Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-10 / 311. szám, Vasárnapi Új Szó

"•WSHBSHi Az épület és az udvar inkább kaszárnyára emlékeztet. Valamikor régen - még a Monarchia idején patrongyár volt itt. De erre már csak az öregek emlékeznek. A kevésbé öreg pozsonyiak úgy ismerik, hogy — „Testi hibás gyermekek otthona." Az udvar hoszszú és sivár, az intézet több épületrészből áll. Az idők folyamán többször végeztek rajta átalakítási munkálatokat, ezért kellemes ellentét a sivár külső mögött a belső tisztaság, a rend, a jóság... a szeretet... Fölényes és cinikus korunkban ilyesmit leírral... Jóság ... szeretet... enyhén szólva — közhely I De hogyan fejezzük ki, amikor igy kaptuk.. —• Pácienseinknek elsősorban szeretetre van szükségük. Azután Jöhet csak a gyógykezelés, masszázs, gyógytorna, gyógypedagógia .. . — A szeretetet melyik egyetemen lehat elsajátítani? — Ezt — sajnos nem tanítják az Iskolában. Ez vagy von ... vagy nincs! Akinél nincs... az úgysem vállal Itt munkát. — ön mióta csinálja? — Szeptember óta. Addig csupán klasszikus testi hibával foglalkoztak Itt. Szeptember óta kombinált eseteket kezelünk. A „kombináció" — egy tolószék és üres tekintet, artikul őtlan gyerek hang és két mankó, mozdulatlanul fekvő béna test és nevetésre torzult ábrázat... Szakkifejezéssel: a mozgást Irányító Idegek bénulása és szellemi •Isszamaradottság. Örökölt és szerzett bajok ... — Alkoholista szülők? — Az ls. Meg járványok. Gyermekbénulás, agyhártyagulladás. Baleset után visszamaradt sérülések, terhesség alatt szerzett kór... Akarja őket látni? — Akarom! Dr. Kržiak Milada főorvosnő útközben sajnálatát fejezi kl, amiért az Intézet Igazgatója nincs Jelen. A nevét feltétlenül jegyezzem fel — figyelmeztet —, mert egészen rendkívüli ember és nagyszerű szakember. Leško Dezldernek hívJáJí, több mint húsz éve áll az intézet élén, sokkal többet tudna mesélni, mint A, sajnos, szakmai értekezleten van. Ekkor már el ls érkeztünk az első kórteremhez. öt ágy van benne, de csak kettő foglalt nappal is ... Az egyikben tizenhárom év körüli szőke kislány. Valószínűtlenül sovány. Amikor észreveszi az orvosnőt, elmosolyodik, kék szeme ls mosolyog. — Tíz év előtt a saját lábán Jött. Akkor még beszélt ls. Három éve fekszik mozdulatlanul sorvadó Idegekkel. Mostanában tanulja újra kimondani a nevét. Meg azt, hogy igen, nem. Az orvosnő és a főápolónővér óriási eredményként könyvelik el azt a hangot, mely a gyerek torkából felbugyborékoL Nekem összeszorul a szívem. A másik ágy lakója tíz éve fekszik mozdulatlanul. Ágytálon. Számára a tolószék is vágyálom ... Nem veszi le rólunk tekintetét és mosolyog, amikor távozunk. A fiúk szobájában tlz év körüli emberke. Szellemileg — úgy mondják — ép. Már amennyire ép lehet lelkileg az a gyerek, akinek négy éve van hátra az életéből. Amíg a bénulás eléri a légzőszerveket... — Van értelme? — kérdezem. — Nem reménytelen ez? — Mindennek van értelme! Minden mozdulatnak, hangsúlynak, lépésnek! A reményt sosem szabad feladni. Legkevésbé azoknak, akiket hivatásuk állított Ide... Ha a reményt feladjuk, rögtön feleslegessé válunk mi magunk ls.... — Önök angyalok? — Dehogyis! Orvosok vagyunk, ápolók, pedagógusok, szociológusok. — Diplománk van, szárnyunk nincs! — És türelmük, látom ... rengeteg! — Tudja, milyen őszintén örülünk ml Itt minden mosolynak? Figyelje, ahová belépünk, ott felderülnek az arcok ... Igaza van! Felderülnek... Kis emberke hajt el mellettünk kerekekre szerelt Járókészülékben. Sárga cipőbe bújtatott satnyult kis lábával hajtja a gépet, mint egészséges társai odakint a „rollert". — Hova igyekszel? — Futballozni szeretnék, mint a televízióban ... — Persze, előbb meg kell tanulnia — Járni... ő ls tudja. Ezért gyakorol olyan szorgalmasan. — Na látja, hogy van értelme — fordul felém