Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-15 / 346. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1968. december 15. A NAP kel: 7.25, nyűg szik: 15.53 órakor. A HOLD kel: 1.50, nyugszik: 12.48 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük VALÉR — IVICA, nevű kedves olvasóinkat • 1713-ban balt meg CARLO MARATTI olasz festü, rézkarcoló, a 17. sz. l római Iskola egyik fü képviselője (szül.: 1625). • 1873 ban született KACSÖH PONGRÁC zeneszerző (t 1923). • 1893 ban mutatták be DvoFik „Üj világ szimfónia* (9., •-moll szimfónia) cirnü zenemüvét a New York-i Carnegle Hall ban. • 1948 ban ezen a napon jelent meg az 0| SZÚ elsfi száma. Köszönet Két évtized az ember és lapunk életében ls nagy Idó. Sok törekvés és csalódás, munka és sikertelenség, gond és öröm feszit! a húsz esztendő kereteit. Ebben az ünnepi pillanatban, amikor a csehszlovákiai magyar dolgozók és pártank egyedüli napilapjának, az Cl SZÖ-nak jnbilenmáröl emlékezünk meg, tevékenységünknek Inkább a napfényes oldalára pillantunk vissza, igy van ez rendjén és ez a derűlátás Indokolt is, hiszen a hibák, hiányosságok ellenére lapunk fejlódése alvitatbatalan. Ünnepi asztalunknál a napon nem hiányozhatnak azok sem, akik a szerkesztőségnek nap-nap után végzett munkájában segítséget és támogatást nyújtottak, ösztönözték munkánkat és joggal bírálták. Köszönetet mondunk elsősorban külső munkatársainknak. Mindazoknak, akik rendszeresen, bosszú évek óta, avagy Időközönként jelentkez csk írásaikkal, gazdagítják lapunk tartalmát. Igy volt és van ez annak ellenére, hogy a többi napilaphoz mérten sok esetben nem honorálhatjuk úgy munkásságukat, mint ahogy azt megérdemelnék. Ennél togva hűségükben és kitartásukban azt véljük felfedezni, hogy bensőséges viszony fűzi őket lapunkhoz. Meleg köszönet jár levelezőinknek is, akik között szintén akad néhány „veterán", aki szinte a lap Indulásától velünk tart. Szépszerével vannak köztük olyanok, akiknek keze a munkától érdes, s nehezen fogja a tollat. Annál jobban becsüljük írásaikat, amelyekben nemcsak egy-egy közösség életéről adnak számot, hanem kritikus éllel szólnak életünk rákfenéiről is. Utoljára, de nem utolsó sorban szívből jövő köszönetet mondunk az Ü) SZÚ minden olvasójának Is. Voltak évek, amikor alig 20-30 ezres példányszámban |elentünk meg, ma már a 80 ezernél tartunk. Nincs felemelőbb £s nincs jobb érzés annál, hogy mi újságírók elkönyvelhetjük: munkánknak, igyekezetünknek van visszhangja, tömegbázisa. A holt betű nem marad pasztába kiáltott szó, hanem megelevenedik, gondolattá, tetté érik. Büszkék vagyunk arra, hogy nekünk van a legstabilabb olvasótáborunk és éppen ezért kötelességünknek tartjuk, hogy olvasóink bizalmával a jövőben sem éljünk vissza. S ha jómagunk valamit kérhetünk külső munkatársainktól, levelezőinktől és olvasóinktól, akkor csak ennyit: a továbbiakban ls úgy tekintsenek az Ü| SZÖra, mint a saját lapjukra. SZERKESZTŐSÉG Kihez van szerencsénk? A sajtórendszerben máskor évtizedekig nem volt annyi változás, mint az utóbbi egy-másfél év alatt. Ojságok keletkeztek és újságok szűntek meg. Vezető politikusok szálltak síkra egyegy folyóirat mellett, és első garnitúrabeli államférfiak nem egyszer hatalmuk egész súlyával harcoltak a számukra nem megfelelő tónusú sajtótermék megrendszabályozásáért, betiltásáért. Meg kell mondani, hogy — főleg január előtt — nem ls jelentéktelen sikerrel... A sajtó és a poltikusok kapcsolata ma sem felhőtlen. Tapintatosan és kevésbé tapintatosan adnak egyesek véleményüknek kifejezést, hogy a jelenlegi bonyolult helyzet a sajtó és. a többi hírközlési eszköz január—augusztus közötti tevékenységének a gyümölcse. Sajtónk és politikusaink kapcsolatának felszínes elemzéséből az is kiderülhetne, hogy itt csak az újságírók és a vezető politikusok dialógusáról van szó. Alaposabb elemzés után azonban kiderül, hogy itt legalább is trialógusról van szó. A harmadik érdekelt maga az olvasó. A vitába tehát az olvasó — az információk konzumense — ls beleszólt. A beleszólásnak különféle módját alkalmazta. Sokezren — kollektívák és egyének — a betiltott lapok szerkesztőségeibe küldtek szolidaritási nyilatkozatot Mások sajtószabadsági klubokat alapítottak, vagy véleményüket közölték magával a Tájékoztatási Hivatallal. Vajon mivel magyarázható ez a nagy aktivitás? Elsősorban azzal, hogy az emberek a tájékozatlanság másfél-két évtizedes gyakorlatától — rövid idő — alig néhány hónap — alatt elszoktak. Megszokták, hogy a lapok a legkényesebb kérdésekről ls nyíltan Írtak. Bebizonyosodott, hogy a sajtószabadság hiánya • szocializmusnak nem szükséges velejárója. Ellenkezőleg, a „minden hatalom a néptől származik" elv csakis a Jó tájékoztatás segítségével valósítható meg. Főként azért, mert az állampolgár, a választó — ahogy mondani szokták — tudni akarja, kivel van dolga. Tudni akarja, milyen egyéni tulajdonságokkal rendelkező képviselőt küld a parlamentbe. A párttag tudni akarja, hogy a képviselője a Központi Bizottságban bizonyos helyzetben hogyan viselkedik. Hogy a lakosság a tájékoztatás korlátozásának január előtti stílusával nem ért egyet, hogy bizonyos ^tendenciák ellen tiltakozik, az a közelmúlt több eseményével ls magyarázható. A párttagok jelentős része tudatosítja, hogy a párt alapszabályzata szerint a kongresszusnak már meg kellett volna történnie. Azt ls tudatosítják, hogy normális körülmények között a mostani Központi Bizottság jónéhány tagja már nem lenne tagja a csúcsszervnek. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek — főleg a párttagság — tudni akarják, hogy ezek az Illetők egy-egy komoly döntésnél hogyan viselkednek. És analógikusan — a törvényhozásban — a parlamentben — ís ugyanez a helyzet. A Jó tájékoztatás szükségessége azonban nemcsak a rendkívüli időkre érvényes. Tegyük fel, hogy az 1968-at megelőző tizenöt—húsz esztendő formálisan normális volt Vajon hány átlagújságolvasó tudta ebben az Időszakban, hogy a párt Központi Bizottságának vagy a parlamentnek mely tagjai haladóak és kik tartoznak közülük a maradiakhoz? Vajon hányan tudtuk még másfél évvel ezelőtt is, milyen rejtett energiák vannak azokban, akiknek a vezetésével az Idén hosszantartó tavaszt nyitottunk. Igényeljük az Információt. Elsősorban azért, mert minden esetben tudni akarjuk, hogy kihez van szerencsénk? TÓTH MIHÁLY Megint Közel-BCslet A világsajtóban ismét nagy teret foglalnak el a közel-keleti események. Harcias kijelentések Tel Aviv-ban, az erők polarizálódása az arab világban, |arring küldetésének felújítása, Scrantonnak, az amerikai külügyi tárca várományosának puhatolódzó tárgyalásai a közel-keleti országokban, az izraeli tüzérség nagyszabású támadásai Jordánia belterületei ellen — ez mind-mind azt bizonyítja, hogv a Közel-Kelet tavaly óta a feszültség góca maradt, t ha nem történnek lényeges politikai változások, kiújulhat a tavalyi háború. Objektívan szemlélve a történteket, nemcsak az arabok barátait, hanem az elfogulatlan szemlélőt vagy félreérthetetlenül Izrael-barát irányzatú országokat is aggasztja az a politikai kurzus, melyet a Tel Aviv-i kormány szélsőséges katonapolltikusok közreműködésével követ. Eskol miniszterelnök nyári békeszólamai után a helyzet most annyira elfajult, hogy az ember nem is tudja, ki a hangadó és kl a kibic a kardcsörtctéses politikai irányvonal kijelölésében — hajlamos azt hinni, hngy inkább a kormány kibicel a szélsőséges tábornokoknak. Nem vitás: a válság megoldásának egyik elháríthatatlan akadálya ax, hogy Izrael állam nem akar lemondani az általa megszállt arab területekről. Eskol miniszterelnök ezt nemrégen finomkodva igy fogalmazta meg: „Izrael földrajzi helyzete 1967 óta lényegesen javult.* Dajan még tovább ment, s a parlamentben szorgalmazta, bogy most már kerül|ön sor a „megszállt területek gazdrfságl bekapcsolására Izrael testébe*. Szenite ,,ez nem eszme, ez kormánypolitika." Másrészt vitathatatlan, hogy a Jordániában operáló arab ellenállási mozgalom, az El Fattah harcosai partizánakcióikkal szintén élezik a feszültséget. El Fattah akciói olajat öntenek a tűzre, ürügyet adnak az Izraeli szélsőségeseknek. Az izraeli akciók viszont az arab országok szélsőséges elemeinek szolgálnak ürügyül. Milyen bonyodalmakhoz vezethet ez, lát|uk az EAK példáján. A nemrég lezajlott diáktüntetésekkel kapcsolatban, melyeknek általában konkrét belső okai voltak, most imperialista és izraeli ügynökök müveiként magyarázzák a hivatalos körök a történteket, hátat fordítva a kormánypolitikát érő bírálatnak. Am nem kétséges, hogy bizonyos nyugati hatalmak szolgálatában állő egyéneken kívül a hazai szélsőségesek, elsősorban a tavalyi vereséget elfeledni nem tudó fiatal tisztek ts hozzájárultak a szenvedélyek felszításához. A közel-keleti válságban aggasztó momentum az amerikai hadihajók átkelése a Dardanellákon. A szovjet kormány élesen tiltakozott ez ellen, s a montreux-1 nemzetköz! egyezmény megsértésével vádolta az Egyesült Államokat. Noha az említett megállapodás nappal engedélyezi idegen hajók átkelését a Fekete-tengerbe, az amerikai hadihajók jelenléte e térségben csak fokozza a feszültséget, s a moszkvai Pravda nyíltan megvádolta Washingtont: „Egyedül azt kívánja elérni, hogy a közel-keleti térség bonyolult helyzetét tovább fokozza." A közel-keleti kérdés megoldása nem tűr Jóslatokat. Tény az, hogy Nixon elnök hivatalba lépése fordnlópontot jelenthet. Nixon — az eddigi felmérés szerint — inkább a Szovjetunió ellen akarja kihasználni a közel-keleti kérdést, mint Izrael megsegítésére. Kétértelmű kijelentései bizalmatlanná tették Tel Avivot. Tekintettel arra, hogy tekintélyes repnblikánus körök snk olyan olajérdekeltséggcl vannak szoros kapcsolatban, amelyek nem önzetlenül az arabok barátai, teltehető, hogy Nixon csak bizonyos határig fogja támogatni Izraelt, s nem fogja elősegíteni, hogy a háborús kockát elvessék. L. L. Bratislavában megtartották az AGROEXPORT export-import részvénytársaság alakuló közgyűlését. A részvénytársaság feladata elsősorban a mezőgazdasági nyersanyagok, félkész- és készáruk és berendezések kivitele és behozatala és az árucsereíorqalom realizálása. fi. Bakala fn'v. — ČSTK) Richard Nixon, az Egyesült Államok megválasztott elnöke, aki januárban lép hivatalba, már összeállítja kabinetjét. Dr. Henry A. Ktssingert (balra

f nemzetbiztonsági különleges tanácsadójává nevezte kt. Az ö fő munkatársa lesz a nemzetbiztonsági tanácsban dr. Richard V. Alien (jobbra). A közel-keleti megbízottként utazgató William Scrantont esélyes külügyminiszterként emlegetik. (ČSTK — UPI felvétele) rilll^r.; " f MÍMPZqm ÉNPWPIÉ^ÍI -' & WŠ í 1 ani R ŕ: aHEMHBfjj ® *ír "!' ' ? jpIPPl^WLJ^J- i J « i^SHi ül Wmm ... : \ .. • . • • •. Az olasz kormányválság kellemetlen kísérő letensege volt a tömegek százezreinek megmozdulása az olasz városokban. A tüntető szicíliai mezőgazdasági bérmunkások ellen alkalmazott véres csendőrt erőszak 24 órás általános sztrájkot és diáktüntetéseket robbantott kt. A képen: A milánói rendőrség elvezet két tüntetőt, akik a szicíliai vérengzés ellen tiltakoztak. (ČSTK — UPI felvételei A VALUTAVÁLSÁG JÁTÉKOSAI The Obtervvr Kiesinger De Gaullehoz: — Hiába, mit tesz a gyakorlati Ez a Wilson tud veszíteni! (Az Observer karikatúrája)