Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

ee • _ • fe BEKÖTÖTT SZEMMEL A

z első, évekkel ezelőtt Irt bíráló írásom a következő kérdőt kíséretében kaptam vissza: — Gondolod, hogy ez most segít a pártnak?! Gondoltam és hittem. Talán az érveim nem hatottak. — A párt tud a nehézségekről, a hibákról. És meg is oldja őket Ez volt a végső döntés, ami annyit jelentett, hogy Írásom a papírkosárba került. Egyben tudomásomra adatott: nincs itt szükség a törekvésemre, igyekezetemre, mert vannak itt arra hivatottak, akik az ügyeket intézik. Az évek folyamán lassan megszoktuk — én Is, társaim is — és az országban sok százezren, hogy csak azt kell (és leheti) tenni, amit fent eldöntötték. Mert ők az arra hivatottak. Mennyire megfelelt ez azoknak a vezetőknek, akiknek elbírálása egyetlen mérce alá esettr milyen odaadóan teljesítik a határozatokat. És minél kevesebb volt az észrevétel e határozatokkal kapcsolatban, annál jobb vezetőnek számított. Tudást, képességet pótolt a szolgai teljesítés. Hová vezetett ez a gyakorlat? A becsületes, jószándékú vezetők (alsóbb fokon) is inkább hallgattak, nehogy rossz színben tűnjenek fel a határozatokat megszabó feletteseik előtt. Sohasem feltételeztem, hogy a legfelsőbb vezetés szándéka rossz volt. Ma is hiszem, hogy jót akart akkor ls, amikor rossz döntéseket hozott. A hibát abban a rendszerben vélem, amely kizárta az őszinte tájékoztatás lehetőségét. Mert a tájékoztatás a döntések, a határozatok alapfeltétele alsó és felső fokon egyaránt. Egy idős párttag például taggyűlésünkön szörnyen elképedt, amikor ismertették Hruscsov beszámolóját, melyben kitűzte a célt: utói kell érni Amerikát. — Hogy-hogy utóiérni? Hisz a Szovjetunió szocialista állam, márpedig a szocializmus fejlettebb a kapitalizmusnál!? Kár lenne a kérdést részletezni. Tény az, hogy az egyoldalú propaganda a szocializmus előnyelnek hangoztatása és a tőkés rendszer bírálata mellett hosszú évek során nem mondta kl az igazságot sem a tőkés rendszerről, amely sok hibája ellenére is számos eredményt mutathat ki, sem a szocialista rendszerről, amely potencionálls lehetőségeivel sok esetben olyan eredményeket "sem ér el, mint a tőkés rendszer. Abban a rendszerben, ahol a felső fokú vezetés határozatai részletesen megszabják az alsóbb fokú szervek tennivalóit, ezrek, milliók képessége, ötletgazdagsága, alkotóereje vész kárba, mert a részleteiben megszabott teendők teljesítése csak energiájuk egy részét veszi Igénybe. A vezetés viszont ragaszkodik a határozatok pontos teljesítéséhez, és az esetleges bíráló észrevételekben célkitűzései valóra váltásának veszélyeztetését látja. Alsóbb fokon azután Inkább nem is tesznek nyilvánosan észrevételeket, nehogy a feletteseket maguk ellen hangolják. Mi történik ezután? A felső szerv, amely egy kitűzött cél érdekében az egész ország számára kötelező döntéseket hoz, nem kap őszinte tájékoztatást arról, hogy döntései mennyire vannak összhangban a valósággal, a lehetőségekkel bizonyos helyeken és bizonyos időszakokban. Mert az általános érvényű határozatok és a helyi lehetőségek között mindig van eltérés, amit éppen az alsó fokú vezetésnek kellene módosítania, ha erre lehetősége, biztosított hatásköre lenne. A felső irányítás elképzelhetetlen az alulról érkező őszinte, részletes tájékoztatás nélkül. Ugyanis a döntések lecsapódása a valóságban néha egészen más, mint a legszebb elképzelési És ha a döntések hatékonyságáról nincs kellő tájékoztatás, akkor egyszerűen nincs lehetősége se a hibás döntések módosítására, se a megelőzésére. Olyan eset áll fenn (feltételezzük, hogy szakképzett vezetéssel van dolgunk), amikor egy kiváló gépkocsivezetőnek bekötjük a szemét... Hiába rendelkezik tudással, képességekkel, ha nem kap tájékoztatást az út minőségéről, az útkereszteződésekről, a kanyarokról és az útjelzőtáblákról. Az ilyen vezetés vakon történik ... Miért is említem mindezt lapunk évfordulója kapcsán? Szeretném, ha az elkövetkező évtizedek folyamán lapunk maradéktalanul betölthetné a tájékoztatás rendszerében őt megillető helyet: őszintén tájékoztatná (és tájékoztathatnál) olvasóit a napi eseményekről éppen úgy, mint az ország, a párt távlati célkitűzéseiről. És megfordítva: az olvasók, az újságírók 6 -nte, jószándékú véleményét ne korlátozhassák kétes érdekek. Az őszinteség felülről lefelé és alulról fel nemcsak erkölcsi kérdés, hanem társadalmi érdekl A tájékoztatás csatornáinak eldugaszolása, a bekötött szem, történjék bármily cégér alatt és bármilyen „politikai" megokolásból, csak zsákutcába vezethet. ZSILKA LÁSZLÓ Sok éves „nyomozás" után végre sikerült megismerkednem egy férfival, aki két évtizede mindig győztesen került ki a NINCS elleni küzdelemből. Az anyagbeszerzők koronázatlan királya ARCKÉP — Ki volt az a tökfilkó, aki utánam küldte? Nyilván valamelyik főnököm. Elég mélyre süllyedhettem... Micsoda megtiszteltetés, tollvégre vesznek. ... Apropó, mit csinál, ha nem írhatja meg az igazat? Hazudik vagy hallgat? Rendben van, a megjelenése után én is az utóbbira tippeltem. — Pincér! Két olasz konyakot. — A szakma titka? Képzeljen el egy diplomatát és egy részeges utcasöprőt. Ami e két foglalkozás között van, azt én mind játszom. Kereskedelmi akadémiával. Tessék, ez a szakmám tárlata. A bibliám és a marxizmusom. Húsz év óta először adom ki a kezemből. Fekete jegyzetfüzetet tesz az asztalra. Lapozgatni kezdem, ő meg magyaráz. — Körülbelül hatvan üzemmel tartok rendszeres kapcsolatot. Nem az üzem neve a lényeges, hanem az utána következő nevek és telefonszámok. A nevek előtti két pont a teljes megbízhatóságot jelzi. Ez itt a hazai címük, s alatta egy adott hely, ahol hetente, mindig ugyanazon időpontban megtalálhatók. A fekete ponttal jelölt egyének pontosan megmondják, hogy kinek kell „csúsztatni". Jutalomért mindenre képesek, még a saját főnöküket is „átrázzák". A jelzés nélküli nevek viselőivel óvatosan kell bánni. Inkább közvetítők segítségével tartom velük a kapcsolatot. Emberismeret és merészség, ennyi a szakma titka. FELDERÍTÉS — Csókolom asszonyom. Megkérhetem, hogy sürgesse a hívott számokat. Brno, Ostrava, Plzeň. Igen, ide a 125-ös szobára. Nem lényeges a név, csak azt tessék mondani, hogy a Carlton-szállóból hívják. Tessék közben elfogyasztani egy teát, konyakkal vagy rummal, ahogy parancsolja. — Halló, kereskedelmi osztály! Csókolom Zsuzsika. Nincsen ott a főnök? Akkor kapcsolja a helyettesét. Szevasz Štefan. Mit gondoljak rólad öregem? Igen. Várom a négy tételt. Tudom, hogy fütyülsz a szerződésre, de létezik olyan apróság is, hogy betyárbecsület .. Rendben van, három tétel még húzódhat két hétig, de az X-24-es rögtön kell. Holnap délben ott lesz a teherkocsi, 20 mázsát elhoz. Ne táncolj, nekem a z-15-ös nem ke)l. Jól van, segítek, csak ne sírjál. Adsz 40 mázsát az x-ből, és átveszek 20 mázsát a z-ből. De az utóbbit két hétig tárolod... A másik két beszélgetés is hasonlóképpen folyt. Az eredmény: a szükséges négy tételből hármat megszerzett, de kénytelen volt átvenni három nem kívánatos tételt is. Soha nem vittem be oz üzembe felesleges tételt Átvenni szabad, sőt kell, ez a kereskedelem. De megkárosítani a saját üzememet, ez már jellemtelenség. NYÍLT TITOK Kora reggej indulunk. Az útirány egy Prága melletti kis város. Újdonsült barátom maga vezeti a világoskék furgont. Este táviratot kapott, hogy ha nem szerez öt mázsa n-port akkor három nap múlva leáll a termelés az egyik részlegen. Ezt a tételt csak minisztériumi engedélyre szállítja a gyár. Az ő igénylésüket elutasították. Országos hiánycikkről lévén szó, becsomagolt öt üveg kisüstit, és két tizenöt literes demizsont töltött meg jó borral. Nem titkolja, hogy ez lesz az évvégi beszerzés legnehezebb tétele. Havonta 1500 koronát kap „négyszemközt" az igazgatótól, ebből kell gazdálkodnia. Útközben megállunk három üzemben, és barátom füzetében szaporodnak a tételek. Már esteledik, mikor megérkezünk a végállomásra. Az üzemben csupa másodrangú vezetőt találunk. Az anyagbeszerző, — akinek neve előtt a kis füzetben fekete pont van-, valahol Plzeňben jár. Felkeressük a lakását, barátom papírra vet néhány sort, majd egy szépen becsomagolt literes üveg kíséretében átadja a levelet a háziasszonynak. Beültünk a kávéházba és vártunk. Tíz óra körül megérkezett a mi emberünk. — Megkaptam a leveled — nyilván tapintatból egy szót se ejtett az üvegről —, parancsoljál. Szolgálhatok néhány aprósággal. Előhúzza a füzetét, s megkezdődik az adásvétel. Megtudom, hogy melyik üzemben van pocsék áru, mi az ab**»út hiányoikk, s kit kellene lábonfogva felkötni a kollégák közül, mert megsértette a betyárbecsületet és majdnem elúsztatta az emberünk prémiumát Sohsem gondoltam volna, hogy ezekben a körökben az adott szónak minden pénznél és hiánycikknél nagyobb értéke van. Az n-tételből nem szereztünk, de kaptunk néhány soros ajánlást emberünk volt osztálytársához, aki igazgatóhelyettes. Ok vitték el az n-porból a második félévben a legnagyobb tételt A „SZERENCSE" Ami ezután történt, azt még az anyagbeszerzők Is szerencsének hívják. Asztalunkhoz telepedett két hölgy, s az eg>ikben barátom felismerte egy volt igazgató titkárnőjét. Azt hittem, hogy ezután üzleti ügyekről egy szó sem esik. Tévedtem. Még nem találkoztam ilyen jól tájékozott nőkkel. A konyak és a Badacsonyi kéknyelű nagyon kifizetődő befektetés volt. Egyebet közt azt Is megtudtuk, hogy az igazgatóhelyettes, — akihez készülünk, — melyik kis városban tölti szolgálati idejének jelentékeny részét. Mondanom sem kell, hogy a hölgy címét pontosan feljegyeztem. Másnap, a té/bb mint százötven kilométerre levő üzemben bájos titkárnő közölte, hogy az igazgatóhelyettes elvtárs „felugrott" egy napra a minisztériumba. Megköszöntük a tájékoztatást, s alig egy óra múlva már a szomszédos kis város egyik cukrászdájában szürcsölgettük a feketét, s találgattuk, hogy a jelenlevők közül ki lehet az ablak előtt álló 603-as sofőrje. Felismertük. Barátom fogta a demizsont, zsebébe süllyesztett egy kisüstis üveget én meg fáradhatatlanul csengettem egy garzonlakás ajtaján. Sokára, de megnyílt az ajtó. — Tévedés, ón semmit sem rendeltem, tiltakozott egy szőke hölgy, de barátom mégis benyomult a szobába. Fél óra is eltelt, míg visszatért. — Telitalálat volt, megmagyaráztam a kényszerítő körülményeket. Megértette, de a hölgy aligha. A végén még a kisüstiből is megkínált. Nem szívbajos, csak akkor ad az n-ből, ha szerzek neki negyven mázsát az x-21-es tételből. Csak azt tudnám, honnan? TOBB MINT BŰVÉSZET Nem tudom, hogy barátom ezen az éjszakán hány órát aludt Mindig telefoncsengésre ébredtem. Reggel száz koronát fizetett a beszélgetésekért Amit ezután átéltem és láttam, arra nincs kifejezés. Ez több volt, mint bűvészet Ime a száraz statisztika: Az x—20-as tételt Z. üzemből vittük tehergépkocsin B. üzembe. Innen az x—22-es tételt közel kétszáz kilométerre M-gyárba, ahol végre felrakhattunk 40 mázsát a keresett x—21-es tételből. Az egész csere e tétel megszerzése érdekében történt Csakhogy ekkor már majdnem háromszáz kilométernyire voltunk a „mi" igazgatóhelyettesünk üzemétől. Becsületére váljék, hogy egyetlen szó nélkül vállalta a szállítási költséget Sőt felajánlotta, hogy azonnal munkába léphetünk, mert csupa álomszuszék emberekkel kínlódik. Másnap este hivatalos szállítólevéllel és öt mázsa n-tétellel indultunk vissza. Barátom a három nap alatt huszonnégy tétellel manipulált, elcsúsztatta a bort és a kisüstit Szerzett 5 szükséges, és 9 felesleges tételt S a negyedik nap hajnalán alaposan lehordott az üzemi őr, mert, hogy „ilyenkor még alusznak a tisztességes emberek, maguk meg örökké császkálnak". Barátom fáradtan zárta be a kocsi ajtaját — Most már tudja, hogy EZ is van. Különben, csupán ezért lehetek én is, majdnem MINDENHATÓ. CSETO JÁNOS