az orvosnő. — Mikor DR. MILADA KRŠIAKOVÁ KIS PACIENSÉT VIZSGAUA. TANULÁS KÖZBEN. (Tóthpól Gyula felvételoL) behozták, mozgatni sem tudta a lábát... Tanterem. A padsorokban „kombinált" tanítványok. A tanítónő magyar. Valamikor a nagymegyeri magyar iskolában tanított. — És aztán? Legyint! — Hagyjuk ezt... Most már Jól Másfél évig szakmán kívül dolgozott. Akkor szépen keresett is... de nem tud élni gyerekek nélkül. Hat éve dolgozik itt. Ide megfelel a káderlapja... Most már semmi pénzért sem menne el. — Szeretem ezeket... — int a „kombinált" osztály felé. — Tessék figyelni... Figyelek. Az osztály dalra zendít. Kórusban, szépen tagoltan, boldogan énekelnek. Szemük ragyog... és mintha az éneksző alatt kevésbé rángatózna az, amelyiknek élete epilepsziával „kombinált". Az Iskolarészleg Igazgatója Rašlová Irén, (Férje katonatiszt volt, aztán a személyi kultusz idején ... értem, ugye? — súgja kísérőm. Hogyne érteném! Azt ls kezdem már érteni, honnan annyi megértés, annyi Jóság. Itt a felnőttek élete ls „kombinálódott" kissé az idők folyamán.). Egy szobában négy kamaszlány. Bonyolult ábrákat hímeznek, szövögetnek. Béna kezekkel, Iáihoz támasztott mankók mellett, megrendült lélekkel. Az iskola tanulóinak munkál a folyosón Qvegszekrényben vannak kiállítva. Fából faragott szobrok, szövethulladékból készített állatkák, papírból kivágott madarak, dlszgyertyák, virágtartók ... A fiúk többnyire kertészkednek. Előfordul, hogy nem azt gyomlálják kl, amit kell... Oj problémával közelit az orvosnőhöz Ivanlc Mária pedagógus. Egyik tanítványa táncolni szeretne a csoportban. Nem lesz ártalmára? — Semmi sem izgatja fel jobban, mint a csalódás — szól az orvosi diagnózis. Az eltiltás többet árthat, mint a tánc ... Táncoljon! — Addig boldogok, amíg Itt lehetnek, amíg nam kertllnek egészséges gyerekek közé... — Hát Igen! Az egészséges gyerek nem tudja, hogy ezek mennyire érzékenyek. Amelyiknek értelme felfogja, az nem bírja elviselni a szót — nyomorékl Nem is vágyik mindegyik haza a családjához. Én Inkább az égbe mennék szabadságra — mondta valamelyik. — Igen, a családi Néha Idelátogatnak? A legtöbb szülő minden hétvégén. Szabad szombatra kikérik a gyerekeket. Megkapják, bár nem szívesen adjuk ... Felizgulnak ... no és a szülő »em piheni kl magát... — Meddig maradhatnak Itt? — Amennyiben reménytkeltö esetről van szó, tizenhat, sőt tizennyolc éves korukig ... Mindent elkövetünk, hogy ügy távozzanak innen, hogy ne legyenek a társadalom terhére. Legyen valamiféle kenyérkereseti lehetőség a kezükben. A többiek menedékházba kerülnek ... Az ebédlőbe is betérünk . Megismerkedem a nevelővel, Lacika Františekkel... Furcsa kérdés ötlik az eszembe. — Milyen érzés innen hazatérni, családi életet élni, saját egészséges gyerekeket nevelni? — Minden éjjel ezekkel álmodom — szól közbe az orvosnő. — Meg a saját egészséges lányommal. „Kombinálom" őket... Borzasztói AZ IGAZGATÓ ÉS A FÖNÖVÉR. — Ha sokáig lesz itt, elmúlik ... —• vigasztalja a nevelő. Jönnek a gyerekek, fegyelmezetten elfoglalják helyüket az asztaloknál. Személyem feltűnést kelt. Esemény vagyok. Egy kisfiú, nagy fejű és rövid combú, hozzám biceg: — Maga kicsoda? — kérdezL — Az a néni vagyok, aki azokat a szép meséket írja, melyeket a tanító néni felolvas nektek ... — Aha! — látom, igyekszik felszívni szavaim értelmét. Sikerül. — Azt hiszem, én is meséket fogok Imi — dönti el végül. — Ennek örülök. Ha sokáig Itt maradnék, úgy érzem, jó barátok lehetnénk. Kifelé ballagok az épületből. A Jóság eltölti egész valóm. Begombolom a kisfiú kabátját, szeretettel dorgálom. — Miért vagy Ilyen hanyag? Miért nem öltözködöl fel rendesen? Egy hang a hátam mögötti — Mert nem tudja mozgatni az ujjait és azt sem tudja, ml az hogy — rendes... Alig várom, hogy megérkezzen as autóbusz. DÁVID TE R EZ