Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

ee • _ • fe BEKÖTÖTT SZEMMEL A z első, évekkel ezelőtt Irt bírá­ló írásom a következő kérdőt kíséretében kaptam vissza: — Gondolod, hogy ez most segít a pártnak?! Gondoltam és hittem. Talán az ér­veim nem hatottak. — A párt tud a nehézségekről, a hibákról. És meg is oldja őket Ez volt a végső döntés, ami annyit jelentett, hogy Írásom a papírkosárba került. Egyben tudomásomra adatott: nincs itt szükség a törekvésemre, igye­kezetemre, mert vannak itt arra hiva­tottak, akik az ügyeket intézik. Az évek folyamán lassan megszok­tuk — én Is, társaim is — és az or­szágban sok százezren, hogy csak azt kell (és leheti) tenni, amit fent eldön­tötték. Mert ők az arra hivatottak. Mennyire megfelelt ez azoknak a ve­zetőknek, akiknek elbírálása egyetlen mérce alá esettr milyen odaadóan tel­jesítik a határozatokat. És minél keve­sebb volt az észrevétel e határozatok­kal kapcsolatban, annál jobb vezető­nek számított. Tudást, képességet pó­tolt a szolgai teljesítés. Hová vezetett ez a gyakorlat? A be­csületes, jószándékú vezetők (alsóbb fokon) is inkább hallgattak, nehogy rossz színben tűnjenek fel a határoza­tokat megszabó feletteseik előtt. Sohasem feltételeztem, hogy a leg­felsőbb vezetés szándéka rossz volt. Ma is hiszem, hogy jót akart akkor ls, amikor rossz döntéseket hozott. A hi­bát abban a rendszerben vélem, amely kizárta az őszinte tájékoztatás lehető­ségét. Mert a tájékoztatás a döntések, a határozatok alapfeltétele alsó és fel­ső fokon egyaránt. Egy idős párttag például taggyűlé­sünkön szörnyen elképedt, amikor is­mertették Hruscsov beszámolóját, melyben kitűzte a célt: utói kell érni Amerikát. — Hogy-hogy utóiérni? Hisz a Szov­jetunió szocialista állam, márpedig a szocializmus fejlettebb a kapitalizmus­nál!? Kár lenne a kérdést részletezni. Tény az, hogy az egyoldalú propaganda a szocializmus előnyelnek hangoztatása és a tőkés rendszer bírálata mellett hosszú évek során nem mondta kl az igazságot sem a tőkés rendszerről, amely sok hibája ellenére is számos eredményt mutathat ki, sem a szocia­lista rendszerről, amely potencionálls lehetőségeivel sok esetben olyan ered­ményeket "sem ér el, mint a tőkés rend­szer. Abban a rendszerben, ahol a felső fokú vezetés határozatai részletesen megszabják az alsóbb fokú szervek tennivalóit, ezrek, milliók képessége, ötletgazdagsága, alkotóereje vész kárba, mert a részleteiben megszabott teendők teljesítése csak energiájuk egy részét veszi Igénybe. A vezetés viszont ra­gaszkodik a határozatok pontos telje­sítéséhez, és az esetleges bíráló észre­vételekben célkitűzései valóra váltásá­nak veszélyeztetését látja. Alsóbb fo­kon azután Inkább nem is tesznek nyil­vánosan észrevételeket, nehogy a felet­teseket maguk ellen hangolják. Mi történik ezután? A felső szerv, amely egy kitűzött cél érdekében az egész ország számára kötelező döntéseket hoz, nem kap őszinte tájékoztatást arról, hogy dönté­sei mennyire vannak összhangban a va­lósággal, a lehetőségekkel bizonyos helyeken és bizonyos időszakokban. Mert az általános érvényű határozatok és a helyi lehetőségek között mindig van eltérés, amit éppen az alsó fokú vezetésnek kellene módosítania, ha er­re lehetősége, biztosított hatásköre lenne. A felső irányítás elképzelhetetlen az alulról érkező őszinte, részletes tájé­koztatás nélkül. Ugyanis a döntések lecsapódása a valóságban néha egészen más, mint a legszebb elképzelési És ha a döntések hatékonyságáról nincs kellő tájékoztatás, akkor egyszerűen nincs lehetősége se a hibás döntések módosí­tására, se a megelőzésére. Olyan eset áll fenn (feltételezzük, hogy szakképzett vezetéssel van dol­gunk), amikor egy kiváló gépkocsive­zetőnek bekötjük a szemét... Hiába rendelkezik tudással, képességekkel, ha nem kap tájékoztatást az út minőségé­ről, az útkereszteződésekről, a kanya­rokról és az útjelzőtáblákról. Az ilyen vezetés vakon történik ... Miért is említem mindezt lapunk év­fordulója kapcsán? Szeretném, ha az elkövetkező évtize­dek folyamán lapunk maradéktalanul betölthetné a tájékoztatás rendszeré­ben őt megillető helyet: őszintén tájé­koztatná (és tájékoztathatnál) olvasóit a napi eseményekről éppen úgy, mint az ország, a párt távlati célkitűzései­ről. És megfordítva: az olvasók, az új­ságírók 6 -nte, jószándékú véleményét ne korlátozhassák kétes érdekek. Az őszinteség felülről lefelé és alul­ról fel nemcsak erkölcsi kérdés, hanem társadalmi érdekl A tájékoztatás csa­tornáinak eldugaszolása, a bekötött szem, történjék bármily cégér alatt és bármilyen „politikai" megokolásból, csak zsákutcába vezethet. ZSILKA LÁSZLÓ Sok éves „nyomozás" után végre sikerült megismerkednem egy férfival, aki két év­tizede mindig győztesen került ki a NINCS elleni küzdelemből. Az anyagbeszerzők ko­ronázatlan királya ARCKÉP — Ki volt az a tökfilkó, aki utánam küldte? Nyil­ván valamelyik főnököm. Elég mélyre süllyedhet­tem... Micsoda megtiszteltetés, tollvégre vesznek. ... Apropó, mit csinál, ha nem írhatja meg az iga­zat? Hazudik vagy hallgat? Rendben van, a megje­lenése után én is az utóbbira tippeltem. — Pincér! Két olasz konyakot. — A szakma titka? Képzeljen el egy diplomatát és egy részeges utcasöprőt. Ami e két foglalkozás között van, azt én mind játszom. Kereskedelmi aka­démiával. Tessék, ez a szakmám tárlata. A bibliám és a marxizmusom. Húsz év óta először adom ki a kezemből. Fekete jegyzetfüzetet tesz az asztalra. Lapozgat­ni kezdem, ő meg magyaráz. — Körülbelül hatvan üzemmel tartok rendszeres kapcsolatot. Nem az üzem neve a lényeges, hanem az utána következő nevek és telefonszámok. A ne­vek előtti két pont a teljes megbízhatóságot jelzi. Ez itt a hazai címük, s alatta egy adott hely, ahol hetente, mindig ugyanazon időpontban megtalál­hatók. A fekete ponttal jelölt egyének pontosan megmondják, hogy kinek kell „csúsztatni". Jutalo­mért mindenre képesek, még a saját főnöküket is „átrázzák". A jelzés nélküli nevek viselőivel óva­tosan kell bánni. Inkább közvetítők segítségével tartom velük a kapcsolatot. Emberismeret és merész­ség, ennyi a szakma titka. FELDERÍTÉS — Csókolom asszonyom. Megkérhetem, hogy sür­gesse a hívott számokat. Brno, Ostrava, Plzeň. Igen, ide a 125-ös szobára. Nem lényeges a név, csak azt tessék mondani, hogy a Carlton-szállóból hív­ják. Tessék közben elfogyasztani egy teát, konyak­kal vagy rummal, ahogy parancsolja. — Halló, kereskedelmi osztály! Csókolom Zsuzsi­ka. Nincsen ott a főnök? Akkor kapcsolja a helyet­tesét. Szevasz Štefan. Mit gondoljak rólad öregem? Igen. Várom a négy tételt. Tudom, hogy fütyülsz a szerződésre, de létezik olyan apróság is, hogy betyárbecsület .. Rendben van, három tétel még húzódhat két hétig, de az X-24-es rögtön kell. Hol­nap délben ott lesz a teherkocsi, 20 mázsát elhoz. Ne táncolj, nekem a z-15-ös nem ke)l. Jól van, segítek, csak ne sírjál. Adsz 40 mázsát az x-ből, és átveszek 20 mázsát a z-ből. De az utóbbit két hétig tárolod... A másik két beszélgetés is hasonlóképpen folyt. Az eredmény: a szükséges négy tételből hármat meg­szerzett, de kénytelen volt átvenni három nem kívá­natos tételt is. Soha nem vittem be oz üzembe felesleges tételt Átvenni szabad, sőt kell, ez a kereskedelem. De megkárosítani a saját üzememet, ez már jellemte­lenség. NYÍLT TITOK Kora reggej indulunk. Az útirány egy Prága mel­letti kis város. Újdonsült barátom maga vezeti a vi­lágoskék furgont. Este táviratot kapott, hogy ha nem szerez öt mázsa n-port akkor három nap múlva leáll a termelés az egyik részlegen. Ezt a tételt csak minisztériumi engedélyre szállítja a gyár. Az ő igénylésüket elutasították. Országos hiánycikkről lévén szó, becsomagolt öt üveg kisüstit, és két tizen­öt literes demizsont töltött meg jó borral. Nem tit­kolja, hogy ez lesz az évvégi beszerzés legnehezebb tétele. Havonta 1500 koronát kap „négyszemközt" az igazgatótól, ebből kell gazdálkodnia. Útközben megállunk három üzemben, és barátom füzetében szaporodnak a tételek. Már esteledik, mi­kor megérkezünk a végállomásra. Az üzemben csu­pa másodrangú vezetőt találunk. Az anyagbeszer­ző, — akinek neve előtt a kis füzetben fekete pont van-, valahol Plzeňben jár. Felkeressük a lakását, barátom papírra vet néhány sort, majd egy szépen becsomagolt literes üveg kíséretében átadja a le­velet a háziasszonynak. Beültünk a kávéházba és vártunk. Tíz óra körül megérkezett a mi emberünk. — Megkaptam a leveled — nyilván tapintatból egy szót se ejtett az üvegről —, parancsoljál. Szol­gálhatok néhány aprósággal. Előhúzza a füzetét, s megkezdődik az adásvétel. Megtudom, hogy melyik üzemben van pocsék áru, mi az ab**»út hiányoikk, s kit kellene lábonfogva felkötni a kollégák közül, mert megsértette a be­tyárbecsületet és majdnem elúsztatta az emberünk prémiumát Sohsem gondoltam volna, hogy ezek­ben a körökben az adott szónak minden pénznél és hiánycikknél nagyobb értéke van. Az n-tételből nem szereztünk, de kaptunk néhány soros ajánlást em­berünk volt osztálytársához, aki igazgatóhelyettes. Ok vitték el az n-porból a második félévben a leg­nagyobb tételt A „SZERENCSE" Ami ezután történt, azt még az anyagbeszerzők Is szerencsének hívják. Asztalunkhoz telepedett két hölgy, s az eg>ikben barátom felismerte egy volt igazgató titkárnőjét. Azt hittem, hogy ezután üzleti ügyekről egy szó sem esik. Tévedtem. Még nem ta­lálkoztam ilyen jól tájékozott nőkkel. A konyak és a Badacsonyi kéknyelű nagyon kifizetődő befekte­tés volt. Egyebet közt azt Is megtudtuk, hogy az igazgatóhelyettes, — akihez készülünk, — melyik kis városban tölti szolgálati idejének jelentékeny részét. Mondanom sem kell, hogy a hölgy címét pontosan feljegyeztem. Másnap, a té/bb mint százötven kilométerre levő üzemben bájos titkárnő közölte, hogy az igazgató­helyettes elvtárs „felugrott" egy napra a minisz­tériumba. Megköszöntük a tájékoztatást, s alig egy óra múlva már a szomszédos kis város egyik cuk­rászdájában szürcsölgettük a feketét, s találgattuk, hogy a jelenlevők közül ki lehet az ablak előtt álló 603-as sofőrje. Felismertük. Barátom fogta a demi­zsont, zsebébe süllyesztett egy kisüstis üveget én meg fáradhatatlanul csengettem egy garzonlakás ajtaján. Sokára, de megnyílt az ajtó. — Tévedés, ón semmit sem rendeltem, tiltakozott egy szőke hölgy, de barátom mégis benyomult a szobába. Fél óra is eltelt, míg visszatért. — Telitalálat volt, megmagyaráztam a kényszerí­tő körülményeket. Megértette, de a hölgy aligha. A végén még a kisüstiből is megkínált. Nem szívba­jos, csak akkor ad az n-ből, ha szerzek neki negy­ven mázsát az x-21-es tételből. Csak azt tudnám, honnan? TOBB MINT BŰVÉSZET Nem tudom, hogy barátom ezen az éjszakán hány órát aludt Mindig telefoncsengésre ébredtem. Reggel száz koronát fizetett a beszélgetésekért Amit ezután átéltem és láttam, arra nincs kifeje­zés. Ez több volt, mint bűvészet Ime a száraz statisz­tika: Az x—20-as tételt Z. üzemből vittük teher­gépkocsin B. üzembe. Innen az x—22-es tételt kö­zel kétszáz kilométerre M-gyárba, ahol végre fel­rakhattunk 40 mázsát a keresett x—21-es tételből. Az egész csere e tétel megszerzése érdekében tör­tént Csakhogy ekkor már majdnem háromszáz ki­lométernyire voltunk a „mi" igazgatóhelyettesünk üzemétől. Becsületére váljék, hogy egyetlen szó nél­kül vállalta a szállítási költséget Sőt felajánlotta, hogy azonnal munkába léphetünk, mert csupa álom­szuszék emberekkel kínlódik. Másnap este hivatalos szállítólevéllel és öt má­zsa n-tétellel indultunk vissza. Barátom a három nap alatt huszonnégy tétellel manipulált, elcsúsz­tatta a bort és a kisüstit Szerzett 5 szükséges, és 9 felesleges tételt S a negyedik nap hajnalán ala­posan lehordott az üzemi őr, mert, hogy „ilyenkor még alusznak a tisztességes emberek, maguk meg örökké császkálnak". Barátom fáradtan zárta be a kocsi ajtaját — Most már tudja, hogy EZ is van. Különben, csupán ezért lehetek én is, majdnem MINDENHA­TÓ. CSETO JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents