Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-10 / 311. szám, Vasárnapi Új Szó

Megyünk a víz alá ? Mindnyájan ismerjük azt a tréfás, kissé udvariatlan felszólítást: menj a vlz alál Nos — a tudósok véleménye szerint — né­hány évtized elteltével az egész emberiség eleget tesz ennek a felszólításnak, és visszatérünk oda, ahonnan täbb mint 300 mil­lió évvel ezelőtt minden élet elindult: a tenger mélyébe Szorgos búvárok művelik majd meg a víz alatti területeket, kialakítják az akvakultúrákat. Különleges fajtájú halakat fogunk tenyészteni és ezeket külön speciális helységekbe zárva koncentrált takar­mánnyal fogjuk táplálni. Tenger alatti olajmezőket tárunk majd fel, és a bányamérnökök tengeralattjárókon keresik az új érctele­peket. Természetesen nemcsak dolgozni fogunk, haneim kirándulhatunk az egyik tengerből a másikba, figyelhetjük — akár különleges lakásunkból is — a tengermély világát. Figyelmünk nem véletlenül terelődött az „őselemre". Bolygónk területének. 70 százalékát víz borítja, és az ereinkben keringő vér összetétele az óceánhoz hasonlítható. Természetesen izgatja fan­táziánkat a „nagy kaland is", hiszen a tengermély csakúgy isme­retlen világ számunkra, mint a Hold felszíne. Az óceánográfusok véleménye szerint azonban jelentős a különbség: műszakilag igen könnyű hat nap alatt etgy embert eljuttatni a Holdra és visszajut­tatni a Földre, de hónapokig tart, amíg az óceánban megtalálunk valamit. A problémával kapcsolatban azonban nem feledkezhetünk meg a közgazdasági okokról sem. Az amerikai kőolajrészvénytársasá­gok már eddig is 10 milliárd dollárt fordítottak arra, hogy a partmenti mélységekben húzódó olajmezőket feltárják. A készlete­ket több mint 2 milliárd barrelra becsülik (1 barrel » 158,7 li­ter), de azt is tudjuk, hogy ezekben a partmentl mélységekben Jelentős mennyiségű mangán és horgany van. Ma még csak kilenc tengeralattjáró folytat ilyen irányú kuta­tásokat, és az amerikai kormány sem támogatja anyagilag a tu­dósok igyekezetét Csupán évi 500 dollárt fordítanak erre a célra, és ha ezt összehasonlítjuk a fegyverkezési kiadásokkal, vagy az űrkutatás költségeivel, akkor láthatjuk, hogy ez ai összeg igen szerény. (NEWSWEEK) Hipnotikus álom ? Gyógyulás? A HIPNOTIKUS ÁLOMBAN LEVŐ BETEGEKET SZUGGERÄLÁSSAL GYÖGYlTJÁK. Az ősi Egyiptomban és Indiában a vallási szertartásokon a pa­pok azt mondogatták a híveknek, nézzenek hosszú ideig bizonyai fénylő tárgyakat, miközben egy gong időnkint megszólalt. Az ilyen emberek fokozatosan öntudatlan állapotba kerültek. Válaszoltak kérdésekre és teljesítették a pap utasításait. Nem más ez, mint a hipnózis egyéni és csoportos alkalmazása. Évezredek folyamán az orvosok és tudósok nemzedékeinek erőfeszítéseire volt szük­ség, hogy feltárják az emberek előtt e „természetfeletti álom" titkát. Pavlov megállapította, hogy a hipnotikus állapot alapját, akárcsak a természetes álomét is, gátlások folyamata alkotja, meiy a nagyagykéregben keletkezik bizonyos feltételek hatására. Pavlov azt is megállapította, hogy hipnózisban az emberi ideg­rendszer jobban reagál a szuggcrálásra. A hipnózis iránti fogékonyság a magasabbrendű idegtevékeny­cégtől függ. A legtöbb embernél a hipnotikus állapot első szaka­szának megfelelő, könnyű álmosságot idézhetünk, elő. A mélyebb hipnózis az emberek egyharmadánál alkalmazható. Az emberek 15 százaléka még ennél is mélyebb hipnotikus állapotba, akár pi alvajárás állapotába hozható. Célszerű-e a hipnózisban való szuggerálás. E kérdést mindig egyénileg, a megbetegedés keletkezésének és addigi lefolyásának konkrét feltételeit, a beteg idegrendszerének sajátosságait figye­lembe véve kell eldönteni. A hisztéria kezelésében például a hip­nózison kívül nagy jelentősége van az ésszerűen alkalmazott pszichoterápiának, munkaterápiának és a lelki ráhatás más mód­szereinek. A pszichoterápia, különösen a hipnózisos szuggerálás egyike az iszákosság legújabb gyógymódjainak. A tartós hipnoti­kus álom jói alkalmazható a magas vérnyomás, a fekélyes meg­betegedések gyógyításában, a nőgyógyászaiban és szülészetben stb (FÁKLYA) Fekete és fehér szépség­királynő Atlantic Cityben szépségkirálynőket választottak: Első ízben néger szép ségkirálynőt is a 19 éves Saundra Williams személyé ben, aki a Miss Black America 1969 cím viselője lett. A fehér Miss Ame­rica a 18 éves Ju dith Anne Ford. (VIA NOUVEJ A tisztaság sokba kerül A svéd sajtó, rádió és televízió nagyszabású propaganda-hadjárat ke­retében igyekszik bebizonyítani a la kosságnak, hogy közel áll a termé­szet