Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-22 / 353. szám, vasárnap

A jelenlegi gazdasági helyzet és a párt feladatai Szlovákiában (Folytatás ai 1. oldalról) téren szabaddá teszi az embert a munkában és az életben. Valamennyi ütőerének a társadalom tagjai anyagi és kulturális élete biztosítása érdekében kell lüktetnie. Az életszínvonal kérdései tehát szüntelenül minden párt figyelmének központjában állnak, amely a társadalom vezető politikai erejeként a marxi—lenini tanokat követi. Ezekből a megfontolásokból indul ki a mi pártunk is, és ezekből kell kiindulnia főként ma e rendkívül bonyolult politikai és gazdasági helyzetben. Elvitathatatlan tény, hogy hazánk, nevezetesen Szlovákia eddigi szocialista fejlődése erőteljes pozitív gazdasági, szociális és kulturális változásokat hozott. Ez nem gátol meg abban, hogy lássuk a fejlődés negatív oldalait is, lássuk a problémákat, hibákat és a sikertelenségeket. Az életszínvonal a társadalmi megoldások hatékonyságának sűrített barométere. Mutatja a túlsúlyban levő pozitívumokat, de jelzi a komoly fogyatékosságokat is. Ezek az utóbbiak figyelmeztető módon jelentkeztek a 60-as évek elején a vásárlóképes kereslet és az árualapok közötti ellentét maximális kiéleződésével. A 60-as évek közepén részben sikerült enyhíteni a gazdasági ellentétek megnyilvánulásait. Januári plénumunkon azt mondottuk: az 1968-as évre szóló gazdasági irányelvek teljesítése lehetővé teszi, hogy még ez évben intézkedéseket tegyünk az életszínvonal megjavítása érdekében. Döntő lett volna az egyéni jövedelem emelése a munka érdeme szerint. Erősíteni akartuk a bérek aktív szerepét és meggyorsítani a lakosság jövedelmének növekedését a díjazásban való differenciálás elmélyítésével. Szlovákia gazdaságában az átlagbérek 3,5 százalékkal, ebből az iparban 2,7 százalékkal emelkedtek volna, a munkatermelékenysége pedig 5 százalékkal. Egészében véve a lakosság reáljövedelme 2,5—3 százalékkal emelkedett volna a kiskereskedelmi árak 1—1,5 százalékos növekedése mellett. Egyúttal az említett keretek között rendezni akartuk a bérarányokat a nem termelő ágazatokban, főként a kereskedelemben, az iskola- és az egészségügyben. Ezt követték további intézkedések: a bérek emelése a közlekedésben, a közszükségleti és az élelmiszeriparban, az éjszakai műszakok után, a szabad szombatokon és vasárnapokon végzett munka előnyösebb díjazása a munkaidő fokozatos lerövidítésével kapcsolatban. Ilyenek voltak a mi szándékaink. És mi a valóság? Az átlagbérek 7,2 százalékkal — ebből az iparban 5,1 százalékkal — emelkedtek. A munka termelékenysége az iparban 4,4 százalékkal növekedett. A lakosság reáljövedelme 4,5—6 százalékkal emelkedik, ugyanakkor a kiskereskedelmi árak 1,1 százalékkal növekednek. Hogy jól megértsük egymást, mi nem vagyunk a jövedelmek növekedése ellen! Ellenkezőleg, mi támogatjuk, ha olyan társadalmilag szükséges használati értékek növekedésével kapcsolatos, amelyek keresett árucikkek formájában kerülnek üzleteinkbe, a beruházások piacára vagy a külföldi piacra. Nem a bérek növekedését, mint olyat bíráljuk, hanem a bérek olyan növekedését, amit nem kísér a munkatermelékenység megfelelő emelkedése. A munkatermelékenység növekedésében a béremelkedések mintegy 52 százalékos tervezett hányada helyett ez a számarány eléri a 135 százalékot, vagyis mintegy 340 millió koronát, amit bérek címén fizetünk ki anélkül, hogy az élő munka