Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! Bratislava, 1968. d H K & ^^K^M SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA mar ••• hogy hosszú-hosszú, kínos hallgatás, szünet után 1943. december 15-én megjelent az Új Szó, a cseh­fzlovákiai magyar dolgozók lapja. Első jele, remény­csillaga volt akkor a lassan kibontakozó nemzeti egyen­jogúságunknak. Azóta már több évforduló alkalmával megírtuk, hogy Rbb mint három évvel a felszabadulásunk után ez az elsőként megjelent magyar lap sokunknak könnyet csalt a szemébe. De most nem szeretnék erről írni, mert könnyen elérzékenyülök ettől a gondolattól, annál is in­kább, mert nem hittem volna, hogy a húszéves jubileum betegágyban, kórházban talál. Elnézést kérek azért a személyes jellegű hangvételért, de csak így tudom meg­magyarázni, hogy ez az ünnepi vezércikk inkább olyan levélforma olvasóinkhoz, munkatársainkhoz, azokhoz, akik fáradságot nem kímélve segédkeztek a nehéz in­dulásnál és kitartottak lapunk mellett mind a mai na­pig­Lapunk eleinte mint hetilap, 1949 májusától mint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja jelent meg. Mi sem természetesebb annál, hogy a párt irányvonalát hűségesen visszatükrözte, népszerűsítette és támogatta, őszintén meg kell mon­dani — akár jó volt ez, akár rossz. Pozitívan értékelhetjük azt az időszakot, amikor la­punk a mezőgazdaság kollektivizálása, a szövetkezeti mozgalom propagálása terén nagy segítséget nyújtott pártunknak. Tagadhatatlan büszkeséggel mondhatjuk, nem kis szerepünk volt abban, hogy az eleinte nem túl lelkesen fogadott akciót elfogadhatóvá tettük Dél­Szlovákia magyar parasztsága előtt. Igyekeztünk meg­győző érveket felsorakoztatni a szövetkezeti mozgalom mellett, érveink megértésre találtak, és azóta már a gyakorlatban beigazolódtak. Jól működő, virágzó szö­vetkezetek tették a kollektív gazdálkodási módszert egyre vonzóbbá parasztságunk előtt. Egy kényszer-agóniából a CSEMADOK-kal együtt életre keltettük nemzeti kultúránkat, s ugyanakkor a proletár nemzetköziség elvéhez híven .igyekeztünk megismertetni o magyar olvasótáborral hazánk nemzeteinek kultúrá­ját, a cseh és a szlovák kultúrát, valamint más népek haladó kultúráját. Nem tagadhatjuk le hibáinkat sem. Voltak saját hi­báink, fogyatékosságaink, és voltak hibák, amelyekbe a kor szelleme sodort bennünket; és nem ment az sem, hogy nem tudatosan úsztunk ezzel az árral. Be kell is­mernünk, hogy a dogmatizmus, a személyi kultusz, a de­formációk korszaka rányomta bélyegét az Új Szóra is, bór mint kisebbségi lap nem játszott prímet e téren. Ma Irta: LÖRINCZ GYULA utólagos „bölcsünk* ugyan sok akad, aki „én már ak­kor megmondtam"-ot kiált, de a valóság az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáig talán senki sem tudta, legföljebb csak kevesen sejtet­ték, hogy a szocialista törvényesség megsértésének hosszú éveken keresztül legjobb elvtársaink estek ál­dozatul. Pártunk progresszív erői felvették a harcot a deformációs jelenségek ellen. Ez hosszú folyamat volt, amelyben szerintem aktívabb részt vehetett volna az Űj Szó. Ha kicsit késve is, mégis bekapcsolódott a meg­újhodásért, a szocialista demokráciáért megindult harc­ba, amely 1968 januárjában nyert szabad utat, de gyö­kerei messzebbre nyúlnak vissza. Az elmúlt korszak erősen deformálta a marxista—le­ninista nemzetiségi politikát is több nemzetű és nem­zetiségű hazánkban. A cseh és a szlovák nemzet egyen­jogú államjogi viszonyát, a föderáció kérdését csak a ja­nuári plénum után lehetett büntetlenül felvetni. A nem­zetiségek alkotmányjogi helyzetének rendezéséről nem is beszélve. Ez év márciusától az Új Szó e téren nagyon hasznos felvilágosító, magyarázó tevékenységet fejtett ki, vitát indított a nemzetiségi kérdésről, és bár helyt adott az addig elfojtott vélemények nyilvánításának, el kell ismerni, hogy azt minden nagyobb túlzás vagy szél­sőséges kilengés néirül tette. Néhány példát ragadtom ki az Új Szó húszéves múltjából. Elmeditálhatnánk még sok minden fölött, hiszen húsz év nem múlik el nyomtalonul egy szerkesz­tőség életében, olvasóinkkal való kapcsolatainkban. Most azonban előre kell néznünk — mi a további teen­dőnk? Az augusztusi események után több elismerő szó hangzott el a csehszlovákiai magyarság címére, hogy megállta a helyét. Igen — megálltuk a helyünket, megfontoltsággal, bölcsességgel, emberséggel, haza­szeretetünkkel. Sok levelet és kérdést kapunk azóta, mi­lyen lesz most a mi szocialista fejlődésünk? Visszaté­rünk-e a január előtti formákhoz, vagy lesz-e lehető­ségünk a januárban megkezdett utat tovább folytatni? Biztosítottak-e a szocializmus vívmányai, végrehajtjuk-e a gazdasági élet reformját? Milyen lesz a külpolitikai orientációnk? Olyan kérdések ezek, amelyekre a novemberi köz­ponti bizottsági ülésen pártunk már részben választ adott. Olyan kérdések, amelyekkel az Új Szó hasábjain állandóan foglalkozik és foglalkozni fog a jövőben is. A válaszadás a mai bonyolult helyzetben sokszor nem könnyű dolog, szeretnénk azt a jövőben olvasóinkkal együttesen, szorosabb kapcsolatban megszövegezni. Olvasóinktól tehát a következő évekre kis türelmet, sok segítséget és bizalmat kérünk. MAI SZÁMUNKBAN Olvasóinké a szó (3. oldal) • A közöny semmit sem old meg (4. oldal) • Majd nem mindenható vagyok (5. oldal) • A múlt üzenete a mának (7. oldal) • Akit szaván fogtak/ avagy: tör­lesztem az adósságom (8. oldal) • Hittel,emberség­gel (9. oldal) • Hűség (10. oldal) • Akcióban a Közel­Kelet „Che" Guevarája (14. oldal) • Televízió- és rádióműsor m

Next

/
Thumbnails
Contents