Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-21 / 352. szám, szombat

Elkerülhető az infláció és a pénzreform KARÁCSONY ELŐTTI GOND: ÁRUHIÁNY # ÉRDE­MES TAKARÉKOSKODNI? * FÉKEN TARTJUK AZ ÁRA­KAT ® SZLOVÁKIÁBAN AUTÓGYÁR LÉTESÜL O ELENGEDHETETLEN A JOBB MINŐSÉG # VERSENY­KÉPESEKKÉ KELL VÁLNUNK A KÜLFÖLDI PIACOKON 9 Ml A LEGFŐBB FELTÉTEL? A decemberi barátságtalan köd és hideg szél ellenére is csak úgy hemzsegnek a járókelők Prága utcáin. Az üzletekben a nem mindennapi tolongást indokolttá tennék ugyan a szoká­sos karácsony előtti bevásárlások, ha... És éppen ez a „ha" a lakosság nyugtalanságának az oka. Igen, ha az előző évek­hez hasonlóan az idén ls elég áru volna a karácsonyi piacon, ha nem kellene hajszolni a szinte máról holnapra hiánycikké vált létszükséglett cikkeket, mint pl. az ágyneműt, a sót, a gyufát és persze, ha az árak emelkedéséből nem következ­tethetnénk a pénz elértéktelenedésére, inflációra ... pénzre­formra ... Eltúlozzuk-e a helyzetet, vagy valóban ilyen rosz­szul állunk? Ezzel a kérdéssel fordultunk dr. MIROSLAV KOUDELKÄ­HOZ, a pénzügyminiszter helyetteséhez. — Tagadhatatlan, hogy az Idei nagymérvű kereslet nem hasonlítható az előző évekhez. Énnek az oka — azt hiszem — részben a közelmúlt rendkívüli eseményeiben keresendő, me­lyek felett a lakosság csak ne­hezen tér napirendre. Másrészt azonban nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül azt a tény,t sem, hogy sok pénz van forgalom­ban. S az természetes, hogy az emberek pénzüket árura akar­ják beváltani. A takarékpénztári betétek összege az év végére eléri az 50 milliárd koronát. A lakosság oz augusztusi eseményeket kö­vetően betéteinek egy részét ki­vette a pénzintézetekből. Eze­ket a pénzösszegeket arra tar­talékolták, hogy adandó alka­lommal megvásárolhassák azt az árut, amelyet már régóta hajszolnak a piacon ... Véleményem szerint kará­csony után lecsillapodnak a kedélyek és a helyzet fokozato­san normalizálódik majd. Egyébként minden intézkedé­sünk ezt célozza. A normális helyzet megteremtésére azon­ban nemcsak a jövő évi terv­ben, hanem az egész gazdaság­politikánkban is gondolunk. A közszükségleti cikkek gyártásá­nak, valamint a szocialista és a kapitalista államokból való be­hozatalának fokozását a kor­mány szervei hivatottak bizto­sítani. • Az árukészletek hiánya mindenkiben a kilátástalan­ság nyomasztó érzését váltja ki. Ennek természetes követ­kezménye, hogy a takarékos­kodás háttérbe szorul. Az em­berek pénzüket nem viszik a bankba, hanem elkótyavetyé­lik, károkat okozva önmaguk­nak, de népgazdaságunknak is... — Helytelen felfogás, ha a pillanatnyi nehézségekből indu­lunk ki. Ha nem ls sikerül azonnal beszereznünk a kere­sett árut, kétségtelen, hogy — átmeneti állapotról lévén sző — végül mégiscsak megvásá­rolhatjuk, amire szükségünk van. Az egyes közszükségleti cikkek terén máris lényeges ja­vulás észlelhető. 1968. 11. 21. A lakáskérdés nemcsak ná­lunk, hanem világszerte óriást problémát jelent. Az utóbbi idő­ben a kormány és a Gazdasági Tanács fokozott mértékben fog­lalkozik ezzel a kérdéssel. Biz­tosra vehető, hogy igyekezetü­ket a jövő évben siker fogja koronázni. Aki tehát lakásépí­tésre gyűjti a pénzét, az nem takarékoskodik hiába ... A személygépkocsikban mu­tatkozó hiányt ls igyekszünk pötolni. Többek között szó van arról, hogy Szlovákiában is gépkocsigyárat létesítünk. Mindez a szervízhálózat ki­bővítésével együtt gazdaságpo­litikánk kulcsfeladatai közé tar­tozik. Az autóforgalom fellendí­tése azonban szorosan össze­függ az országutak karbantar­tásával. A rendbehozásukhoz szükséges anyagiakat, persze, a költségvetésből kell előterem­tenünk. Emiatt emeljük tulaj­donképpen a jövő évben a vál­lalatok adóját, a többletbevé­telt ugyanis ezekre a célokra fogjuk fordítani. # Az áruhiány problémá­jának kilátásba helyezett megoldását minden bizonnyal örömmel fogadja a lakosság. Viszont az sem mindegy, hogy milyen áron valósitható meg ez. A bevásárlások egyre többe kerülnek, minden drá­gább ... A kormány és az SZKT között a bérek és az árak alakulásá­ról, illetve az életszínvonal emelkedéséről létrejött megál­lapodás értelmében a reálbérek 1969-ben 2,5—3 százalékkal emelkednek. Részben a terme­lés növelése érdekében, részben pedig azért, mivel az egyes ágazatokban a bérek aránytala­nul alacsonyak, bizonyos bér­szabályozásokat tervezünk. Ne feledjük, hogy szociális prob­lémáink megoldása a múlt év­ben ls jelentős intézkedéseket tett szükségessé. Emeltük az alacsony nyugdijakat, a családi pótlékot stb. Az állami költség­vetés kiadásai ennek következ­tében kb. 20 százalékkal emel­kednek. Kérdésére csak erre a költ­ségvetésre hivatkozva válaszol­hatok. A kormány — politikaja értelmében — féken tartja az árakat. Egyúttal pedig azon fá­radozik, hogy bizonyos, az árak terén mutatkozó aránytalansá­gokat kiküszöböljön. Tudjuk, mi mindent kell fedezni az ál­lami költségvetésből, noha ez az áldozatkészség nem minden esetben indokolt. Ezért jövőre több árucikk szubvencióját megszüntetjük. Az intézkedés csekély áremelkedésben nyil­vánul majd meg. Ezt a kor­mány és az SZKT megállapodása is feltételezte. • Éppen ez a jelenség nyugtalanítja az embereket. A legtöbben inflációtól tarta­nak ... , — Véleményem szerint nem beszélhetünk inflációról, ha az árak állandóan ellenőrzött ütemben emelkednek és • ha ugyanakkor a bérek és a lakos­ság egyéb jövedelme gyorsab­ban emelkedik. De semmikép­pen sem akarnám jelenlegi helyzetünket rózsásabbnak fel­tüntetni, mint amilyen. Szakkö­rökben „fékezett inflációról" beszélnek. Ez azt jelenti, hogy ha nem irányítanánk és nem ellenőriznénk az árakat, akkor elkerülhetetlen volna az inflá­ció. Csakhogy a kormány fele­lősséget vállalt az árfejleszté­sért. Ha tehát a lakosság egyetért azzal, hogy a kormány fékezze az árak emelkedését, akkor azt ls be kell látnia, hogy a jöve­delmek korlátlan növekedését is fékeznie kell. • Nem vezet-e a bérek és az árak egymást követő emel­kedése pénzünk elértéktele­nedéséhez, amelyből aztán az egyedüli kiút csak a pénzre­form? — Ez nem old-aná meg jelen­legi nehézségeinket és ezért nem készülünk pénzreformra. Köztudomású, hogy az egyedüli kivezető út a termelés színvo­nalasabbá tétele. • A pénzreformról szóló mendemondákat a 20 és 500 koronás bankjegyek kiadásá­ról szóló hírek kísérik. — Ezek a hírek megfelelnek a valóságnak. Az új bankje­gyek kiadásával kapcsolatos előkészületek, főképp a képző­művészek munkája hosszabb időt igényel, úgyhogy az új pénzt a jövő évben még nem hozzuk forgalomba. • Sok kifogás hangzik el gyártmányaink rossz minősé­ge ellen, — A bírálat teljesen jogos és indokolt. A rossz minőség a hozzá nem értő szervezéssel és a laza munkaerkölccsel magya­rázható. Ezen a téren a javulás azoktól az intézkedésektől vár­ható, amelyeket globálisan gaz­dasági reformnak nevezünk. Mindenekelőtt a vállalatok ön­állóságát, az igazgatók hatás­körét kell fokoznunk. A további követelmény: na­gyobb nyomást gyakorolni a vállalatokra. Némelyek vissza­élnek nem éppen normálisnak nevezhető helyzetünkkel, azzal, hogy a lakosság mindent meg­vásárol, ami kapható. Különösen a külkereskede­lemben fizetünk rá erre a ha­nyagságra és felelőtlenségre. Vannak ugyanis olyan termé­keink, amelyek exportja esetén 12 koronáért 1 dollárért ka­punk, viszont másokat igen kedvezőtlen áron vagyunk kénytelenek kiszállítani. Az aránytalanságok kiküszöbölése érdekében csak az aktív válla­latokat fogjuk támogatni, a töb­biekre nyomást kell gyakorol­nunk. Ezt a célt szolgálja a vállala­tok önigazgatása is. Ha a dol­gozók aktívan részt vesznek majd vállalatuk irányításában, nemcsak a munkaerkölcsük, és teljesítményük javul, hanem a népgazdaság hatékonyságának is emelkednie kell. • Kedvezőtlen gazdasági helyzetünkben a külföldi köl­csönöknek is bizonyára jó hasznát vennénk ... — Minden modern állam gazdálkodik kölcsönökkel, tehát külföldi kölcsönökkel is. Sem­mi akadálya annak, hogy mi is igénybe vegyük ezt a segítsé­gét és ily módon más államok­kal — a kapitalista országokat is beleértve —• kooperáljuk. Persze, mindez attól függ, mennyire vagyunk rugalmasak gazdasági téren. A kölcsön nem elvetendő, viszont hitelből élrti nem lehet. Nem volna helyes, ha felvennénk és nem tudnánk miből visszafizetni... • Összegezve az elmondot­takat, mi a legközelebbi teen­dő nehézségeink mielőbbi or­voslása érdekében? Miután minden termelő egy­úttal fogyasztó is, ezért nyil­vánvaló, hogy a termelők jó vagy rossz munkája visszatük­röződik a fogyasztásban. Ezt akarjuk megértetni az emberek­kel, és ez a célja a kormány­nak ls, amely a jövő év első felében ennek az elvnek a szem előtt tartásával lép a Nemzet­gyűlés elé, hogy előterjessze gazdasági egyensúlyunk hely­reállítására irányuló tervét. KARDOS MARTA A Winnipeg-i The Royal Balett vendéaszereioiése

Next

/
Thumbnails
Contents