magasabb fokú hatékonysága megfelelően kiegyensúlyozná. A lakosság jövedelme tehát sokkal gyorsabban növekedett, mintsem számítottuk. Hogyan fejlődtek a kiskereskedelmi árak? Az árucikkek és a közszolgáltatások kiskereskedelmi árszintje ez év januárjától októberig általában egy százalékkal haladta meg a múlt év haViktor Pavlenda elvtárs beszéde sonló időszakáét. Az emelkedésben fő részük van az Ipari árucikkeknek és a szabad áralakítással nyújtott szolgáltatásoknak, amelyek a kiskereskedelmi forgalom 23 százalékát jelentik. Az élelmiszerek ára a múlt év színvonalán maradt. A létfenntartási költségek a munkás-alkalmazotti háztartásokban egy százalékkal, a szövetkezeti parasztoknál 0,8 százalékkal növekedtek. Az életszínvonal süllyedése következett be a változatlan jövedelmű lakosság egyes kategóriáinál, főként a nyugdíjasok ama részénél, akiknél a létfenntartási költségek növekedését nem követte a járadék emelkedése. A másik nyugtalanító tény, hogy nincs elegendő áru a kívánt választékban, különösen hosszabb időre szolgáló gyártmány. A második félévben fokozódott az élelmiszerek vásárlása, az év vége felé pedig az iparcikkek vásárlása. Ezek a már pánikszerű vásárlások mozgósították a lakosság félretett vásárló erejének egy részét is, s ennek következtében rendkívül fokozódik a kiskereskedelmi forgalom. A kiskereskedelmi forgalom emelkedése eléri az ötmilliárd koronát, vagyis a több mint 15 százalékot a tervezett 7,2 százalékkal szemben. A nem élelmiszercikkek eladása 22—23 százalékkal fog növekedni. Ez a fejlődés fokozott feszültséget idézett elő a piacon és zavarokat okozott a lakosság főként iparcikkekkel való ellátásában. A negatív jelenségek megítélésénél, amelyekre a dolgozók jogosan élesen mutatnak rá, látni kell két tényt: egyrészt, hogy összefüggnek az általános előző gazdasági fejlődéssel, a gazdasági egyensúly hiányával, másrészt pedig a lakosság ez évi járadékhelyzetének fejlődésével. Éppen ezzel összefüggésben kell, hogy mi kommunisták kimondjunk nem népszerű dolgokat ls, amelyekért nem fognak bennünket megtapsolni, de amelyeket az egész népgazdaság érdekében meg kell oldani. Szlovákia életszínvonalának fejlődésére ebben az évben nem lehet „a fogyasztói pszichózis nyomása" nélkül tekinteni. Nem egyszer tanúi voltunk jogos, de jogtalan tömegköveteléseknek, ahogy már általában nevezik az ágazatok, szakágazatok, járások tevékenysége úgynevezett rehabilitációját, mégpedig a termelési és béralapok fokozott dotálása útján való rehabilitációját követelő igényeknek. Az ilyen eljárás, bár nem egy esetben úgy kell értelmezni, mint a hatalmi szubjektivizmus rendszere méltánytalanságai helyrehozásának követelését, mégis bonyolulttá teszi előrehaladásunkat. A népgazdaságban a múlt hibáinak helyrehozása ma azt jelenti, hogy teret kell nyitni a népgazdasági szempontokból legdinamikusabb, leghatékonyabb szakágazatok fejlődésének és e folyamatot pozitívan kell befolyásolni a föderális és a nemzeti központból egyaránt, s a lehetőségeken belül reálisan kell diszponálni az eszközökkel. Ez érvényes gazdasági és szociális szempontból egyaránt. Ez nem jelenti a bérek és a fizetések egyszerű általános emelését, mint A népgazdaságban elkövetett múltbeli méltánytalanságok helyrehozását, hanem elsősorban a termelés növelését és hatékonyságának fokozását. S ezzel egyidejűleg rendezni kell a díjazási arányokat ott, ahol a múltbeli deformációk következtében a legégbekiáltóbbak. A pártnak ma politikai és ideológiai munkájában különös gondot kell fordítania ezekre a kérdésekre ls; az ellen kell fellépnie, hogy a népgazdaság területén levő szociális igazságtalanságok helyrehozásához fogyasztói nyomással közeledjenek. Ogy kell hatnunk, hogy az emberek — elsősorban a párttagok — gondolkodásában ne legyenek túlsúlyban a társadalommal és 1969 januárja után a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányával szemben támasztott kategorikus követelmények. A komoly megoldás inkább az ellenkező eljárást igényli: a vállalatokkal, kollektívákkal, egyénekkel szemben támasztott társadalmi igények fokozását, gazdasági (nem bürokratikus) nyomás gyakorlását, hogy a társadalomnak többet, jobbat és olcsóbban adjanak, hogy a társadalom — így tehát a kollektívák és az egyének is — teljesebb, gazdagabb életet élhessen. A személyi fogyasztáson kívül az emberek, a családok életének mási* legérzékenyebb pontja a lakáskérdés. Mindnyájan tudjuk, hogy a lakásépítés terén a helyzet nem kielégítő. Ha 30 000 lakást befejezünk, Szlovákiában ez év végén 1 millió Az életszínvonallal összefüggő problémák megoldásának lehetőségei pontosan körülhatárolt keretben mozognak és e keretben népgazdaságunk áll az első helyen. Az életszínvonal és a közgazdaság — közlekedő edények. Pártunknak ezért most — különös tekintettel az életszínvonallal összefüggő problémákra (mint ahogy azokat jellemeztem) —a gazdasági problémákra kell összpontosítania figyelmét. Pártunk a legutóbbi években a gazdasági egyensúlyhiány csökkentésére és fokozatos megszüntetésére törekedett. Mint ahogyan azt a CSKP KB decemberi ülésén is megállapították, az egyensúly e hiánya tovább is észlelhető Csehszlovákia gazdasági életében. Szlovákiában jobban észlelhetők egyes mozzanatai, mert ez öszszefügg a szlovák gazdasági élet sajátosságaival. Különösen a következő lényekről van szó: 1

Különböző a gazdasági • színvonal és az életszínvonal is. Szocialista építőmunkánk eddigi húsz éve alatt csökkentek az eredetileg abszolút és különösen a relatív különbségek, de még jelenleg is elég nagyok. A cseh országrészekre vonatkozó adatokhoz viszonyítva Szlovákiában 1967ben 17 százalékkal volt kisebb a lakosonként!, tehát a személyes fogyasztás, és 20 százalékkal volt kisebb a társadalmi intézmények anyagi fogyasztása. A nemzeti jövedelem gyarapítása Szlovákia egy-egy lakosára kiszámítva 23,2 százalékkal volt kisebb, és 6 százalékkal kevesebbet használtak fel a nemzeti jövedelemből. Különböző a termelőerők színvonala is. Nemcsak a különböző nyersanyagalapokról van szó, hanem a gazdaság kiépítésének eddigi országos tervéről ls, amely elsősorban a kohó- és a vegyipar, valamint a tüzelőanyag- és az energiaipari komplexum alapvető fontosságú nyersanyagtermelő ágazatainak fejlesztését célozta, s ugyanakkor relatíve lassabban került sor • a szlovákiai nyersanyagforrások (a fa-, az üvegés a kerámiaipari nyersanyagok, a mezőgazdasági nyersanyagok) hasznosítására. Meglassult különösen a gépiparban, a közszükségleti és az élelmiszeriparban a feldolgozó s a végtermékeket előállító üzemek fejlesztése. O Különböző a termelőüzemek tudományos-műszaki alapja és hátrányosabb a termelési programok összetétele, mivel bennük a termelési fogyasztás céljait szolgáló termelés van túlsúlyban. Ezt a tényt tükrözi az is, hogy Szlovákia közgazdasága csekélyebb mértékben érvényesül a külföldi piacokon. M Relatíve kisebb a lakosság gazdasági aktivitása. Ez elsősorban a háztartásbeli nőkre vonatkozik, akik közül 100—150 ezernek nincs munkalehetősége. Ugyanakkor nagyon sokan és állandóan jár208 ezer lakás áll rendelkezésre. Egy lakásra tehát 3,7 lakó esik, s ezzel' nem érjük el a cseh országrészek 1960 évi színvonalát sem. Ami a lakásépítési terv teljesítését illeti, az idei eredmények nem lesznek kielégítők. November végéig ugyanis csak 20 000 lakást adtak ét rendeltetésüknek, vagyis az ez évre előirányzott lakásoknak csupán kétharmadát. Az építővállalatoknak decemberben még 5700 lakást kellene átadn|uk, ami az előző években előirányzott feladatokhoz viszonyítva nagyon igényes és csak a legnagyobb erőfeszítéssel teljesíthető feladat. Az egyéni építkezések keretében a feltételezett 12 400 lakás helyett csupán 8300 építését fejezték be. Ezenkívül 39 000 lakás van épülőfélben. II. nak munka után a cseh ország- . részekbe, ami bizonyos befolyást gyakorol a társadalmi források kialakítása és felhasználása közötti térbeli összhanghiányra. 5

Alacsonyabb a termelé• sen kívüli, az infrastrukturális ellátottság színvonala, ami például a lakáskultúra, az iskolákban a nagyobb mérvű váltakozó tanítás, az ipari tanulók neveléséhez szükséges épületek stb. hiánya, a lakosság egészségügyi és szociális intézményekkel való csekélyebb ellátottsága terén nyilvánul meg. E különbségek mindenre kiterjedő kifejezője, hogy Szlovákia aránylag csekély mértékben vesz részt egyrészt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti jövedelmének létrehozásában, -másrészt felhasználásában is. Az említett tényeket Szlovákiában a közgazdaság fejlődése és egyensúlyának hiánya is tükrözi. Az egyensúly hiánya lényegében az országosan megnyilvánulóval azonosan mutatkozik, de sokkal erősebben érezhető a hazai piacon, az építkezések szakaszán és a külkereskedelemben. Szlovákiában mindehhez az is hozzájárul, hogy még szembeötlőbb a kapcsolatok egyensúlyának hiánya a közszükségleti árucikkek piacán, Illetve a szállítók és az átvevők közötti kapcsolatokban, ami a termelési fogyasztás céljait szolgáló termékeket szállító vállalatokra vonatkozik, nemkülönben a pénzügyi kapcsolatokban és Szlovákia költségvetésében is. Már előbb említettem,. bogy a közszükségleti árucikkek piacán is megnyilvánul az egyensúly hiánya. Most még a beruházásokkal, illetve az építkezésekkel, a külkereskedelemmel kapcsolatos problémákról tennék említést. A beruházások, illetve az építkezések terén az országosnál nagyobb a szükségletek és a források közötti egyensúly hiánya, s ez főleg két irányban nyilvánul meg: — Az építkezések anyagi fedezete terén és — pénzügyi biztosításuk terén. Ami a megkezdett, de be nem fejezett építkezéseket illeti, 1968-ban nem teljesítik az ezzel összefüggő feladatokat. Feltételezhető, hogy az 1,5 millió korona költségen felüli építkezések kiadásai (lakásépítés nélkül) ez év végéig mintegy 3 milliárd koronával haladják meg a tervben feltételezett öszszeget. Ez annak a következménye, hogy az építkezések megkezdésével kapcsolatos feladatokat tetemesen túlteljesítik (erre a célra 2,8 milliárd koronával többet fordítanak), nemkülönben annak is, hogy az építkezéseken nem érik el a tervezett terjedelmeket. Ugyancsak nem érték el az építkezések feltételezetten meggyorsított befejezését s az építési idő lerövidítését sem. Az előirányzottnál több új építkezés megkezdése