Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

II J E A N N E MO R E A U m: • PASOLINI FÁRADHATATLAN. Közvetlenül a velencei fesztivál után, ahol Teoremája egyes egyházi személyiségek felháborodását váltotta ki, megkezdte az Orgiák című film forgatását. A film két részből áll. Az első egy fiatalemberről szól, aki pusztaságban él, kígyókkal táplálkozik. Egy nap hozzá hasonló lényekre bukkan és emberevővé válik. Megalapítja az emberevők törzsét, azonban civilizáltabb polgárok elfogják és martalékul a hiénáknak vetik. A második elbeszélés címe Az ÓI. Egy gazdag családhoz tartozó fiú fellázad a fényűző élet ellen és vidékre vonul, ahol a sertések között él. Pier Paolo Pasolini ezt követően Szent Pál életét akarja filmre vinni. • A LEGDRÁGÁBB Jugoszláv filmet — Neretvai ütközet cfmmel — Veljko Bukajics rendező forgatja. A szuperprodukció, (mely több milliárd régi dinárba került) a fasiszták elleni harc egyik legdicsőbb epizódját, a Neretva folyó melletti gigantikus ütközetet ismerteti, amikor 27 000 jugoszláv katona sikeresen küzdött a túlerő ellen és a civil lakosság soraiból nagyszámú sebesültet és menekültet mentett meg. A főszerepeket Orsón Welles, Curd Jurgens és Silva Koscina játssza. • A GYENGÉD NO C. film — melyet Róbert Bresson Dosztojevszkij azonos című regénye alapján forgat — érdekes szembesítés lesz Stanislav Barabáä szlovák televíziós filmjével. A női szerepet Dominique Sand 18 éves manöken játszsza, aki első Ízben áll a felvevőgép elé, ugyanúgy mint Guy Frangin festőművész, aki a férj szerepét alakítja. • MARIA SCHELL és Yves Montand a főszereplő kettőse Philippe de Broca új filmjének, amelynek címe: Le Diable par la Yueue. Montand afféle modern Arséne Lupin-t alakít benne. • EDWARD ALBEE, a Nem félünk a farkastól szerzője forgatókönyvet fr az egyik, nagy sikert aratott egyfelvonásos darabjából, amelynek címe: Bessie Smith halála. • ALBERT FINNEY, az Ismert angol rendező engedélyt kapott Picassőtól, hogy filmet forgathasson a világhírű festő Vallauris-i múzeumában. Ahhoz azonban már nem volt hajlandó hozzájárulni a 88 éves mester, hogy maga is szerepeljen a készítendő, Picasso nyara című filmben. A vak is láthatja, hogy a prágai Palace szálloda rendkívüli események színhelye. Az épület előtt ácsorgók között síin te elvesznek a fényszórók, a vetítőgépek és a többi, a technika vívmányait képviselő kellékek. A gépkocsikat a szálló egyik helyiségével összekötő kábelekre és huzalokra kíméletlenül rátapos az utcán összeverődött tömeg. Mindenki látni akarja a francia filmcsillagot, az egyik legnagyobb élő színésznőt... Én is azért jöttem ide. Csakhogy a kilátások cseppett sem biztatók. Míg azután a véletlen folytán, egy óvatlan pillanatban mégis csak sikerült... Az épületet néhány napra a filmesek kerítették hatalmukba. Közöttük bukdácsolok és a bábeli zűrzavarban, ki tudja hányadszor teszem fel már a kérdést: Nem látták Jeane Moreau-t? Hol találhatom? Már-már kezdem feladni o reményt. Hiába minden. Vagy talán mégsem? Ekkor váratlanul feltűnik előttem karcsú fiatalos alakja, vállára hulló aranyszőke haja. Azonnal felismerem a Felvonó a vesztőhelyre, az Éjszaka, a Jules és Jim, a . Per, a Viva Maria és még sok más népszerű film kitűnő főszereplőjét, melyek közül nem egyet — éppen miatta — kétszer is megtekintettem. Most itt* áll előttem, talpig feketében. Elegáns miniruhát, fekete áttört harisnyát visel. Karján hűséges kísérője, Ouick, a hosszúfülű, megértően hunyorgó barna tacskó, „aki" határozottan illik gazdája egyéniségéhez, csakúgy, mint divatos fekete ruháját díszítő széles sárga sálja, vagy a kedves mosoly,' mely annyi bájt kölcsönöz lényének, nemcsak a filmvásznon, de a valóságban is. — Foglaljon helyet — mutat a maga közvetlen modorán a közelünkben levő karosszékre. Cigarettával kínál, majd ő is rágyújt. - Most pedig kérdezzen — bátorít —, szívesen válaszolok mindenre. De még mielőtt erre sor kerülhetne megelőz: — Szeretném, ha megtudná, mennyire örülök, hogy teljes nyolc hetet tölthetek maguknál. Nem, még nem jártam errefelé, és egyelőre — noha idestova már egy hónapja vagyok itt — Prágát, sajnos csak felületesen ismerem. Az időhiányra panaszkodik, arra, hogy a munka, a filmezés minden percét leköti. .. — Mikor pihen és mivel tölti a szabad idejét? — Szerencsére a fáradságot nem ismerem, s így pihenésre alig van szükségem. De ha olykor-olykor méoi< int rá néhány óra, akkor a külső•' >. •M •sSS n Uiana (este cíinű csehszlovákfrancia koprodukciós film két főszereplője: Jeanne Moreau és Charles Denner. (Miroslav Mirvald felvételei) met ápolom, alszom és eszem. Am ez utóbbi érdekel a legkevésbé. Elmosolyodik; — Ne nevessen, hiszen nemcsak azért, mert nem akarok meghízni, de egyébként sem hódolok a gyomor örömeinek. Ehelyett inkább az embereket részesítem előnyben. Keresem a társaságukat. Érdekel a viselkedésük, a jellemük. A prágaiakat nagyon Beszélgetés a nagy francia filmcsillaggal megszerettem. Rendkívül figyelmesek és rokonszenvesek. Jól érzem magam közöttük ... A hivatására terelem a szót. Bizonyára szereti a jó filmeket — mondom. Legyint. — Akár hiszi, akár nem, moziba nem járok. A régi nóta: az időhiány miatt. Csupán a csehszlovák filmekkel teszek kivételt, mert az európaiak közül mostanában ezek a legeredetibbek. Szerte a világon igen népszerűek és szakkörökben is, indokoltan, nagy elismerésben részesülnek. A művésznő néhány jónevű rendezőnkkel is szívélyes kapcsolatot tart fenn. M. Formant, J. Passert, J. Nemecet, nemcsak ragyogó tehetségük miatt kedveli, de a legjobb barátai közé is sorolja. Nyilván nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, a cseltszlovák film jó nevének köszönhető, hogy szakembereink segítségét igénybe véve — Jeanne Moreau-val a főszerepben — a Diana teste című film több részletét éppen Prágában forgatják. Miután a film első részéről a felvételeket J. L. Richard francia rendező Valdštejnben, az úgynevezett Cseh Éden gyönyörű, vadregényes vidékén már elkészítette, a gárda munkahelyét a pompás, műemlékekben gazdag fővárosunkba és környékére helyezte át. — öröm a munka ilyen látványos, felejthetetlen emlékek között — véli a filmcsillag, akinek, noho bejárta már oz egész világot, meggyőződése, hogy Prága a földkerekség legszebb városa. — Nehéz lesz tőle a búcsú — sóhajtja, de minden hiába. Egyszer ennek is meg kell történnie. A Diana teste hátralévő részének felvételeihez a hátteret Karlovy Vary festői környéke, majd Párizs és a Francia Riviéra sziklás partjai fogják nyújtani. A Diana teste tehát francia—csehszlovák koprodukciós film lesz. Forgatókönyve francia, a szereplők is franciák. Mi a környezeten kívül csupán a gépeJeanne Moreau a „Diana teste" címszerepében. ket, vogyis o technikát szolgáltatjuk különösen pedig annak az embernek a tehetségét, akinek művészi munkája minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy ez o film is a nagy f-fel írt filmek sorába lépjen. Miroslav Ondŕíček kameraman neve feltétlen biztosítékot nyújt e tekintetben. De térjünk vissza a vérbeli színésznőhöz, aki szívesen, szinte rajongással beszél mostani szerepéről is, mely úgymond — homlokegyenest eltér az eddigiektől. — A szerelem, az önzés és a féltékenység drámája ez a film véli — melyben a boldogság megszemélyesítője én vagyok. A dráma körülöttem zajlik le. Ha kedve van meghallgatni, dióhéjban elmondom, miről van benne szó — ajánlkozik készségesen. — Két embert — egy férfit és egy nőt —, akik valamikor szerették egymást, évek múltán ismét összehoz a véletlen. Házasságot kötnek, de nem boldogok. A férj féltékenységével gyötri az asszonyt és végülls elhatározza, hogy megöli. A nő elkeseredetten védekezik és mert más kiutat nem talál, véget vet kínzója életének. Elnézem ezt a szikrázó szemű, temperamentumos asszonyt, élénk arcmozdulatait, kecses mozgását. Érzései magukkal ragadják, s annyira beleéli magót a film meséjébe, hogy tudomást sem vesz róla, mi történik körülöttek. — Exkluzív darab, annyi bizonyos — folytatja —, de nem is a tartalma a lényeges, mint inkább a szenvedélyek hűséges ábrázolása. Remélem, sikerülni fog... — tér napirendre a rögtönzött kisjelenet fölött. A férfi főszerepet Charles Denner vállalta, aki — mint mondja — régi portnere, jobbat nem is kívánhatna magának. Megértő, figyelmes, csakúgy, mint prágai munkatársai. . . Meghatónak találja vendégszeretetüket, csodálja szaktudásukat. .. Ezért is szeretné, ha megvalósulna terve és 19 éves fia beiratkozna a prágai Filmművészeti Főiskolára, a FAMU-ra. Filmrendező lesz belőle ... Szinte hihetetlen, de mégis így igaz. Jeanne Moreau-nak, az ágyjelenetek nagymesterének ilyen korú fia van már... és ezt nem is tagadja ... De erre nincs semmi szüksége, hiszen meghazudtolja a korát, és annál jóval többet mond a művészete, az értelme és az egyszerűsége. Nem, ez a filmcsillag nem beképzelt, pedig volna mire. De veleszületett tulajdonsága a szerénység — sokan irigyelhetnék érte — és éppen ez a feltűnő rajta, ez teszi naggyá. Jó, hogy meggyőződhettünk róla: Jeanne Moreau valóban minden tekintetben kitűnő ember. KARDOS MARTA •••• •