megsemmisítéséhez, amivel ön­magát károsítja meg. Az újságok úgy­szólván naponta közölnek cikkeket a „Piszkos Svédországról", a folyómed­rek szennyeződéséről, a gépkocsik kipufogó gázainak ártalmairól. Meg­szólalnak az orvosok, tudósok, vegyé­szek és elsősorban az Állami Termé­szetvédelmi Hivatal, amely a „Pisz­kos Svédország" elleni harc vezetője, és amely a közelmúltban a természet beszennyezése miatt bűnvádi eljárást javasolt két svéd város ellen. A tudó­sok és szakemberek véleménye sze­rint legalább 13 milliárd márkát kell fordítani 1975-ig a levegő és a talaj további szennyeződésének megakadá­lyozására. Svédország tudja, hogy ezzel a prog­rammal világviszonylatban is az első helyen áll. A becslések szerint csu­pán a szennyvíz-probléma megoldá­sára 8 milliárd koronát kellene fordí­tani. Jelenleg ugyanis a szennyvize­ket — derítés nélkül — közvetlenül vezetik az Északi-, vagy Keleti-ten­gerbe. A Természetvédelmi Hivatal nagy gondot fordít arra, hogy a nél­külözhetetlen szennyvízderítők mel­lett kiépüljön a városok és a falvak csatornahálózata is. Nagyon fontos­nak tartják a vizek higany-, és fosz­fortartalmának csökkentését. Néhány héttel ezelőtt például betiltották né­hány édesvízi halfajta árusítását, mert megállapították, hogy a halak hi­ganytartalma életveszélyes. A „tisztasági hadiárat" költségveté­sében a következő jelentős — a 5 mil­liárd koronás — tétel „az ipari tisr­taságot", elsősorban a levegő szeny­nyezettségének felszámolását hivatott elősegíteni. (FRANKFURTER RUNDSCHAU) Ártalmas a szabad idő? Nem éppen örvendetes dolog, hogy az utóbbi Időben alig kezdünk el valaminek örülni, a tudó­sok azonnal kijelentik, inkább sírnunk kellene. Dr. Anton Hittmair, az innsbrucki egyetemi kór­ház volt igazgatója, aki két évtizede tanulmányoz­za a „szabad idő tudományát", és e különös tu­domány megalapítója, a közelmúltban bebizonyí­totta, hogy az ötnapos munkahét orvosi szempont­ból céltalan, értelmetlen és ártalmas. Érthető, ha a dolgozók nem nagyon örülnek az Ilyen megállapításnak, hiszen minden országban arra törekednek, hogy a szombatot és a vasárna­pot pihenéssel tölthessék. A szabad idő ártalmas? Ez bizony hihetetlen, de állítólag — így van. Vajon miért? — Azért mert többnyire helytelenül használjuk kl. — Mert ennyi Idő alatt az idegrendszer fe­szültsége felenged ugyan, de az erők nem rege­nerálódnak. A civilizáció következménye, hogy az ember­nek — teljes munkaereje felújításához — nagy pi­henésre van szüksége. Ugyanis az emberiség — saját életét megkönnyítendő — éppen a civilizá­cióval akarta becsapni a természetet. A műszaki vívmányok megkímélnek bennünket a megerőltető testi munkától és védelmet nyújtanak az időjárás viszontagságai ellen, holott az emberi szervezet­nek éppen a nehéz testi munkára van szüksége. Dr. Jurgmann, a hamburgi egyetemi kórház mun­katársa szerint az egészséges ember a kényelmet­len körülmények között végzett nehéz fizikai mun­ka után egyetlen este és mély álomban töltött éj­szaka alatt visszanyeri erejét. Tehát dr. fungmann is Hittmair tanár tételét vallja: az éjszaka és a vasárnap teljesen elegendő a pihenésre. ,,Az emberi szervezet — állítja dr. Jungmann — nemcsak a testi munkára alkalmas, hanem véde­kezik a hideg, a hőség és a kényelmetlenség ellen ts. Az izmok, a vérkeringés, az anyagcsere és a bőr a tartós megterhelés ellenére is zavartalanul telfesítik élettani feladataikat." Az orvosok véleménye szerint az emberiség amúgy is nagyon ellustult, túlságosan kényelme­sen él, s ez okozza a vérkeringési zavarokat és az infarktust. A hétvégi két szabad nap pedig nem hoz kedvező változást, hiszen gépkocsival szágul­dozunk — gyaloglás helyett, és a ladarúgó-mér­kőzést nézünk — aktív sportolás helyett. (FRANKFURTER RUNDSCHAÜf Milliók a bőröndben Detektívek kísérték a két autóbuszt Hamburgon át a kikö­tő felé, ahol egy luxushajó szalonjában helyezték el a jár­műn szállított dobozok, bőrön­dök tartalmát. Ez volt a híres hamburgi bélyegaukció beve­zetője; és ha figyelembe vesz­szük, hogy több mint 4 millió márka értékű bélyeget kínál­tak eladásra, akkor teljesen érthetők a nagyszabású védelmi Intézkedések. Az Edgár Mohr­mann & Co. cég 50 éves fennál­lása alkalmából került sor az árverésre. A legértékesebb a Brit-Guayanában 1851. március 7-én lepecsételt kék kétcentes bélyeg volt, mivel feladója vé­letlenül hibás példányt vásárolt és ragasztott a küldeményre. ||§||| A bélyeg kikiáltási ára: 160 e- ^^ zer márka. (DER SPIEGEL) A világhírű kék kétcentes bélyeg az eredeti borítékon.

Next

/
Thumbnails
Contents