Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-01 / 332. szám, Vasárnapi Új Szó

egy érdekes könyv A legnagyobb fogyasztó Amerika nemcsak a történelem leghatalmasabb birodalma, hanem sok tekintetben a legeredetibb tmpérium is. Egy viszonylag kis lélekszámú népnek eddig még sohasem sikerült annyira kiterjesztenie befolyását, hogy rányomja bélyegét annyi nép mindennapi életére. Az Egyesült Államok 200 milliós lakossága a világ lakosságénak valóban kis részét — mindössze hat százalékát alkotja, viszont többet termel, mint valamennyi szocialista ország együttvéve, s a kapitalista világ termelésének 43 százalékát az Egyesült Államok produkálja. Nincs olyan hely a földön, mely védett lenne az amerikai fegyverektől, amelyek képesek többszörösen is elpusztítani bolygónk életét. Amerika előtt egyetlen nép sem tudta megteremteni a termelésnek és a rombolásnak ennyi lehetőségét. Bár az amerikaiak a világ lakosságának csak 6 százalékát alkotják, ők termelik ki a világpiacokra kerülő búza 14, kukorica 45 és hús 20 százalékát. Ez a birodalom, amely kezében tartja az emberiség sorsát, rendkívül falánk. Az Egyesült Államok eddig éppen annyit fogyasztott, mint a világ többi része, mely az USA-nál 17-szerte népesebb. Egy amerikai háromszor annyi energiát vesz fel, mint egy európai, nyolcszor annyit, mint egy japán, és 160-szor annyit, mint bármelyik más ázsiai ország fia. A három és fél milliárd lakosú világ villamosenergia-termelése eléri a 3 milliárd 339 millió 700 ezer kilowatt-órát, de a mindössze 200 millió lakosú Egyesült Államokban ennek a mennyiségnek több mint egyharmadát termelik — 1 milliárd 157 millió 300 ezer kilowattórát, sőt még Kanadától ls átvesznek villamos áramot. A világon egyetlen nép sem fogýaszt egy személyre számítva több húst, papírt, fát, kőolajat vagy uránt, mint az Egyesült Államok. A nagy vízió Max Lerner azt Írja, hogy „az egész amerikai történelemre terjeszkedést Irányzat nyomta rá bélyegét: földszomj, hatalomszomj, az új szomjúhozása, a nagyságvágy. Ez a szomjúság hajszolta Amerikát a széles síkságokon, sivatagokon és a Sziklás-hegység gátfalán keresztül egészen a Csendes-óceán partvidékéig és harcba sodorta szomszédatt, északon Kanada, délen pedig Mexikó ellen. Könnyelműség volna azt hinni hogy ez a hatalmas erő, mely a kontinensek közti határok olyan nagy méretű eltolására képes, hirtelen megállhatna az óceán partján". Ez az erő ugyanis nemcsak néhány gondolkodó, politikus, vállalkozó vagy vezető katonai személyiségben rejlett, akik nemzetük sorsát illetően víziók megszállottjai voltak. Ez a vágy a legáltalánosabb létszükségletekkel kapcsolatban is gyökeret vert. Ilyen szükséglet volt a földszerzés a bevándorlók millióinak elhelyezésére. Ezért kellett letörni az indiánok ellenállását, megvásárolni Luisianát Franciaországtól és Alaszkát Oroszországtól, hódító hadjárattal elszakítani Mexikó területének jelentős részét. Az adásvétel vágya szülte a kereskedelmi • flottát. Ilyen szükséglet volt az USA részvétele a két világháborúban, ami részben a piacok biztosításával, főként azonban a nyersanyagforrások: a chilei réz a Szaúd-Arábia-1 kőolaj, az indiai juta, az indonéziai természetes kaucsuk elérésével magyarázható. Amerika említett szükségletelnek kielégítésére született a birodalom, egy olyan birodalom, amelynek nincsenek határai. Az amerikaiak, akik fontolóra veszik országuk világhelyzetét, nem ls tagadják, hogy az Egyesült Államok valóban imperialista. Azt azonban visszautasítják, hogy nemzeti egoizmus vezette őket erre az útra. „Becsvágyunk nem imperialista, mégis odavezet, hogy azonos módszereket alkalmazunk: katonai támaszpontok létesítése a Föld körül, függő politikusok és kormányok támogatása, gazdasági szankciók, sőt katonai erő alkalmazása a szembehelyezkedő országok ellen, a szervezetekben, például a külügymtClaude Julién, könyve, mely rövidesen napvilágot lát a Grasset könyvkiadóban, magyarázatot ad arra, miért Amerika-ellenesek vagy Amerika-barátok az emberek. Részletek Jelentek meg belőle a Le Nouvel Observateur című lapban. Az „év dokumentumának" nevezi a könyvet, amely képet ad arról a szerepről, amelyet az Egyesült Államok Játszik a mai megosztott világban. nlsztérlumban, a Nemzetközt Fejlesztési Ügynökségben, a Tájékoztató Ügynökségben, vagy a Központi Hírszerző Szolgálatban J Cl A) működő gyarmati tisztviselők valóságos hadseregének felhasználása." — Írja Ronald Steel. Max. Lerner felteszi a kérdést, mik Amerika Igazi szándékai, s józanabbul válaszol ls rá. „Altruizmus? Korántsem. Indítékát mindig az érdekek. Egyrészt a kommunizmus előretörésétől való félelem, másrészt a váltakozókat és a munkásmozgalmat ts dését már a múlt században befejezte. Nem érzi szükségesnek határai kiszélesítését. Amikor ezt 1898-ban a Fülöp-szigetek meghódításával megkísérelte, csakhamar felismerte a klasszikus típusú impérium hátrányait. A klasszikus típusú birodalmak, mint az angol és a francia, összeomlottak, viszont az amerikai birodalom tovább bővült. Bővülését az a szükségszerűség segítette elő, hogy megfeleljen a belső szükségleteknek, melyek közül a legégetőbb a nyersanyagszerzés. ijesztő gazdasági hanyatlás réme. Valóban elengedhetelenül szükséges, hogy a hadiipar teljes gőzzel dolgozzék, s hogy a nemzetközt segélyprogramok lehetővé tegyék a termelést fölöslegek mtnél nagyobb mennyiségű értékesítését, hogy a nemzetgazdaság szilárd maradjon. Ha azonban mégis vannak önző indítékok, következményeik különböznek a letűnt gyarmati vagy ideotögtai Impérlumok következményeitől." Ronald Steel ehhez hozzáfűzi: „Tehát olyan birodalom áll előttünk, amely arra a szilárd meggyőződésre épül, hogy éppen Amerika hivatott boldogabbá és saját képére hasonlatosabbá tenni a világot." Vágyálom, de nincs benne semmi zsenialitás. Az amerikai birodalom eredetisége másban keresendő. 1965 februárjában, néhány nappal ÉszakVietnam bombázása után George Ball külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy „az Egyesült Államok új, világméretben páratlan akciót hajt végre azzal a szándékkal, hogy területi vagy szorosan vett nemzeti érdekek nélkül világfelelősséget vállaljon magára." Nem „szorosan vett nemzeti érdekekről" van szó abban az értelemben, hogy „Amerika azonosltja érdekeit a »szabad világ« érdekeivel és a felszabadulásukat váró népek érdekéivel." Amerika nem szolgál „területi érdekeket", mert földrajzi terjeszkéÓriási pazarlás Azok az idők, amikor az Egyesült Államok saját földje mélyén ipari nyersanyagforrásokat talált, már elmúltak. A meggondolatlan rablógazdálkodás és óriási pazarlás lényegesen korlátozta a készleteket. Am elsősorban a növekvő szükséglet kényszerítene az Egyesült Államokat, arra, hogy külföldön keresse az olyan nyersanyagot, amelyből kevés van neki, vagy amelyik teljesen hiányzik. Max Lerner azt írja, hogy „a vállalkozói szellem éppen úgy irányította az amerikai külpolitikát, mint a politikai apparátust, az Igazságszolgáltatást, az alkotmány értelmezését, a sajtót, az egyházat, sőt a munkásmozgalmat is. A nemzet fő erőit ugyanaz a szellem lelkesítette és összpontosította az elsődleges cél elérésére: a birodalom gazdasági hatalmának biztosítására. A törvényeket jogi merevség vagy „dogmatizmus" nélkül különféleképpen magyarázták, hogy mindenkor megfeleljenek a birodalom érdekelnek. Egy időben a trösztellenes törvények felfüggesztésével, amivel azt akarták elérni, hogy az amerikai társaságok részt vehessenek az iráni kőolaj fejtésében, — ugyanazokat a törvényeket arra használták ki, hogy az United Frutt társaságot óriási középAz „évdokumentuma'': Claude Julién könyve az „amerikai birodalomról" • Miért Amerika-ellenesek vagy Amerika-barátok az emberek? • Az Egyesült Államok arinyit fogyaszt, mint a világ többi állama együttvéve • Az amerikaiak tudják, hogy imperialisták • „Választott nép?" amerikai befolyásának korlátozására kényszerítsék. Á cél azonban mindkét esetben azonos volt: az impérium támaszai szilárdságának biztosítása. A legfelsőbb amerikai hivatalok ebben a szellemben adták meg az elsőbbséget nyilvános vagy magánberuházásoknak, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsák a világ létfontosságú területeinek elérésére. A politikai, diplomáciai és katonai apparátus ugyanezt az ügyet szolgálta, mely mind a nagy társaságok, mind a munkásszakszervezetek, s ha tetszik, a vallási szervezetek támogatását is élvezte. Szent küldetés? E határtalan birodalom hatalmának köszönhető, (jogy az Egyesült Államokban az egy főre eső acélfogyasztás kétszerese a franciaországiénak, pedig Franciaország is a kiváltságos népek „klubjába" tartozik. Az Egyesült Államokban 1446 font, (egy font nem egészen fél kg], Franciaországban 730 font, Brazíliában 86, Indiában pedig csak 35 font. Hasonló arányokat fedezhetünk fel a króm, a nikkel, a mangán, a réz, a textilfélék, a papír, a kávé, a hús stb. egy főre eső menynyiségben ls. Egyetlen ország sem élhet autarkiában, de az Egyesült Államoknak, a világ legnagyobb fogyasztójának inkább szüksége van rá, mint bármely más államnak, hogy hozzáférjen a gazdasági felvirágzáshoz szükséges nyersanyagokhoz. Az 1941ben aláírt Atlanti Charta 4. cikkelye ugyan leszögezi, hogy a szövetségesek az egyenlőség alapján elismerik a kis és nagy, győztes és legyőzött államok jogát a szabad kereskedelemre és a nyersanyagforrások szabad megközelítésére, ám a nagy világmérkőzésben az Egyesült Államok nem hajlandó stratégiai anyagot szállítani a kommunista országoknak, melyektől megvonja a harmadik világ nyersanyaglelőhelyeire való Jogot. Ha Latin-Amerika, Afrika vagy Délkelet-Ázsia nagy részei kommunista uralom alá kerülnének, akkor az Egyesült Államok elesne olyan ásványoktól és mezőgazdasági termékektől, amelyekről nem mondhat le anélkül, hogy életszínvonala ne süllyedjen katasztrofálisan. Ez igazolja az Egyesült Államok katonai erőfeszítését, mely túlszárnyalja a Szovjetunió és Nyugat-Európa egybevetett katonai erőfeszítéseit. 1966ban például az Egyesült Államok 54 milliárd 200 millió dollárt fordított katonai kiadásokra, ezzel szemben a hat közös piaci ország csak 12 milliárd 77 millió dollárt, a Szovjetunió pedig (amerikai becslések szerint) mintegy 35 milliárd dollárt. Ezt az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok teljes nemzeti összterméke kétszerese a hat közös piaci országénak: 681 milliárd 200 millió dollár a közös piaci 298 milliárd 700 millióval szemben, ami azt Jelenti, hogy az Egyesült Államokban 3501, a Közös Piacon belül pedig 1645 dollár jut egy főre. Lincoln mondotta, hogy- Amerika nem maradhat életben, ha félig szabad, félig pedig rab lesz. A második világháború óta az amerikai elnökök ugyanezt a megállapítást a világra vonatkoztatják. Az Egyesült Államok azzal, hogy a kommunizmust tartja az egyetlen tényleges veszélynek, kétségessé teszt messzlanlsta küldetésének szent voltát, és nem meri a kommunizmus útjába állítani az egyetlen akadályt, amelyről azt állítja, hogy hisz benne: a szabadság akadályát. Annak érdekében, hogy a kommunizmust határai mögé szorítsa, világszerte olyan rendszerekkel szövetkezik, amelyek a szabadság eltiprásának megtestesítői. Az amerikai messzianlzmust antikommunizmusa deformálja és arra készteti az Egyesült Államokat, hogy a „szabadságért" hirdetett keresztes hadjáratban parancsuralmi rendszerekre ls támaszkodjék. Ennek ellenére szent meggyőződése, bogy a demokratikus szabadságjogok védelmezője.