Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-21 / 352. szám, szombat

»•••••••••• • • • • 1 • ••••••••••••o* (EGY LEVÉL NYOMÁN Belpolitikai szempontból ts érdekes hét van mögöttünk. Már csak azért is, mert egyre gyakrabban az úgynevezett „sorok közötti olvasásra" kényszerültünk. Az ember nagy érdeklődéssel és várakozással olvassa például a legutóbbi központi bizottsági ülésről kiadott felszólalás-kivonatokat és a maga módján magyarázni is próbálja azokat. Elgondolkozunk egy-egy ismert névvel jelzett szöveg fölött és feltesszük a'kérdést: A közölt részlettel — és főleg azon kívül — vajon mit mondott az Illető? Vajon hogyan viszonyul Januárhoz? Es az akcióprogramhoz? Es ahhoz, ami mellett az ország népének többsége letette a garast? A kivonatokból túlságosan kimerítő választ nem mindig kap az ember. Hiába, az ís a realitások közé tartozik, hogy ma ilyen „stílusú" a tájékoztatás ... A HATÁROZAT LÉNYEGE A KB-ülést általában a „gazdasági" jelzővel illetik. Tény viszont, hogy az összes ilyen jellegű kérdésre a tanácskozás még nem adhatott választ. Annyi azonban — és ez nem kevésl — kiolvasható a határozatból, hogy a gazdasági nehézségeket az elkövetkező években vállalkozó szellemű vállalatokkal tudjuk csak felszámolni. Ezért esett oly sok sžó a vállalatokról és a szocialista vállalkozásról szóló törvény kidolgozása szükségességéről. E törvények értelmében a vállalatok viszonylag önálló tényezőként szerepelnek majd, a „termelési minisztériumok" bábáskodása nélkül. Ezek a minisztérium típusok január elsejével megszűnnek. A most megalakuló kormányszervek majd a jövőben is hatnak, de egész más módon. Nem a napi, operatív kérdésak megoldásánál, hanem egy-egy nagyvonalú koncepció érvényesítése révén. A határozat a gazdálkodási feltételek lehető legnagyobb stabilitása megteremtését tűzi ki célul. Ez, persze, nem valósítható meg egyik napról a másikra. így a jövőben átmenetileg a központi szervek még nem mindig lesznek következetesek. Az ügy érdekében egyelőre még direktív intézkedésekre is szükség lesz, főleg mert a régi értékmérők hatására a vállalatok a „versenyben" nem indulnak egyenlő esélyekkel. Az viszont már január elsejével vitathatatlanul érvénybe lép, hogy az állami költvégvetést már egyetlen vállalat sem tarthatja „fejőstehénnek", amely adott esetben a bajba jutottakat kihúzza a csávából. A MEZŐGAZDASÁG DICSÉRETE Hogy a központi bizottsági ülésen kijelentették: a mezőgazdaság a népgazdaság egészében ma stabilizációs tényező, az — hogy divatos szóval éljünk — egyúttal a parasztság rehabilitációját is jelenti. Hol vannak már azok az idők, amikor a földművesek — a különböző burkolt és burkolatlan támadások, becsmérlések hatására — földművelő voltukat szinte szégyellték bevallani?! Ma már a Napnál fényesebben bizonyítható, hogy a mezőgazdaság nemhogy nem volt ráfizetéses, hanem más ágazatok fejlesztését ls lehetővé tette. Van, aki nyíltan kimondja, van, aki még csak burkoltan állapítja meg, hogy jó lenne, ha — a további fejlődés érdekében — egyes iparágakat a mezőgazdaság színvonalára lehetne emelni. Ma — és holnap méginkább — az árufélék sztárja az élelmiszer. Ha világviszonylatban nézzük a dolgokat, ma a piacon korlátlan mennyiségű élelmiszer elhelyezhető. Sajnos még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy élelmiszer elhelyezési gondjaink lennének. Viszont