Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-28 / 356. szám, szombat

Beszélgetés a prágai vár Spanyol termében dr. Peter Colotka professzorral, a kormány elnökhelyettesével Mozgalmas év áll mögöttünk. A Nemzetgyűlés és a kormány munkáját joggal hasonlították a maratoni futáshoz. A parlament legutóbbi ülésszaka húsz törvényt vitatott meg és fogadott el. A kormány, amely jelenlegi, asszimetrikus mivoítában végnapjait 611, ugyancsak rendkívüli munkát végzett ebben az évben. Lemondása csak már napok, vagy órák kérdése. Január 1-én életbelép a föderáció, amely az ötvenéves Csehszlovákia életében egyedülálló és rendkívül fontos esemény ... Hogyan látja a közelmúltat és a közeljövő feladatait dr. Peter Colotka professzor, a CSSZSZK miniszterelnök-helyettese? Erre a kérdésre kapunk választ az alábbi interjúban, amelyet a parlament legutóbbi ülésszakán prágai szerkesztőnk készített Colotka professzorral. Professzor elvtárs, néhány nap választ el bennünket az újévtől. Mögöttünk eseményekben gazdag esztendő van. Ha szabad megkérdeznem, Ön, mint a kormány elnökhelyettese, hogyan értékelt az 1968-as évet? Azután, hogy ezen a helyen, Itt a történelmi Spanyol teremben, a Januári plénumon döntöttünk az országot érintő alapvető kérdésben — nagy reményeket fűztem ehhez az évhez. Olyan útra léptünk, amely mozgásba hozta társadalmi rendszerünk érzékeny pontjait. Ogy gondolom, hogy a kommunista pártot sikerült olyan politikai tényezőként bemutatnunk, amely társadalmunk valamenynyi alkotóelemét — a nemzeteket, nemzetiségeket, különböző társadalmi rétegeket — tevékenyen szolgálja. A szocializmus építése, a kommunizmus emberibb formában olyan vonzó céllá változott, amely megteremtheti az egységet. Az élet azonban nemcsak szimfónia, hamis hangok is belevegyülnek. A történészek majd ítélkezni fognak: Mennyire sikerült teljesíteni elképzeléseinket. Személy szerint egyetértek a CSKP KB novemberi plenáris ülésének értékelő határozatával. A plénumon sző volt a megújhodási folyamat pozitívumairól és a hiányosságairól is, amelyeket tudatosítottunk magunkban, hogy a jövőben elkerülhessük őket. Véleményem szerint a múlt hibáitól mentes újabb szakasz sikeres előbbrevitele elsősorban valamennyiünk közös ügye. A politikai kibontakozást elősegítő intézkedések mellett belpolitikai életünk legidőszerűbb folyamata a szövetségi államjogi rendezés megvalósítása. A parlament ezen az utolsó ülésszakán is számos olyan törvényt fogadott el, amelyek előfeltételei a föderáció realizálásának. Mi a legközelebbi feladat ezen a téren? Nagyon fontos feladat a szövetségi minisztériumok és bizottságok Jog- és hatáskörének törvényes meghatározása. Pontosan ki kell jelölni a föderális és a nemzeti szervek feladatait. Tulajdonképpen a föderációs törvény konkretizálásáról van szó, ami az államszövetség előkészítése során a legérzékenyebb és a legfelelősségteljesebb feladat. Januárban, vagy februárban már kész lesz ez a hatáskör-norma, amely világosan kimondja majd, mi tartozik a föderális és mi a nemzeti államhatalmi szervek hatáskörébe. A szövetségi kormány és a nemzeti kormány kinevezésére ts hamarosan sor kerül tehát... Az új szövetségi szervek vezetőinek listáját a CSKP KB plénuma és a Nemzeti Front szervei már megvitatták. A föderális és a nemzeti kormányok tagjainak kijelölése már konkrét formákat ölt. A Jelenlegi kormány lemondása után az új mlnlszterelnökjelöit előterjesztése alapján a köztársasági elnök végérvényesen kinevezi az új, már szövetségi kormányt Milyen elképzelései vannak Önnek a szövetségi minisztériumok és bizottságok, valamint a nemzeti szervek közötti együttműködésről? Nem állhat itt fenn a centralista tendenciák újraéledésének veszélye? Véleményem szerint az elkövetkező időszakban, amikor a föderációt „befuttatjuk", nagyon érzékenyen kell ügyelni arra, hogy a felmerülő problémákat együttműködve oldjuk meg. A föderális és. nemzeti szerveknek együtt kell dolgozniuk, még akkor is, ha ezt az együttműködést nem törvény Írja elő, s ezt valóban szeretném hangsúlyozni, mert ma, amikor célunk a nemzeteink és a nálunk élő nemzetiségek közötti viszony Javítása, nem lenne célravezető a kapcsolatok kiélezése, a cseh vagy a szlovák nemzet kizárólagosságának szélsőséges helyzetébe jutni. Persze veszélyes lehetne, ha az elmúlt két évtized „hagyományainak" szellemében, ú. n. csehszlovák érdekek pozíciójából öncélú, centralista érdekek is előtérbe kerülnének. Ezért olyan szoros együttműködést kell kialakítanunk, hogy elérjük célunkat: a nemzetek és a nemzetiségek életének kiteljesedését a csehszlovák államiság keretében. A nemzetiségi alkotmánytörvény jóváhagyása óta már eltelt két hónap. A CSEMADOK Központi Bizottsága néhány nappal ezelőtt nyilatkozatot tett közzé (OJ Szó — december 16.), amelyben a többi között az áll, hogy a törvény nem meríti kl teljesen a CSKP akcióprogramjában lefektetett alapelveket, amelyek szerint a nemzetiségeknek joguk van a teljes politikát, gazdasági és kulturális egyenjogúságra, valamint arra, hogy sajátos nemzetiségi kérdésekben önállóan és az önigazgatás elvei alapján döntsenek. Mi az Ön véleménye, a föderáció feltételei között fennáll-e a lehetősége annak, hogy a nemzetiségi fogok mai értelmezése előbbre jusson? Nézetem szerint a nemzetiségi alkotmánytörvény az Akcióprogram alapelveit tekintetbe veszi, s megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az alkotmánytörvénynek a Szlovák, illetve a Cseh Szocialista Köztársaság törvényeiben való konkretizálásával ez a kérdés a nemzetiségek teljes megelégedésére érvényre is jusson. E tekintetben, mivel részt vettem a szóban forgó törvény előkészítésében, magam is kezdeményező lépéseket szeretnék tenni, mert szükségesnek tartom, hogy az alkotmánytörvény részletesebben kifejezésre jusson a nemzeti törvényekben. Ön Jogtudós, aki tevékenyen részt vett az államszövetségi törvény előkészítésében, s teljes tudását e rendkívül jelentős ügy szolgálatába állította. Hogyan látja a csehszlovák államiság tudatának fejlődését a föderációban? Mindenekelőtt le kell szögezni—s most mint szlovák beszélek — hogy a föderáció gondolata Szlovákiában született meg, s a nemzeti kérdés hibás megoldása adta hozzá az impulzust. Bizonyos fokon s időben úgy tűnhetett, hogy a föderáció követelése ellenzéki Jelenség. Véleményem szerint ez a kérdés ma már egészen más síkba került: Szlovákia önreallzálása a közös csehszlovák államban fokról fokra konkrétabb formákat ölt. A közelmúlt bebizonyította — mégha paradoxnak is tűnik — hogy a szlovák kérdés megoldásán keresztül megszilárdult a csehszlovák államiság eszméje. Csehországban ls tapasztaltam, hogy itt ls egyre Jobban megértik a föderációs megoldás értelmét — ma még inkább értelemmel mint érzelemmel, egyre nagyobb tömegek látják, hogy a csehek és a szlovákok egyenjogú kapcsolatainak rendezése a Járható út. A Jövőt illetően derülátó vagyok, ha valamilyen hibát nem követünk el. Szeretném hangsúlyozni, hogy a föderációs törvény megvalósításakor mindig szem előtt tartjuk a nemzetiséA MÖGÖTTÜNK LEVŐ ESZTENDŐRŐL A FÖDERÁCIÓRÓL A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMISÁGRÓL A NEMZETISÉGI TORVÉNYRŐL A SAJTÓRÓL ÉS A KÉPVISELŐI MUNKÁRÓL gi alkotmánytörvény realizálását, mert csakis ebben a szerves összefüggésben beszélhetünk azoknak a nemzeteknek a kiteljesedéséről, amelyek úgy akarnak szabadok lenni, ha másoknak is kívánják a szabadságot. Ezen a téren, úgy gondolom, a nemzeteink és nemzetiségeink közötti viszonyban enyhülés állott be. Az a próbatétel, amelyen nemzeteink és nemzetiségeink együtt átestek, pozitív hagyomány, amelyet tovább kell fejleszteni. Legyünk csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek, ukránok vagy németek, szolgáljuk felelősséggel azt az ügyet, amely összeköt bennünket. A Nemzetgyűlés törvényt fogadott el a föderációs kormány hatásköréről a sajtó és más tömegtájékoztatási eszközök terén. Nem jelenti ez a törvény a sajtó mat jogainak újabb korlátozását? Véleményem szerint a törvény nincs ellentétben a sajtószabadság érdekeivel. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány itt, a parlamentben sem támogatta azt a Javaslatot, hogy szövetségi sajtóhivatalt hozzanak létre. Megértem mások aggodalmát, hogy szövetségi szintű hivatal esetleg felújíthatná a gépies utasítgatás módszereit a sajtóval szemben. Tudatában vagyok annak, hogy a tájékoztatási eszközöket nem lehet a konkrét politika gépies kiszolgálóivá tenni. A szövetségi sajtóbizottságban a tömegtájékoztatási eszközök képviselői is ott lesznek, időben megismerkedhetnek a politikai kérdésekkel, s a tervezett intézkedésekkel. Ebben a bizottságban hasznos, egészséges véleménycsere alakulhat ki. Tehát én nem tartok attól, hogy a szövetségi sajtóbizottság korlátozná a sajtó- és szólásszabadságot. Ellenkezőleg azt hiszem, hoigy inkább az állami politika és a tömegtájékoztatási eszközök feladatainak terén egység alakul ki. Közéleti tevékenysége során bizonyára volt alkalma figyelemmel kísérni a képviselők munkáját. Az Ön véleménye szerint a népképviseleti szervek eleget tettek küldetésüknek? Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy a népképviseleti szervek jelentős mértékben a hivatalos politika szószólói voltak. Amióta a parlamentben, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és más szintű nemzeti bizottságokban figyelemmel kísérhettem a képviselők munkáját, nagy előrehaladásnak lehettem tanúja. Ezek a szervek valóban a nyílt véleménycsere talajává váltak. Örülök, hogy a parlamenti élet felpezsdült, s hogy már nem az előre kimondott politikai nézetek ismétlésén van a hangsúly. Ogy látom, hogy népképviseleti szerveink irányvétele egészséges, s ezek a szervek valóban az államhatalom kifejezőivé válnak. Láthatjuk, hogy ezekben a szervekben számos érzékeny, ú. n. kényes kérdésben ellentétes álláspontok is elhangzanak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a vita, a különböző nézetek nem jelentenének segítséget fő politikai célkitűzéseinek elérésében, s a lehető legmegfelelőbb döntések meghozásában. SOMOGYI MATYAS / S páčil f elv.) Nem ért jük, hogy az élelmiszerboltokat irányító prágai szakigazgatóság által a turisták tájékoztatására több színben, sok képpel illusztráltan és elsőrendű krétapapíron angol nyelven kiadott Welcome to Czechoslovakia című könyvecske miért nem propagálja, vagy legalább egyetlen szóval, esetleg képpel miért nem mutatja be azokat a létesítményeket, pontosabban azokat az üzleteket, városrészeket, amelyek a Csallóközben és főleg Komárom és Érsekújvár környékén várják — a turistaidény folyamán — a hazánkba érkező angol vagy angolul tudó turistákat 1 Komárom nagy forgalmú határváros, ahol évente igen sok idegen fordul meg. A városban különféle üzletekben, élelmiszerboltokban sincs hiány, de a jövevény bizony hiába lapozza a könyvecskét, semmi ilyenről és hasonlóról nem szerez tudomást. Kár, hogy egy nyomdaipari szempontból ennyire Igényes, és szerkesztését illetően is nyilván költséges könyvecske ilyen „születést hibőkkal" Jött a világra! (k. 1.) Fejlődés és problémák JÓKAI LÁTOGATÁS J

ókáról beszélik, hogy az egyszeri huszár hét évig bolyongott tekergős utcáin, míg kitalált a faluból. Az anekdota szerzői nyilván arra céloztak, hogy a kisalföldi nagyközség rendszertelenül épült utcái valóságos labirintust jelentenek az idegen számára. A jó ka la k ezzel szemben azt állítják, hogy az a bizonyos huszár azért nem találta meg a kivezető ntat mert nagyon Jól érezte magát náluk. Tréfa ide, tréfa oda, tény az, hogy a négyezer és néhány száz ember lakta község utcáinak hossza meghaladja a tizenöt kilométert. Karbantártása nem kis gondot okoz a helyi nemzeti bizottságnak. Dicséretére legyen mondva, törődik ezzel a feladatával. Az idén ls kerek lélmiilió koronát fordított az utcák Javítására, több mint százezer koronát meg a közvilágítás fejlesztésére. Neon vilőgítja meg este a íőutcőkat. Kár, hogy a mellékutcákban a közvilágítás még nem kielégítő. De ezen a téren nem különb a helyzet még a pozsonyi kisebb utcákban sem. Pedig itt áramátalakító állomás építésére sem lenne szükség, mint Jókán, ahol a meglevő transzformátor már nem bírná el a fokozott megterhelést. Ezekről és további gondokról beszélgettem Görföl Józseffel, a helyi nemzeti bizottság elnökével a művelődési otthonban levő kis irodájában. Tulajdonképpen egy levél, Illetve nem is egy, hanem két levél kapcsán Jöttem a szóban forgó faluba. Az elsőt egy magát meg nem nevező levélíró küldte szerkesztőségünkbe bizonyos Amáll nevű, magatehetetlen öreg néni védelmében. A másikat meg az elnök írta az első levél állításainak megcáfolására. „A hetvennyolcéves Amáli néninek nincs hozzátartozója, és Így senki se törődik vele" — állította a névtelen levélíró. Az elnöknek meg az a véleménye, hogy az Illető Jobban tette volna, ha a hosszú levél megírására fordított időben inkább kiszellőztette volna a „szerencsétlen" néni szobáját. „... ez ügy gondolom, nem kötelessége a levélírónak, hanem csak felebaráti szeretetből tenné, ha tennél" — olvashatjuk Görföl József levelében. Megírta továbbá, hogy a nemzeti bizottság tanácsa megtette a szükséges intézkedéseket Amáli néni érdekében. Biztosította neki a mindennapi gondviselést, egyszobás lakását is a lehetőség szerint rendbehozta, s a Galántai Járási Nemzeti Bizottság szociális ügyosztályától kérte, hogy szociális otthonban helyezzék el az egyedülálló öregasszonyt. Mivel a galántal járásban egyetlen ilyen rendeltetésű Intézmény működik Kosuton, s az meglehetősen túlzsúfolt, érthető, hogy ezt a dolgot nem lehetett egyik napról a másikra elintézni. Azóta azonban már rendeződött Amáll néni ügye. December elején helyet szorítottak neki a kosuti otthonban. Azóta ott tölti öreg napjait hasonló korúak társaságában. A máli néni gondja tehát lement a nemzeti bizottság válláról. A községben azonban sok száz nyugdíjas él, köztük sok magános ember. Az 6 gondjalkat is igyekszik enyhíteni a nemzeti bizottság. Az elmúlt hónapokban, úgy mint másutt, Itt ls végrehajtották az alacsony nyugdíjak emelését. Kétszázötven ember nyugdíját emelték fel havi négyszáz-hétszáz koronára. A kis jövedelmű nyugdíjasokat minden bizonynyal nagy gondtól mentesíti a nemzeti bizottság által a helyi vendéglőben a számukra biztosított ebéd, amit szinte csak jelképes árért mindegyikük megkaphat. A vendéglőben Jól és kiadósan főznek számukra, nincs panasz a kosztra. A nemzeti bizottság rendszeresen ellenőrzi a nyugdijasok étkeztetését. A pótköltségvetésből is igyekszik a HNB rendszeresen biztosítani bizonyos összegű segélyt az arra leginkább rászorulóknak. A képviselők minden évben néhányszor, az idén például kétszer, elbeszélgetnek az öregekkel életükről, gondjaikról. Görföl József elnök „Jókai problémák" címet adta levelének, s ebben első helyen említi az iskolaügy tarthatatlan helyzetét. „Munkatervünkben ismertettük a lakossággal, hogy az 1967—1988-as években tizenhárommillió korona költségvetéssel megkezdjük az új iskola építését. Erről a nyilvános gyűléseken is sok szó esett. Talán nem a mi gyengeségünk, hogy a mai napig még nem találtuk meg a lehetőségét annak, hogy legalább a Jövő év tavaszán megkezdhessük az építkezést"... Amikor ott jártam, még tartott az építkezés körüli huzavona. A Járási nemzeti bizottság pártfogolta a jókatak ügyét, azonban a kerületi nemzeti bizottságtól függött, hogy bekerül-e a jövő évi tervbe a Jókai Iskolaépítkezés. Azóta már eldőlt ez a kérdés, mégpedig szerencsésen. A kerületi nemzeti bizottság néhány nappal ezelőtt jóváhagyta az építkezés tervét A nagyszombati Magasépítő Vállalat a jövő évben megkezdi a huszonkét osztályos, és