Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-19 / 350. szám, csütörtök

A kiegyensúlyozott költségvetés még nem ok az elégedettségre Bohumil Sucharda pénzügyminiszter beszéde a Nemzetgyűlésben Tisztelt Képviselő Elvtársak! A január utáni fejlemények során annyi politikai probléma halmozódott fel, hogy ennek következtében némileg háttérbe szorultak a gazdasági problémák, amelyeknek megoldása azonban most annál sürgetőbben lép előtérbe. A CSKP KB novemberi és decemberi plenáris ülésén egyaránt hangsúlyozták pártunk gazdasági politikájának jelenlegi elsőrendű küldetését. Ezt abban kell látnunk, hogy folytassuk gazdaságreformunkat, melynek célja a szocialista gazdaság felvirágoztatása és az életszínvonal további emelése. Az Idei fejlődés kétségkívül kedvező benyomást keltő jellegzetességének kell tekintenünk. hogy újabb lendületet vett a dolgozók aktivitása a gazdasági tevékenység minden területén. Ennek következményeként meggyorsult a társadalmi termelés üteme, s az életszínvonal emelkedése ls. A nemzeti jövedelem az 1967. évihez viszonyítva legkevesebb 6,5 százalékkal növekedett, és ezt kétharmadrészben a személyi fogyasztás növelésére fordították. A lakosság pénzbevétele — a névleges béreket s a nyugdíjakat is beszámítva — az 1967ben elérthez viszonyítva 18,5 milliárd koronával, vagyis 10,7 százalékkal nőtt, ami az idei évre feltételezett növelés csaknem kétszerese. Ez a kereslet gyors növeléséhez vezetett, amit azonban nem sikerült teljesen kielégíteni, jóllehet a belkereskedelem 10,3 százalékkal több árut kapott, mint 1967-ben. Erre a célra a tartalékolt készletek egy részét is felhasználták, mégSem billent helyre a fogyasztási árucikkek piacának egyensúlya. Mindezt összefoglalva állíthatjuk, hogy az olyan kilengések, mint pl. a bevételek és a személyi fogyasztás rendkívüli növelése nem ismétlődhetnek meg a jövőben. Helytelen lenne, ha a rendelkezésre álló forrásokból túlnyomórészt a személyi fogyasztás céljaira merítenénk, s ezzel elgáncsolnánk a további fejlődést. Ebben a helyzetben újabb és elodázhatatlan szociális jellegű intézkedések is szükségessé váltak, pl. a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak növelése, a szülési szabadság meghosszabbítása stb. Habár csak az első lépésekről van szó. ezek az intézkedések is odavezetnek, hogy még az 1968. évi állami költségvetésben 1,7 milliárd koronával több kiadást kellett feltüntetni. További kiadások a rehabilitációkkal, a rövidebb munkaidő bevezetésével s a termelésen kívül dolgozók bérének, illetve fizetésének emelésével függnek össze. A nemzeti bizottságok 1968. évi gazdálkodása kb. 1,9 milliárd korona fölösleggel zárul, amit főleg a költségvetésen kívüli bevételek tették lehetővé. A vállalatok 1968. évi pénzügyi helyzetére különösen az jellemző, hogy a bankszámláikon elkönyvelt összegek 2,3 milliárd koronával gyarapodtak, úgyhogy a vállalatok ez év végén előreláthatólag 24,8 milliárd koronával rendelkezhetnek. A kormány a Nemzetgyűlés elé terjesztette az 1969. évi állami költségvetés tervezetét, amely kiegyensúlyozott, mivel összesen 156,3 milliárd korona bevételt és ugyanannyi kiadást tüntet fel. Ez az 1968. évi állami költségvetéssel szemben 20 százalékos növekedést Jelent, ami azért vált szükségessé, mert az állami költségvetés forrásaiból nemcsak a népgazdaság fejlesztésével s a honvédelemmel kapcsolatos kiadásokat fedezik, hanem a társadalmi fogyasztással összefüggő és rendkívüli, szociális jellegű kiadásokat is. Teljes nyíltsággal meg kell azonban mondanom, hogy az 1969-re javasolt állami költségvetés még nem hozhatja meg a pénzügyi egyensúly helyreállítását a jelenlegi átmeneti helyzetben, amikor is fokozatosan bevezetjük a gazdaságirányítás új rendszerét, de még sok helyütt érvényesül az utasításos irányítás is. PÉNZÜGYI POLITIKÁNK MIT VÁRHATUNK A KÖLTSÉGVETÉSTŐL? Feltétlenül meg kell szüntetnünk a több éven át felhalmozódott aránytalanságokat. Ez különösen a beruházások terén, nemkülönben bizonyos szo. ciális problémák megoldásával kapcsolatban szükséges. Az 1968. évi költségvetésben feltüntetett tételekkel szemben 1969-ben 12 százalékkal lesznek nagyobbak az oktatásügyi célokra, 8,7 százalékkal az egészségügy céljaira, 19,9 százalékkal a társadalombiztosításra és 22,1 százalékkal a betegbiztosításra fordított nem beruházási jellegű kiadások. A költségvetéses és a befizetéses szervezetek számára 17,5 milliárd koronát helyez kilátásba a költségvetés, vagyis 2,5 milliárd koronával többet, mint 1968-ban. A termelésen kívüli ágazatokban dolgozók bérei és fizetései 1969-ben 10,3 százalékkal nőnek, ami a bérezésre fordított •N kiadások 1,3 milliárd koronával való hövelését jelenti. Ez azzal függ össze, hogy az állami költségvetésben feltüntetett eszközökből kell biztosítani a munkaidő lerövidítését, illetve az ötnapos munkahét bevezetését. Az 1969. évi állami költségvetésben számításba kell venni további tetemes kiadásokat is. Sor kerül ugyanis a nyugdíjak rendezésére, az ellenállási harcosok anyagi helyzetének biztosítására stb. A költségvetés 600 millió korona kiadást tüntet fel a rehabilitációval kapcsolatban. Magától értetődő, hogy a lakások építése is növeli a kiadásokat. Az 1969. évi állami költségvetés erre a célra 9,9 milliárd koronát helyez kilátásba. A jövő évben bizonyos ármódosítások várhatók, de végeredményben olyan irányzattal, hogy biztosítva legyen a reálbérek 2,5 százalékos emelése. Az árképzésnek rugalmasnak kell lennie, mert enélkül el sem képzelhető az eddiginél aktívabb bérpolitika, s még kevésbé a gazdasági reform megvalósítása. Feltétlenül szükséges lesz a nem jövedelmező export támogatását célzó juttatások jelentős korlátozása és a kifizetődő export eddiginél lényegesebb támogatása is. Ami az állami költségvetés bevételi tételeit, s ezzel összefüggésben a társadalmi igények kielégítését illeti, ez főleg attól függ, miként alakulnak a vállalatok bevételi forrásai. Vállalataink 1969-ben saját, forrásaikból 1,5 milliárd koronával többet, hitelforrásokból 4,2 milliárd koronával többet, de állami juttatásokból 200 millió koronával kevesebbet fordíthatnak beruházásokra, mint az előző évben. Feltételezhető, hogy 1969-ben további 6,6 milliárd koronával gyarapszanak a vállalatok pénzforrásai. A vállalatok jelenlegi megadóztatását úgy kell megítélnünk, hogy ez is összefügg az eddiginél egyszerűbb és racionálisabb adórendszer előkészítésével. Az új adórendszer elveit úgy kell kidolgozni, hogy 1969 első felében sor kerülhessen megvitatásukra. Feltételezhetően 1970. január elsején vezetik be az új adórendszert. Az adóreform elsősorban a nyereség s a bérek megadóztatásán alapszik. A kormány valószínűleg már a közeljövőben a Nemzetgyűlés elé terjeszti a vállalatokról szóló törvényjavaslatot, melynek értelmében indokoltan feltételezhető, hogy a vállalatok a jövőben mindjobban kibontakoztatják aktivitásukat és kezdeményező készségüket. Feltétlenül ki kell dolgozniuk termelési és értékesítési elgondolásaikat, s azokat a várható költségek tárgyilagos kiszámítására, piackutatásra, a jövedelmezőség elemzésére stb. kell alapozniuk. Örömmel vennénk tudomásul és tőlünk telhetőleg támogatni is akarjuk az Ilyen kezdeményezést, viszont semmiképpen sem érthetünk egyet az olyan jelenségekkel, amelyek megbonthatják az ország pénzügyi egyensúlyát. Arra gondolok, hogy esetenként olyan irányzatok ütik fel fejüket, melyek azt a célt követik, hogy egyes vállalatok vagy üzemek akkor is önállók akarnak lenni, amikor nincsenek meg az önállósításhoz múlhatatlanul szükséges teltételek. Nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a gazdaság objektív fejlődése — és a gazdaságilag fejlett országokban is eZ szokásos — inkább a vállalatok központosltásáh07, tehát a gazdaságilag s műszaki szempontból is egyaránt erős termelési egységek létesítéséhez vezet. Az 1969. évi állami költségvetés forrásaibői az 1968-ban juttatott 30,2 milliárd korona helyett 35 milliárd koronát bocsátunk a nemzeti bizottságok rendelkezésére. A jövő évi állami költségvetés azonban erre a célra nem rendelkezik további pénzforrásokkal. Feltételezhető azonban, hogy a nemzeti bizottságok 1969-ben jelentős kiegészítő pénzforrásokkal is rendelkezhetnek, amelyekből becslés szerint 3,5—4,5 milliárd koronát meríthetnek. A központi költségvetés forrásaibői a központilag irányított szervezeteknek juttatott nem beruházási jellegű dotációk minden megszorító rendelkezésünk ellenére is 10,7 százalékkal haladják meg az 1968. évi ilyen jellegű dotációkat, s 1969-ben elérik a 16,7 milliárd koronát. A Pénzügyminisztérium a közelmúltban a gazdasági tanács elé terjesztette újabb javaslatát, mely szerint 1,5 milliárd koronával kell csökkenteni a dotációkat, amelyeket a központosított adminisztratív irányítás örökségének kell tekintenünk. Mivel ezzel kapcsolatban nemcsak gazdasági. hanem politikai problémákról van szó, megoldásukat nem lehet tovább is elodáznunk, még akkor sem, ha ennek bizonyos termelési és szociális következményei lehetnek. A Jövőben is biztosítani akarjuk a reálbérek emelkedését és lehetővé akarjuk tenni a szükséges bérrelációkat, de a magasabb bérekre a vállalatoknak maguknak kell a pénzt megkeresniük. Az állami költségvetésnek a kormány által előterjesztett tervezetét az eddigi szervezési alaphoz igazodva dolgozták ki. Az új államjogi rendezésre való tekintettel 1969. május 31-ig át kell dolgozni ezt a tervezetet. Lényegében arról van szó, hogy a javasolt költségvetést három költségvetésre — a szövetségi költségvetésre, s a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság költségvetésére kell szétosztani. A szövetségi költségvetés eszközeiből kell a jövőben fedezni a honvédelem, a szövetségi közigazgatás és a legjelentősebb fejlesztési akciók kiadásait. A szövetségi költségvetésben lesznek feltüntetve azok az eszközök is, amelyeket a két nemzeti költségvetés céljaira, de különösen Szlovákia gyorsabb ütemű gazdasági fellendítésének céljára juttatnak. A két nemzeti köztársaság gazdasága a szocialista gazdasági rendszer alapján egységes, ami más szóval annyit jelent, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban egységes lesz az egységes pénznemre alapozó szocialista piac, szabad lesz a munkaerők mozgása, az áru- és a pénzforgalom stb. A nemzeti szervek rendelkeznek a jövőben minden társadalmi forrással azokon kívül, amelyeket a föderáció országos jellegű feladatainak teljesítése céljából bocsátanak rendelkezésre. A nemzeti költségvetések — amelyek a jelenlegi állami költségvetés csaknem négy ötödét teszik — alkalmat adnak arra, hogy a nemzeti köztársaságok saját területükön maguk irányítsák gazdaságukat. A három költségvetésnek azonban feltétlenül meg kell alapoznia a célszerű munkamegosztást, s ez múlhatatlanul szükségessé teszi a pénzügyi gazdálkodás s a bankrendszer megfelelő átszervezését is. Gazdaságirányításunk nagy fogyatékossága, hogy az adott problémákat egymástői elszigetelve, tehát nem komplex módon oldjuk meg annak ellenére ls, hogy gazdasági életünk egységes. A január utáni kedvezőbb légkör, nemkülönben az a tény, hogy a CSKP Központi Bizottsága mind novemberi, mind pedig decemberi plenáris ülésén rendkívül nagy súlyt helyezett a gazdasági kérdésekre, arra kötelez bennünket, hogy határozott lépéseket tegyünk gazdasági helyzetünk kedvezőbbé változtatása érdekében. A gazdasági tanács már dolgozik rajta, s előreláthatólag 1969 tavaszán be is fejezi az ezt célzó programot. Az ezzel összefüggő munkálatokat kellő összhangba hozná az ötéves terv kidolgozásával, úgyhogy a konszolidálás programja lehessen az ötéves terv alap-, ja. A gazdasági egyensúly helyreállítása és népgazdaságunk hatékonyságának növelése a fizetési mérleg állandó kiegyensúlyozottságától, az árucikkek egyre nagyobb mennyiségének kínálatától, a hazai piacon több és tökéletesebb szolgáltatásoktól, s az állam pénzügyi helyzete kiegyensúlyozottságától függ. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban kulcsfontosságú a fizetési mérleg kiegyensúlyozottsága. Erre való tekintettel elsőrendű feladatunk, hogy az eddiginél még szorosabb legyen gazdasági együttműködésünk a KGST-országokkal. Ugyanakkor nem fér kétség ahhoz, hogy feltétlenül fenn kell tartanunk s kl kell egészítenünk kereskedelmi kapcsolatainkat a tőkés- és más országokkal is. Magától értetődő azonban, hogy ennek alapja — minden politikai feltétel nélkül — csak a józan szándék lehet. A változatosabb termelés szempontjából igen fontosnak tartjuk a szocialista kisipari vállalkozást, amely véleményünk szerint természetesen s hatékonyan egészítheti ki a szocialista nagyüzemi termelést. A kisipari vállalkozás szocialista gazdaságunk szerves része. Arra lenne hivatva, hogy egészséges versengéssel növelje a vállalkozó kedvet, s úgy befolyásolja az állami szocialista vállalatokat, hogy azok jobban, készségesebben nyújtsanak szolgáltatásokat, rendszeresen bővítsék az árucikkek választékát, s gyorsabban hozzanak forgalomba új gyártmányokat, árucikkeket stb. MagukaJ a kisiparosokat sem lehet idegen elemeknek tekinteni szocialista gazdaságunkban. Magától értetődő tehát, hogy biztosítanunk kell a kisipari vállalkozás kedvező légkörét. Nyilvánvaló azonban, hogy a kisipari vállalkozás nem szülhet „szocialista milliomosokat". Elsősorban az a küldetése, hogy köztársaságunk dolgozói számára biztosítsa a minél megfelelőbb áruválasztékot, nemkülönben a tökéletesebb, gyorsabb szolgáltatásokat is. A munkaerő-gazdálkodás problémái nem helyezhetők azonos szintre a szociális problémákkal. Köztudott, hogy a modern gazdasági életben elkerülhetetlen a munkaerők néha nagymérvű mozgása, s ezzel összefüggésben a foglalkozás megváltoztatása, sőt néha a költözködés is. Ez ismét a lakásprobléma megoldásának szükségességét állítja homloktérbe. Sarkalatos probléma a munkaerkölcs kérdése is, amelyet semmi esetre sem oldhatunk meg csupán azzal, hogy „szorosabbra fogjuk a gyeplőt". Mind a vállalatok, az üzemek, mind pedig a dolgozók érdekében olyan gazdasági s politikai légkört kell teremteni, hogy kedvük legyen a termelésre S a munkához. Ezt célozza a vállalatokról szóló jelenleg előkészített törvény is. Ami pedig a bérezést illeti, arra kell számítanunk, hogy az állam a jövőben nem járulhat hozzá a bérek emeléséhez. A bérek és a fizetések emelése végeredményben oda hat, hogy egyrészt emelni kell az adott termékek nagykereskedelmi árát, másrészt csökkennie kell a bruttó jövedelemnek stb. Ezzel összefüggésben elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy érdem szerint támogassuk azokat a vállalatokat, ahol jók az eredmények, s ugyancsak érdem szerint vessünk gátat minden ravaszkodásnak. Meg kell azonban mondanunk, hogy a pénzügyi előírások bonyolultsága is számos fogyatékosság okozója. A pénzügyi fegyelem megszilárdítására törekedve meg kell alapoznunk a pénzügyi előírások tiszteletben tartását, vagyis növelnünk kell a pénzügyi jog jelentőségét. Gazdaságunk elegendő tartalékkal rendelkezik, s ezért a lakosság életszínvonalának süllyedése nélkül is megoldhatjuk a jeleplegi problémákat. A nehézségeket azonban semmi esetre sem küzdhetjük le a gazdaságreform elveinek következetes tökéletesítése és érvényre juttatása nélkül. Ezzel szervesen függ össze az árak módosítása, az adók rendezése stb. Nyilvánvaló azonban, hogy ezzel egyidejűleg tovább is gondoskodnunk kell a reálbérek fokozatos emelésérőL Ezekben a kérdésekben egységes politikát kell folytatnunk, amelyet mind a szövetségi kormánynak, mind pedig a két nemzeti köztársaság kormányának megfelelőnek és megvalósíthatónak kell tartania. 1963. XII. A plzeüi Skoda MCvek 110 mW-os gőzturbinát készítettek az indiai enori hőerőmű számára. (J. Vlach f elv. — CSTKJ "