Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-09 / 310. szám, szombat

I • • » * • • « • A párt elnökségének legutóbbi ülése után kiadott közlemény szerint november közepére összehívták a Központi Bizottság plénumát. A hír nagy feltűnést keltett, mert mindenki tudja, hogy nem egyszerű „rutin" tanácskozásról lesz szó, hogy az ülésen elvi jelentőségű kérdések kerülnek megvitatásra. MILYEN EGYSÉGET? Mindenki számára világos, hogy a január utáni politikai irányzat csak akkor lehet tartósan népszerű, ha a politikai aktivizálódást gazdasági fellendülés követi. A gazdasági fellendülést és a múlt gazdaságpolitikai hibáinak a kiküszöbölését az akcióprogram gazdasági vonatkozású elveinek életbe léptetésével biztosíthatnánk. Ügy tűnik, hogy ennek érdekében ma csak az ökonómiai kérdésekre kell a súlyt helyezni. Sokan a párttagok közül is úgy vélik, hogy a szó szoros értelmében vett politizálásra most nincs idő. Ha azonban a dolgokat mélyebben elemezzük, kiderül, hogy ez meglehetősen rövidlátó felfogás. A gazdasági problémák megoldásával egyidejűleg több politikai jellegű kérdésre is választ kell adni. Ilyen például az egység kérdése. Vezető politikusaink nem hiába foglalkoznak mostanában annyit e problémával. Az ország egyes nagyobb városaiban ugyanis aggasztó jelenségeknek lehetünk tanúi. Ilyen például az úgynevezett Jodas-csoport tevékenysége. Ennek keretében néhány volt funkcionárius, visszaélve az idős párttagok érzéseivel és jóhiszeműségével — bizonyos eiők védnöksége alatt rezolúciókat fogalmaznak, amelyeket — és ez benne a legrosszabb — nem a párt Központi Bizottságára küldőnek el, hanem — közlés céljából — külföldi sajtóorgánumokhoz. A pártütők álforradalmi jelszavakat hangoztatva úgy állítják be a dolgokat, mintha ebben az országban ők és csakis ők képviselnék a szovjetbarát, haladó, internacionalista erőket. Leninre és a többi klasszikusra hivatkoznak. Tevékenységükből csak egy hiányzik: Lenin és a klasszikusok alkotó szelleme. Ha e tények mellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a pártnak egyes — bár csak itt-ott előforduló — jobboldali tendenciákra, nézetekre is válaszolnia kell, láthatjuk, milyen szükség van ma a politikai egységre. Ennek hiányában a gazdaságfejlesztés során is a bizonytalanság, a kishitűség, vagy éppen a koncepció hiányának a látszata ütheti fel a fejét. Dubček elvtárs a napokban — az idős kommunistáknak a párt vezetőivel való találkozásakor — kifejtette, milyen egységre van szükségünk. Nyíltan megmondotta, hogy ha az idős elvtársak nevében beszélők a moszkvai jegyzőkönyv elveinek a teljesítését követelik, akkor nyílt kapukat döngetnek. A párt mai vezetősége az akcióprogram teljesítésének szükségességén kívül a Moszkvában elfogadott kötelezettségek következetes teljesítése mellett is állást foglalt. A párton kívülí szervezkedéseknél nem is erről van szó. Jodasék, Kapekék egyszerűen nem tudnak beletörődni a januárban elszenvedett vereségbe — a szektás dogmatizmus vereségébe. Szervezkednek és ezzel ártanak a párt egységének. Nekünk ma olyan pártegységre van szükségünk, amelynek szellemében a lakosság döntő többsége tudatosan és nem kommandírozás útján aktívan részt vesz az aktÍGprogram megvalósításában. Egyesek január előtti módon képzelik el az egvséget. Mondjuk meg nyíltan, hogy ez mesterségesen előállított egység volt, amelynek hibái és tarthatatlansága az utóbbi időben nagyon ls megmutatkozott. AZ OKTÓBERI PLÉNUM ELSŐ ÉVFORDULÓJA Az egységért folytatott harc közepette és nem éppen egyszerű belpolitikai helyzetben került sor az Októberi Forradalom idei évfordulójának a megünneplésére. Az ünnepi beszédek elemzésekor sokunknak talán eszünkbe se jutott, hogy éppen egy év telt el azóta, hogy a pártban kialakult egészséges irányzat éreztetni kezdte hatását. Éppen egy esztendeje, hogy az októberi központi bizottsági plénumon néhányan először és nyíltan megmondták: a régi vezetés társadalmi válságot idézett elő. Egyes történészek, szociológusok, filozófusok már megpróbálták levonni az egy