Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-10 / 311. szám, Vasárnapi Új Szó

IIIIIIM FÉLVÉR — Hallottad, hogy Maridnak a most született gyermeke félvér? — Igen, ezt sejtetem is, hiszen a férje valamilyen néger nőnek csapta a szelet. KÉRDÉS — Mondja, hisz maga az álmokban? — Persze. Képzelje, egyszer azt álmodtam, hogy felébredek, és ez reggelre be b teljesült. JÓ TANÁCS — Elsősorban a szívedre ügyelj — tanácsolta az ökölvívónak egy mérkőzés előtt az edzője. — Nem kell megijedni — felelte a versenyző. Azt nem találja el. Ugyanis amint a szorítóba lépek a szivem máris a torkomban dobog. VÉLEMÉNY — Szerintem minden nőnek két jó tulajdonsággal kell rendelkeznie. — Kiváncsi vagyok, mik ezek a tulajdonságok? — Az a fontos, hogy gyönyörű legyen és ostoba. — Ugyan kérlek? — Bizony így van. A szépség azért kell, hogy a férfi beleszeressen, az ostobaság pedig azért hogy 6 szeressen bele a férfiba. — Mondd, drágám, mit mondtál rólam o kutyának? (Punch) Hát még sokat tanulhat barátom ... MEGOLDJA — Látom, hogy erősen kopaszodol. Mondd, teszel valamit ex ellen? — Igen, barátom. Válok... HASONLÍT PÁRBESZÉD RÉSZEGEN KÉRDÉS Az utcán két barátnő találkozik, az egyik gyermekkocsit tol maga előtt. — Nicsak, milyen gyönyörű 'kisfiad van. Egészen az apjal — Én is mondom, csak a férjem erősködik, hogy őrá hasonlít I — Asszonyom, On elvált a férjétől? — Igen, Irerem, de az 6 hibájából. — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy egyszer azt mondta elutazik, de titokban visszajött és rajtakapott más férfival.,. A gyéren kivilágított utcán egy részeg ember botorkál. Hirtelen a túlsó oldalon észrevesz egy járókelőt, átdüllöngél hozzá és megszólítja: — Ké.. .kérem, nem tetszik tudni bol lakik Nagy Lajos? — Nem szégyelled magad Lajcsi, igy berúgni? Hiszen az te vagy? — Igen, igen, ezt én is tudtam, csak már azt felejtettem el hogy hol lakunk I — Kislány, mondja maga mit szerel a legjobban? — Hát kérem, másodszor táncolni, harmadszor meg xenét hallgatni PRECIZITÁS Szlovák népi humor SZOMORÜSAG Frcula Kubót éjféltájt mély álomból verték fel. — Mit akartok ilyenkor? — dünnyögte álmosan. — Kelj fel gyorsan, meghalt az anyád! — Üristen, milyen szomorú leszek reggel, ha felébredek — mormogta Kubó, aztán megfordult az ágyában és aludt tovább. A TÜRÓCI VASÄRON A túróc vármegyei vásár messze földön híres volt. Egyszer ezen a vásáron találkozott két ember, akik seprűket árusítottak. Amint meglátták egymás portékáját és megtudták az árát is, az egyik menten így szólt társához: — Hallgass ide, Misol Hogy lehet az, hogy te fél aranypénzért adod a seprűket. Én kénytelen vagyok egy egész aranyért árulni, pedig a fát is, meg a cirkot ls lopom. — Egyszerű ez nagyon — mosolyodott el a másik. — Én ugyanis már a kész seprűket lopom! AZ AGGLEGÉNY Élt valaha Nagyszombat mellett egy félénk férfi, aki már nagyon szeretett volna magának végre nőt szerezni. Egy napon lakodalomba hívták őt, amelyre nagyon sok vendég •olt hivatalos. A férfi érezte, ttt a nagy alkalom, ezért odament egy ismert nócsábászhoz, és így szólt hozzá: — Hallod-e, igazán elárulhatnád, hogy sikerült ennyi nőt szerezned? — Mi sem egyszerűbb ennél — felelte a nőcsábász. = Először ls elkezdesz a nővel beszélgetni ... — Miről? — Hát kezded az időjárással, majd a kedvenc ételével folytatod, azután a hozzátartozóiról faggasd, aztán már minden megy mint a karikacsapás. Ä férfi megköszönte a jótanácsot és elszántan elindult a lagzlba. Az első kínálkozó alkalmat kihasználva megszólftott egy csinos menyecskét: — ügye milyen szép Idő van, kisasszony? — Igen. — Maga szereti a sajtot? — Igen. — A keresztapja ls szerett? — Azt hiszem ö is. — Na, akkor most jöjjön velem a szalmakazalhoz, hadd csókoljam meg! gyszer két manó érkezett az előkelő városba. Először ls szobát foglaltak maguknak az előkelő szállodában. Utána megebédeltek a fényűző vendéglőben. Ezután egy méregdrága borozóban megittak öt féldeci vörösbort fejenként. Este tíz óra után részegen igyekeztek hazafelé. A szálloda előtt már várt rájuk az ördög. — Felküldjem a lányokat? — kérdezte. — Szépek? — érdeklöiött Pukk. — Tiszták? kíváncsiskodott Pikk. — Szépek Is, tiszták fs. De a dohányt előre kérik. — Egyszóval kák — szomorkodott el Pikk. — Legalább fiatalok? — kérdezte Pukk. — Mióta lettek Ilyen válogatósak vidéki polgártársaink? — csóválta fejét a gonosz. — Ne féltetek, Jótállok értük. — Az másl — mondotta Pukk. — Ez már beszédl — helyeselt Pikk. Egy - egy gyémántos zacskót nyomtak az ördög markába s imbolyogva mentek fel első emelett szobájukba. öt perc múlva a lányok — Vissza a dohányt! — szipogta Pikk. — Ez csalási — nyöszörögte Pukk. A lányok óvatosan megnyitották az ajtót, fejüket a résen kidugván, a folyosón kémlelték, nem jér-e ott valaki. Azért még visszafordultak * két manóról Is fent voltak. Sorsot húztak: Pukknak az Idősebb és szebb barna, Pikknek a fiatalabb, de némileg csúnyább szőke nő Jutott. Mondanom sem kell, hogy a gyémántos zacskót most ls leguberálták. A hölgyek lefeküdtek. Az ágy kissé magasnak bizonyult, a manók a legnagyobb igyekezettel sem bírtak felkapaszkodni rá. Végül már könyörgésre fogták a dolgot, szinte sírva kérték a hölgyeket, segítsenek nekik. Azok persze az ujjukat sem mozdították értük. A két csöpp manó reggelig térdelt az ágy mellett. A hölgyek hat óra felé ébredtek, s a manók álmélkodása közepette fel '3ztek. rózsás ujjuk hegyével csókot küldtek a szipogó manócskák felé. — Láttad ezt? — kérdezte Pukk, amikor a könnyű léptek elhaltak a folyosón. — Mit? — Hát nem láttad, hogy mindkét hölgynek patája volt? — De Igen, láttam — mondotta búsan Pikk. Szedelőzködni kezdtek, halványan és álmosan. A portásfülkében viszontláthatták a két hölgyet. Jól sejtették: az egyik hölgy az ördög felesége volt, a másik az ördög Jó karban lévő öreganyja. ZS. NAGY LAJOS § Csak akkor beszélj, ha az amit mondasz többet ér, mint a hallgatás. • • • 9 Különböző szabályokat másoknak találunk ki, a kivételeket magunknak. • • • QA féligazságokban az a legveszedelmesebb, hogy a legtöbben a helytelen felét tudatosítják. • • • 0 Aki nem tud eredményes lenni, az gyakran szeretne legalább fontosnak tűnni. • • • 0 Nem vagyok babonás ,«1e hiszek a nagy lelkekben. • • • © A szentek se jöttek volna a világra, ha az emberek mindig úrrá lettek volna érzelmeiken.