Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1968. december 22. A NAP kel: 730, nyugszik: 15.56 órakor. A HOLD: kel: 10.11, nyugszik: 19.04 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük AN1KÖ — ADÉL, nevű kedves olvasóinkat fl 1768 ban született JOHN CROME, korának jelentós angol tájképfestője ( + 1821). • 1823 ban szüle tett STEFAN MARKO DAXNER politikus és publlcls ta (t 1890). • 1858 ban született GIACOMO PUCCI NI a Verdi utáni olasz operazene legnagyobb komponistája (+ 1924). • 1868 ban ezen a napon lépett életbe Magyarországon a népoktatási törvény. Két vélemény Alig egy hét választ el iennünket az 1969-es új eszendőtől. örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy az óév utolsó napjaiban ls sorra érkeznek címünkre olvasóink, munkatársaink levelei, melyekből erőt meríthetünk további munkánkba. Félreértés ne essék, ugyanolyan örömmel fogadjuk az elismerő szót, mint az Indokolt baráti, elvtársi bírálatot. Engedjék meg, hogy ezúttal két levél gondolataira reagáljunk. Az egyiket a losonci Súlyom László írta, akt hosszú évek óta munkatársunk és híreivel, tudósításaival rendszeresen ellátja lapunkat. írásában néhány figyelemreméltó gondolatot feszeget. A többi között igényként említi meg, Jó lenne, ha többet foglalkoznánk a csehszlovákiai magyarság sorsdöntő kérdéseivel, problémáival. Indokoltnak tartjuk ezt a kívánságot. Olvasóink emlékezhetnek még arra, hogy nem Is olyan régen rendszeresen megjelentek az Oj SZÖ-ban az egyes járási székhelyek életét, múltját, Jelenét és Jövőjét feltérképező és az érdeklődést kiváltó oldalas anyagok. Nos, tervünk az, hogy a közeljövőben, — ugyan más formában — ezt a „haladó" hagyományt felújítjuk. Más jellegű és nem ls az Oj Szóról, hanem az Oj Szó Évkönyvéről szól Kiss Lajos kézbesítő levele. Figyelmet érdemel elsősorban azért, mert rátapint egy olyan furcsaságra, amely minden bizonnyal délvidéki póstásaink zömét bántja. Kiss Lajos lényegében arról Ír nekünk, hogy 6 maga egy hét alatt 100 darab évkönyvet juttatott el a magyar családok asztalára annak ellenére, hogy az nem könnyű feladat. Nem könynyű egyrészt azért, mert kilogrammokban is kifejezve tekintélyes súlyt képvisel száz darab évkönyv, de ezen túlmenően a terjesztést gátló tényező, hogy az eladásért Járó százalékot egyszerűen hozzácsapják a fizetéshez és a nem csekély levonás az anyagi érdekeltség kárára megy. Mi lenne, — veti fel a gondolatot a levélíró —, ha a kézbesítők darabonként szilárdan meghatározott pénzjutalomban részesülnének a Posta Hírlap szolgálata részéről, anélkül hogy ebből a mellékeresetből nagyobb levonást eszközölnének? Ogy hisszük, senkisem válna ezáltal nagytőkéssé, és nemcsak az évkönyv, hanem más kiadványok esetében ls elkerülnénk az abból eredő komoly veszteségeket, bogy — raktáron maradnak. Szerkesztőség BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Egyenjogúságot-a tájékoztatásban Sohasem felejtem el életemnek azt az epizódját. Valaki bemutatott — igaz, ez évekkel ezelőtt történt — egy cseh újságírókból álló társaságnak. Megmondtam, hogy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár vagyok és újságíró. Ezt követően kis idő múlva odalépett hozzám az egyik országos lap neves publicistája és így szólt hozzám: Ne gondold ám, hogy mi nem tudunk felőletek semmit. Jól tudom, hogy Bratlslavában működik a magyarok klubja, a ... a ... Csemadok. Máig se tudom, hogy udvariasságból, vagy őszinte érdeklődésből kezdett-e velem beszélgetni a prágai kolléga. Tény, hogy beszélgetésünk második percében meggyőződtem róla: a csehszlovákiai magyarokról csak azt tudja, hogy: Bratislavában ban működik a magyarok klubja, a . .. a .. . Csemadok. Ez az egyik szélsőség. Sajnos, egy másik is létezik Ez ellenkező előjelű, vagy ha úgy tetszik: ellenkező irányú tájékozatlanság. Megnyilvánulásai tanulmányozásából megtudjuk, hogy a csallóközi szövetkezeti paraszt, a gömörl építőipari munkás — a csaknem háromnegyedmillió csehszlovákiai magyar — mennyire Ismeri a hazai országlás problémáit, a csehek és a szlovákokat érintő gondokat. Jól emlékszünk még azokra a cikkeikre, melyekbein egyes publicisták — a nemzetiségi sajtóvtllongások idején — azt vetették a szemünkre, hogy a magyarok egy része (naivságból, politikai tapasztalatlanságból) a budapesti televízió törvénymagyarázójához, kommentátorához igazodott. Az említett epizód és az „anekdóta" meglehetősen hű képet ad arról, hogy a csehek és a szlovákok egyrészt, a csehszlovákiai magyarok másrészről, a kelleténél kevesebbet tudnak egymásról. Vajon miként lehetne a mulasztást pótolni? Van, aki mindent a nyelvtanulás „megszorításával" szeretne megoldani, mondván: a többség a csehet és a szlovákot beszéli, a kisebbségnek tehát kötelessége a nyelvtanulás. Első tekintetre — ha a dolgokat valamiféle könyvelőlogikával ítéljük meg — ez a megoldási mód célravezető ls lenne. Elméletileg! Gyakorlatban azonban egyszerűen kivihetetlen. Nem szeretnék a Jövendőmondó mezében díszelegni, de állítom, hogy ebben az országban még sok évtizedig jelentős lesz azok száma, akik magyarul igénylik a tájékoztatást, azon egyszerű oknál fogva, hogy munkájuk végzéséhez — a szántáshoz, vetéshez — egyetlen nyelv ismeretét is elégségesnek tartják. A tájékoztatási eszközök — az újság, a rádió, a televízió — nem öncélú dolgok. Néhány más funkciójuk mellett az államvezetés és az állampolgárok közötti kapcsolat megteremtésére is hivatottak. És magyar vonalon — sajnos — még távolról sem teljes a tájékoztatási eszközök rendszere. A sajtórendszer még úgy-ahogy kielégítő. Viszont a rádió magyar adásának lehetőségeiről — adási idejéről, „hangerejéről" — ez már távolról se mondható el, nem ls beszélve arról, hogy a televízió magyar adásának létrehozását csak mint a távoli jövő zenéjét emlegetjük. „Vajon kifizetődne-e a magyar tévé?" — tette fel a minap a kérdést egy szlovák publicista, amikor a hazai magyarok lehetőségeiről, kívánalmairól beszélgettünk vele. Vannak doigok, amelyek létrehozásánál — még ha nem túlságosan rózsás is a gazdasági helyzet — a takarékoskodás, a krajcároskodás megbosszulja magát. És a nagyvonalúság — Igen ls, kifizetődik. Nem véletlenül éppen ezekben a napokban jutottak az eszembe ezek a gondolatok. Akkor, amikor a KB decemberi ülése után — gazdasági téren Is — annyi a tennivaló. Amikor olyan nagy szükségünk lenne arra, hogy a párt szava, a vezetés szava mindenkihez a legrövidebb úton eljusson. Ezért lenne oly nagy szükség a Csehszlovák Televízió magyar nyelvű adására és a rádió magyar adásidejének kiterjesztésére. TÓTH MIHÁLY KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Nixon „válogatottja" Világszerte meglepetést keltett a január 20-án hivatalba lépó Nixon megválasztott amerikai elnök leendS kormányának nyilvánosságra hozott összetétele. Nizon kablnettagsággal és egyéb tisztségekkel jutalmazta azokat, akik az ádáz választási küzdelemben mindvégig mellette voltak, hasznos tanácsokkal látták el vagy bármiképpen elősegítették győzelmét. Így aztán a januárban hivatalba lépő új amerikai kormányt méltán nevezhetik Nixon lekötelezettjel kormányának. Érdekes, kik szerepelnek Washington „új csapatában". Altalános vélemény, hogy „színtelen, szdrke kisemberek", akik eddig kevés szerepet játszottak az USA politikai életében, viszont szaktudásuk van, s így szolid végrehajtó közegekként láthatják el tisztségüket." Más jellemzés szerint, Blount új postaügyi miniszteren kivül, aki az egyetlen déli származású és milliomos miniszter a kormányban, a monopóliumok vagy milliomos társaságok képviselői közvetlenül nem kaptak helyet az új kabinetben. Egy további véleményezés szerint Nixon kormányának tagjai jó ötvenévesek, átlagos korhatárok 53 év, viszont annak idején a Kennedy-kormány átlag életkora 47 év volt, tehát Kennedy fiatalabb emberekkel lépett a porondra. A Nixon kabinet „szürkesége" szemet szűrt a világsajtónak. A kormány névsorának nyilvánosságra hozása szinte sokkolta a nyugatnémet sajtót. A Frankfurter Algemeine Zeitung „csillagok nélküli kormánynak" nevezte Nixon válogatottját, s a Neue Rhelnzeitung szerint „Bonnak a lélegzete ls elállt Rogers külügyminiszteri kinevezésétől". A lap WllIIam Rogers külügyminiszteri és Melvtn Lalrd hadügyminisztert kinevezéséből arra következtet, hogy • valóságban Nixon akar kül- és hadügyminiszter lenni; 0 minisztereit csak Jó tisztviselőknek tartja; © menetközben sajátos vezetési stílust akar kialakítani. A t véd sajtó, például a Dagens Nyheter szintén „Ismeretlen kabinetként" emlegeti Nixon embereit, akik közül „eddig nem sokan nyugtalanították a közvéleményt reformgondolatokkal . Hasonló véleményen vannak a francia lapok is. Mint látjuk, az új amerikai kormány megítélésében a világ közvéleménye bámulatosan megegyezik. Persze helytelen volna a jellemzést leszűkíteni egyszerűen a „fád kormány" jelzőre. Nixon emberei ngyanis képzett tudósok—jogászok, szociológusok, közgazdászok —, többnyire gyakorlati emberek, akik azonban nem rendelkeznek politikai vagy diplomáciai múlttal, s ezért sokan „derék iparosoknak" ls cs-'-Tolják őket, mert nincs egyéni koncepciójnk. Valóban úgy fest a helyzet ,hogy az amerikai nagypolitikát Nlzon — főbb emberei Klsslnger nemzetbiztonsági tanácsadó, Rogers és Lalrd miniszterek véleményének meghallgatásával — maga akarja kialakítani és Irányítani. Mint elnök nagy jogkörénél túlmenően is roppant hatalmat, Illetve befolyást, akar magának biztosítani. Kormánya mérsékelten konzervatív, középszerű emberekből áll, ezzel nyilván az esetleges belső megrázkódtatásokat kívánja elkerülni. Az első akadályt viszont az jelenti, hogy demokrata és néger politikusokat eddig nem sikerült megnyernie kiszemelt posztjaik elfogadására, bár a választási küzdelemben „széles reprezentációt" ígért. L. L. Az Emberi fogok Csehszlovákiai Bizottságának 1968-as tiszteletbeli díját René Casstn (Franciaország j professzornak az emberi jogokról szóló nyilatkozat egyik szerzőjének az idei Nobel-békedíj kitüntetettjének adományozták. /I díjat dr. V. Cernp professzor [balról) nyújtotta át Franciaország prágai nagykövetség° >

aDviselöjének Telefoto: ČSTK Frigy csúcsszinten. Nixon elnök Júlia lányának és Eisenhower volt elnök Davtd unokájának esküvőjét az ünnepekre tervez* ték. (ČTK — UPI felvétele J. Nixon elnök január 20-án hivatalba lépő kabinetjének tagjali J az első sorban balról jobbra): Dávid M. Kennedy pénzügyminiszter, Melvln R. Lalrd hadügyminiszter, Splro T. Agnew alelnök, Nixon elnök, John Volpe közlekedésügyi mintszter, Róbert Mayo, a költségvetést hivatal igazgatója, Róbert Finch iskolaés szociálisügyi miniszter. A hátsó sorban balról jobbra: William P. Rogers külügyminiszter, Wlnston Blount postaügyi miniszter, John Mitchell igazságügy-mtnlszter, Maurice Stans kereskedelemügyi mintszter, George Romney építészeti és városfejlesztést miniszter, Cltfford Hardín földmüvelésügyi miniszter, George Schultz munkaügyi mtniszter, Walter Htckel belügyminiszter. (ČTK — UPI felvétele). ta minden fekete egyforma, — Nem szeretem a fekete amerlkatakat, viszont kedvelem az athéni „fekete ezredeseket". (A Pravda karikatúrája)