év tanulságait. Abban mindannyiuk véleménye megegyezik, hogy a merev centralizmus, gazdasági stagnálás és a kulturális életben mutatkozó aggasztó jelenségek szorosan összefüggtek. Egy esztendeje és a január-augusztus közötti hónapokban — Csehszlovákia példája bebizonyította, hogy a szocialista társadalom előbbutóbb kiveti magából az úgynevezett erős kéz politikájának a híveit. Ez a politika nem más, mint a tömegeknek a hatalom gyakorlásából való kizárása. Egyszer majd a történészek talán komplex módon feleletet adnak arra a kérdésre: miért kellett januárnak bekövetkeznie. Csak remélhetjük, hogy ebből majd a többi szocialista ország ls levonja a tanulságot. NYÍLT POLITIKÁT KÖVETELNEK A tanulságot a párttagok százezrei már levonták. Jó példa erre a zálužíi vegyiüzem 2500 kommunistájának a nyílt levele. Az ország egyik legnagyobb, többségében munkásokból álló pártszervezete nyílt politikát követel a párt és az állam vezetőitől. Egyes testvérpártoknak azonban más a véleményük, így a jövőben ez a kérdés majd még sok vitára ad okot. Bebizonyosodott, hogy Csehszlovákia népe szellemileg is fejlett társadalom, tehát érett arra, hogy vezetői mindig közöljék elhatározásaikat a néppel. Ez a pillanatnyi helyzet megítélésénél is megmutatkozik. A lakosság megérti, hogy az akcióprogram teljesítését illetően néhány hónap alatt nem történhettek csodák. Közbejöttek az augusztusi események, s új körülményeket teremtettek. A problémák megoldásának a módját a nép körében kedvelt vezetők dolgozták ki. Ennek köszönhető, hogy az emberek bizonyos kényes kérdéseken túltették magukat. De csak azért, mert a vezetők a lehetőségekhez mérten még mindig nyílt politikát folytatnak. Több száz, a zálužíek leveléhez hasonló vélemény jutott el az utóbbi hetekben a Központi Bizottságra. A hangneme mindannyinak azonos. Olyan kérdésekre várnak választ, mint például: Mikor lesz a párt XIV. kongresszusa? Hogyan biztosítja a pártvezetőség a januárban megkezdett út folytatását? Reméljük, hogy a kérdések többségére a novemberi plénum választ ad. TÓTH MIHÁLY FIATALOK A PÁRTBA (CSTK) —. Az utóbbi hetekben a csehszlovák katonai légierő alakulatainál egyre többen kérik felvételüket Csehszlovákia Kommunista Pártjába, josef Preclik, alezredes kötelékében például augusztustól október végéig 22 tiszt és 20 tényleges szolgálatot teljesítő katona kérte felvételét. Ugyanabban az időszakban Josef Krob alezredes kötelékében 32 hivatásos és 12 tényleges katonai szolgálatot teljesítő katona je lentkezett a pártba. A legtöb ben Vlastimil Paseka alezredes kötelékéből kérték felvételüket. Az új párttagok többsége a polgári életben munkás és harminc évnél fiatalabb. Beszélgetés MARTIN ŠULEK elvtárssal, az SZLKP rimaszombati járási bizottságának vezető titkárával Növeljük a párt befolyását társadalmunkban A rimaszombati járás tipikus vegyes lakosú terület. Lakosságának fele magyar, fele pedig szlovák nemzetiségű. Ez a körülmény a mostani bonyolult feltételek közepette az általánosnál még nagyobb igényeket támaszt a párt és az állami szervek tevékenységével szemben. Erről beszélgettünk Martin Šulek nemzetgyűlési képviselővel, az SZLKP járási bizottságának vezető titkárával. Beszélgetésünk lényegében két kérdéscsoportot érintett. 1. Mi jellemzi jelenleg a járás helyzetét? 2. Milyen legfontosabb feladatok állnak a járásban a párt előtt? 1 A járás politikai helyze* • tében a szlovákiai és az egész köztársaság helyzetének hatása érződik. A helyzet rendkívül bonyolult, a nézetek differenciálódása igen nagyméretű. Bár a dolgozók döntő többsége a szocialista fejlődés mellett foglal állast, a vélemények különbözők a szocializmusnak saját csehszlovákiai feltételeink szerinti értelmezését illetően. Előfordulnak szélsőséges joboldali és liberális nézetek, amelyek semmibe veszik mindazt, amit az elmúlt húsz évben végeztünk. Nem ritka a kimondottan antiszocialista és szovjetellenes megnyilvánulás, amelyek súlyosan megkárosítják és diszkreditálják a szocializmus ügyét. Járásunkban szektásdogmatikus áramlatokkal is találkozhatunk. Hirdetőiknek megfelelt az 1968 januárja előtti politika, annak ellenére, hogy melette nyíltan nem foglalnak állást. Az utóbbi időben sokszor olyannak látszik a helyzet, mintha a nézetek tengerébe veszne a CSKP január utáni politikájának minden pozitívuma. Mint stabilizáló tényező létezik és hatással van a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, amely megfontoltan és nagy felelősségtudattal ítéli meg a helyzetet és befolyásolja a politikai fejlődést. Járásunkban nagyra becsüljük a szlovák és a magyar lakosság kölcsönösen jó kapcsolatait. A véleményekben mindkét részről régebben előfordult egyes túlkapások ezt nem tudták megrontani. Most Ismét megmutatkozott és minden nap újra meggyőződhetünk róla, hogy a magyar lakosság nemcsak az építő munkában, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében és a termelés növelésében mutatta meg csehszlovák hazafiságát, hanem a szocialista hazája Iránti politikai állásfoglalásával is. Ezért teljesen természetesnek és Igazságosnak tartom a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetéről elfogadott alkotmánytörvényt. Ennek következetes életbe léptetése megsokszorozza erőnket. O Járásunkban a legközelebbl Időszakban a pártmunka legfontosabb feladata az, hogy egyesítse a pártot a CSKP január utáni politikájának nagy pozitívumai mellé. Ezért türelmetlenül várjuk a CSKP Központi Bizottságának következő plenáris ülését, amelynek pontosabban meg kell határoznia a párt akcióprogramjából és a moszkvai egyezményből eredő egyes feladatokat. A jelenlegi bonyolult politikai helyzetben a pártot csakis világos és minden egyes kommunista számára érthető, a legközelebbi időszakra szóló program alapján lehet egyesíteni. Az említettekből következik egyszersmind az a követelmény, hogy növeljük a párt befolyását társadalmunkban. Fejlesztenünk kell vezető szerepét minden területen, a társadalmi szervezetekben, a nemzeti bizottságokban, a gazdasági szervezetekben, főként pedig az ideológiai és a kádermunkában. Szükségesnek mutatkozik egyes pártszervezetek belső erejének és életképességének megújítása tevékenységük és a bennük megnyilvánuló nézetek egységesítésével, valamint soraiknak új tagokkal való megerősítésével. Igen sürgős feladat a munkásosztály szerepének fokozása, a munkások és a parasztok szövetségének megszilárdítása politikai téren, a pártbizottságok munkájában, a társadalmi szervezetekben és a képviseleti szervekbe. Le kell vonnunk a tanulságot az ifjúság és részben az értelmiség iránti viszonyunkban elkövetett hibákból. A szocializmus érdekeivel összhangban aí eddiginél nagyobb teret kell biztosítani kezdeményezésük és tehetségük érvényesülésének, érdeklődési körük kielégítésének. Az ifjúság és az értelmiség nagy és életképes politikai erő, amely kimagasló szerepet játszhat pártunk Január utáni politikájának megvalósításában. A járásunkban élő szlovákok és magyarok szocialista egysége is jó előfeltételeket teremt a pártpolitika megvalósításának és továbbfejlesztésének. Járásunkban sok kedvező tapasztalatot nyertünk a nemzetiségi politika megvalósításában mind a nyelvi és kulturális téren, mind a képviseleti szervekben. Sok mindent megvalósítottunk már abból, amit a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény leszögez. További ezirányú tevékenységünket tehát van mire alapoznunk. Amit a jövőben tenni fogunk már nem csupán saját internacionalista meggyőződésünkből fakad, hanem alkotmánytörvény is leszögezi. Az idén megnyugtató eredményeket értünk el az ipari és a mezőgazdasági termelésben, kivéve az építőipart, ahol jelentős lemaradás mutatkozik, különösen az ipari építkezésben. Az elért eredmények ellenére az év hátralevő részében nagy gondot kell fordítanunk a kitűzött feladatok maradéktalan elvégzésére. A bonyolult politikai helyzetben a pártszervezetekben kevesebb gondot fordítottunk a gazdasági kérdéseknek. Ezt á fogyatékosságot sürgősen át kell hidalnunk, és további tevékenységünkben a közgazdasági kérdéseknek is meg kell adnunk a megfelelő helyet. CAL LÁSZLÓ Az egység mindennél fontosabb A

január utáni események és politikai gyakorlat értékelésére eddig már több kísérlet történt, a tényeken alapuló, előzményeket és következményeket egyaránt figyelembe vevő, elemzésre azonban a mai napig nem került sor. Kétségtelen ugyan, hogy az események értékelésére, akár szubjektív szempontok alapján is, mindenkinek joga és lehetősége van — egyesek ezzel az elmúlt hetekben éltek is — mégis, elengedhetetlenül szükség van arra, hogy az előrehaladás érdekében a párt legfelsőbb szerve ls hallassa a szavát. E néHcül — az augusztusi eseményeket kővetően — a társadalmi konszolidáció után a pojitikai élet normalizálása elképzelhetetlen. S a jelek szerint ez a munka soron következő központi bizottsági ülésre vár. Igaz, az események objektív mérlegelése szempontjából elengedhetetlen lesz, hogy nagyobb időtávlatból, elsősorban az SZKP XX. kongresszusát követő évek, s az ezt követő pártkongresszusok közötti időszakok körültekintő elemzésével közelítsük meg azt a politikai gyakorlatot, mely 1967. októberében kezdődött és a CSKP KB decemberi és januári -ülésén tetőzött. Addig is azonban, amíg erre sor kerül — ezt a munkát a párt soronlevő kongresszusa ls minden valószínűség szerint megkísérli szükség van az ún. január utáni időszak fejlődésének értékelésére. Sokan hajlamosak arra, hogy a január utáni fejlődést egyoldalúan, vagy a politikai terminológiában tapasztalható új vonások, vagy — és ami ennél is rosszabb — a szabadabb légkörű fejlődéssel természetszerűleg egyiittjáró szélsőség, túlkapások alapján Ítéljék meg. Az igazsághoz tartozik, ha azt mondjuk: nem elég csupán a szándékok szerint ítélni, mivel a politikát sohasem a jámbor óhajok, hanem a valós tettek mérik. De történelmietlen és az objektivitással ellenkezik az is, ha a peremjelenségeket, viszszásságokat túlhangsúlyozva a társadalom fő mozgásáról nem veszünk tudomást. H

a az új korszakot nyitó január jelentőségét értékelni akarjuk, ezt elsősorban abban látjuk, hogy — ha nehéz küzdelem árán is —, de egy új politikai gyakorlat vehette kezdetét. Ez a politika bátran szembe mert nézni a múlt visszásságaival és torzulásaival, a szocialista demokrácia és törvényesség elveit sértő önkénnyel, mely a kommunistákat sem kímélte. Felszámolta a személyi hatalomnak azt a gyakorlatát, mely az antidemokratikus és direktív vezetési módszerek alapján a társadalmi torzulásokat okozta. Annak ellenére, hogy a párt új politikájának megvalósítására az elméleti és a gyakorlati politikai munka elveinek alaposabb kidolgozása hiányában került sor — ezek az elgondolások csak később fogalmazódtak meg az akcióprogramban —, az új pártvezetés a kezdet kezdetétől tisztában volt azzal, hogy a párt erejét és tekintélyét csak úgy növelheti, ha a deformációkat felszámolja, s helyre állítja a tömegekkel való kapcsolatát. A pártnak ez a törekvése — kommunistáknál és pártonkívülleknél egyaránt — helyeslésre talált, és soha nem látott politikai aktivitás vette kezdetét. Igaz, a felgyülemlett problémák garmada nehéz út elé állította a pártvezetőséget. Meg kell mondanunk azonban azt ls, kezdettől fogva tanúi lehettünk annak a kettősségnek is, mely a deformációkban vétkesek politikai érvényesülése körüli huzavonát okozta, s részben okozza ma is. (Később az „adagolt politikádnak megfelelően — a tömegnyomásnak engedve — egyesek letűntek a politikai élet porondjáról.) A politikai aktivitás alapja azonban nemcsak a múlt hibáival való bátor szembenézés volt, hanem annak a politikának kijáró tisztelet is, mely szándékában a legmeszszebbmenően respektálni kívánta a szocialista humanizmus elveit, s nemcsak a tömegek bizalma visszaszerzésére vállalkozott. hanem arra is, hogy megszüntesse azt a mérhetetlen űrt, mely az elmélet és a gyakorlat között tátongott. A konkrét elképzelések — mint annak tanúi lehettünk — „menetközben" formálódtak. Az új politika lényege nem a párt vezető szerepének feladásában volt, hanem tömegkapcsolata növelésében. Abban, 1968. XI. 9.