Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-09 / 310. szám, szombat

[ HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A harminchetedik 1968. A választási csinnadratta el­csitult: november 5-én megvá­lasztották az Amerikai Egyesült Államok 37. elnökét, aki január 20-án veszi át hivatalát. A Fe­hér Ház új ura Richard Nixon, Eisenhower egykori alelnöke, aki különösen aktív szerepet játszott a hidegháborús évek­ben. A hadüzenet nélküli viet­nami háborút elindító demok­rata párti vezetés nyolcévi kor­mányzás után vereséget szenve­dett, és átadja helyét egy re­publikánus elnök kormányá­nak. 0 A választók dilemmája A viharosnak ígérkezett idei amerikai választásokon lénye­gében nem volt mi között vá­lasztani, s ez nagy dilemma elé állította az amerikai kisembert, aki voksának leadásakor „az egyik tizenkilenc, s másik egy híján húsz" elv szerint oldotta meg dilemmáját, s a maga egy­szerű logikájához igazodva sza­vazott a Demokrata vagy a Köztársasági Párt jelöltjére. Az egész választási kampány bonyolult bel- és külpolitikai helyzetben folyt le, melyben felfakadtak és hatványozottan jelentkeztek az amerikai társa­dalom összes problémái. Gon­doljunk csak az elnökválasztási kampány idején kirobbant sztrájkokra, tömegzavargásokra, a néger gettók lázadásaira, a bűnözés és a politikai gengszte­rizmus fenyegető megnyilvánu­lásaira, a Marthin Luther Klng néger vezető és Róbert Kennedy esélyes demokrata párti elnök­jelölt ellen elkövetett halálos merényletre. Találóan jellemez­te a választások légkörét az amerikai külpolitikai hírlapírás veteránja, Walter Lippmann, amikor egyik helyzetképében azt írta, hogy „a legutóbbi száz Énben politikai rendszerünket nem Érte még olyan kritikus megpróbáltatás, mint most". A legismertebb és legtekintélye­sebb amerikai lapoknak is az volt az általános megállapítá­sa, hogy a mostani választási kampány az amerikai tőkés tár­sadalom általános válságának elmélyülését tükrözte vissza. Az Atlantic című lap nyíltan be­vallotta, hogy „belföldön és külföldön egyaránt megrendült o vezetésünkbe vetett bizalom". Valóban így van, hisz a je­lenlegi demokrata párti kor­mány politikai ígéreteiből, ter­veiből alig valósult meg vala­mi. John F. Kennedy életét máig is tisztázatlan, jórészt fel­derített, de nem bizonyított, pokoli ügyességgel megterve­zett merénylet oltotta ki, s meghiúsította a becsületes szándékú elnök egyes pozitív céljainak elérését. Johnson el­nöksége idején fokozódott, s vi­lágszerte elítélt, erkölcsi meg­bélyegzést kiváltó szennyes rietnami háború. Ma már vilá­gos, hogy az Egyesült Államok nem érte el célját Délkelet­Ázsiában. Ugyanakkor a viet­nami háború még többet is fe­lemésztett, mint mennyit John­son „nagy társadalom" elneve­zésű fejlesztési tervére kívánt fordítani. A néger negyedek szinte hagyománnyá vált tava­szi és nyári lázadásai pedig el­árulják, milyen „tökéletesen'" oldotta meg Johnson kormány­zata a faji kérdést. Ilyen helyzetben Johnsonnak nem is lehetett más választása, mint a rezignálás. Pártja pozí­cióját azonban mindenáron meg akarta menteni: eddigi alelnö­két, Humphreyt szerette volna utódjául tudni, ám Humphrey­re is annyi felelősség hárult a Johnson-kormány politikájáért, hogy nem léphetett makulátla­nul a választók elé. Bár Humphrey talán népszerűbb volt, mint Johnson és Nixon, — benne reménykedtek a faji egyenlőség hívei, a néger tö­megek, a Kennedy család ba­rátai, — mégis annyi szál kö­tötte a levitézlett Johnson-kor­mányzathoz, annyira le volt bi­lincselve, hogy a választók nem láthattak benne különösebb egyéniséget, aki képes lesz Amerika legégetőbb problémái­nak megoldására. A demokra­ta választók legalább azzal akarták kifejezni csalódottsá­gukat, kiábrándultságukat, hogy dacból az ellenpárti jelöltre adták szavazatukat. Még az észak-vietnami bombatámadá­sok beszüntetése sem hajlította őket Johnson tábora felé. # Új elnök régi problémákkal Humphrey-vel ellentétben Nixon, az egykori republikánus alelnök, majd megbukott el­nökjelölt kezdettől fogva maga­biztosan lépett fel, biztos volt benne, hogy ő vonul be a Fe­hér Házba. Noha a tekintélyes közvélemény-kutató intézetek, például a Gallup Intézet gyak­ran adtak ki egymást megcáfo­ló jelentéseket, prognózisokat a Jelöltek esélyeiről, az ame­rikai viszonyokban járatos sze­mélyiségek Nixon győzelmét jó­solgatták. Nem véletlenül. Ni­xonra ugyanis sok olyan jelző illik, amely a politikai változá­sokra váró amerikai polgár sze­mében rokonszenvessé teheti. Erőskezűnek tartják, határo­zott egyéniségnek. Alelnök volt akkor, amikor az Eisenhower kormány megkötötte a koreai fegyverszünetet. Miért ne köt­hetné meg elnöki minőségben a vietnami békét? Másik nagy előnye: jó szó­nok, tud a tömegek, illetve a hallgatóság szája íze' szerint teszélni, anélkül, hogy bármi­ben is elkötelezné magát. A nagytőke beruházási lehetősége­ket vár tőle, azért is támogatta őt, az államok nagyobb jog­kört, önállóságot, s ezt Nixon meg is ígérte nekik. A faji kér­désben óvatosan nyilatkozott, minden bajért a demokrata kor­mányt szidalmazta és okolta, de arról nem nyilatkozott, miként képzeli el a jövőben a faji egyenjogúság megvalósítását. Mindenki tudja róla, hogy nem szíveli a négereket. A vietna­mi kérdésben sem tett kötelező ígéretet, csupán kijelentette magáról, hogy ő az egyetlen po­litikus, aki gyorsan véget tud­na vetni a háborúnak. Egyéb­ként hivatalba lépéséig külpoli­tikai kérdésekben Johnson óha­jaihoz igazodik, csak akkor lá togat el Vietnamba, ha ezt Johnson kívánni fogja. Egyébként az amerikai társa­dalom nincs elragadtatva az el­nökválasztás győztesétől. Egye­sek „serif f került a Fehér Ház­ba" megjegyzéssel mondanak lesújtó véleményt Nixonról, aki „Amerika összekovácsolását" tűzte ki fő feladatul. 0 Bizonytalan jövő Nixon nem ért el fölényes győzelmet: Humphrey-vel együtt a szavazatok 43—43 százalékát szerezte meg. A demokraták a szenátusban és a képviselőház­ban is megőrizték többségüket. Igaz, Goldwaterhez hasonló „szuperhéják" is visszakerültek az aktív politikai életbe. Ni­xon egyelőre nem nyilatkozik konkrét terveiről, sem leendő kormánya összetételéről. Azt azonban rebesgetik, hogy „bé­kegalambok" alig kapnak ben­ne helyet. Nixon ugyanis több­szőr hangoztatta, hogy az ázsiai problémák túlságosan lekötöt­ték a tőkés nagyhatalom figyel­mét, s most inkább Európával és a Közel-Kelettel kellene tű­nődnie. Nixon figyelmének elő­terében most a NATO aktivi­zálása, a fegyverkezés fokozá­sa áll, s az sincs kizárva, hogy az augusztus 21-1 események után kialakult helyzetre hivat­kozva erőpozíciós politikát kezd Európában, bár hangoztatja, hogy bizonyos modus vivendi-t akar a Szovjetunióval. Ám va­lószínű, hogy az atomsorompó­egyezmény ratifikálásának ha­logatásával revolverezni akar, ami viszont csak fokozná a fe­szültséget. A jövőnek el kell döntenie, a régi vagy új Nixon került-e a Fehér Házba, okult-e a tapasz­talatokból, a háborús politika kudarcaiból. LÖRINCZ LÁSZLÓ Csehszlovákiáról írják £ A Za rubezsom elemzése A Za rubezsom szovjet fo­lyóirat 46. számában Kraminov „A Jövő vártáján" címmel ve­zércikkben foglalkozik a kapi­talista világ több mint fél év­százados ellenforradalmi harcá­val. Hangsúlyozza, hogy ez a harc nemcsak szavak formájá­ban és az újságok hasábjain nyilvánult meg. A kapitalizmus igyekezett e fél évszázad alatt minden forradalmi megmozdu­lást elnyomni. A cikkíró fog­lalkozik Csehszlovákiával is és megállapítja, hogy az első vi­lágháború után Lengyelország, Magyarország, Románia és Bul­gária bevonásával egy szovjetel­lenes blokk alakult, amelyet a kisantant országai, köztük Csehszlovákia is támogatott. A hitlerizmus vereségével felbom­lott ez a szovjetellenes blokk. A szovjet újságíró azonban rá­mutat, hogy az augusztusi csehszlovákiai események bebi­zonyították: Csehszlovákiában éppen úgy, mint Jugoszláviában és Romániában megmaradtak a szovjetellenesség régi gyökerei és ezek időközben újabb „hajtá­sokat" hoztak. A Za rubezsom cikkében e történelmi visszapillantás után visszatér a csehszlovákiai fej­leményekre és megállapítja, hogy az eseményeket az egész kapitalista propaganda rendkí­vül erős szovjetellenes kam pányra használta ki, amely mái januárban elkezdődött és azóta egyre jobban erősödik. E kom­munista- és szovjetellenes pro paganda fő „anyagszállítója „maga a csehszlovák sajtó, rá­dió és televízió volt." # A Népszabadság a szocialista közösségről A magyar lapok többsége a Nagy Október évfordulójának megünnepléséről számolnak be. Az ünnepi alkalomból Erdélyi Károly külügyminiszter-helyet­tes „A Szovjetunió a nemzetkö zi helyzet meghatározó ténye zője" címmel terjedelmes cik ket frt a Népszabadságban, s eb­ben közvetve Csehszlovákiával is foglalkozik. Többek között megállapítja: „A szocialista kö zösség egyes országaiban meg levő gondok részben objektív, történelmi, társadalmi okokkal, részben szubjektív, az emberek helytelen gondolkodásából és tetteiből eredő okokkal függ nok össze. De a problémák mindenképp részlegesek, átme­neti jellegűek, és megoldásuk végső soron a szocialista társa dalmi rendnek az illető testvé­ri országban történő'erősödését, egyben a szocialista közösség egységének magasabb fokát fogja eredményezni". 9 Borba: Csehszlovákiában fokozódik a feszültség A jugoszláv lapok az utóbbi napokban rendkívül terjedelmes cikkeket közöltek Csehszlová­kiáról. A belgrádi Borba többek között megállapítja, hogy „Csehszlovákiában egyre jobban fokozódik a feszültség". Ezt fő­leg azzal magyarázza, hogy több szocialista ország propa­gandája fokozódó nyomást gya­korol a Központi Bizottság ülé­Nixon FSoridahan tanácskozik Az elnökválasztás visszhangja Washington — Richard Nixon, az új amerikai elnök csütörtö­kön tanácsadóival megbeszélé­seket folytatott Floridában, ahová mindjárt megválasztása után elutazott. Az UPl hírügy­nökség jelentése szerint Nixon mindjárt a tanácskozások első napja után bizonyos döntéseket hozott. Először is találkozni akar Johnson elnökkel, hogy tájéko­zódjék Vietnam és a párizsi bé­ketárgyalások kérdésében. A ta­lálkozó időpontja Johnsontól függ. Nixon továbbá elhatározta, hogy beiktatásáig nem hagyja el az Egyesült Államokat. Csak abban az esetben hajlandó eset­leg Párizsba vagy Saigonba utazni, ha erre közvetlenül fel­szólítja őt Johnson. Legközelebbi munkatársai Fegyveres repiilőgéprablás Párizs — Az Onasszisz mil­liárdostól bérelt Olympie Air­ways légiforgalmi társaság Boeing típusú utasszállító repü­lőgépét pénteken délben két fegyveres férfi visszatérésre kényszerítette az Orly párizsi repülőtérre. A New York—Párizs—Athén vonalon közlekedő repülőgép röviddel délelőtt indult el az Orly repülőtérről, 130 utassal a fedélzetén. A felszállás után nemsokára két pisztoly9kkal és gránátokkal felfegyverzett fér­fi hatolt be a személyzeti fül­kébe és visszatérésre kénysze rítette a pilótát. Az egyik férfi arra kényszerítette a légikis­asszonyokat, hogy az utasok között röpcédulákat osszanak szét, amelyeken ez állt: „A gö­rögországi nemzetközi komman­dók fegyveres parancsnoksága" hatalmába kerítette és útirányá­nak megváltoztatására kénysze­rítette a Boeing 707-es repülő­gépet. Ez az akció részét alkot­ja a Görögországot terrorizáló fasiszta rendszer elleni szabo­tázsakciók programjának. Az Olympie Airways társaság Onasszisszé, aki támogatja az ezredesek önkényuralmát. A társaság olyan turistákat és ke­reskedőket szállít, akik pénzük­kel a diktatúrát támogatják. Nem akarjuk Papadopuloszt. Nem akarunk együttműködni a fasiszta Görögországgal". A repülőgép visszatérése után a két támadót letartóztatták, de személyazonosságukat még nem sikerült megállapítani. szerint Nixon gondosan felké­szül hivatala átvételére, és nem akar elhamarkodott döntéseket hozni, főként a kormány tag­jainak kiválasztása és más ve­zető tisztségek betöltésében. Mindenekelőtt tanulmányozza az 1970. évi szövetségi költségve­tési javaslatot. A Párizsban megjelenő Inter­national Herald Tribúne tegna­pi cikkében hangoztatja, hogy Nixon kormánya az amerikai politikai közép védelmére tö­rekszik a jobboldali és baloldali támadásokkal szemben. Nixon tudatában van annak is — han­goztatja a lap —, hogy belpoli­tikai téren mindaddig nem ér­het el lényeges haladást, amíg meg nem szabadul a vietnami háború terheitől. Ceausescu, a Román Népköz­társaság államtanácsának elnö­ke, az RKP főtitkára táviratban fejezte kí jókívánatait Richard Nixonnak az Egyesült Államok elnökévé történt megválasztása alkalmából. Paul Nieulescu Mizli Budapesten Budapest — Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghívásá­ra csütörtökön Budapestre ér­kezett Paul Niculescu Miztl, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság tit kára. A néhány napos baráti látó gatás nyilvánvalóan összefügg a kommunista és munkáspártok tanácskozását előkészítő bizott­ság november 17-én Budapesten kezdődő ülésével. Shell benzinkutak Magyarországon London — A Shell cég Ma­gyarországon — első nyugati cégként — 10 benzinkutat léte­sít, amelyek Shell-benzint fog­ják árusítani — közölte tegnap a londoni Times. Az első benzinkutat a jövő év végéig építik fel. A cég kép­viselői már tanulmányozták a magyarországi gépkocsiközleke­dés helyzetét és kijelölték a többi kilenc benzinkút megfele­lő helyét is. Rövidesen létrejön az erre vonatkozó megállapodás a ma­gyar hatóságokkal, amelyek már három éve titkos tárgyalá­sokat folytattak az ügyben. sét előkészítő pártelnökségre. A Borba szerint a CSKP progresz­szív