Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

A pipadohány fellegvárában „Vess számot erőddel s legjavát, amelyet leghasznosabbnak ítélsz, hazádnak szenteljed" ARANY JÁNOS Ötvenezer ember él Bratislava második kerületében. A kerület vezetője Mikuláš Sivý, aki 1954. óta a nemzeti bizottság képviselője, a tanács tagja, és 1961. óta az NB elnöke. A negyvenkilenc éves férfi kortársam. Azonos élményeket őrzünk agyunk rekeszeiben, ugyanazok a világrengető viharok tépték idegeinket, ma pedig ő a kerület vezetője, én pedig egy vagyok a kerület ötvenezer lakosa közül. Ülünk a hosszú asztalnál, egymással szemben, mélyen leszívjuk a füstö! és kavargatjuk a feketét. Miközben jelenről, jövőről, gondokról, tervekről, valjatom, látom, hogy reszket a keze. , Vajon miért? arra, hogy magánember legyen, nincs Ideje a tétlen, pihentető szemlélésre, mert a kerület vezetője, mert választói megbíztak benne és ő úgy érzi, hogy ezért fizetnie kell'- napi tizenegy órai munkával, örök töprengéssel, idegek megfeszítésével, ö úgy érzi, hogy, aki a köz szolgálatában áll, akit megválasztottak, az köteles a közösségért, a társadalomért, a hazáért minden másról lemondani. Mikuláš Sivý számára a közügyek jelentik a szomorúságot és az örömet. Szomorú, mert nincs lakás, mert a kerületben szinte megoldhatatlan a garázskérdés, örül, mert sikerült kielégíteni az óvoda-igényeket, mert Jól működik az 500-as lakótelep kultúrháza, örül, mert hetenként tlz új pár kezdi el a közös életet, és mert az NB képviselői és bizottságai nagyon tevékenyen vesznek részt a munkában. H

ányszor hallottam és hallom a haragos Indulattól fűtött kiáltást: „Bezzeg, ha én lennék a nemzeti bizottság elnöke, majd én elintézném, majd én rendet teremtenék .. .1" — Elintézni? Rendet teremteni? — Sivý elvtárs fanyar mosollyal legyint. — Ezt könnyű mondani: De hogyan? Kerületünk legsúlyosabb problémája a lakáshiány. Kétezer kérvény van az iktatóban. Kétezer ember kér új lakást. Közben három év óta a kerület egyetlen lakást sem kapott az állami építkezésekből. Hetenként átlag tíz fiatal pár mondja ki az igent a házasságkötő teremben, s mind lakást kérnek. Én tudom, hogy joguk van a saját lakásra, a saját családi fészekre, de mit tehetek? — Hét évvel ezelőtt, amikor megválasztottak, tele voltam tettvággyal, lelkesedéssel. Hittem — hinni akartam, hogy minden kérést teljesíthetek, hogy minden problémát megoldhatok, hogy csak akarni kell, és minden sikerül. Ma már tudom, hogy a valóság nagyon bonyolult, hogy nem elég a jó szándék, az akarat. Hányszor hallottam és hallom a gúnyos megjegyzést: „Bezzeg könnyű azoknak, akik közel vannak a tűzhöz, könnyű a teleseknek, a funkcionáriusoknak...!" Valóban könnyű? Mikuláš Sivý, a bratislavai második kerületi NB elnöke naponta reggel negyed hatkor kel, s fél órával a hivatalos órák kezdete előtt már bent ül az irodájában. A reggeliről többnyire megfeledkezik . s. Gyakran az ebédről ls. Hétfőn, szerdán és pénteken feleket fogad. Hetenként körülbelül 60—80 embert. Meghallgatja a panaszokat, Jegyzetel, intézkedik, segít, ahol tud. És amikor nem tud segíteni, úgy érzi, megszegte adott szavát, hogy nem érdemli meg választói bizalmát. Ez a tehetetlenségi érzés feszíti az idegeit, készteti hevesebb, nyugtalan dobogásra a szivét, riasztja fel éjszaka álmából. Hivatalosan fél négykor fejezi be a napi munkát. Hivatalosan. Utána azonban egy lakótelepre siet, hogy a kerület lakóival beszélgessen, vagy a körzeti pártbizottság elnökségi ülésén vesz részt.,, Minden napra jut valami többletmunka — a közösség, a társadalom érdekében. Napi tíz-tizenegy órás munka után már ml marad az embernek? Egy Jó könyv, vagy a tv, mert fáradt, nagyon fáradt. És másnap reggel újra kezdődik minden élőiről, ú] nap, ú] problémák, új gondok, Mit szeretne? Egy kis kertet, ahol gy3mölcs teremne. Horgászni szeretne. Figyelni az úszóka libbenését, a zsinór rándulását, hallgatni a lassan hömpölygő vizek csobogását. De nincs kertje, nincs autója, nincs Ideje a vízparton Ülni. Nincs ideje Hétfő Daru Kint várakoznak az ember ek, öregek és fiatalok kis és nagy gondjaikkal, a mindennapok problémaival, Tudom, hogy sajnálfa a tétlenül elbeszélgetett Időt, hát búcsúzon*. gM^jy./ S PÉTERF1 GYÜLA ELAVULT A CSOMAGOLÁSTECHNIKA # KEVESEBB A PIPÁZÓ EMBER? # FORGALOMBA HOZZAK AZ „ADMIRAL" PIPADOHANYT - Kérek egy csomag „Favorit" pipadohányt - nyit be egy idős ember a trafikba. Fizet, majd azonnyomban megtömi a pipáját s mig meggyújtja, leteszi a dohányt a pultra. „Készítette a rimaszombati dohánygyár" — olvasom le róla. - Itt gyártják? — érdeklődöm. - Igen. Amott az utca másik végén - tájékoztat készséggel a trafikus. — Valóban nálunk készül az összes hazai pipadohány — mondja Emil Valent, a dohánygyár közgazdásza. — Hányfélét gyártanak? — ötfélét, mégpedig: Favorit, Kapitán, Nová Smes, Bača és a Tarasbulba — mondja s közben szépsorjában kirakja elém az asztalra. Forgatom, nézegetem a csomagokat s mielőtt bármi megjegyzést tennék, a közgazdász töri meg újból o csendet. — A csomagolási technika bizony elavult, de a kivitelezésben is sok a kifogásolnivaló. Nem mentegetőzésképpen mondom, de ez nem az üzem hibája. A fóliás csomagolás sokkal jobb volna a hagyományosnál, mert a dohány nem száradna ki, és az aromáját is megtartja. Mindez azonban pénzkérdés. A szekrényből egy csomagot tesz elém. Az Admirál nevet viseli, kellemes aromája megüti az orromat. — Ez a mi újdonságunk — mondja. — Hasonló az importált Amfora dohányhoz. Az év utolsó napjaiban, vagy a jövő év elején hozzuk forgalomba. Ara 9,50 korona lesz, vagyis 2,50 koronával olcsóbb, mint az Amfora. A minősége csaknem olyan jó mint a külföldi gyártmányé. Az ízléses csomagolásban mintegy 200 000 csomagot dobunk piacra. — Egyéb újdonság? — Terveinkben több Is szerepel, de csak az új csomagolási eljárás bevezetése után jöhet számításba. Az ember azt gondolná, hogy abban az üzemben, omely monopol helyzetben van, nincs probléma. A valóság azonban más. Rimaszombatban ez évben 600 tonnával kevesebb pipadohányt készítenek, mint a múlt évben. Ezt az egyre csökkenő kereslet okozza. — A nálunk készített finomabb pipadohányt cigaretta sodrására is felhasználják. Sokszor azonban a cigarettapapír hiánycikk. Pipákat vesz elő, majd igy folytatja: — Az idősebb korosztály, omely a pipát kedvelte, lassan kihal. A másik dolog, hogy a pipák sem olyan minőségűek, mint azelőtt voltak. — ön Is pipázik? — Kénytelen vogyok Ugyanis rendszeresen hetente ellenőrizzük a minőséget Szóba kerül a külföldi pipodohányok minősége. Míg mi a pipadohány előállításának receptjét bárkinek eláruljuk, külföldön ez gyártási titoknak számít — Az ötvenes években felszámolták a dohányipar nagykereskedelmi lerakatott, igy közvetlen kapcsolatunk nincs a fogyasztókkal, illetve o pipázókkal. S ez megnehezíti munkánkat. A pipadohánygyár fellegvárában is van tehát elég megoldásra váró probléma. Az üzem dolgozói technikusai és fezetői azonban bíznak abban, hogy a közeljövőben sikerül kielégíteni a pipázok igényeit Ehhez persze a pipakészítőknek is hozzá kell járulniuk. A pipázás olcsóbb és egészségesebb, mint a cigarettázás. Egyébként ízlés dolga.. NÉMETH JÁNOS