Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-19 / 350. szám, csütörtök

Vita a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülésén Ne fékezzük a mezőgazdasági termelés fejlődését JAN HAVELKA elvtárs felszólalása Ja n Havelka elvtárs felszólalásában kijelentette, bogy a Január utáni politikai fejlődés a pártban teljesen háttérbe szorította a közgazdasági problémákat, úgy annyira, hogy a Központi Bizottság az év folyamán egyetlen esetben sem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Amint a múltban túlértékeltük a párt befolyását a népgazdaság irányításában és az újratermelési folyamatnak még másodlagos részletkérdéseivel is foglalkoztunk, a fejlődésnek ebben a szakaszában viszont gazdasági fejlődésünk legnagyobb horderejű kérdései is háttérbe szorultak. A helyzet annyival inkább súlyos, mivel mindez az új irányítási rendszer bevezetésének időszakában történik. Az ez évi valóság merőben más, mint a tervezett előfeltételek. Ez vonatkozik a nemzeti jövedelem és a lakosság személyi fogyasztásának növekedésére csak úgy, mint a reálbérek és a munkatermelékenység növekedésére. Ezek az eredmények többnyire a fejlődés vontatottságának és a magasabb béreket célzó törekvéseknek a következményei, amelyeket számos esetben mind a szakszervezeti, mind a pártszervek is támogattak. A Központi Bizottság múlt évi ülésén tárgyaltunk arról, hogy elkerülhetetlen az árak ökonomizálása. Ha azonban egyszerűen növeljük az árakat, ez dinamikus láncreakciót idéz elő. Például két évvel ezelőtt megdrágult a beruházás, természetesen azzal a céllal, hogy csökkentsük az invesztíciós igényeiket. Ez azonban nem sikerült, mivel a vállalatok a beruházási költségeket átirányítják a termelésbe, az árakba. Valószínűleg ez történik majd az 1969. január l-re tervezett áremeléssel is, ami az építőanyagokra és építkezési munkákra vonatkozik. Ez a tendencia negatív hatással van a lakbér és általában az egész árpolitikára. A beruházások áremelése önmagában inflációs tendenciák kiinduló pontja lehet. Hasonló jelenséget látunk a mezőgazdaságban is, ahol gyorsan emelkedik az anyagi munkára fordított költségek összege. Engedjenek meg egy kis megjegyzést arról a problémáról, amelyről gyakran beszélnek. Ismét bebizonyosodott, hogy a CSKP politikája a szövetkezetesítés időszakában helyes volt. A múltban elkövetett néhány hibát azonban az elmúit hónapokban felhasználták a párt egész mezőgazdasági politikája ellen. Bizonyosan helyes lesz az egész időszakot alaposan elemezni és meghatározni azt a helyét a párt történetében, amely jogosan megilleti. A szövetkezeti gondolat erejét bizonyítja, hogy a január után megkezdődött nagy társadalmi mozgásban egyetlen egy EFSZ sem bomlott fel. Ha az utóbbi évek eredményeiről beszélek, úgy gondolom nem túlzás annak állítása, hogy ezek a pártpolitika eredményei, amelyeket a XII. kongresszus határozata alapozott meg és a párt XIII. kongresszusának határozata hangsúlyozott. Megállapítottuk tehát a mezőgazdaság távlati fejlődésének irányát mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Azonban több oldalról is súlyosan veszélyeztetik a mezőgazdasági termelés növekedésének érvénybe léptetett irányzatát. Ilyen veszély mindenekelőtt az új gazdasági rendszer hiányos érvényesítése. Ezért nem tükröződhet vissza a mezőgazdaságban a költségek növekedése a felvásárlási árak növekedésében, amelyek összefüggnek az élelmiszerek szilárd kiskereskedelmi árával és a kiegyenlítődés számos dotáció és szubvenció formájában válik láthatóvá. Az áron kívüli gazdasági eszközök nagy mértékben lehetővé teszik szubjektív elosztásukat. Ennek következtében ezeket az eszközöket nem mindig Igazságosan osztják el a mezőgazdasági vállalatok között. A szövetkezeti dolgozók, akik azt látják, hogy az iparcikkek ára egyre emelkedik, a másik oldalon nem veszik tudomásul saját felvásárlási áraik növekedését. Mindez a mezőgazdasági vállalatok anyagi érdekeltségének gyengítését idézi elő. Gyakran hallható olyan vélemény is, hogy a mezőgazdaságnak folyósított dotáció túlzás. A valóságban azonban ezzel biztosítják az élelmiszerek kiskereskedelmi árszintjét. Tehát lényegileg a térítési alap részei. A mezőgazdaság további fejlődésére nagy jelentőségű volt a Központi Bizottságnak a XIII. kongresszus határozatából eredő 1967 márciusi határozata. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumok megalakulása a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar további fejlődését jelentette, és előnyös volt nemcsak mindkét szakágazat, hanem a fogyasztók számára is. A Központi Bizottság ülése akkor arról tárgyalt, hogy még jobban bővíti a mezőgazdaság kapcsolatát a népgazdasággal, éspedig mezőgazdasági ipari komplexumok formájában. A kölcsönös összefüggés abból ered, hogy a mezőgazdaság szükségleteinek több mint a felét az ipar fedezi. Az ipar azonban, különösen a gép- és vegyipar nem tud lépést tartani a mezőgazdaság igényeivel. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy mielőbb elegendő és megfelelő műszaki felszereléssel, trágyával és olyan típusú mezőgazdasági épületekkel rendelkezzünk, amelyeknek alapján növekedni fog a termelés, nem pedig csökkenni. Annak, hogy az if>ar nem kielégítően teljesíti feladatait a mezőgazdasággal szemben, még nagyobb politikai következményei vannak. Ha a piacon nem lesznek mezőgazdasági termékek, vagy csak kevés lesz, az közellátási nehézségeket okoz, amiért a mezőgazdaságot bírálják. A mezőgazdaság viszont az ipart bírálja. Mindkét eset a munkás-paraszt szövetség gyengítését, tehát társadalmunk alapvető erejének rombolását jelenti. A mezőgazdasági fejlődés szempontjából rendkívül fontos az élelmiszeripar. Ezt éppen ebben az évben láthatjuk legjobban, amikor a termelés tartósan növekszik. Mint mondottam, lerakták az alapot a mezőgazdaság további fejlődése számára. Ha nem követünk el mindent az élelmiszeripar gyorsabb fejlődése érdekében, akkor ez a szakágazat fékezi a mezőgazdaságot, mivel nem termelhet többet, ha nem tudja értékesíteni és feldolgozni. Nem beszélve arról, hogy megzavarnánk azt a biztonságérzetet, amelyet a mezőgazdasági üzemek számára az jelentett, hogy gyakorlatilag az egész termésüket értékesíthették. Határozottan oldjuk meg a problémákat JOSEF SMRKOVSKÝ elvtárs felszólalása 1968. ÍI. 19. Húsž évvel a háború után olyan a gazdasági helyzetünk, hogy nem válhat egy iparilag fejlett ország becsületére. Sokkal tovább juthattunk volna, ha idejében felfigyelünk a fejlődés új feltételeire, ha megtettük volna a szükséges intézkedéseket, ha nem követtünk volna el durva hibákat, és ha nem odáztuk volna el határozott helyrehozásukat. Ezekre a tényekre vezethető vissza, hogy közgazdaságunk fogyatékosságai állandóan évről évre megismétlődnek. Vettünk magunknak ugyan annyi bátorságot, hogy szembenézzünk a problémákkal, de nyilván nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy határozottan meg is oldjuk őket. Népgazdaságunk alapvető javulást és orvoslást igényel. Attól tartok, hogy most — úgy ahogyan ezt már többször is megtettük — ismét a színiéig legkönnyebb megoldáshoz folyamodunk — hogy felülről „erős kézzel" irányítsuk a gazdasági életet. Igy egy-két évig a felszínen tarthatjuk, vagy tarthatnánk magunkat, aztán még erősebb feszítőerő robbantaná kl újból a nehézségeket az eddigieknél sokkal súlyosabb követ kezményekkel. Más kiutat nehezen találhatunk, mert ez hoszszabb idő kérdése. Nekünk azonban sok mindent kell azonnal minden elodázás nélkül megtennünk. Ezért lehetővé kell tenni az emberek kezdeményezését, ami elsősorban az üzemek szocialista vállalkozókészsége alapján válhat lehetővé. Szerintem sokkal előnyösebb, ha rátermett embereknek megadnak minden lehetőséget a problémák megoldására,- mint az, ha az embereknek csak szenvedő alanyokként kell elviselniük a nehézségek őket sújtó következményeit. A Nemzetgyűlésben többször tanácskoztunk ezekről a lehetőségekről közgazdászokkal, teoretikusokkal, gyakorlati dolgozókkal, szakszervezeti funkcionáriusokkal, nagy vállalatok igazgatóival és másokkal is. Mindnyájuk egybehangzó véleménye szerint minél előbb, még 1969 első negyedévében jóvá kell hagynunk a szocialista vállalatokról szóló törvényt, s e törvénybe beiktatni a dolgozók tanácsainak törvényességét. Ezek a tanácsok mindenütt beválnak, ahol az emberek jól dolgoznak. Elő kell készítenünk a vállalkozásról szóló törvényt, amelynek alapján rögzíteni kell a kormány gazdaságpolitikájának aránylag állandó jellegű módosításait és meghatározni az irányítás eszközeit. Ezekután további intézkedésekkel kellene biztosítani a vállalatok relatív'önállóságát, és a szükséges mértékben el kell különíteni az állami szférát a vállalati szférától. Hagyjuk tehát a kormánynak és a kormányoknak azt, ami őket megilleti, a vállalatoknak pedig azt, ami nekik jár. Adjunk a vállalatoknak több lehetőséget s az emberek segítenek magukon, megoldják a helyzetet. Erre nem egy ízben képesek voltak, képesek lesznek tehát most is. Bennük kell látnunk az ország döntő fontosságú erejét. Legfőbb ideje, hogy a szocialista rendszer rehabilitációján kívül a szocialista gazdálkodást ls rehabilitáljuk, és az ország minden polgárának tudomására hozzuk, hogyan képzeljük el a további fejlődést. Ha megegyezünk abban, hogy a gazdasági helyzet megoldásának egyik alapja az emberek szabad aktivitása, úgy ennek politikai téren is feltétlenül meg kell nyilvánulnia. Az emberek ugyanis aligha lehetnek aktívak, csupán egy szakaszon, a gép mellett, a vállalatban, s egyáltalában a gazdasági életben, ha nincs lehetőségük arra, hogy más téren, különösen politikai téren is aktívan érvényesülhessenek. Érvényt kellene szereznünk annak a jelszónak, mely szerint „semmit az emberekről az emberek nélkül." Az emberek szabad aktivitásának lehetősége megköveteli az ennek megfelelő politikai rendszert ts. Smrkovský elvtárs ezzel kapcsolatban említést tett néhány párton belüli kérdésről, majd szélesebb körben megnyivánu16 problémákról beszélt. Arról van szó, hogy általában milyen a párt és a tömegek kapcsolata, amely hosszú évek után a januári események serkentő hatására újjászületett, de — és ezt ne tagadjuk — ismét aggasztóan meglazult. Bizonyos tekintetben ez kommunista pártunk mostani politikájának kulcsfontosságú problémája, amennyiben a novemberi plenáris ülésen — amelyet mindnyájan állandóan szem előtt tartunk — a párt vezető szerepének megszilárdítását hangsúlyozták. Az egyik nagyon fontos, sőt talán a legfontosabb feladatként tudatosítjuk, hogy ez minden dolog lényege. Ha pártunk valóban vezető szerepet akar betölteni, úgy mögötte erős politikai mozgalomnak kell lennie. A párt vezető szerepe hatalmon is alapszik, de nem lehet csupán a hatalomra alapozni. Erős csak akkor lehet, ha a tömsgek ls elismerik, ha természetes tekintélynek örvend. Lenin egyebek között ezt a ragyogó gondolatot hagy ta ránk: Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, ha mindent mérlegelhetnek és mindent tudatosan végeznek. Tartsuk magunkat ehhez közgazdaságunkban és politikánkban is. Az új helyzet kizárja az irányítás eddigi módját FRANTIŠEK BARBÍREK elvtárs felszólalása i-rantišek Barbírek elvtárs többek között rámutatott arra, hogy köztársaságunknak föderatív rendezése kétségkívül mélyreható beavatkozásokat tesz szükségessé a központi gazdaságirányítás területén. A szövetségi szervek ugyanis arra lesznek hivatva, hogy egész Csehszlovákia gazdálkodásának legkedvezőbb lehetőségeit, keressék, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a külföld közötti kapcsolatokat irányítsák, az egységes gazdasági rendszert rögzítsék és a két köztársaság gazdasági téren szükséges egyenrangúságának politikáját folytassák. Az állam gazdaságpolitikájának megvalósítására a nemzeti szervek lesznek illetékesek. Már most is nyilvánvaló azonban, hogy ez a keretszerű megállapítás nem elegendő. Ezért minél előbb és végérvényesen rögzíteni kell, milyenek legyenek a szövetségi és a nemzeti szervek kapcsolatai az irányítással összefüggő konkrét intézkedések foganatosítását illetően, hogy a nemzeti szervek valóban eleget tehessenek küldetésüknek, hogy kellőképpen irányíthassák a gazdasági tevékenységet, s így el lehessen kerülni a céltalan kettősséget, a szövetségi szervek tevékenységében. Az irányítás színvonalával szemben támasztott fokozott Igényekből eredő további probléma a gazdasági, reform életbe léptetése. Ez teljes mértékben s egyaránt vonatkozik a központi szervekre és a vállalatokra is. Ha gazdaságpolitikánkban valóban előrehaladást akarunk elérni — hangsúlyozta Barbírek elvtárs — úgy döntő fontosságúnak kell tekintenünk azt, miként sikerül megoldanunk az árképzéssel, a külkereskedelmi kapcsolatokkal s az állam jövedelmi politikájával összefüggő problémákat. Teljes nyíltsággal meg kell mondanunk, hogy az erre irányuló intézkedések foganatosítása közben nem mellőzhetők a népszerűtlen beavatkozások, amelyeknek azonban nem szabadna hatásukat éreztetniük a lakosságnak szociális szempontból előnytelen helyzetben levő rétegeiben. Gazdasági rendszerünk működésének az a feltétele, hogy a vállalatok egyre nagyobb jog- és hatáskörrel rendelkezzenek. Ez más szóval arjnyit jelent, hogy a központ által előírt szabályokhoz igazodva "relatíve önállóan dönthessenek az adott vállalat fejlesztéséről és teljes felelősséget viseljenek a vállalat gazdasági eredményetért. Ez a minden anyagi és pénzügyi íelelősséggel járó önállóság azonban megköveteli a vállalatok eddiginél színvonalasabb irányítását a szocialista vállalkozás szellemében, nem különben a hazai piaco!:Gn és a külföldi piacokon kialakuló helyzet ismeretét, a pontos gazdasági számvetést, az erre alapozott döntéseket, a műszaki fejlesztés révén lehetséges érvényesülést s a termékek kifogástalan minőségét. A színvonalas Irányítástól azonban elválaszthatatlan a munkafegyelem következetes megszigorítása. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a fegyelem a közelmúltban meglazult, hogy sok helyütt el nem végzett munkáért fizettek béreket, másutt pedig csökkent a technológiai fegyelem és egyéb negatív jelenségekre került sor. Meg kell azt is mondanunk, hogy köztársaságunk új államjogi átszervezése, a gazdasági reform fokozatos érvényesítése és a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet következtében egyre újabb mozzanatok utalnak arra, hogy már semmi esetre sem érvényesülhetnek az irányítás eddigi módszerei, és ezért minél előbb tökéletesebb módszereket kell bevezetnünk. Véleményem szerint, azt is meg kell mondanunk, hogy lényegében minden ágazatban megbillent közgazdaságunk egyensúlya. Annak egyik okát, hogy lényegesen megváltozzék külkereskedelmünk kiviteli programja, abban látom, hogy több üzemünkben — ami a jövedelmet illeti — kedvező a helyzet, de ennek ellenére nem veszik kellőképpen fontolóra a termelési programok módosítását arra való tekintettel, hogy az adott új termék exportja ls lehetővé tehesse a legnagyobb fokú hatékonyság elérését. Többek között ezt a tényt bizonyltja az is, hogy a tőkés országokba, illetve a szocialista országokba irányított egy dollár, illetve egy rubel értékű exportáru előállítása sokkal több csehszlovák koronába kerül, mint amennyi a jövedelmezőség legkedvezőbben megállapított határai között engedélyezhető lenne. Szorosabb nemzetközi együttműködést FRANTIŠEK HAMOUZ elvtárs felszólalása František Hamouz elvtárs többek között rámutatott arra, hogy jelenleg minden KGSTország törekvésének célja a népgazdaság hatékonyabb fejlesztése. Minden KGST-országban elsőrendű feladatnak tekintik a tervezés s a gazdaságirányítás módszereinek a tökéletesítését. Az ezzel összefüggő módosítások lényegében mindenütt azonosak. Azt célozzák, hogy a leggazdaságosabb gazdaságfejlesztés folyamatával egyidejűleg minél eredményesebben lehessen hasznosítani a rendelkezésre álló anyagi és munkaerőforrásokat. Mindezek és egyéb okok ls arra késztetnek, hogy minél előbb kl kell dolgozni a nemzetközi szocialista munkamegosztás további elmélyítése s a KGST jövőbeni tevékenysége alapjául szolgáló dokumentumokat, hogy azok minél előbb kerülhessenek megvitatásra. Köztudott, miszerint a KGST-országokban már annyira előrehaladtak az ezzel összefüggő munkálatokkal, hogy feltételezhetően a legközelebbi hónapokban legfelsőbb politikai és gaz. daságl szinten ls sor kerül a szükséges tárgyalásokra. Az e tárgyalások alapjául szolgáló dokumentumokat a KGSTországok részben már egymás rendelkezésére bocsátották, vagy később bocsátják rendelkezésre.