret kifogásolhatjuk, amely nem kelti a cselekmény által Jelzett környezet illúzióját. Mindent összevetve elmond­hatjuk, hogy a Kis Színpadon a kifogásolt hiányosságok elle­nére is színvonalas előadást láthattunk, amely méltán vetek­szik az itt látott legnívósabb bemutatókkal. SZILVÁSSY JÓZSEF nyolc tanítói lakással ellátott iskola építését. Jókán valóban égető szükség van az új iskolára. Mind a ma­gyar, mind a szlovák Iskola épülete még a múlt századból való. Több mint hétszáz diák­juknak kevés a tanterem, s a nagy községben mindössze egyetlen tanítói lakás van. A z egyik legsürgetőbb probléma tehát megol­dás előtt áll. Probléma azon­ban, sajnos, marad megoldat­lan még. Az elnök elsőnek a közellátást említi, másodiknak az egészségügyet, végül pedig a cigánykérdést. A közellátás megjavításának sürgőssége nem sokkal marad az iskolaügy követelményei mö­gött. Az elmúlt két évtizedben a község lakossága mintegy ezerháromszáz fővel szaporo­dott, az üzlethálózat azonban nemigen fejlődött. A kis üzle­tek előtt órák hosszat sorakoz­nak az emberek, sok esetben pedig, mire sorra kerülnének, letelik a nyitvatartási idő, és az orruk előtt becsukódik a boltajtó, üres szatyorral kell hazatérniük. Ez a helyzet ter­mészetesen sok elégedetlenség­re ad okot, s a panaszosok gyakran felkeresik a helyi nem­zeti bizottságot. Kétségkívül in­dokolt a jőkaiaknak az a kíván­sága, hogy a galántai Fogyasz­tási Szövetkezet tervezze be végre a mai követelményeknek megfelelő élelmiszerüzlet és tejcsarnok építését. Az egészségügyet illetően tudni kell, hogy Jókának és a megközelítően ugyanannyi la­kosú Nagyfödémesnek közös or­vosa van. Az orvosban nem ls lenne hiba, elégedettek az em­berek vele. Csak az a baj, hogy nem lakik a faluban. Pozsony­ból jár oda. A hét öt napján nyolc és fél óra a rendelési idő. Akinek azonban rendelési idő után sürgősen orvosra len­ne szüksége, annak néha bét órát is várnia kell, amíg a tá­vol eső járási székhelyről meg­érkezik a segítség. Komoly eset­ben ez idő alatt a szegény be­teg ki is lehelheti a lelkét. Pe­dig orvosi lakása van a köz­ségnek. Ha az orvos helyben lakna, kevesebbet aggódnának a jókal betegek és hozzátarto­zóik. „Jóka örökös problémája a cigánykérdés" — jelentette kl mélabúsan a HNB elnöke. „Ezt a kérdést nehezen tudjuk vala­ha is megoldani. Nagyon nehe­zen megy az átnevelésük, an­nak ellenére, hogy a he­lyi nemzeti bizottság ezt szün­telenül szem előtt tartja. Itt van például a cigánynegyed felszámolásának feladata. Fel­vásároljuk a kunyhót, kifizetjük érte a tizenháromezer-tizen­nyolcezer koronát. Az adásvétel lebonyolítása után azonban ki­derül, hogy nem lehet lebon­tani a viskót, mert abba Idő­közben behurcolkodtak a hoz­zátartozók. Egy, másfél év múl­va meg visszajönnek a régi la­kók ls a határvidékről vagy más helyről, s nincs az a ha­talom, ami kl tudná tenni őket. A cigánynegyed felszámolásá­nak előrehaladási mérlege: ta­valy bizonyos csökkenést elér­tünk, az idén azonban ismét ti­zenhárom család a szaporulat. Az ottani életviszonyokról Jobb nem ls beszélni. Szüntelen küz­deni kell a trachoma ellen ls. Legutóbb huszonnyolc személyt kezeltek az említett betegség ellen, most újabb kivizsgálásra kerül sor. Míg egyes cigánycsa­ládok már példás életmódot folytatnak, addig igen sok csa­lád esetében a kereset legna­gyobb része a kocsmákba ván­dorol, a családtagok meg nyo­morognak." A nemzeti bizottság azt a módszert vezette be, hogy a helyi gazdálkodási üzemben loglalkoztatják azokat a cigá­nyokat, akikről megtudják, na­gyon gyakran változtatják mun­kahelyüket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az illetők egy darabig rendesen dolgoznak. Salakból építőanyagot készíte­nek, amely a kiterjedt családi­ház építés következtében igen keresett cikk. A helyi gazdál­kodás az említetten kívül asz­talosokat, kőműveseket, ácsokat és egy sírkőfaragót is foglal­koztat, azonkívül fuvarozásra traktorjuk is van, emellett fa­fűrészelést is vállalnak. Az üzem az idén mintegy hatszáz­húszezer koronás forgalmat bo­nyolított le, amiből körülbelül százezer korona tiszta nyere­ség gazdagltja a nemzeti bizott­ság pótköltségvetését. Ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy a község saját fejlesztési és tartalék­alapjából tervbe vehette a für­dő, illetve üdülőközpont kiépí­tését. Ennek megvalósításához a mintegy két hektár területű, vízzel telt egykori kavicsgödrök kiváló lehetőséget nyújtanak. A község vezetői nagy reménye­ket fűznek ennek a tervnek a megvalósításához, s türelmetle­nül várják a megrendelt terv­rajzok elkészítését. A fejlődés további lépcsőfoka lesz az új utca építése, amit állami eszközökből 1969-ben va­lósítanak meg. A közvilágítás­sal együtt erre a célra egy­millió kétszázezer koronát Irányoztak elő. Tavaszra elké­szül a saját költségvetésből épülő új községháza is. A he­lyi nemzeti bizottság akkor eredeti rendeltetésének adhatja át az új, nagy művelődési ott­honban eddig lefoglalt hivatali helyiségeit. problémáink ellenére . . . ' „községünk évről évre épül és szépül" — írta levelé­ben és ugyanezt mondta élő­szóval is Görföl József elnök. Ez a fejlődés minden bizony­nyal folytatódni fog a jövőben ls. GAL LASZLÔ au••••••••• ••••••••••• Pi ŕlíM ŕ [< ••••••••••• BŰNTÉNY A MULATÓBAN ••••••••••• (cseh) A Szigorúan ellenőrzött vona­tok és a Szeszélyes nyár után Jifi Menzelnek ez a harmadik játékfilmje. A „beavatottabb" nézőnek figyelemkeltésre eny­nyi talán elég ls. Ha Menzel első két filmjét látta, s tudja, hogy az első egy Oscart is ho­zott az országnak, akkor bizo­nyára nem latolgatja, megnéz­ze-e vagy ne az új Menzel-mű­vet. Azáltal pedig, hogy még azt is eláruljuk: a film megírá­sában az Író Josef Skvoreckp (övé az ötlet ls) és a ren­dező Menzel mel­lett JIH Suchý is közreműködött, s hogy a film zenéje JiH Slitr müve, va lamint hogy e két rendkívül népszerű és sokoldalú mű­vész a népszerű Eva Pilarová olda­lán játszik a film­ben — elhatározá­sában csak meg­erősítjük. Am hogy a felsorolásból a legilletékesebbek ki ne maradjanak, még Jltka Zeleno­horská, Vladimír Brodsktj, fan Libí éek és František Hrušlnský nevét kell feltétlenül megemlítenünk, akik kisebb-nagyobb szerepekben ugyan­csak hozzájárultak a film ismét tipi­kus menzeli lelkületének ki­alakításához. Ennyit tehát azok­nak, akik a filmet mindenkép­pen megnézik. S még néhány szót a latolgatöknak. A Bűntény a mulatóban ismét komédia. A szerzők neve s a elm jelzi, hogy nem „tiszta" vagy „közönséges" komédia, hiszen nyilván krimi is van ben­ne és a néző fokozott szórakoz­tatására a dal sem hiányzik belőle. Valóban. De ezzel a jel­lemzéssel még mindig nem ta­láltuk fején a szöget. A Bűn­tény a mulatóban mindezekkel összhangban és mindezeken túl ugyanis elsősorban gyilkos sza­tíra. Annyira gyilkos, hogy ha nem lett volna január, valószí­nűleg nem is találkozhatnánk vele a mozikban. Mert az idő és színhely minden homályos­sága ellenére is mindenki az első perctől kezdve tudja, hogy ÉGI LOVASOK a címzett a Január előtti igaz­ságszolgáltatás és politikai ha­talom. Ez a hatalom pedig nem engedte volna, hogy ennyire le­meztelenltetten mutogassák. A történet különben szinte banális; igaz, hatását a szerep­lők meghatványozzák, ám nem a cselekmény a lényeg. Ez csak eszköz az utalásokra, a mondanivaló kiformálódására. Egy mulatóban ellopnak egy nyakéket, amelyet nagy titok­•QHEShv^ _ • iBP pil B|MEt / % j BBK> JPS li wfr r (sp-p^M H ' £ Í. •r ' í ^ ^s* JH wLj^" IMa j HMttif i •BI i wljf : J fmJJBfT ' f^Hhfriyž Eva Pilarová és JiH Slitr ban az igazságügy-miniszter ajándékozott a reménytelenül imádott, bájos énekesnőnek. A bonyodalom nem verne föl nagy port, ha nem tetézné nyomban egy-két gyilkosság is. A bot­rányt ezek után csak a külön­leges osztály ügynökének „láb alól eltevő" tevékenysége aka­dályozhatja meg. Az ügynök beavatkozásai nem is ered­ménytelenek, de a szellem gro­teszk diadala mégiscsak életet ment — legalább ideig-óráig. Egy nagy lélegzetvétel után ma már napirendre térünk e fölött a sok árnyalattal, talá­lékonysággal és főként határo­zott célzattal megszerkesztett allegória fölött. A belőle követ­keztetett nem is túlságosan rég múlt idők vihara elcsitult a fe­jünk fölött. Menzel filmje arra figyelmeztet: ne engedjük, hogy az ilyen viharok valaha is még egyszer feltámadhassanak ... (cseh) Filip Jánski) Égi lovasok cí­mű regényét Zdenék Mahler, valamint a rendező JindHch Po­lák közreműködésével dolgozta fel forgatókönyvvé, s ebből ké­szült ez a törlesztésnek és Jó­vátételnek szánt film — már amennyire ebben az esetben ilyen engesztelő fogalmak egyáltalán számításba Jöhetnek. Miről van szó? Filip Jánský egyike volt azoknak az aktív antifasiszta harcosoknak, akik a nyugati hadműveletekben vettek részt, s ezért nemhogy köszönet és hála, hanem üldöz­tetés és börtön várta őket Ide­haza. Bármennyire drámai igaz­ság ez — Igy volt: az ötvenes évek torzulásai Ilyeneket ls „fu­tószalagon" szültek. Az okta­lan megkülönböztetés, az égbe kiáltó igazságtalanság termé­szetesen rettenetesen fájt. De e megtagadott hősök nemcsak saját fájdalmaik és sérelmeik miatt szenvedtek, hanem azok hiú reménye, vakreménye miatt is, akik már nem érték meg még a keserves csalódások ide­jét sem. SPESSARTI ARANY IDŐK Jindfich Polák filmje egy Wellington típusú bombázó túl­nyomórészt cseh és szlovák le­génységének hadiszerencséjét, illetve szerencsétlenségét me­séli el szűkszavú, jóformán tényközlő egyszerűséggel. A harcosok, majd haláluk után hősök, a katonák szokványos háborús életét élik: aggódnak, félnek a bevetés előtt, s örül­nek, ha simán visszatérnek az angol földre. A rettenetes az, hogy mindig a legfontosabb, a visszatérés, a jövő a legkérdé­sesebb, legbizonytalanabb ... A csehszlovák legénység gé­pe tragikus véget ér. A meg­menekültek, a társaikat vissza­várók akkor még nem tudták, hogy lesz egy otthoni tragédia is, keservesebb, embertelenebb a háborús végzetnél. Polák filmje nem kifogásta­lan, nem is kiváló mű. Funk­ciója azonban most fokozza ér­tékét: valamicske jóvátétel azoknak, akiknek ártatlan szen­vedéseit nem lehet jóvátenni. (nyugatnémet) A spessarti trilógia harma­dik része viseli ezt a sokat­Igérő címet. Az ígéret, tudjuk, néha csak szép szó marad, s hogy ezúttal is Igy áll a do­log, azt Kurt Hoffmann-nak sajnálkozva vagyunk kénytele­nek megbocsátani. Pedig e ne­ves rendező — úgy tűnik — mindent elkövet kellemes és hasznos szórakozásunk érdeké­ben: előre-hátra forgatja az idő kerekét, egyszer az ősközösség­ben, máskor 2000-en túl talál­juk magunkat; a szerelmet min­denek fölött dicsőíti; a háborút mindennél jobban kárhoztatja; igazi trubadúrok versengésén is részt vehetünk, csodákat ls lát­hatunk, és mégis ... Vagy ta­lán éppen ezért. Hoffmann filmjében felborulnak az ará­nyok az egyetlen tetszeni, lát­tatni akarás érdekében. A na­gyon akarás jellemzi ezt a fil­met, sajnos, többet a kárára, mint a Javára. Egy azonban bi­zonyos: megbocsátóbb szemüve­gen át nézve önfeledten is le­het szórakozni, nagyokat is le­het nevetni rajta. JSx. G./

Next

/
Thumbnails
Contents