Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

Azt mondják, az Adriaitenger a legkékebb, és az Adriai-tenger felett a legkékebb az égbolt. S ez így igaz, különösen akkor, ha a Balkán-félsziget belsejéből poros síkságokon és komor hegyláncokon át jutsz el a tenger partjáS

zkopjét és a Macedón Köztársaságot elhagyva újra Koszovo és Metohlja autonóm tartomány területére jutottam. Igen kanyargós utakon Urosevácon, Prizrenen, Djakovicán és Pétyen át értem el a tartomány nyugati hátárálg, Igy hát alkalmam nyílt megbámulni a nyugati, metohljal síkságot is. A késó délutáni órákban már a Rogovól-szoroson át kaptatott fel autóbuszunk a Prokletje hegy legmagasabb pontja, a Csakor felé. Azaz tévedtem, mert a legmagasabb pont talán a Baganjica: 2110 méter a tenger szintje felett, csakhogy a Baganjica járhatatlan az autóbuszok számára. A Csakor több mint 1800 méteres lapos tetejéről még mindig megmászhatatlannak tűnt egetverő komor magassága. Autóbuszunk merészen keringő szerpentin utakon, szédítő meredélyek felett kúszott felfelé, s aztán szédítő meredélyek felett rohant lefelé, hogy szinte égnek állt az ember haja az alatta tátongó szakadékok és szurdokok láttán. Tizenegy órás utazás után Titográdban, Crna Gora, az egykori Montenegró székvárosában háltam meg. A kora reggeli órákban már folytattam utamat a tenger felé. Csakhamar átvágtunk a csodálatos Szkadarl-tó messze északnyugatra benyúló csücskén. Nagyszerűen megépített töltés teteíén vezetett az út. Jobboldalt a tó elmocsarasodott. Hínár, sás, tavirózsák, vízinövények ezrei borították a smaragdzöld láp színét. Sirályok és más vízimadarak seregei szálldostak felette éktelen rikácsolást csapva. A túlsó parton halászó gyerekek állították meg egy pillanatra az autóbuszt. Apró suhancok kapaszkodtak fel a lépcsőre, és gúzsra fűzött, aranybarnára füstölt halak füzéreit kínálgatták megvételre. Az utasok mosolyogtak, csak a sofőr állt kötélnek; megvett egy csomó halat, s a gyerekek ujjongva elinaltak. Feltűnik az Adria Kora délelőtt Petrovác mögött pillantottam meg első ízben a tengert. Fölötte égő nap ékeskedett, s a távolban az égbolt kéklő messzesége öszszeborult, összefolyt a tenger kékségével. Ennek a fekete országnak fekete hegyei után valóban csodálatos kontraszt ez az ezüst és arany színár nyalatokban sziporkázó kékség. Petrováctól kezdődően Kotorig megint kanyargó szerpentin utakon haladtunk; a nap és a tenger folytonosan bújócskát Játszott velünk, mert olykor el-eltakarták a közénk ékelődő elkarsztosodott hegyek. Bármennyire kopár és terméktelen sziklák borítják ls a tájat, a hegyek lejtőit rendkívül szorgalmas, serény kezek lépcsősen emelkedő teraszokká alakították, s a déli nap alatt a kertekben a mandulától a szőlőig min-, den elképzelhető gyümölcs és zöldség megterem. Itt láttam először életemben igazi citromfát, fanyar bogyókat termő olajfákat s aranyló, vérpiros magvakat rejtő gránátalmát. Budván túl megint karsztos hegvek tolakodtak a tenger és szemünk közé. Megint csupa mészkő és csupa szikla. A lejtőkön sivár növénvzet és törpe fák. Ám a hegyek legszívesebben meztelen bordáikat mutogatták. Radanovicsin túl autóbuszunk szinte toronyiránt átvághatott volna Catarro felé az öbölbe benyúló keskeny földnyelven, csakhogy ez az autóbusz turistajárat volt, s inkább az öböl partján kanyargó csodálatos utat választotta. Jóval Radovlcsin túl és jóval Tlval előtt értük el ismét a tenger partJát. A közbe ékelődő hegyek miatt még itt-ott bújócskázott velünk a hatalmas víztükör és a nap, de Tivalon túl már kizárólag a keskeny partszegélybe vájt úton haladtunk az öböl mentén egészen Kotorlg. vagy Catarrólg, ahogy annak előtte nevezték. Az út maga ls csodálatos alkotás. Megépítése rengeteg költséget és fáradságot követelt, mert lépten-nyomon az ágaskodó sziklákat kellett robbantani. Nincs ls más értelme, csak annyi, hogy az en magas hegyek közé, s maga Catarro, mely az öböl legdélibb csücskében épült a világ legvédettebb kikötője volt Igaz, épp ezért a legsebezhetőbb ls, mert a kikötőben horgonyzó flotta, ha az ellenséges hajóhad elállta az öböl bejáratét, csata nélkül ts tétlenségre és fogságra volt Ítélve. Catarro kikötője és a felette ágaskodó hegyen épült várerőd a történelem folyamán számtalanszor cserélt gazdát, de ha a kikötőt be ls vették az ellenséges ostromló hadak, az erőd maga mindvégig, vagyis az első világháborúig, mlg csak erődként szolgált, bevehetetlennek bizonyult. Eredetileg Illír-görög település volt, s Akrusiumként emaz emlékőre. Egyébként Itt minden bástya, minden szeglet, minden kő valami hasonló, bár kevésbé Jelentős eseménv emlékét őrzL A törökök 1057-ben újra megpróbálkoztak a vár bevételével, de a Szkadar felől érkező hadseregek ts eredménytelenül vonultak el a vár falai alőL Az első matrózlázadás A hadi tengerészed múzeum termelt Járva Jutott eszembe, hogy ennek a városnak és kikötőnek van cseh és magyar vonatkozása ts. Tizennyolcban Itt zajlott le az első matrózlázadás. Akkoriban negyven úszóegységből álló tengeri flotta állomásozott «z öbölben. Az orosz forradalom hírére a sorhajók legénysége ls utas számára hozzáférhetővé tegye a tenger látványát, mely itt az öbölben már nem ls kék; a part közvetlen közelében áttetsző és zöldes fényű. Az autóbusz ablakából ls látni a fenéken vibráló kavicsok és sziklák képét. A parttól odább a víz egvre söíétebb árnyalatot nyer. A hab színén Itt-ott napsugár bukdácsol, s Ilyenkor ezüstös és aranyos pikkelyek gyanánt ragyog, egyébként mélyzöld, olajos és viola színű, csak ott, ahol a roppant sziklák árnyéka hull rá, fekete, mélyfekete mint a csillagtalan, fénvtelen élszaka. Egyébként nappal is, éjszaka is megkétszerezi az egész partvidéket. Ott ring, fénylik mélyében a sziklák és a napfényben vakító épületek falainak tükörképe. Megkettőzi a rajta úszó csónakok és hajók képét ls, s alkonyat után a parti lámpák és villanylángok tarka fényeit Ismerkedés Kotorral A Kotorl-öböl tizenöt tengeri mérföld mélységben nyúlik be a parti sziklák és szédítftlegeti a történelem. Közvetlenül a római birodalom bukása ntán Bizánc kezére került, majd a Nemanja uralkodó család, s 1371-től kezdődően tizenöt éven át Nagy Lajos, magyar király birtoka ls volt, 1391-től 1420-ig önálló köztársaság. Város-állam voltának a terjeszkedő Velence vetett véget, s 1797-től váltakozva hol Ausztria, hol az orosz cár, majd Napóleon, és Montenegró birtoka, 1814-től pedig a Habsburg-birodalom legmegbízhatóbb tengerészeti bázisa. A törökök a tizenhatodik században, pontosabban 1539ben ostromolták meg a catarrói várerődöt. Barbarossza Dsereddin, az ugyancsak rőtszakállúnak csúfolt Uruds, hírhedt kalóz testvéröccse vezette a hatvan úszóegységből álló hajóhadat a catarróiöbölbe. Elfoglalta a partmenti településeket, a kikötpt is, de a várral sehogysem boldogult. A vár északi kapuja, melyből függőhíd bocsátható a tengeralatti forrásból táplálkozó Skurda-folyóra, 1540ben épült ennek a diadalnak fellázadt; azonnali békekötést nemzeti önrendelkezési Jogot és a legénység választott képviselőinek összehívását követelte. A felkelő matrózok központi bizottságának elnöke František Raš volt, egy prerovl származású cseh katona. Tizennyolc februárjában, a hónap első napján tört kl a lázadás, és harmadnapra a Pólából érkező harmadik divízió hadihajói elállták a kikötő bejáratát rövid tüzérségi, harr és torDédóegvség közbelépése után leverték a lázadást. A megtorló akciókat Horthy Miklós vezényletére bízta az osztrák admiralitás. A lázadás vezéreit, František Rašt, Anton Grabort, Jerko Sisgorlcsot és Mate Brnjlcsevicset február 11-én végezték ki. Velük együtt negyven matrózt sok évi börtönre ítéltek. A kivégzések ntán még nyolcszáz matróz felett ítélkezett a vészbíróság. A matrózlázadás leverése volt Horthy Miklós előkészülete és főpróbája ahhoz az ellenforradalmi szerephez, amit alig egy évvel később vállalt, hogy huszonöt évre oly traA HÍRES KOTORI ÖBÖL EGY RÉSZE gtkusan megpecsételje a magyarság sorsát. A vár- és múzeumlátogatás keltette leverő hangulatomat csakhamar elűzte a fénylő ég, a friss levegő és az öböl nyújtotta csodálatos látvány. Csodálatos természet Késő délután volt már, s a nap jócskán aláhajolt. Bevilágította még az égboltot, a csillámló víztükröt és a keleti partokat, a tipikusan mediterrán stílusban épült házak, templomok többnyire mészkőből rakott, fehéren Izzó falai tükröztek az öböl vizében, de a keleti partokat szegélyező hatalmas hegycsúcsokra már felhők ereszkedtek. Elnéztem, hogyan ölelgeti az öböl vize a mészkőóriások lábát. Az emberi kéz alkotásai, az ókori, középkori s egészen úlkori épületek, modern szállodák szigorúan mértani vonalai ós szögletel is beleszelldültek a . szirtek, sziklák és az öböl romantikus, természetes vonalaiba. A meztelen, szürke mészkőóriások csúcsai összeolvadtak a hirtelen képződő szürke köddel és felhőkkel, s a felhők a naptól megvilágított tündöklő égbolttal, összeolvadtak az árnyékok, villózó színek, fények, mintha valami titokzatos áramlás Indult volna meg vertikálisan a föld és az égbolt között, és fordítva: az égbolt és a föld között, de megindult horizontálisan ls, a partok és az öböl vize között. Minden apró hullám a sziklák felé futott, és a hegyek árnyéka belegázolt az öböl vizébe. A keleti égbolt árnyékosabb és árnyaltabb színei nyugat felé terjeszkedtek, és a nyugati égboltról visszaverődő fények bele-belerobbantak az öböl vizén és az öböl vize felett keletkező árnyékokba. Északról dél felé, és délről észak felé csónakok úsztak a hab felett, s az égbolton, mintha csak ezek árnyékai apró, fehér felhők szálltak tova. A táj, a tenger, az égbolt, az emberi kéz alkotásainak ez a csodálatos egysége, amelyen belül mégis megvolt mindennek a maga határozottan felismerhető alakja és körvonala döbbentett rá arra, miért voltak az ókori mediterrán népek egytől egyig természetimádók, s filozófusaik miért jutottak el a oantheizmushoz. Ha voltak saját nevükön nevezett Isteneik, ezek egytől egyig a természet erőit, s az ember és a természet egységét személyesítették meg. Ott — ahol véget ér a költészethez hasonló mitológiai képzelet, szükségszerűen megszületik a mindennek egységét hirdető filozófiai gondolat. Feuerbach tévedett: a panthelzmus nem a teológia teológiai alapon vett tagadása, hanem őseredendő emberi életérzésből fakadó felismerés, hogy természet az egyetlen Isten, s a spekulatív világiélek sem Jelent semmi mást, csak annyit, hogy ez a természet emberi ésszel megfogalmazható, saját törvényei szerint létezik ... Ott álltam a Skurda-folyó felett ívelő híd karfájára támaszkodva. Hirtelen minden átmenet nélkül bealkonyult, mert a nap túljutott már a hegygerincen, s annak ágaskodó árnyéka eltakarta. A völgy az öböllel együtt sötétségbe merült. A nyugati parton kanyargó országúton akkor erős reflektorok fénye lobbant. Csakhamar kibontakoztak egy hatalmas autóbusz körvonalai... Ütban Dubrovnik, vagyis Ragúza felé végigrohantunk az öböl túlsó partján ts. Kár, hogy az éjszaka árnyékot vető tenyere eltakarta a szemem elöl. Csak az emberi települések sugárzó, meghitt fényeit láttam, amint a felhők és az ég felé törnek a mélységben és sötétségben leledző Földről.