Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1968. december 22. A NAP kel: 730, nyug­szik: 15.56 órakor. A HOLD: kel: 10.11, nyugszik: 19.04 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük AN1KÖ — ADÉL, nevű kedves olvasóinkat fl 1768 ban született JOHN CROME, korának jelentós angol tájképfestője ( + 1821). • 1823 ban szüle tett STEFAN MARKO DAX­NER politikus és publlcls ta (t 1890). • 1858 ban született GIACOMO PUCCI NI a Verdi utáni olasz operazene legnagyobb komponistája (+ 1924). • 1868 ban ezen a napon lé­pett életbe Magyarorszá­gon a népoktatási törvény. Két vélemény Alig egy hét választ el iennünket az 1969-es új esz­endőtől. örvendetes jelen­ségnek tartjuk, hogy az óév utolsó napjaiban ls sor­ra érkeznek címünkre olva­sóink, munkatársaink leve­lei, melyekből erőt merít­hetünk további munkánkba. Félreértés ne essék, ugyan­olyan örömmel fogadjuk az elismerő szót, mint az Indo­kolt baráti, elvtársi bírála­tot. Engedjék meg, hogy ezút­tal két levél gondolataira reagáljunk. Az egyiket a losonci Súlyom László írta, akt hosszú évek óta munka­társunk és híreivel, tudósí­tásaival rendszeresen ellát­ja lapunkat. írásában né­hány figyelemreméltó gon­dolatot feszeget. A többi között igényként említi meg, Jó lenne, ha többet foglal­koznánk a csehszlovákiai magyarság sorsdöntő kérdé­seivel, problémáival. Indokoltnak tartjuk ezt a kívánságot. Olvasóink emlé­kezhetnek még arra, hogy nem Is olyan régen rendsze­resen megjelentek az Oj SZÖ-ban az egyes járási székhelyek életét, múltját, Jelenét és Jövőjét feltérké­pező és az érdeklődést ki­váltó oldalas anyagok. Nos, tervünk az, hogy a közeljö­vőben, — ugyan más formá­ban — ezt a „haladó" ha­gyományt felújítjuk. Más jellegű és nem ls az Oj Szóról, hanem az Oj Szó Évkönyvéről szól Kiss Lajos kézbesítő levele. Figyel­met érdemel elsősor­ban azért, mert rátapint egy olyan furcsaságra, amely minden bizonnyal délvidéki póstásaink zömét bántja. Kiss Lajos lényegében arról Ír nekünk, hogy 6 maga egy hét alatt 100 darab év­könyvet juttatott el a ma­gyar családok asztalára an­nak ellenére, hogy az nem könnyű feladat. Nem köny­nyű egyrészt azért, mert kilogrammokban is kifejez­ve tekintélyes súlyt képvi­sel száz darab évkönyv, de ezen túlmenően a terjesz­tést gátló tényező, hogy az eladásért Járó százalékot egyszerűen hozzácsapják a fizetéshez és a nem csekély levonás az anyagi érdekelt­ség kárára megy. Mi lenne, — veti fel a gondolatot a levélíró —, ha a kézbesítők darabonként szilárdan meg­határozott pénzjutalomban részesülnének a Posta Hír­lap szolgálata részéről, anél­kül hogy ebből a melléke­resetből nagyobb levonást eszközölnének? Ogy hisszük, senkisem válna ezáltal nagytőkéssé, és nemcsak az évkönyv, hanem más kiadványok esetében ls elkerülnénk az abból eredő komoly veszteségeket, bogy — raktáron maradnak. Szerkesztőség BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Egyenjogúságot-a tájékoztatásban Sohasem felejtem el életemnek azt az epizódját. Valaki be­mutatott — igaz, ez évekkel ezelőtt történt — egy cseh új­ságírókból álló társaságnak. Megmondtam, hogy magyar nem­zetiségű csehszlovák állampolgár vagyok és újságíró. Ezt kö­vetően kis idő múlva odalépett hozzám az egyik országos lap neves publicistája és így szólt hozzám: Ne gondold ám, hogy mi nem tudunk felőletek semmit. Jól tudom, hogy Bratlslavá­ban működik a magyarok klubja, a ... a ... Csemadok. Máig se tudom, hogy udvariasságból, vagy őszinte érdeklő­désből kezdett-e velem beszélgetni a prágai kolléga. Tény, hogy beszélgetésünk második percében meggyőződtem róla: a cseh­szlovákiai magyarokról csak azt tudja, hogy: Bratislavában ban működik a magyarok klubja, a . .. a .. . Csemadok. Ez az egyik szélsőség. Sajnos, egy másik is létezik Ez el­lenkező előjelű, vagy ha úgy tetszik: ellenkező irányú tájékozat­lanság. Megnyilvánulásai tanulmányozásából megtudjuk, hogy a csallóközi szövetkezeti paraszt, a gömörl építőipari mun­kás — a csaknem háromnegyedmillió csehszlovákiai magyar — mennyire Ismeri a hazai országlás problémáit, a csehek és a szlovákokat érintő gondokat. Jól emlékszünk még azokra a cikkeikre, melyekbein egyes publicisták — a nemzetiségi saj­tóvtllongások idején — azt vetették a szemünkre, hogy a ma­gyarok egy része (naivságból, politikai tapasztalatlanságból) a budapesti televízió törvénymagyarázójához, kommentátorá­hoz igazodott. Az említett epizód és az „anekdóta" meglehetősen hű képet ad arról, hogy a csehek és a szlovákok egyrészt, a csehszlová­kiai magyarok másrészről, a kelleténél kevesebbet tudnak egy­másról. Vajon miként lehetne a mulasztást pótolni? Van, aki mindent a nyelvtanulás „megszorításával" szeretne megoldani, mondván: a többség a csehet és a szlovákot beszéli, a kisebbségnek tehát kötelessége a nyelvtanulás. Első tekintetre — ha a dolgokat valamiféle könyvelőlogi­kával ítéljük meg — ez a megoldási mód célravezető ls len­ne. Elméletileg! Gyakorlatban azonban egyszerűen kivihetet­len. Nem szeretnék a Jövendőmondó mezében díszelegni, de állítom, hogy ebben az országban még sok évtizedig jelen­tős lesz azok száma, akik magyarul igénylik a tájékoztatást, azon egyszerű oknál fogva, hogy munkájuk végzéséhez — a szántáshoz, vetéshez — egyetlen nyelv ismeretét is elégsé­gesnek tartják. A tájékoztatási eszközök — az újság, a rádió, a televízió — nem öncélú dolgok. Néhány más funkciójuk mellett az államvezetés és az állampolgárok közötti kapcsolat megte­remtésére is hivatottak. És magyar vonalon — sajnos — még távolról sem teljes a tájékoztatási eszközök rendszere. A sajtórendszer még úgy-ahogy kielégítő. Viszont a rádió ma­gyar adásának lehetőségeiről — adási idejéről, „hangerejé­ről" — ez már távolról se mondható el, nem ls beszélve ar­ról, hogy a televízió magyar adásának létrehozását csak mint a távoli jövő zenéjét emlegetjük. „Vajon kifizetődne-e a magyar tévé?" — tette fel a minap a kérdést egy szlovák publicista, amikor a hazai magyarok lehetőségeiről, kívánalmairól beszélgettünk vele. Vannak doigok, amelyek létrehozásánál — még ha nem túlságosan rózsás is a gazdasági helyzet — a takarékoskodás, a krajcároskodás megbosszulja magát. És a nagyvonalúság — Igen ls, kifizetődik. Nem véletlenül éppen ezekben a napokban jutottak az eszembe ezek a gondolatok. Akkor, amikor a KB decemberi ülése után — gazdasági téren Is — annyi a tennivaló. Amikor olyan nagy szükségünk lenne arra, hogy a párt szava, a ve­zetés szava mindenkihez a legrövidebb úton eljusson. Ezért lenne oly nagy szükség a Csehszlovák Televízió ma­gyar nyelvű adására és a rádió magyar adásidejének kiter­jesztésére. TÓTH MIHÁLY KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Nixon „válogatottja" Világszerte meglepetést keltett a január 20-án hivatalba lépó Ni­xon megválasztott amerikai elnök leendS kormányának nyilvános­ságra hozott összetétele. Nizon kablnettagsággal és egyéb tisztsé­gekkel jutalmazta azokat, akik az ádáz választási küzdelemben mindvégig mellette voltak, hasznos tanácsokkal látták el vagy bár­miképpen elősegítették győzelmét. Így aztán a januárban hivatalba lépő új amerikai kormányt méltán nevezhetik Nixon lekötelezett­jel kormányának. Érdekes, kik szerepelnek Washington „új csapatában". Altalános vélemény, hogy „színtelen, szdrke kisemberek", akik eddig kevés szerepet játszottak az USA politikai életében, viszont szaktudásuk van, s így szolid végrehajtó közegekként láthatják el tisztségüket." Más jellemzés szerint, Blount új postaügyi miniszteren kivül, aki az egyetlen déli származású és milliomos miniszter a kormányban, a monopóliumok vagy milliomos társaságok képviselői közvetlenül nem kaptak helyet az új kabinetben. Egy további véleményezés szerint Nixon kormányának tagjai jó ötvenévesek, átlagos korhatá­rok 53 év, viszont annak idején a Kennedy-kormány átlag életkora 47 év volt, tehát Kennedy fiatalabb emberekkel lépett a porondra. A Nixon kabinet „szürkesége" szemet szűrt a világsajtónak. A kormány névsorának nyilvánosságra hozása szinte sokkolta a nyugatnémet sajtót. A Frankfurter Algemeine Zeitung „csillagok nélküli kormánynak" nevezte Nixon válogatottját, s a Neue Rheln­zeitung szerint „Bonnak a lélegzete ls elállt Rogers külügyminisz­teri kinevezésétől". A lap WllIIam Rogers külügyminiszteri és Mel­vtn Lalrd hadügyminisztert kinevezéséből arra következtet, hogy • valóságban Nixon akar kül- és hadügyminiszter lenni; 0 minisztereit csak Jó tisztviselőknek tartja; © menetközben sajátos vezetési stílust akar kialakítani. A t véd sajtó, például a Dagens Nyheter szintén „Ismeretlen kabi­netként" emlegeti Nixon embereit, akik közül „eddig nem sokan nyugtalanították a közvéleményt reformgondolatokkal . Hasonló véleményen vannak a francia lapok is. Mint látjuk, az új amerikai kormány megítélésében a világ köz­véleménye bámulatosan megegyezik. Persze helytelen volna a jel­lemzést leszűkíteni egyszerűen a „fád kormány" jelzőre. Nixon em­berei ngyanis képzett tudósok—jogászok, szociológusok, közgazdá­szok —, többnyire gyakorlati emberek, akik azonban nem rendel­keznek politikai vagy diplomáciai múlttal, s ezért sokan „derék iparosoknak" ls cs-'-Tolják őket, mert nincs egyéni koncepciójnk. Valóban úgy fest a helyzet ,hogy az amerikai nagypolitikát Nlzon — főbb emberei Klsslnger nemzetbiztonsági tanácsadó, Rogers és Lalrd miniszterek véleményének meghallgatásával — maga akarja kialakítani és Irányítani. Mint elnök nagy jogkörénél túlmenően is roppant hatalmat, Illetve befolyást, akar magának biztosítani. Kor­mánya mérsékelten konzervatív, középszerű emberekből áll, ezzel nyilván az esetleges belső megrázkódtatásokat kívánja elkerülni. Az első akadályt viszont az jelenti, hogy demokrata és néger po­litikusokat eddig nem sikerült megnyernie kiszemelt posztjaik elfo­gadására, bár a választási küzdelemben „széles reprezentációt" ígért. L. L. Az Emberi fogok Csehszlovákiai Bizottságának 1968-as tisztelet­beli díját René Casstn (Franciaország j professzornak az emberi jogokról szóló nyilatkozat egyik szerzőjének az idei Nobel-békedíj kitüntetettjének adományozták. /I díjat dr. V. Cernp professzor [balról) nyújtotta át Franciaország prágai nagykövetség° > aDviselöjének Telefoto: ČSTK Frigy csúcsszinten. Nixon elnök Júlia lányának és Eisenhower volt elnök Davtd unokájának esküvőjét az ünnepekre tervez* ték. (ČTK — UPI felvétele J. Nixon elnök január 20-án hivatalba lépő kabinetjének tagjali J az első sorban balról jobbra): Dávid M. Kennedy pénzügymi­niszter, Melvln R. Lalrd hadügyminiszter, Splro T. Agnew alel­nök, Nixon elnök, John Volpe közlekedésügyi mintszter, Róbert Mayo, a költségvetést hivatal igazgatója, Róbert Finch iskola­és szociálisügyi miniszter. A hátsó sorban balról jobbra: Wil­liam P. Rogers külügyminiszter, Wlnston Blount postaügyi mi­niszter, John Mitchell igazságügy-mtnlszter, Maurice Stans ke­reskedelemügyi mintszter, George Romney építészeti és város­fejlesztést miniszter, Cltfford Hardín földmüvelésügyi minisz­ter, George Schultz munkaügyi mtniszter, Walter Htckel bel­ügyminiszter. (ČTK — UPI felvétele). ta minden fekete egyforma, — Nem szeretem a fekete amerlkatakat, viszont kedvelem az athéni „fekete ezredeseket". (A Pravda karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents