Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-19 / 350. szám, csütörtök

OLVASÓMÉ A SZÚ TÁRGYILAGOS Es MÉRTÉKTARTÓ Győri Fálné, Szepsi Két évtized alatt megszoktuk, hogy az Űj Szó mindenben igyekezett kielégíteni igényeinket. A szó szoros értelmében szolgálja az olvasót. Különösen az elmúlt hónapokban kifejtett tevékenységüket értékelem. A tárgyilagos és mértéktartó információkat. NEM SZERETEM A FOLYTATÁSOS REGÉNYT Matyi József, a Radi HNB elnöke Azért nem vagyok híve a folytatásos regényeknek, mert a regényt jobb könyvből olvasni, a könyvet pedig mindenki megveheti. Szerintem a sajtó foglalkozzék azzal, ami igazi hivatása: a tömegtájékoztatással. A külföldön és idehaza le játszódó eseményekkel egyaránt. MÉG TÜBBET ÍRJANAK AZ ITT ÉLÖ MAGYAROK PROBLÉMÄIRÖL Melisek Erzsébet, Érsekújvár Nagyra becsülöm, hogy az Oj Szó január után bátran, igazságosan foglalkozott a magyarságot érintő kérdésekkel. Jó lenne, ha erről a jövőben sem feledkezne meg. Írhatna továbbá az érettségiző magyar dlá kok jövőjét érintő kérdésekről. A NYUGDÍJASOK HOZZÁJÁRULÁSA Az Antifasiszta Harcosok Szö vétségé szécsénkei (nagykürtöst járás) helyi szervezetének taglal egyhavi nyugdijuk S százalékát a köztársasági alapra adományozták. A kezdeményezés Majos Andrástól, a helyi szervezet elnökétöt indult ki. A szervezet tagjai, akik egykor valamennyien a Magyar Tanácsköztársaság hadseregében harcoltak, egy emberként helyeselték a tervet. A nyugdijakból összegyűjtött 547 korona nem nagy összeg, de ez ts bizonyságot ad a volt vöröskatonák segíteni akarásáról és a köztársasághoz való őszinte viszonyáról (m. I.) A Jándékok, fenyőfa, gyer»» mekek és szülők örömtől sugárzó arca — mindez szinte a közelgő ünnepek természetes velejárója. A karácsonyt mindenki örömmel várja, hiszen Ilyenkor a szorgalomért és az igyekezetért, a kölcsönös szeretetért és megbecsülésért, az Iskolában és a munkahelyen elért eredményekért, az otthon végzett apró teendőkért stb. az emberek és a családtagok megajándékozzák egymást. Ennek kapcsán szeretnénk figyelmeztetni a szülőket és a nevelőket, ügyeljenek arra, hogy a karácsonyi ajándék feltétlenül jutalom legyen — valamiért. Köztudott ugyanis, hogy a szülök a gyermeknek a karácsonyi ajándékot többé-kevésbé megszokásból adják, mondván, „karácsonykor mindenki ezt teszi". Más esetben viszont az az elgondolás vezeti őket, hogy a becsvágyó szülők gyermekei közt folyó esetleges társadalmi versengésben ne maradjanak alul. A szülők licitálása folytán egyesek azon töprengenek, mit nem vettek még csemetéjüknek. Megemlíthetnénk számos ehhez hasonló példát, amikor a szülők nem tulajdonítanak kellő fontosságot a helyes jutalmazásnak. Megfeledkeznek arról, hogy ezek a követelmények mélységes pedagógiai és nevelési következményekkel járnak. Ezért talán célszerű lesz, ha a karácsonyi ünnepek előtt röviden szólunk a jutalmazás legfontosabb elveiről, illetve a nevelésben betöltött szerepéről. Közismert, hogy a gyermek tevékenysége átvitt értelemben valamilyen munka. Azt ls tudjuk, hogy a tanulás a gyermek számára megterhelő és fárasztó. Azonban ne feledjük, hogy a gyermeknek akaratát legalább annyira latba kell vetnie a szülői parancs teljesítésénél, a kifogástalan viselkedésnél, dolgai rendben tartásánál, vagy az apróbb házimunkáknál stb., mint a tanulásnál. A gyermek Ilyen esetekben is fáradozik és ezért elvárja a fáradozásért járő Jutalmat. A szülők ezek hallatára talán úgy vélik, hogy ez bizonyos vonatkozásban helytelen jellembeli tulajdonság, a SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA Az ajándékozásról gyermek részéről számítás, mert ragaszkodik a „valamiért valamit" elvhez. Ezt a nézetet azonban meg kell cáfolnunk, ám, magyarázzuk meg, hogy voltaképpen miért helytelen. A

pszichológusok már régehben megállapították, hogy a különféle szokások és ismeretek elsajátításának az alapja a tanulás. Ez nemcsak az emberekre, hanem minden élő szervezetre vonatkozik. A kísérleti állat a laboratóriumban ls kénytelen tanulni, ha jutalmat akar kapni, a határőrök kutyái az idomltásnál szintén tanulnak, az erdei állatok kicsinyei is mindjárt az első lépésnél ezt teszik. Tehát tanulással az egész természetben, léptennyomon találkozunk. A tanulás folyamatának alaposabb és tüzetesebb tanulmányozásánál a szakemberek megállapították, hogy két tényező — a jutalmazás és a büntetés — pozitív, illetve negatív értelemben befolyásolja azt. A gyermek nevelésére vonatkoztatva ez azt Jelenti, hogy a nevelés gyakorlatilag a tanulás folyamatán alapszik, és a jutalmazás, Illetve a büntetés helyes és célszerű alkalmazásával tulajdonképpen kézben tartjuk az irányítást, illetve a nevelői ráhatást. Napjainkban a jutalmazás és a büntetés alkalmazásáról, konkrét formáiról, e formák célszerűségéről és hatékonyságáról gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. Az eddigi ismeretek világosan igazolják a szülők gyakorlatból merített tapasztalatait, miszerint a jutalmazást és a büntetést rendkívül érzékenyen, s esetenként módosítva, az egyénekhez mérten kell alkalmazni, mert különben nemcsak csökken a hatásuk, hanem káros következményekkel járhatnak. Ami az egyik gyermek számára jutalom, a másiknak talán jelentéktelen dolog, sőt esetenként büntetést Jelenthet számára. S így van ez a büntetéssel is. A jutalmazás és a büntetés alkalmazásának szabályait nehéz lenne pontosan körvonalazni. Hisz talán minden szülő saját tapasztalatból tudja, mi jelent jutalmat, vagy büntetést gyermeke számára. Erről szólva szeretnénk Ismételten figyelmeztetni a szülőket arra, tudatosítsák, hogy helyesen nevelni csak az említett „mozgató erők" segítségével, azaz megfelelő jutalmazással és büntetéssel lehet. Ebből következik, a szülők helyzetét megkönnyíti az a tény, hogy meghatározhatják a gyermek jutalmazásának és büntetésének esetenként változó formáit. Azonban meg kell Jegyeznünk, hogy éppen ezzel követ el a legtöbb szülő néha jóvátehetetlen hibát. Hiszen vannak esetek, amikor a gyermek számára elegendő jutalom a simogatás, vagy a szülő néhány kedves szava, más gyermek számára viszont nem elegendő talán egy motorkerékpár vagy bármilyen más drága tárgy sem. Ezzel kapcsolatban egészen egyértelműen állíthatjuk, ha a családban egyáltalán sor kerül az utóbb említett és ehhez hasonló egészségtelen jelenségre, ezt mindenekelőtt a szülők helytelen nevelése okozta. (Gyakori az az eset, amikor ez az egyik szülő pl. az anya nevelésének következménye.) Az ilyen esetek leggyakrabban azokban a családokban fordulnak elő, ahol a nevelés során különösképpen az anyák túlzottan gondoskodnak a gyermekről, figyelemmel kísérik minden lépését, felügyelet nélkül nem engedik játszani a barátaival, a legdrágább játékokkal és különféle jóságokkal halmozzák el. Mindezt abban az igyekezetükben teszik, hogy a gyermeket megvédjék mindennemű veszélytől és óvják még a szellőtől is, s minden olyantól, ami netalán ártalmas lehetne számára. Taltn szükségtelen hangsúlyozni, hogy az ilyen módszerek végeredményben a gyermek elégtelen fejlődéséhez vezetnek, az egyéniség és az önállóság teljes elfojtását eredményezik. Cajnos, az ehhez hasonló ^ szélsőséges esetek elég gyakoriak. Előfordulnak olyan esetek ls, amikor a szülők számára már nem létezik semmiféle jutalmazási mód, gyakorlatilag nem tudják mivel ajándékozzák meg a gyermeket, mivel már a legkülönfélébb tárgyakkal és Játékokkal elhalmozták őt. Az ilyen szülők aztán rendszerint panaszkodnak, mennyi gondot és nehézséget okoz nekik, hogy fiú- vagy lánygyermekük számára már semmi sem Jó, milyen hálátlanok, mert a kapott ajándékokért még csak nem is tanulnak, és nem kielégítő a viselkedésük sem. Az ilyen szülők valóban nem találnak olyan megfelelő ajándékot a karácsonyfa alá, ipely nevelési szempontból ls jelentőséggel bírna. Az Ilyen esetek problémát jelentenek a hivatásos nevelők számára ls. A jutalmazásról és büntetésről folytatott elmélkedésünk inkább megelőző és figyelmeztető jellegű. A szülőket mindenekelőtt a nevelés két fontos tényezője, a jutalmazás és büntetés szerepére akartuk figyelmeztetni. Tekintettel arra, hogy rövidesen bekopogtatnak a karácsonyi ünnepek, túlnyomórészt csak az ajándékozásról szóltunk. Az elmondottakból a szülők és a nevelők számára az alábbi végkövetkeztetés vonható le: A jutalmazás rendkívül fontos nevelési téoyező, azonban rajtunk múlik, hogy meghatározzuk a jutalom módját és formáját, szem előtt tartva mindenekelőtt azt, hogy az ajándék valóban megérdemelt jutalom legyen a gyermek számára. A karácsony az ajándékozások ideje, kitűnő alkalom, hogy helyesen érvényesítsük a jutalmazás elveit. Ne feledjük, nem az ajándék ára szabja meg a jutalom értékét, hanem az, hogyan fogadja ezt gyermekünk. Dr. Czakó Máfyás pszichológus Ne vesztegesse idejét és ne rontsa idegeit S2E 1968. ^ XII. lí