az is tény, hogy a belkereskedelemben élelmiszer hiánnyal se küzdünk. Egyes szakemberek szerint ha iparunk a szükséges eszközökkel: gépekkel, vegyszerekkel stb. a mostaninál jobban ellátná a mezőgazdaságot, élelmiszer-behozatalunkat a minimumra csökkenthetnénk. A KB-ülés «gyes résztvevői több mint valószínű, hogy éppen ezzel kapcsSTatban jelentették ki: a mezőgazdaság — népgazdaságunk stabilizáló tényezője. A FÉMMUNKÁSOK VÉLEMÉNYE Az újságolvasók bizonyos jelek alapján úgy vélhetik, hogy a kormány és a Nemzetgyűlés egyes tagjai — és elnöke — között a munkástanácsokat illetően nézetkülönbségek vannak. A kormány tagjai néhány hete kijelentették, hogy: „...a munkástanácsokkai a továbbiakban nem kísérletezünk..." Viszont a szakszervezetei: kongresszusain a munkásság képviselői meglehetősen gyakran kifejezésre juttatták: véleményük szerint a munkástanácsok létesítése a demokratizálás egyik alappillére és az akcióprogram pontjainak legfontosabbjai közé tartozik. Voltaképpen a munkásosztálynak a hatalomban való konkrét részvételét lehetne általa biztosítani. Az elmúlt hét folyamán a cseh fémmunkások szakszervezete is kongresszust tartott. A több százezer tagot számláló szövetség kongresszusán a munkástanácsok problémájával kapcsolatban J. Smrkovský, a Nemzetgyűlés elnöke is állást foglalt. Véleménye szerint szükség van a munkástanácsokra. A kongreszszus határozatában leszögezi, hogy folytatni kell a januárban megkezdett utat, teljesíteni kell az akcióprogram pozitív részét. Támogatja a funkcióban levő legfelsőbb vezetőket. Külön említésre méltó, hogy bármelyikük leváltása esetén a sztrájk fegyverének alkalmazását helyezi kilátásba. Nem véletlen, hogy az utolsóként említett pontot J. Smrkovský jelenlétében iktatták be a határozatba. Személyével kapcsolatban ugyanis mende-mondák keltek szárnyra, amelyek olyan aggodalomra adnak okot, hogy sor kerülhet lemondatására. IRODALMI HETILAP NÉLKÜL Augusztus óta lényegében nincs a Szlovák írószövetségnek sajtóorgánuma. A Kultúrny život az események miatt nem jelenik meg, új orgánum létrehozása pedig nehézségekbe ütközik. Ez a rendellenes körülmény okozta, hogy a közelmúltban összeült az írószövetség aktívája és a vezetőséget bírálatban részesítette. Ezt követően a szövetség elnökségének többsége lemondott. Az olvasó bizonyára felteszi a kérdést: vajon milyen a viszony a pártvezetöség és az írók között. Ha csak felszínes jelenségek alapján ítélkeznénk, azt mondhatnánk, hogy a tollforgatók oppozíclóban vannak. Többek között mert aktívájukon különösnek tűnő hangnemű határozatot fogadtak el, melyben a januári út következetesebb folytatásáról, az akcióprogram teljesítéséről, a hírközlő szervek nagyobb megbecsülése szükségességéről és az újságírók védelméről van szó. De vajon ennek alapján állítható-e, hogy az írók oppozícióban vannak? Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a politikusok fegyvertárában igen fontos helyet elfoglaló taktikázás a művészembernek nem kenyere. Ebből az alapvető tényből kell kiindulni, ha meg akarjuk magyarázni az írók álláspontját. A CSEMADOK - TÁRGYALÓPARTNER Rövidesen kinevezik Szlovákia kormányát. Magyar vonalon Bratislavától Ágcsernyőig találgatják: vajon kl kap majd helyet a kormányban, kl képvisel bennünket a végrehajtó hatalomban. A szlovákiai állami és pártszervezetek tárgyalópartnere a CSEMADOK. Ez a csehszlovákiai magyarság egyetlen szervezete, Így a partnerség kérdése egyelőre indokolt. Csak remélhetjük, hogy a tisztségek elosztásánál majd a szervezet jobbik, maradiságtól mentes, tehetségesebb rétege jut szóhoz. A személyeket illetően ma még csak találgatunk. Reméljük, január elején, a kormánylista nyilvánosságra hozatala napján nem ér bennünket kellemetlen csalódás. TÓTH MIHÁLY | Orvosolják a bajt a tornaijai diákotthonban „Abban a reményben fordulunk Önökhöz, hogy lépéseket tesznek helyzetünk megjavítása érdekében, mert a diákszállóban az életünk már szinte kibírhatatlan" — írja a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulóinak egy csoportja. A bevezetőt az elkeseredés okainak felsorolása követi. A tanulók elsősorban azt kifogásolják, hogy a tisztálkodás alapvető követeiményel sincsenek biztosítva számukra. A mosdóban szeptember elsejétől mindössze három nap volt • víz (a panaszlevél november 12-én érkezett). A vízhiány miatt a WC-t sem használhatják. A kút vize szennyezett, ivóvízért a szomszédba járnak. Villany sincs. Az ágynemű is kevés, néhány tanuló a csupasz matracon, melegítőben kénytelen aludni. Az ajtókon közönséges zárak vannak, és bárki könynyen bejuthat a szobába. Többször előfordult, hogy cipő vagy pénz veszett el. A kulturális és sporttevékenység is korlátozott. „Problémáinkkal — írják a tanulók — már többször fordultunk nevelőinkhez, tanárainkhoz, de csak biztatást kaptunk, hogy rövid időn belül intézkednek." Hihetetlen — gondolja az ember —, hogy egy középiskolai diákotthonban ilyen rossz állapotok uralkodjanak, és ne legyen aki segítsen. A helyszínen kiderült — bár azóta már sok minden megváltozott —, hogy a tanulók panasza nem alaptalan. Szánjunk rá néhány percet, hogy legalább részben megismerkedjünk helyzetükkel. A félreértés elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy csak a harmadik diákszállóról van szó. Harminc fiú és húsz lány lakik benne. De vannak közöttük olyanok is, akik csaknem négyszáz kilométer távolságból jöttek az iskolába. Habár minden szombatjuk szabad, a nagy távolság miatt mégis csak ritkán utazhatnak haza. Török Erzsébet (Csallóközben lakik) elmondja, hogy október 28-án volt otthon utoljára és legközelebb csak karácsonýra megy haza. A tisztálkodást illetően az a szerencséje, hogy a másik diákszállóban, ahol csupán lányok laknak, megfürödhet. Azonban hová menjenek a fiúk, ha még a városban sincs nyilvános fürdő. Más megoldásuk nincs, mint beleállnak a lavórba és lemosakodnak. A tanulási lehetőségek sem felelnek meg a követelményeknek. A klubhelyiség kicsi, a szobákban viszont sokan vannak és zavarják egymást. A városi fiúk meg kihasználva a nagy udvart — a tanulók tiltakozása ellenére — itt gyakorolják a motorkerékpár-vezetést. Televízió nézésére — ami számukra a világgal való egyedüli kapcsolatot jelenti — csak szabadnapokon futja idejükből. A sportolók ls panaszkodnak. Nincs tornaterem, és a nevelők a városi csapatokban sem engedik meg a szereplésüket, illetve azt, hogy rendszeresen eljárjanak az edzésekre. Sorolhatnám még tovább is a tanulók sérelmeit, de gondolatom másra terelődik. Arra, hogy milyen lenne hazánk sportélete, ha minden Iskolában csak így támogatnák a sportolókat. Kikből lenne az utánpótlás, ha a megfelelő korban nem edzhetnek a fiatalok és nem tűnhet ki közülük a tehetség. Mert köztük is vannak ügyes sportolók. Harnócz Zoltán például második helyen végzett a járási asztalitenisz-versenyen. Kedvező körülmények között talán még többre is vihetné. De hagyjuk a fejtegetést, térjünk inkább a lényegre: keressük meg a bajok gyökerét. •A tantestület tud az áldatlan állapotról. És a bajnak nem is az anyagiak hiánya az oka, hanem elsősorban a nehézkes városi közszolgáltatás. Sőt a későbbiekben az is kiderült, hogy az egész felelősséget az ő nyakukba sem lehet varrni. A baj alapvető oka az, hogy a diákszállónak használt, úgynevezett Hámos-kastély felét az idén kapta vissza az iskola, meglehetősen siralmas állapotban. Nagy gondot okoz az is, hogy az iskola épületei szűkek, csak nyolc osztálynak felelnek meg, viszont a levelező tagozattal együtt tizenegy osztályuk van. Ráadásul a harmadik diákszálló kedvezőtlen helyzetét az utca villanyoszlopának a kicserélése és a szivattyú villanymotorjának elromlása is jelentősen súlyosbította. — Igyekszünk rendbe tenni az épületet — mondja Podhora József igazgató —, de akaratunk ellenére elég lassan megy. — Egy közönséges vízcsap kicserélésére ls egy hétig kell várni — szól közbe Pulezner Zoltán — gazdasági vezető. A helyi szolgáltatási üzemet Rimaszombatból látják el anyaggal, mindenért oda kell járniuk. Előfordul, hogy nincs vagy elfelejtik elhozni a kívánt alkatrészt, így aztán igen sokáig tart a javítás. S az üzemnek csak két szerelője van. Ugyanakkor elmondja azt is, hogy amikor a Hámos-kastély mosdójában, valamint a WC-jében eldugult a lefolyócső, két hétig könyörgött fekáliás kocsiért, hogy a bokáig érő szennyvizet eltávolíthassák, de hiába, mivel a kocsi vezetője beteg volt, nem Jöhetett. A helyi gazdaságok sem voltak hajlandók segíteni, mivel éppen a melaszszállítás ideje volt, és nem akarták beszennyezni tartálykocsijukat. Végül a városi kocsira ő maga volt kénytelen felülni és eltávolítani a szennyvizet. Ami a villany- és a vízhiányt illeti, azt az előbb említett oszlopcsere és a villanymotor hibája okozta. Érthető mindez, csakhogy a hiányosságoknak — a feledékenységtől kezdve a munkaerőhiányig — a tanulók itták meg a levét. Az iskola vezetőit, a tantestületet, persze, egy szóval sem Illethetem. Elkövettek mindent, hogy normalizálják a helyzetet. Bocsarszky Pál tornatanár — amikor a kút kitisztítására sem akadt ember — a tanulók segítségével vállalta a munkát. — Négy vízmelegítőt vettünk és tartalék villanymotrokat — folytatja az igazgató — és igy már a Hámos-kastélyban is lesz meleg víz. Ha minden jól megy, mire e sorok megjelennek, felszerelik őket, és a fiúknak is lesz hol tisztálkodniuk. A kerítést és a kaput szintén rendbeteszik, hogy az idegenek ne zavarják a tanulókat. A 12 éves iskola — a kastély másik fele — nyitva hagy egy tantermet, hogy a tanulóknak ne kelljen szoronganiuk a klubhelyiségben. Szóval a vezetőség tud a dolgokról és minden tőle telhetőt megtesz a hibák helyrehozása érdekében. Az igazgató csupán arra mondta, hogy „ezt csak most hallom először", amikor a sportolók panaszát tolmácsoltam. Szerinte az edzésre járást ls meg lehet oldani. Gyuri Jenő főnevelő közbe is szólt, hogy az asztaliteniszezőt, Harnóczot épp az imént engedte el edzésre. Tudomást szereztem arról ls, hogy jövőre 400 000 koronás befektetéssel új konyha (a jelenleginek a kétszerese lesz) és fürdőszobák építésébe kezdenek. Befejezése után a tornateremre kerül sor... A bajok orvoslásának folyamata tehát elindult anélkül, hogy nekünk kellett volna lépéseket tennünk a tanulók érdekében. Most már csak az a fontos, hogy ne álljon meg félúton. BENYUS JÓZSEF Megbízhatóan szolgálják a lakosságot A Rimaszombati Járási Iparvállalat sikerei £ Nagy az érdeklődés a megrendelésre készülő bútor iránt ® Beváltak a saját elárusítóhelyek 1960 júliusában, a kerületi szakosított vállalatok megszüntetése után alakult meg a Rimaszombati Járási Iparvállalat. Akkoriban 380 alkalmazottat foglalkoztatott, és mintegy 14 millió korona volt évi teljesítményének értéke. Az azóta eltelt nyolc év alatt a járás kereteit jóval túlhaladó jelentőségű termelőegységgé fejlődött. Evi teljesítményének értéke felülmúlja a 36 millió koronát és 520 alkalmazottat foglalkoztat. Közeleg az év vége, s ilyenkor rendszerint átgondoljuk az elmúlt hónapokat. Ilyen viszszatekintésre kértem meg Fafala elvtársat, a Rimaszombati Járási Iparvállalat Igazgatóját. Beszélgetésünk célja nem csupán az adatok halmazának a felsorolása volt, Inkább arra voltam kíváncsi, milyen formában és mértékben vesz részt a vállalat a járás lakossága Igényeinek a kielégítésében, főleg a közszolgáltatások terén. — Az év első tíz hónapjában a vállalat több mint félmillió koronával teljesítette túl a brutto Jövedelem tervét. Ugyanilyen összeggel teljesítettük túl a tervezett nyereséget ls. A lakatosrészleg az asztalosműhellyel együtt alkotja a vállalat magvát. Ezek gyártják az össztermelés jelentős részét. Főleg a családi házak központi fűtéséhez szükséges komplett berendezések készítése iránt nagy az érdeklődés. Idén mintegy 260 000 korona értékben gyártottunk e célra szolgáló kazánokat és radiátorokat. — Fokozódik az érdeklődés a famegmunkáló részleg termékei iránt ls. Hogyan Igyekeznek kielégíteni a keresletet? — Országos méretű probléma lett a bútorhiány, amelyet egyelőre a nagyüzemi termelés sem képes megoldani. Aránylag jól felszerelt asztalosműhellyel rendelkezünk, és ennek termelését a belföldi piac szükségleteihez módosítottuk. Bár a bűtorhiányt mi természetesen nem tudjuk megszüntetni, legalább csökkenteni igyekszünk. Ebben az évben eddig 2 732 900 korona értékű árut készítettünk elő a bútorkereskedelem részére. — Vállalatuk e termelést ágazaton kívül jelentősen kiegészíti a közszolgáltatási hálózatot. Milyen eredményeket értek el ezen a téren? — A szolgáltatások terjedelme a múlt évvel összehasonlítva 18,2 százalékkal bővült. Javult az általunk nyújtott szolgáltatások színvonala a férfiés a női szabó-, valamint a javítóműhelyekben ls. Sikerült lényegesen csökkenteni a szállítási időt; a rádió- és televíziókészülékeket, valamint a villamos felszereléseket Javító részleg — és a többiek is — lényegében megtartják a szállítási, illetve a javítási határidőket. Kivételt csupán azok az esetek jelentenek, amikor a javítást pótalkatrészek hiánya miatt nem tudjuk idejében elvégezni. — Hogyan váltak be elárusítóhelyeik? — A siker felülmúlta várakozásunkat. Rimaszombati boltunk az év első tíz hónapjában 849 000, a tornaijai pedig 162 900 korona forgalmat bonyolított le. A vevők itt megtekinthetik és meg is vásárolhatják a vas-, a fa-, illetve textilkészítményeinket. A bevásárlás előnyös, mert az árut megrendelésre készítjük. KOVÄCS ZOLTÁN 1988. XII.