bizonyos Ami pedig a szövetkezeti la* kások építését illeti, feltételezhetően 13 000 lakás építését fejezik be, de 31000 kérvényező vár szövetkeaeti lakásra. Nyíltan beszélünk az életszínvonallal összefüggő problémákról és az elért eredményekről, nemkülönben azokról a problémákról és fogyatékosságokról is, amelyek fölöslegesen nehezítik meg polgártársaink életét. Pártunk Jelenleg a gyakorlati és az elméleti téren ténykedő kommunisták, politikusok és közgazdászok minden erejét és képességét számításba veszi, hogy ki lehessen küszöbölni a kirívó visszásságokat, meg lehessen szilárdítani az életszínvonal kedvezőbb emelkedésének alapjait és ezen az alapon meg lehessen újítani polgártársaink önbizalmát és szocialista köztársaságunkba vetett bizalmát. mértékben megalapozza a szükséges strukturális módosításokat, s ez elsősorban a vegyiparra, a közszükségleti iparra és az építőanyagokat termelő Iparra vonatkozik. Főleg arról van szó, hogy meg kell kezdeni a vrbovéi Trikota átépítését, a Liptovský Mikuláš-i Május 1. Üzem selyemgyárénak építését, a kežmaroki Tatrafan szövő részlegének építését, a trenőíní Merina szövőrészlegének átépítését, a bratislavai Vzornica kiépítését, a senicai poliészter selyemgyár és a novákyi PVCgyár kiépítését, a Slovnaftban szükséges építkezéseket, a gbelcei, a Devínska Nová Ves-i téglagyár építését, a kassai habbetongyár építését stb. A strukturális változások irányában gyorsabb előrehaladásra szükséges feltételeket azonban nem hozták létre, mivel nem került sor a bőségesebb anyagkapacitás és a kellő pénzforrások kialakítására. Ami a külkereskedelmet Illeti, a tervezés és a nyilvántartás eddigi rendszere nem tette lehetővé Szlovákia külkereskedelmi kapcsolatainak elemzését. Jelenleg csupán az a tény mérlegelhető, hogy a szlovákiai vállalatok országos viszonylatban csak mintegy 15—16 százalékkal járultak hozzá a közvetlen e>y>ortszállításokhoz. Tekintettel az export és az im-^ port termelési s területi összetételére, nemkülönben ennek tükröződésére a deviza- és a fizetési relációkban; az e téren megnyilvánuló sajátosságok mélyreható elemzésének kidolgozására csak akkor kerülhet sor, ha gazdasági s költségvetési szinten beszerezhetjük a szükséges dokumentációs anyagot (ez valószínűleg 1969 második negyedében válhat lehetővé). Végül mezőgazdaságunk szempontjából is fontolóra kell vennünk a gazdasági egyensúly hiányát. Az agrokomplex terén ezt az állapotot különösen két tény idézi elő. Elsősorban az, hogy aránytalanságok mutatkoznak a mezőgazdasági termelés állandó emelkedő színvonala és az élelmiszeripar feldolgozó kapacitásainak fejletlensége között, arról nem ls beszélve, hogy a kereskedelmi hálózat sincs eléggé kiépítve. További aránytalanság észlelhető a mezőgazdaság belterjességének növeléséhez szükséges gépek stb. hiányában, Illetve abban, hogy az illetékes ipari ágazatok erről sága következtében aggasztóan pen. E problémák megoldatlannem gondoskodnak kellőképveszélyeztetett a mezőgazdasági termelés fellendítése, jóllehet a mezőgazdaság — mint ahogyan Cerník elvtárs a CSKP KB decemberi plenáris ülésén hangsúlyozta — jelentősen hozzájárult gazdasági nehézségeink áthidalásához, s a legutóbbi években egyre erőteljesebben siettette egész népgazdaságunk megszilárdítását. Egyesek kifogásolhatják, hogy túl sokat beszélünk az egyensúly hiányáról, a problémákról, a fogyatékosságokról, (Folytatás a X oldalon) XII? 2