Új Szó, 1968. december (21. évfolyam, 332-357. szám)

1968-12-13 / 344. szám, péntek

v Oldfich Cerník miniszterelnök beszéde Az új szövetségi szervek Olyan javaslatok hangzottak el, hogy az új államszövetségben létesüljön hét szövetségi minisztérium és ugyancsak hét szövetségi bizottság, ezenkívül hat további terv jönne számításba, például az Állami Bank, a Statisztikai Hivatal, az állami döntőbíróság stb. Tekintettel e szervek létesítésére, pártunk vezetősége arra is ügyel, hogy ne kerülhessen sor a közigazgatási apparátus bővítésére. Az új szövetségi szervek jellegéből eredően ezentúl is az lesz az állam tevékenységének egyik legfontosabb célja, hogy megoldja a gazdaság irányításával összefüggő problémákat. Erre vezethető vissza, hogy a föderációról szóló alkotmánytörvény is nagyon aprólékosan részletezi ezeket a kérdésekét és elvileg bizonyos keretbe foglalja az állam gazdaságirányítási szerep- és feladatkörét. Ez a keret azonban további 4 konkretizálást igényel, amit csak a törvények egész sora tehet lehetővé. Közülük néhányat Javaslat formájában már ki is dolgoztak. Az említett szervek létesítése arra is alkalmat ad, hogy sokoldalúan kifejezésre juthasson a nemzeti büszkeség érzése, nemkülönben annak a tudata, miszerint mind a két nemzet egyaránt felelősséget visel egész népgazdaságunk felvirágoztatásáért. Ezeket a szempontokat tiszteletben tartva szem előtt kell tartanunk az ésszerűség elveit is, és azok alapján kell részletesebben kidolgozni a gazdaságirányítási kormányszervek rendszerét. Ogy véljük, hogy a szövetségi és nemzeti szinten létesülő kormányszerveknek jól és célszerűen működő rendszerré kell összeforrniuk. Tudatosítjuk azonban azt ls, hogy nem lehet egy csapásra, hanem csak bizonyos hosszan tartó folyamatban létrehoznunk az ilyen rendszert. Ám az e célhoz vezető első lépéseket is úgy kell megtennünk, hogy necsak lehetővé tegyük, hanem meg is könnyítsük ezt a feladatot. Az ehhez szükséges feltételeket abban látjuk, hogy — a központi tevékenységek bizonyos mértékű csoportosítása eredményeként csökkenthető a reszortirányzatok veszélye; — a káderpolitika célja elsősorban az olyan egyének kiszemelése legyen, akik a központi szférában az irányítási módszerek tökéletesítésével összhangban biztosítani tudják a hatékony és gazdaságos munkatervezést. v Az egységes gazdasági politika követelményeiből ered az adott szervek, például a Népgazdaságtervezési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Állami Bank és az Árbizottság jelentősége. Egységes gazdaságpolitika pedig csak akkor alakulhat ki, ha sor kerül például a pénzügyi és árpolitika, a szociális politika stb. által kifejezésre juttatott ún. keresztmetszetes pontok és a — például az ipari, a mezőgazdasági, a közlekedési politika stb. által képviselt szakágazati szempontok egybevetésére. Az állam egységes gazdaságpolitikája véleményünk szerint az említett szempontok egybevetésének az eredménye. Ezt az egységes gazdaságpolitikát a kormány illetékes szervei a dolgozók szervezetelvei és a vállalatokkal együtt hozzák létre és valósítják meg. Véleményünk szerint meg keli tartani a globális és a részleges szempontok egyensúlyát, mivel az egyensúly megbontása a gazdaságpolitika deformációjához vezet. A Javasolt rendszer figyelembe veszi az összesség elvét. Ez azt jelenti, hogy a szövetségi, valamint a nemzeti kormányok a szövetségi alkotmánytörvény által meghatározott keretben határozzák meg gazdaságpolitikájukat. Ezért a szövetségi kormány hatáskörébői nem lehet kizárni az olyan jelentős Ľjfrtíi

} területeket, mint az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány fejleszIQRR tése és a kutatá

s- E

z azonban laB

0 nem jelenti azt, hogy a nemzeXII 13 t

l kormányok és a szövetségi kormány önálló intézményt lé3

tesítsen minden egyes szakterület számára. A felsorolt elveket figyelembe véve fogalmazták meg az illetékes állami szervek rendezésének, munkájuk tartalmának, kölcsönös kapcsolataiknak javaslatát, melyet most terjesztenek megítélés végett a Központi Bizottság elé. Az állam megszilárdítását célzó intézkedések oszthatatlan része a belső biztonságot, a társadalmat az aszociális és más ellenségek elől védő, a törvényességet óvó szervek struktúrájának ésszerű rendezése. A CSKP Központi Bizottsága novemberi plénumának határozata kiemeli a szocialista állam védelmi eszközei megszilárdításának szükségességét, és polgáraink jogi biztonsága sérthetetlen elve megőrzésének fontosságát. E feladat teljesítésekor jelentős szerep hárul a Belügyminisztérium, az igazságszolgáltatás, és az ügyészség valamennyi szervére. Számos gyakorlati intézkedést készítünk elő a Belügyminisztérium, a rendőrség tevékenységét és szervezését illetően. Amennyiben olyan fontos hatalmi szervekről van szó, mint az ügyészség és a bíróságok, szükséges lesz, hogy az új államrendezésben való helyzetüket újból kidolgozzák. A jövő év folyamán alkotmánytörvényt dolgoznak ki, mely megszabja helyzetüket. Ami az Igazságügyi Minisztérium ügykörét illeti, megállapodtak, hogy a nemzeti köztársaságok minisztériumai látják majd el, és Szövetségi Igazságügyi Minisztériumot nem létesítenek. A köztársaság védelmének biztosítása a föderációban kizárólag a szövetségi kormány és szervei jogkörébe tartozik. E feladat Jellege és időszerűsége megköveteli azonban, hogy az állam védelmi ereje sokoldalú biztosításában, hatáskörük keretében lehetőségeik kihasználásával és a szövetségi szervek jogkörének teljes mértékű figyelembe vételével valamennyi szintű párt- és állami szerv is aktívan részt vegyen. Feltételezzük, hogy az ezen a téren fennálló eddig tisztázatlan kérdések az állam védelmi tanácsának megalakításával megoldódnak. Ezt a szervet a közeljövőben nevezik ki a védelem legfontosabb kérdéseinek megoldására. A nemzeti bizottságok szocialista államunk politikai rendszere fontos láncszemei maradnak továbbra is. Tevékenységüket természetesen az új feltételekhez keli módosítani. Az állam szövetségi rendezése és megvalósítása elvi jelentőségű új szempontokat von maga után, melyeknek vissza kell tükröződniük a nemzeti bizottságok helyzetében, hatáskörében, szervezési és strukturális felépítésében. A nemzeti bizottságok helyzete és funkciója pontosabb meghatározására vonatkozó nézeteknek elsősorban figyelembe kellene venniük azt a tényt, hogy a csehszlovák szövetség egész értelmezésében összefügg a szocialista demokrácia további elmélyítésével, az önigazgatás elveinek kihasználásával, aminek a nemzeti bizottságok rendszerében is viszsza kell tükröződnie. Összességben kell megoldani az állam területi-igazgatási felosztásának kérdését Eddig elvégzett munkánk alapján tudatosítjuk, hogy ezek a kérdések nagyon igényesek, kényesek és megkövetelik számos tény felülbírálását, a kialakult csoportosulások figyelembevételét. A területi rendezés új modelljét úgy kell meghatározni, hogy megvalósítása szempontjából teljesítse az elfogadott megoldás stabilitásának alapvető feltételeit. Ezért nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az állam területi-igazgatási rendezésének komplex megoldása feltételezze a nemzeti bizottságok helyzetének és hatáskörének érdemleges módosítását. Ez lehetővé teszi, hogy a további munkával kapcsolatban alaposan felülbíráljuk az időszerű részköveteléseket, elsősorban a morva-sziléziai problémát, a járások módosításának követelését, s végül a szlovák és a cseh nemzeti államegység közti területi-igazgatási szervezés bizonyos szimmetriájának lehetőségét és célszerűségét. A problémák bonyolultsága máris azt mutatja, hogy valamennyi kérdés megoldása hoszszabb időt igényel. Azonban, arra kell törekednünk, hogy a problémák döntő többségét — amennyiben lehetséges — még a nemzeti bizottsági választások előtt megoldjuk. • • • Mai gazdasági helyzetünk tagadhatatlanul bonyolult. A fejlődés pozitív vonásait negatívak kísérték, s az első negyedévi eredmények azt mutatják, hogy az egyenlőtlenség tendenciája folytatódik. Több közgazdászunk véleménye szerint ezen a téren rosszabbul állunk, mint tavaly. Miből indulnak ki? Abból, hogy a lakosság bevételeinek növekedése ez évben kétszerese az előirányzott öszszegnek és eléri a 18—19 milliárd koronát. Abból, hogy a kiskereskedelemben az árutartalék egymilliárd koronával csökkent és a lakosság megtakarított pénze újabb 6,5 milliárd koronával növekszik. Ennek következtében a piacon fokozódott a feszültség és több lett a hiánycikk. Továbbá abból indulnak kl, hogy az Iparban a bérek növekedése túlhaladta a munkatermelékenység növekedését, hogy a népgazdaságban nagyobb lett a befejezetlen építkezések száma, hogy nem sikerült leállítani a tartalékok növekedését, emelkedett a kiviteli adósság a kapitalista országokkal szemben a szabad valuták terén. A gazdasági egyenlőtlenség valóban elmélyült. Az egyéni fejlődést azonban nem lehet elválasztani a többéves politikai gazdasági fejlődéstől, sem pedig az egész társadalmi fejlődéstől, mely ebben az évben különösen viharos volt, s ezért ls különösen észrevehetően befolyásolta a népgazdaság fejlődését. Az igaz, hogy a lakosság bevétele hozzávetőlegesen 18—19 milliárd koronával emelkedik. Meg kell azonban különböztetnünk, mi volt ebből a múlt hibáinak kiküszöbölése, a politikai nyomások következménye, mit tettünk szándékosan és mennyiben nem voltunk urai a helyzetnek. Valamennyien tudjuk, hogy az elmúlt években a lakosság egyes rétegei bevételei között érezhető egyenlőtlenség alakult ki, amit nem lehetett tovább eltűrni oly Indokolatlanul nagy különbségekben. Ez a mezőgazdasági munkásokra, a nyugdíjasokra, az egészségügyi dolgozókra, az Iskolaügy- és a közlekedés dolgozóira és egyes Iparágazatok, elsősorban a közszükségleti és az élelmiszeripari alkalmazottakra vonatkozott. Ezekben az esetekben a múlt hibái helyrehozásának megkezdéséről volt sző. Ezeket a kérdéseket szándékosan és tudatosan oldottuk meg, Jóllehet politikai nyomás alatt cselekedtünk, és olyan eszközökből merítettünk, melyeket a gazdaságnak a jövőben kell előteremtenie. Ha ezt szigorúan közgazdasági szempontból ítéljük meg, nincs minden rendjén, és több kockázatot jelent, ez azonban politikai és sok esetben gazdasági szükségszerűség volt. megoldására kell törekednünk. Itt van például a másik probléma. Ismét nem sikerült csökkentenünk a befejezetlen építkezések számát. Ez komoly hiányosság. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a megkezdett építkezések arányszáma elsősorban a terciális szférában növekedett, viszont az iparban csökkent. A gazdasági irányítás problémája volt ez, vagy pedig a politikai szükségszerűségé és politikai nyomásé? A beruházási építkezések volumenének növekedése 75 százalékban a terciális szférában, vagyis az iskolák, kórházak, lakások, utak, üzletek stb. építésében valósult meg. Ez természetesen nem helyes állapot, ha a befejezetlen építkezések arányszáma nem csökken és a lakásépítés sem emelkedik lényegesen. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a struktúra megváltoztatásának olyan irányzatát, amely a múltban elhanyagoltak javára, annak pedig kárára van, amit túlzottan előnyben részesítettünk. További probléma: megnövekedett az adósságunk a szabad valuta terén. De mi okozta ezt a növekedést? Az, hogy a kivitelben hosszú lejáratú hiteleket kellett nyújtanunk. Ez a vállalkozásaink merevségének következménye s egyúttal az évtizedeken keresztül kiépített termelési struktúra hibája. A behozatal terén pedig elsősorban a gazdaság racionalizálásához és korszerűsítéséhez szükséges gépek és berendezések vásárlására rendezkedtünk be. A belföldi piac egyensúlyának zavarát fejezi ki a vásárlási láz, amelynek következtében Jelentősen érezhetővé vált néhány minőségi árufajta, tartós szükségleti cikk, sőt még néhány közönséges árucikk hiánya. Vajon ennek alapvető okai is közgazdasági jellegűek? Bizonyosan, mert a vásárló erőt Mennyiben nem voltunk tehát urai a helyzetnek? Elsősorban annyiban, hogy az Iparban a bérek emelkedése túllépte a munkatermelékenység és a hazai piac - áruellátásának növekedését. Ez az egyik olyan alapvető probléma, melylyel valamennyiünknek, a központban és a vállalatokban ls egyaránt komolyan foglalkoznunk kell és következetesen a Abban, hogy a politikai nyomás alatt folytatott tanácskozásainkon még mindig nem respektáljuk kellőképpen az objektív közgazdasági összefüggéseket és törvényszerűségeket. 1968-ban azonban a fejlődést még kifejezőbben befolyásolta az a tény, hogy az elmúlt évek során felgyülemlett politikai és közgazdasági ellentétek olyan nagyszámú feladat elé állítottak bennünket, amelyeket csak részletekben, fokozatosan és nagy nehézségek árán oldhatunk meg. Ez vonatkozik a bevételek terén mutatkozó múltbeli ellentétek helyrehozatalára, a szociálpolitikának, a közgazdaság deformált makrostruktúrájának, számos ágazatnak és irányítási módszernek, valamint elavult vállalati munkamódszernek a módosítására. Mindezt csak nehezen lehet az új feltételeknek megfelelően átalakítani. Ezek a tények járultak hozzá ahhoz ls, hogy a jövő esztendőben a közgazdasági életben mutatkozó feszültség nem lesz csekélyebb, mint az elmúlt években, sőt bizonyos irányban még fokozódik ls. Az anyagtermelés növekedése és a magas termelési szükségletek bizonyos csökkentésének lehetősége lehetővé teszi a nemzeti jövedelem 7—7,5 százalékos, aránylag gyors ütemű növekedését. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ez csak akkor valósítható meg, ha csökkentjük a még mindig aránytalanul magas anyagi költségeket és magasabb munkatermelékenységgel kielégítően fedezzük a nemzeti jövedelem növekedését. Ami a nemzeti jövedelem tervezett felhasználását illeti, a jövő évben is érezhető lesz a személyi fogyasztás gyors emelkedése, amelynek az ideivel azonos arányban kellene részesülnie a nemzeti jövedelemből. Lényegében változatlan marad a beruházások és a személyi fogyasztás részaránya. Az életszínvonal további növekedésével kapcsolatban a jövő évben számítunk a lakásépítkezés rendkívül gyors fejlődésére. Az 1969. évi irányelvekben 105 ezer lakás építését feltételezik, s az a néhány utóbnem fedeztük a termelés és jjj munkaproduktivitás növelésé^ veL Azonban a bérek, a szociális juttatások és a lakosság egyéb bevételeinek módosítását az év első felében hajtottuk végre, a vásárlási láz azonban csak augusztusban kezdődött, A kiskereskedelmi árak változása is fokozott vásárlásra serkenti a fogyasztókat. Ilyenek különösen a kiskereskedelmi árak legutóbbi, novemberi módosításai, amelyeket éppen a karácsonyi vásár kezdeti időszakában valósítottak meg, és amely további ármódosításoktól való félelmet ébresztett a lakosságban. Az okok tehát közgazdaságiak, de elsősorban politikaiak, éppen ezért ezt a kérdést nemcsak közgazdaságilag, hanem politikailag is meg kell oldani. A mezőgazdaság volt az, amely kifejezetten segített a gazdasági nehézségek áthidalásában, ós amelynek múlt évi és idei kedvező eredményei reményekre jogosítanak. A múlt évi kedvező eredményekkel összehasonlítva ebben az évben gabonafélékből 700 ezer tonnával, húsból 60 ezer tonnával, tejből 180 millió literrel, tojásból 47 millió darabbal lesz több és javul a takarmányalap ls. Emellett a mezőgazdaságnak folyósított állami dotáció a múlt évihez viszonyítva 600 millió koronával csökkent. Így vált az utóbbi évek folyamán a mezőgazdaság népgazdaságunk egyre jelentősebb stabilizációs tényezőjévé. A nemzeti Jövedelem alakításában is egyre nagyobb mértékben vett részt és feltételezhető, hogy a Jövő évben is a közgazdasági fejlődés konszolidációs eleme lesz. Miben rejlenek tehát népgazdaságunk jelenlegi súlyos hiányosságainak és az egyre mélyülő közgazdasági kiegyensúlyozatlanságnak az okai? bi esztendő átlagához viszonyítva közel egyharmados növekedést jelent. Hangsúlyozni akarom, hogy a jövő év rendkívül igényes feladatai nem szubjektív elképzelésekből fakadtak. Teszem ezt azért, mert magától értetődően felmerülhet a kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben, amelyre jellemző a közgazdaság kiegyensúlyozatlansága, célszerű-e a személyi fogyasztásnak és a lakosság jövedelmének további növekedésére számítani, és Ilyen nagy feladatok elé állítani népgazdaságunkat, vállalva annak kockázatát, hogy egyáltalán teljesítik-e. Iigaz, hogy ebben a két évben már hoztunk és még előkészítünk további olyan intézkedéseket, amelyek a múlt évekhez viszonyítva a dolgozók életszínvonalának aránylag nagy növekedését jelentik. A kiskereskedelmi forgalom ebben az évben körülbelül 16— 17 milliárd koronával nő, vagyis négyszer-ötször magasabb lesz, mint az évtized kezdetén. Körülbelül hasonló Ütemű növekedéssel számolunk a jövő évben is. Ebben a két esztendőben a lakosság jövedelme 35—40 milliárd koronával emelkedik és ez olyan összeg, amelyet a múltban egy évtized alatt sem értek el. Melyek a bevételek ilyen arányú növekedésének a tényezői? Az olyan szociális intézkedésekre, mint az alacsony nyugdíjak emelése, a szülési szabadság meghosszabbítása, a családi pótlék módosítása, ebben az évben több mint másfél milliárd koronát fordítottunk. Jövőre pedig további 5,7 milliárd koronát irányzunk elő. A szociális és nyugdíjbiztosítás költségei, amelyek a múlt évben 26 milliárd koronát tettek ki, ebben az évben kb. 30 milliárd, Jövőre pedig 36 milliárd koronára emelkednek majd. Hasonlóképpen súlyos volt a helyzet az egészségügy, az oktatásügy és a kultúra terén ls, ahol az átlagbérek évtizedek óta stagnáltak. Ezekben az (Folytatás a 4. oldalon) Hm mellőzhetjük a közgazdasági törvényszerűségeket