Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-10 / 311. szám, Vasárnapi Új Szó

Mindenki, aki járt Pöstyénben, feltétlenül felfigyelt a szigetre vezető híd előtt a mankóját kettétörő, meggyógyult páciens szimbolikus szobiára. Mellette ez a bibliai idézet olvasható: „Surge et ambüla", „Állj fel és járj", ,, 'Akaratlanul is ezek a szavak jutottak eszembe., amikór arra vállalkoztam, hogy felvázolom, miért és milyen mértékben van szüksége népgazdasági tevékenységünknek n.::nkóra. A szó eredeti értelmében vett mankókra gondolok itt, vagyis olyan. botszerü eszközre, amelyet a bénák, a sérültek vagy a csonkalábúaic használnak. Szükségük van a mankóra a rokkantaknak, viszont indokolatlan azok számára, akik csupán kényelemből, vagy betegséget szimulálva használják. Ilyen mankó az állami dotáció is, mely mesterségesen támogatja egyes vállalatok rossz gazdálkodását. Ciceró szavaival élve mi is feltehetjük a kérdést: Meddig élnek még vissza bizalmunkkal azok a vállalatok, intézmények, hivatalok és szervezetek, amelyek évente milliós, sőt milliárdos összegeket követelnek az állami költségvetésből. célzó Juttatás. Ami azonban a legnyomasztóbb: óriási összegeket követel a lakásalap karbantartása. Ismét néhány számadat: A nemzeti bizottságok kezelésében levő lakáso kért és egyéb helyiségekért ebben az évben 1,346 milliárd korona fut be lakbér formájában. Ez távolról sem fedezi a karbantartási költségeket, amelyeket kb. 1,8 milliárd koronára becsülnek. S hol van a modernizálás s egyéb beruházási akció? A nemzeti bizottságok lakásgazdálkodása ebben az évben — országos viszonylatban — 2,254 milliárd koronával lesz veszteséges. A kiút? Kettő ls adódik. Egyrészt a lakások zöménél alacsony a lakbér, ezért Indokolt lenne az emelés, más részt nem gazdálkodunk ésszerűen az erre a célra fordított pénzzel. Nem kielégítő és túlságosan drága a lakások karbantartása, s az úfonnan épülő házak sem elégítik ki a szolid színvonal követelményeit... Lesz-e lakbéremelés? Legyünk ob Jektívak: Még abban az esetben ls, ha sikerülne kiküszöbölni a lakások karbantartása terén ma előforduló vaskos hibákat, mintegy kétszeresére kellene emelni a lakbéreket, hogy a lakásgazdálkodás ne szoruljon állami „mankóra". Ez persze általános meg állapítás. Az összkomfortos új lakásokat sokkal nagyobb mértékben sújtaná a lakbéremelés, mint a régi házakban lakókat. Mindezek csupán tervek. A kormány és valamennyi szerve egyaránt igen megfontoltan bírálja el az egyes részproblémákat. Semmiképp sem lehet r '!, hogy sablonszerűén oldjuk meg d lakbérek kérdését. VIÉvente 33 milliárd Tisztázzuk mindenekelőtt a dotáció fogalmát: közületi vagy állami költségvetésből nyújtott Javadalmazást, díjazást, fizetést vagy Juttatást Jelent. A szocialista gazdaságban az állami költségvetésből az állami tulajdonban levő vállalatok általában akkor kapnak dotációt, ha olyan többletkiadásaik vannak, amelyek az árbevételből nem térülnek meg, s a vállalattól független tényezők hatására, a vállalat hibáján kívül, sokszor a helytelen ármegállapítás folytán keletkeztek. Egyes nem termelő intézmények (egyetemek, kutatóintézetek stb.

j ls kaphatnak dotációt. Ha a vállalatok többletkiadásait nemcsak indokolt esetben fedezik dotációval, akkor ez könnyelmű gazdálkodásra csábítja őket. Ezért a dotáció minél szűkebb keretek közé szorítására, végső soron megszüntetésére kell törekedni. Így szövegezi meg a dotáció fogalmát az Üj Magyar Lexikon. Elsősorban is a dotációnak az állami költségvetéshez való viszonyát kell tehát tisztáznunk. Ez különösen azért fontos, mert a költségvetésnek az InJlációt meggátoló és restrikciós politika eszközévé kell válnia, s ezért Jelentős szerepet játszik a helyes dotációs politika alakulásában ls. Más szóval: jól meg kell fontolni, hol szükséges a dotáció a népgazdaság fejlesztése szempontjából, és hol leplezi, esetleg támogatja a termelés hatékonytalanságát. Manapság évente közel 33 milliárd koronával támogatja az ország a különféle tevékenységeket. Ebből 22 milliárd a nem beruházási jellegű többletkiadásokra, 11—12 milliárd pedig a beruházásokra esik. Óriási összeg ez, az állami költségvetésnek csaknem egynegyede. Mibe kerül egy liter tej? Kezdjük talán a magyarlakta vidéken élőket leginkább érintő problémával: Milyen támogatásban részesíti az állam a mezőgazdaságot? Évente 11 milliárd koronát kap. Ebből azonban 4—5 milliárdot az 1967. évben végrehajtott árrendezés számlájára kell írnunk. Mégis: Miért szorul Ily nagy támogatásra a mezőgazdaság? Számos okot hozhatnánk fel magyarázatul. Például azt, hogy a mezőgazdasági gépek, a műtrágya stb. túlságosan drágák. Márpedig gépesítés nélkül bajosan fokozhatnánk a munkatermelékenységet, műtrágya s egyéb vegyipari készítmények nélkül aligha növelhetnénk a hektárhozamokat. Todatában van ennek a Pénzügyminisztérium ls, ezért — egyebek között — terven felül 600 millió koronát szabadított fel a mezőgazdasági vegyszerek gyártásának dotálására. Nehezen érthető az ls, hogy például a tejtermelést évente kétmilliárd koronával kell támogatnia az államnak. Úgyszólván megrendített, amikor a minap azt olvastam a Bohumil Sucharda pénzügyminiszter által adott egyik interjúban, hogy akadnak járások, ahol egy liter tef „előállítása" tíz, süt több koronába kerül. Emellett semmiképpen sem lenne célszerű tovább emelni a tej kiskereskedelmi árát, hiszen fogyasztása hazánkban amúgy is alacsonyt Ml az oka annak, hogy Uy magas a to| termelési ára? Elsősorban * S u «« H C Q C . O M ~ 2 SÖ OS ta p « W J "> S j x u o S o « £ u o H H g« H u H ^ g c/l U K S m M s 03 03 CB w os i/> o tJ •> < s > s a* szállítást költségek esnek latba. Nemegyszer százkilométeres távolságra ls el kell juttatni a tejet a feldolgozó üzembe. Célszerűbb lenne, ha úf begyűjtőállomások, helyi sajt- és \úrógyárak létesítésére engedélyeznék az illetékesek a dotációkat. A közlekedés is ráfizetéses A vasúti közlekedés szintén állami támogatásra szorul. Ha el ls tekintünk a szükségszerű beruházásoktól, az állarrwasútak például a szer lélyforgalom költségeinek fedezi sére mintegy másfél milliárd koronát kapnak. Még tekintélyesebb az államvasutak beruházási akcióira fordított állami támogatás. A vasúti pályák korszerűsítéséhez például 50, az utasszállítás fejlesztéséhez pedig 70 százalékkal f árul hozzá az állam. Az elmúlt évben összesen 1,8 milliárd koionát kapott gazdasági eredményei klef yenUtésére a közlekedés. Ügy vélem, Jogosan feltehetJ( i a kérdést: nem lehetne-e valami midőn az utazóközönségre hárítani ezeket a többletkiadásokat? Az illetékes szervek valóban végeztek Ilyen vonatkozású kalkulációkat Kiderült: amennyiben a vasút át ls hárítaná a vállalatokra mindazokat a veszteség iket, amelyek abból adódnak, hogy kedvezményt nyújt a munkábajárókna t, t deficit kiegyenlítése érdekében még megközelítőleg 40 százalékkal kellene növelni az utazás díjszabását. Van olyan elképzelés ls, hogy a Jövőben a vállalatokra hárítanák a menetdíj-kedvezmények összegét. Ezzel talán el tehetne érni, hogy a vállalatok — lyett, hogy távolból bejáró dolgozókat alkalmaznának —, Inkább saját eszközeikből lakásokat építenének alkalmazottaik számára. Némileg kedvezőbb a helyzet ai autóbusz- és a repülőforgalomban. Ezzel szemben a helyi közlekedés nemcsak műszaki és kulturális színvonala, hanem a dotációk szempontjából- ls komoly problémát okoz. Országos viszonylatban évente 750 millió korona támogatásra szorul... Sor kerül-e a lakbérek emelésére? Sok szó esik a lakosság körében arról ls, hogy a veszteségek, illetve ráfizetés kiküszöbölése érdekében állítólag emelni kell a lakbéreket Sucharda pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban a minap így nyilatkozott „A lakásokra fordított dotációkkal nagyon csínján kell bánnunk." Ezen a téren kétfajta állami támogatás Jön számításba: az amelyet az állami költségvetésből a szövetkezeti építkezés céljaira, Illetve a lakásszövetkezeteknek szolgáltatunk, továbbá a másfajta lakásépítkezések támogatását szont ezen a téren a jövőben feltétlenül tenni kell valamit Az iparnak saját lábára kell állnia Az Ipar — úgy látszik — lassan ugyan, de fokozatosan saját lábán fog tudni járni. Ezt bizonyítja, hogy például a Bányaipari Minisztérium ebben az évben csupán 389 millió koronát kapott beruházásokra, vagyis 802 millió koronával kevesebbet, mint az «1múlt évben. Az energiatermelő ágazatoknak nyújtott dotációk ts több mint félmilliárd koronával alacsonyabbak (958 milliót tesznek kl). Ezzel szemben fokozódnak az építőipar számára engedélyezett Juttatások — itt főleg az építőanyaggyártó kapacitások kibővítésére ebben az évben 627 milliót fordltunk. Kevésbé hatékony az ércbányászat — évente 580 millió korona állami támogatást kap. A nem beruházási Jellegű — az iparnak nyújtott — dotációk egyébként ebben az évben 1,679 milliárd koronát képviselnek, ami 1,207 milliárddal kevesebb, mint 1967-ben volt. Befejezőül idézzük Bohumil Sucharda pénzügyminiszter minapi szavait: „A jövőben csak ott kívánjuk meghagyni a dotációkat, ahol azok nem a laza gazdálkodást és a hatékonyialanságot palástolják, hanem aktív módon elősegítik népgazdaságunk további fejlesztését. Passzív dotációknak nincs helyük gazdasági rendszerünkben . .." DÓSA JÓZSEF