Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

A KÖZEL-KELETI VALSAG GYÖKERE Mint ismeretes, Izrael az elmúlt 20 év során háromÍzben indított fegyveres támadást a vele szomszédos arab országok ellen. Minden esetben területhődltási célokkal. Már az 1948-49. évi első arab-izraeli háború során Izrael Jóval nagyobb területet kebelezett be, mint amekkorát a világszervezet említett határozata szabott meg számára. Az ezt követő 1956-os szuezi agresszió után Izrael már nyíltan követelte a gazai övezet és a Sinai-félsziget bekebelezését. Izrael legnagyobb imperialista agressziója a tavaly júniusi hatnapos „villámháború" volt, amelynek során saját területének a háromszorosát mintegy 60 000 négyzetkilométer, több mint egymillió arablakta egyiptomi jordániai és szíriai területet foglalt el és tart megszállva napjainkig. Az izraeli hatóságok kegyetlen megtorlásai következtében ezekről a területekről 1948 óta közel egymillió palesztinai menekült el, köztük mintegy 600 ezer Jordániába. Az arab menekülttáborokban uralkodó embertelen életmódról legutóbb az ENSZ-megfigyelők is igen aggasztóan nyilatkoztak. Izrael viszont a megszállt területeken a teljes bekebelezést bizonyító intézkedéseket foganatosít: az új izraeli térképen például már az 1967 júniusi tűzszünet! vonal az egyetlen határ. A „hadlzsákmánynak" tekintett arab területeken izraeli törvények vannak érvényben és Tel Avivban távlati fejlesztési terveket dolgoztak ki a Dajan által hangoztatott NagyIzrael megvalósítására. KÖZÖS CÉL - ELTÉRŐ MÓDSZEREK Természetes dolog, hogy az arab államok az agresszióval elrabolt területük visszaszerzésére törekednek. Az izraeli agresszió következményeinek felszámolásában azonban a politikai rendezést helyezik előnybe a fegyveres megoldással szemben. A Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 közel-keleti határozatának realizálása ugyanis módot nyújt a kérdés rendezésére. A határozat nemcsak az Izraelt megszálló csapatok visszavonását követeli a tűzszünett vonal mögé, hanem gyakorlatilag is véget vetne a 20 év óta tartó hadiállapotnak. Izrael azonban továbbra is elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát, s ehelyett a „valamit valamiért" jelszó Jegyében különbékére törekszik egyes arab országokkal. A legújabb Izraeli fejlemények azonban (Ideértve a hadiköltség felemelését, a katonai szolgálati idő meghosszabbítását és az újabb fegyvervásárlást) az ellenkezőjét bizonyítja. A közel-keleti kérdés rendezését Illetőleg azonban, sajnos magában az arab világban is megoszlanak a vélemények. Az egyik oldalon a nacionalista erők képviselői állnak, akik a politikai barc helyett a fegyveres gerillaharcot tekintik elsődlegesnek, a másik oldalon viszont a haladó arab országok vezetői által képviselt irányvonal — a politikai rendezés irányvonala érvényesül. KIT ÉS MIT SZOLGÁL AZ EL FATAH ? Amikor 1948-ban Izrael elsó agressziója után a palesztíniaiak tízezrei menekültek el otthonaikból, természetszerűleg létrejött az arab ellenállási mozgalom, amely mindmáig nem tudott egységes politikai és katonai platformot teremteni. Az arab ellenállók első tömörülése a H arakat Tahrlr Falasztín (magyarul: Élharcos) szervezet volt, amely 1956-ban a jobboldali Muzulmán Testvérek közreműködésével jött létre Kairóban. Az egyiptomi kormány később erélyesen fellépett a fanatikus csoportosulás ellen, s a szervezet Szíriába tette át székhelyét. Tavaly ősz óta pedig Ammanban, a jordániai fővárosban székkel a szervezet politikai és katonai központja is. Az El Fatah ugyanis kezdettől fogva az El Asszifa (ViAkcióban a Közel-Kelet rChe" Guevarája Az QJtöStúmentuirbun szent földnek'nevezeti Polesztina lényegében a második világháború óta szerepel n modern.történelemben. Az ENSZ 1947 novemberében tioiett határozatával ugyanis önálló palesztin—arab országokat hozott létre, beékelve közéjük a mintegy 20 000 négy* zetkilométer területű, kezdetben 600 000 iakósú Izraelt, amely ma már közel 3 milliós, állam. S azóta nincs béke a palesztinai olajfák alatt . . . har) nevet viselő katonai egységhez tartozott, és ax elmúlt napokban hivatalosan ls csatlakozott hozzá. Vezetője és értelmi szerzője a 39 éves Jasztr Arafat, akit bajtársai a Közel-Kelet „Che" Guevarájának neveznek. A palesztinai ellenállók tevékenysége a tavalyi háború után nyilt terrorakcióban nyilvánult meg a megszállt arab területeken. Ez természetesen kegyetlen megtorlásokat vont maga után, amit elsősorban a helyi lakosság sínylett meg. Az arab országok közül főleg Szíria támogatja nyíltan az El Fatah politikáját, ezzel szemben az EAK és Jordánia változatlanul a válság politikai megoldását óhajtja és keresi. Jordániában az elmúlt hetekben komoly belpolitikai válságot is okozott a palesztinai szervezetek akciója. Husszein király korábbi elképzeléseinek kudarca pedig olajat öntött a nacionalista politikusok gerlllabarát politikájának tüzére. Végül a király kénytelen volt bizonyos engedményeket tenni a partizánoknak, majd ezt követően Kairóban is utaltak a partizánharc kiszélesítésének lehetőségére, amennyiben Izrael hajthatatlan maradt Izrael igen hevesen reagált a palesztinai partizánmozgalom növekvő akcióira, és az idei augusztusiszeptemberi fegyveres konfliktusok már nem is annyira az arab hadseregek ellen, hanem az El Fatah megfélemlítésére szolgáltak. A palesztinai arabok „Che" Guevarája által hirdetett elvek és gyakorlati akciók végkövetkeztetésként ugyanazt a célt követik, mint az arab államok hivatalos politikai irányzata: minél előbb felszámolni a tavalyi izraeli agresszió következményeit és végre békét teremteni e térségben. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a politikai rendezés kisebb veszélyt rejt magában, mint a fegyveres megtorlások. TÓTH GÉZA •Ok 0 gazdasági csoda" országában H A M BU R G, a nagy kikötőváros területén mintegy 13 ezerre lehető azok száma, akiknek a szö szoros értelmében nincs fedél a fejük felett, s az éjt kénytelenek .-az utcán tölteni, a hidak alatt, vagy parkokban meghúzódni. E 13 ezer ember közül 5604 tizenöt éven aluli! gyermek.' Hogy valamit enyhítsenek e nyomorultak sorsán, a hamburgi népjóléti hivatal mintegy 23 tábort tart fenn a város peremén, ahol a hajléktalanoknak legalább elenyésző százalékát ideiglenesen elhelyezik. A lakáshivatal évente 600 új lakást bocsát a táborlakók rendelkezésére. Az fgy felszabaduló helyeket a táborokban — ahol egy négyzetméter lakóterületért 60 pfennig bért fizetnek — pillanatok alatt elfoglalják a hajléktalanok. Pedig az ócska, roskatag barakkok lebontásra érettek. A csekély bért ls nehezen tudják bevasalni a lakóktól, pedig a táborok vezetősége ezt okvetlenül megköveteli, mintegy nevelő célzattal, hogy a hajléktalanok „könnyebben bekapcsolódjanak ismét a társadalom életébe*. Hannoverben, egy másik nyugatnémet nagyvárosban 900 család vagyis 2860 személy él szükséglakásokban, 1200 tizenhat éven aluli gyermekkel. E szükséglakások bére négyzetméterenként 2,10 márka, és a legrosszabb állapotban levő barakkokban még ennél is kevesebbet tesz ki — csupán 1 márka. A hajléktalanok itt is tiltakoznak az ellen, hogy „aszociális" elemeknek bélyegezzék őket, hiszen nem saját hibájukból kerültek ebbe az áldatlan helyzetbe. Köln hajléktalanjait teljesen kiszorítja a perifériákra. A városatyák ugyanis úgy vélekednek, hogy nem célszerű őket a városban elhelyezni. A hivatalos adatok szerint a szükséglakásokra a legtöbb kérelmet olyan öregek nyújtják be, akiknek egyáltalán nincs lakásuk. Csak szeptemberig 4454 ilyen kérelmet tartottak nyilván. Nagy gondot okoz a sokgyermekes, szegény családok elhelyezése is. Aránylag kedvezőbb a helyzet Stut tgartban. Itt 126 hajléktalan család él a Freiberg városnegyedben, ahol a házak távfűtésűek. A rendőrség, amely ezekbe az otthonokba beutalja a hajléktalanokat, 500 családot, — mintegy 2200 családtagot — tart nyllFÉLMILLIÓ HIVATALOS HAJLÉKTALAN AZ NSZK-BAN # ALDATLAN GYERMEKSORS Q A LAKASÉPlTÉS A LEGMODERNEBB ORSZAGOKBAN SEM TART LÉPÉST A SZÜKSÉGLETTEL ván. Addig lesznek csak ott, míg „be nem illeszkednek" a társadalomba — mondják a hatóságok. Nem minden hajléktalan olyan szerencsés azonban, hogy ebben a negyedben sikerül otthonra találnia, legtöbbjüket régi kaszárnyákban helyezik el, ahol még a legelemibb higiéniai feltételek sincsenek meg. Félmillióra tehető a Német Szövetségi Köztársaságban a hajléktalanok serege — a szakemberek szerint azonban számuk meghaladja az egymilliót is. Pontosan csak azokat tartják nyilván, akiket a városi népjóléti hatóságok juttattak fedél alá. Legtöbbjük saját hibáján kívül kerül ilyen vigasztalan helyzetbe. A hamburgi Dle Welt egyik szer kesztője a szövetségi köztársaság néhány városában felkereste a menedékhelyek lakóit, és többek között olyan érdekes megállapításra jutott, hogy a hajléktalanok közül sokan tisztességes jövedelemmel rendelkeznek, amely egyeseknél még a havi ezer márkát ta meghaladja. A lakásépítés üteme azonban nem tud lépést tartani — mint Európa legtöbb országában — a lakosság szaporulatával és igényeivel, ezért van szükség különféle szükséglakásokra, táborokra, valamint egyéb átmeneti megoldásokra. Hasonló gondokkal küzd Nagy-Britannia is, ahol az idén csaknem 338 ezer lakás épült, vagyis 13 ezer lakással több, mint 1967-ben. Csupán októberben szinte hihetetlenül sok új lakást, összesen majdnem 37 ezret adtak át rendeltetésének. Ennek ellenére a lakásépítés NagyBritanniában is messze lemarad a szükséglet mögött. A 15,7 millió lakás közül 1,8 milliót hivatalosan lakhatatlanként tartanak nyilván. Mintegy 400 ezer család él túlzsúfolt lakásokban, s évente több mint ötezer gyermeket kell otthonokban elhelyezni a szülők szűkös lakásviszonyai miatt. Amint a fentiekből is láthatjuk, a lakásprobléma a legtöbb országban gondot okoz. PROTICS JOLÁN