vezetősége maga mögött tudhatja a párt és az egész munkásosztály döntő többségé nek bizalmát és támogatását, ez pedig nem lebecsülendő ténye­ző. A Jugoszláv lap végül nagy jelentőséget tulajdonít a Dub­ček—Kuznyecov megbeszélés­nek, melynek során a szovjet megbízott tájékoztatást adott az SZKP Központi Bizottsága leg utóbbi ülésének külpolitikai kérdésekkel foglalkozó határo­zatáról. ® Hasznosak voltak a szovjet—francia megbeszélések A hét elején Moszkvában le­zajlott szovjet—francia pártkö­zi tárgyalások visszhangja azt bizonyítja, hogy eredményesek voltak. A francia lapok többsé ge megállapítja, hogy az FKP vezetői igyekeztek megértést tanúsítani a csehszlovákiai fej leményekkel kapcsolatban és bár továbbra is fenntartották nézeteiket, nem került nyílt szakításra sor a két párt kö­zött. A tárgyalásokról Waldeck Rochet főtitkár személyeseit számolt be francia újságírók­nak, és hangoztatta, hogy távol­ról sem adták beleegyezésü­ket a fegyveres beavatkozás­hoz, csupán meghallgatták a szovjet fél érvelését. Rochet fő titkár elismerte, hogy a cseh szlovákiai események negatív hatást gyakorolnak az egész nemzetközi kommunista mozga­lom együttműködésére. EGY ÉVI BÖRTÖNNEL sújtot ták Beate Klarsfeld berlini szár­mazású francia állampolgárt, aki a Kereszténydemokrata Unió nyugat-berlini kongresszu­sán arcul ütötte Kiesinger bon­ni kancellárt. A bűnvádi eljá­rás megindítását munkatársai­val folytatott tanácskozás után — maga a kancellár kérte. DR. FRANTIŠEK ZACHYSTAL, Csehszlovákia új algíri nagykö­vete csütörtök este meglátogat­ta Ahmad Kaidot, az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front Párt egyik vezetőjét. A nagykö­vet október 4-én adta át megbí­zó levelét az Algériai Forradal­mi Tanács elnökének. AZ ÉSZAK-CSEHORSZÁGI KE­RÜLET képviselői a NOSZF 51. évfordulója alkalmából a Vla­gyimir! területre látogattak. A küldöttséget, amelyet Ladislav Kreperat, a CSKP észak-csehor­szágl kerületi bizottságának tit­kára, a Központi Bizottság tag­ja vezet, fogadta Mihail Pono­marjov, az SZKP Központi Bi zottságának póttagja, a vlagyi miri területi pártbizottság első titkára. A KENNEDY-FOKRÚL tegnap egy Thor-Delta rakéta segítsé­gével két mesterséges holda! bocsátottak fel. A Pioneer fi. elnevezésű holdon elhelyezett műszerek a napkitörésekről, a kozmikus sugárzásról, az elekt­romos és mágneses erőtérről szolgáltatnak adatokat. WALTER ULBRICHT, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára Marx és Engels művei­nek új 40 kötetes kiadásával ajándékozta meg Gomulkát, a LEMP Központi Bizottságának első titkárát, Marx születésének 150. évfordulója alkalmából. A JUGOSZLÁV KORMÁNY ha tározata értelmében a jugoszláv állampolgárok ezentúl kiutazás! engedély nélkül utazhatnak mindazon országokba, amelyek­kel Jugoszlávia diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. A MUNKÁSPÁRT a New Fo­rest-I választó körzetben tartott pótválasztáson elvesztette a szavazatok 14 százalékát, vi­szont a konzervatív Párt je­lentősen megerősítette helyze­tét. A PERUI KATONAI JUNTA Ili vatalosan visszautasította a kül­földi magánberuházások védel­mére és támogatására létesített nemzetközi szövetség azon fe­nyegetését, hogy az Internatio­nal Petroleum amerikai kőolaj­társaság kisajátítása miatt Pe­ruban beszüntetik a külföld! beruházásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents