Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-07 / 308. szám, csütörtök

NÁDSZEG-1968 Épül a művelődési otthon Q A lakosság fele a község határain túl dolgozik % A nők számára nincs munkalehetőség 9 Gyógyszertár csak 1970 után Q A politika nem kenyerük? # Leggyengébb iskolalátogatás az egész kerületben Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy miben különböznek egymástól a galántai járás községei, akkor csak azt tudnám válaszolni: az egyik szebb, mint a másik. Nádszegen járva is ezt tapasztaltam. Itt is aszfaltos út szeli át a falut, és csinosabbnál csinosabb családi házak állnak az út mentén, vagy éppen épülnek. A község épületei közül kiemelkedik a 26 tantermes iskola, melyet 1960ban adtak át rendeltetésének. Tavaly elkészült a 80 tanulót befogadó napközi otthon, s ha minden jól megy, jövőre átadják az új művelődési házat is, melyet egy régi malom épületéből alakítanak át egymillió korona költséggel. A szórakozási lehetőséget jelenleg a mintegy 120 nézőt befogadó mozihelység biztosítja, melyben hetente kétszer vetítenek filmet — többnyire telt ház előtt. Ebben talán mégis különbözik Nádszeg más községektől. Igaz, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a község lakosainak száma közel 3400. A szórakozási lehetőségeknél maradva meg kell említeni, hogy a község vendéglőjében minden szombaton és vasárnap mulatságot rendeznek, melyen a helyi cigányzenekar játszik. A nádszegiek kedvenc időtöltéséhez tartozik a labdarúgó mérkőzések megtekintése is. Csapatuk az utóbbi időben nemcsak kitűnően szerepelt, hanem sportszerűségből is jelesre vizsgázott. A község lakosságának mindennapi életéről, gondjairól és terveiről Puskás Jánossal, a HNB elnökével beszélgettem. Megtudtam, hogy az alkalmazásban levő nádszegieknek több mint a fele a falu határain túl keresi meg a kenyerét. Úgyszólván az egész országban találkozhatunk dolgos nádszegiekkel. Helyben elsősorban a szövetkezet .biztosít munkalehetőséget. Elég sokan dolgoznak a szomszédos Űrföldi Állami Gazdaságban is. A helyi gazdálkodásnak 40 alkalmazottja van. A legrosszabb a helyzet a nők alkalmazása terén. Ennek ellenére eddig még nem gondoltak arra, hogy a helyi gazdálkodást olyan részleggel bővítsék, ahol nőket is alkalmazhatnának. Az ivóvíz-gondok rövidesen megszűnnek, mivel a község határában még ebben az évben felállítanak egy hidroglóbuszt. A vizet biztosító mélyfuratú kút a lakosság egy részét már eddig is ellátta ivóvízzel. Tervezik, hogy az elkövetkező évben minden házba bevezetik a vizet. A közlekedéssel is elégedettek, amióta a ČSAD eleget tett az utasok kérésének. Ma már kora reggeltől késő estig indulnak autóbuszok mind Galánta, mind pedig Dunaszerdahely felé. — Orvos van a faluban? — érdeklődöm az elnöktől. — Igen, Sőt fogorvos is. A gyermekorvos és a nőgyógyász pedig minden héten egyszer rendel. Sokkal rosszabb a helyzet a gyógyszertárral: a legközelebbi Vásárúton van. A járáson többször kijelentették, hogy 1970-ig ne is kérvényezzük, patikát úgysem kaphatunk. — Milyen a község politikai élete? Az elnök előbb elmosolyodik, majd így szól: — Az igazat megvallva, jóformán semmilyen. A politikai eseményekre lakosaink nem reagáltak sem január után, sem augusztusban, sem azóta. Még a pártszervezet tagjai se tanúsítanak különösebb érdeklődést. Üj párttagot sem avattunk. A föderációval kapcsolatban ugyan rendezett nyilvános gyűlést a pártszervezet, de kevesen vettek részt rajta. A politikai eseményekről azonban tájékozottak az emberek, hiszen csaknem minden házba jár az újság. — Mivel magyarázza tehát az ilyen közömbösséget? — kérdem csodálkozva. Látszik, hogy gyakran töri rajta a fejét, mert azonnal válaszol: — A jóléttel. Azzal, hogy általában elégedettek az emberek. Bezzeg nem hallgattak annak idején, amikor nem tetszett nekik valami. De most mindenük megvan. Szorgalmasan dolgoznak és jól keresnek. A jólétről tanúskodik az is, hogy évente 1300 vágási engedélyt adunk ki. A levágott disznók pedig 2—3 mázsásak. Ezenkívül csaknem minden házban rengeteg a baromfi. Szövetkezetünk évente 2—3 kirándulást szervez 80—90 résztvevővel. Voltunk már Lengyelországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Magyarországon és természetesen idehaza a legszebb helyeken. Nos, szerintem ezért nem érdekli a nádszegieket a politika — magyarázza meggyőződéssel a HNB elnöke. — Mit tart a község legnagyobb problémájának? Erre a kérdésre is azonnal felel: — A tanulók rendkívül gyenge iskolalátogatását. Sajnos, e tekintetben mi vagyunk a legrosszabbak az egész kerületben. Pedig tanítóink mindent elkövetnek ennek a problémának a megoldása érdekében, de hiába. Még a HNB által kiszabott büntetések sem hoztak lényeges javulást. A szülök a nagyobb gyerekeket azért nem küldik az iskolába, hogy vigyázzanak kisebb testvéreikre. Itt ugyanis ma se ritkaság a 8—9 gyermekes család. Sok gyerek már a hatodik-hetedik osztályból kimarad. Éppen most hoztunk egy határozatot, melynek értelmében ezután az iskola minden hónapban benyújtja a nemzeti bizottságra a hiányzó tanulók névsorát. — Mik a község közeljövőre vonatkozó tervei? — Mindenekelőtt növelni kívánjuk az óvoda jelenlegi befogadóképességét. A szervezés terén pedig fel akarjuk lendíteni a Csemadok és a CSISZ működését — mondja bizakodva a nádszegi HNB elnöke. .FÜLÖP IMRE 19B8 XI. 7. h/jajdnem minden este hal'V/ lom, hogy berreg. A lefüggönyözött ablakon át mozdul az árnyék. Hol felmagasodik, hol meg a gépre hajlik. Ö az, a szikár, törékeny lány, aki nem is tudom, milyen vállalat raktárában dolgozik hattól kettőig. Munkából hazajövet kissé kifújja magát, aztán hozzálát a második műszakhoz, ruhákat varrogat maszek alapon. Azt mondják, jó varrónő, tisztességes munkát végez. El is hiszem. Nem tartozik a könynyelmű nő£ közé, nincs meg benne az a bizonyos lezserség, ami annyi nőre jellemző. Ha vannak álmai, és bizonyára vannak, a munkába, munkájába öli, így könnyebb elviselni az életet. Ez a lány sem nem szép, sem nem fiatal. Túl a harmincon mit várhat már a nő? Rendszerint elfogadja azt, aki megkörnyékezi. Mert minden nőt megkörnyékez valaki, ha nem előbb, akkor utóbb, öt is megejtette nemrég egy férfi. Igaz, hogy nős az a férji és hat gyereke van, de hát mégis csak férfi, mert nadrágot visel. Azt is bebizonyította, hogy alkalmas a szerelemre. Meg aztán nem akarja 0 elvenni a feleségétől és a hat gyerekétől, csak szeretni akarja, hűségesen, odaadón. Együtt akar lenni vele néha-néha, kettesben a moziban vagy egy kis szórakozóhelyen, ahol halkan és bánatosan száll a melódia. A férfi tehát kettős életet kezdett élni. Sűrűbben eljárogatott hazulról, mondván a jeleségének, hogy várnak rá a barátok, és hát az is kell az embernek, egy kis iddogálás, szórakozás. Nem töltheti minden estéjét a zsivajgó gyerekek között. Az asszony engedett, mert mit is lehetne egy hatgyermekes anya, van annak éppen elég dolga. Meg aztán a férfe sohasem tért meg részegen, a fizetést is hazaadta az utolsó fillérig, nem is gorombáskodott a családjával. Az asszonyban fel sem ötlött a gyanú, hiszen nem történt Be rreg a varrógép az életükben különösebb változás. A férje továbbra is jól viselkedett, ha gyakrabban el is járogatott hazulról. Arra meg álmában sem gondolt volna, hogy a férjének nője van, ugyan ki kötné magát egy hatgyermekes apához? A véletlen azonban mindenütt leskelődik. Egy ismerős meglátta őket valahol, s a dolog az asszony fülébe jutott. Nem volt hát rest és maga is utánajárt a férje dolgának. Az egyik este meglepte őket, amikor édes kettesben szórakoztak valamelyik kiskocsmában. Olyan patáliát csapott, amilyet csak egy hatgyermekes családanya tud csapni. Botrány kerekedett a dologból, s az asszony, miután nem tudott férjével zöld ágra vergődni, a bírósághoz, fordult. Különös, nem mindennapi tárgyalás volt ez. A bíró megkérdezte az asszonytól. — Tehát válni akar? — Igen. — Jól meggondolta? — Meggondoltam. Szeretője van, megcsal, tönkreteszi az életünket. — No, és a hat gyerek? — Fizetni fog rájuk, majd megtudja. — Hogyan viselkedik a férje? Gorombáskodik magukkal? Részegeskedik? Az asszony hirtelen nem tud mit felelni. Csendesen mondja. — Nem, ezt nem tette sohasem. -*- A fizetését hazaadja? — Igen, az utolsó fillérig. — Gondoskodik a gyerekekrőlSzereti őkfet? — Ami igaz, igaz, nagyon szereti a gyerekeket, mindig jó volt hozzájuk, soha meg nem verné őket. A bírák hümmögtek, majd a férjet szólították a pulpitushoz. — Igaz a felesége állítása? — Igaz, kérem, de hát... — Tehát szeretőt tart? Egy hatgyermekes családapa? Hát nem szégyelli magát? — Szégyellem én, kérem, de hát mit tegyek. Sok a gyerek, a jövedelem meg kevés. En nem engedhetem meg magamnak a szórakozást, mert sokba kerül... — Nem engedheti meg?! Hiszen mulatókba jár azzal a lánnyal. — Ez igaz ... de hát ... Az a lány nagyon jó hozzám és.. • minden költséget megfizet.. . En a fizetésemből nem veszek el egy fillért sem ... Még a gyerekeknek is vesz egyet-mást az a lány ... A bírák meg is dorgálták, meg is mosolyogták a férjit és ráparancsoltak, hozza rendbe családi életét. A válást persze nem mondták ki. A feleség sem erőltette túlságosan a dolgot... t\j eni tudom, hogyan egye' * zett ki a férj és a feleség, de annyi bizonyos, hogy a férfi továbbra is eljárogat a légyottra ... A varrógép meg tovább berreg, s a szikár, törékeny lány árnyéka ráhull az ablak függönyére. — des — Az író élete — szolgálat Beszélgetés EGRI VIKTOR érdemes művésszel, állami díjas íróvá! A Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága országos konferenciáján a napokban kiosztották áz 1968. évi csehszlovák Békedíjakat. A kitüntetettek közt szerepel Egri Viktor állami díjas író, aki azóta megkapta az érdemes művész megtisztelő cl-, met is. Ez alkalomból felkerestük az írót, hogy elbeszélgessünk vele békemozgalmunk időszerű kérdéseiről. Egri Viktor átveszi az érdemes művész címről szóló oklevelet. (Balról) J. Bajla mérnök, megbízotthelyettes. (Foto: ČSTK — BorodáCová) • Engedje meg, Egri elvtárs, hogy mint Békedíjast szólaltassuk meg, mindenekelőtt arra a kérdésre várva választ, milyen érzéssel fogadta ezt a kitüntetést? — Kitüntetésemet nagy meglepetéssel fogadtam, teljesen váratlanul ért, miután ebben az esztendőben éppen a Békevédők Csehszlovákiai Bizottsága elnöksége útján kaptam meg a Nemzeti Front elismerő oklevelét, a békemozgalom érdekében kifejtett munkám elismeréséül. Ez a rangosabbnak mondható újabb kitüntetés megerősítette, hogy a humánum, az emberiesség elve, mely munkámban — a kritika megállapítása szerint — pálváni kezdetétől hangsúlyra került, korántsem avult fogalom, hanem elevenen ható, a világ folyásától követelt pozitív elv. • Az esemény kapcsán talán nem árt, ha az írót kissé politizálásra is kényszerítjük s megkérdezzük, hpgyan értékeli a világban végbemenő jelenlegi eseményeket? — Ebben az esztendőben nem vettem részt — szemrehányások is értek ezért — abban a számunkra égetően fontos munkában, amely a nemzetiségi alkotmánytörvény kihirdetésével egy jelentős állomáshoz, mondhatnám határkőhöz ért, és népünk életében döntően pozitív változásokat idéz majd elő. Együttélésünk dolgában elkezdtem mondani a magamét 1951-ben a Közös út ban, folytattam a Megmondom mindenkinek című regényemben és a Párba) című még bemutatásra váró drámámban. Talán a korral jár, hogy nem tudom megosztani magam, publicisztikát is művelni — a ma nagy eseményeihez inkább újabb irodalmi műben szeretnék hozzászólni, és ehhez időtávlat kell. Azért bocsátom ezt előre, hogy ezzel nyomatékosan hangsúlyozzam, nem elzárkózás vagy félreállás ez; a világ eseményeit ugyanúgy figyelemmel követem, mint régen, csak a reagálás folyamata korlátozódott és vált megfontoltabbá. Ha erőm és tehetségem engedi, szeretnék eljövendő munkáimban is ilyen előrepillantó érzéssel dolgozni, s reagálni mindarra, ami ma történik velünk. Egyébként a világ eseményei nem mondhatók szívderítőknek; voltak napok és hetek, amikor tragikusnak tartottam őket — egy részük ma is tragikus — a világ négy sarkán puszt»tó háborúk, a biafrai éhezés, a védtelenek kiszolgáltatottsága nyomot hagy az emberben, és nem lehet elzárkózni, nem venni tudomást róluk. Ha hitem nem ingott meg, azt jó részben annak tulajdoníthatom, hogy bízom rendünk, rendszerünk jövőjében, annak emberibbé válásában, bízom abr ban, hogy a januárban megin= dult megújhodási folyamat nenj szakad meg, de a fennálló ne^ hézségek leküzdésével, ha las^ súbb ütemben is, de folytatódni fog. Én hiszek tovább és rendü= letleniň abban is, hogy az író, a kultúra munkásának élete szolgálat. • Az elmondottak alapján miben látja a világ békemozgalmának — beleértve a házai békevédőket is — legfontosabb feladatait, s mint író, hogyan kíván ezek teljesítéséhez. hozzájárulni? — A világ békemozgalma ebben történetesen köztársaságunk békemozgalma is a hatvanas évek elején megtorpant, s a stagnálás csak az utolsó két esztendőben adott helyet egy egészséges megújulási folyamatnak. Igy hamarjáhan nem tudnám találó magyarázatát adni a stagnálásnak, amely talán az elfáradás jele volt. A pusztába kiáltott szó hiányérzésével hagytam el nem egyszer a bizottsági gyűléseket, de hogy az agressziók nem szűntek meg, újból rá kellett ébredni arra, hogy ez a mozgalom korántsem felesleges, nem tudja ugyan erélyesen lefogni az agresszor kezét, de meggondolásra készteti, lefékezi őt. A vietnami fronton beálló változás, az amerikaiaknak ez az újabb elhatározása — egyelőre nevezzük sakkhúzásnak —, hogy abbahagyták Észak-Vietnam bombázását nem csupán választási menőverezés, hanem az egész békeszerető világ — beleértve minket is — tiltakozásából és békevágyából született, amelyet nem lehetett nem meghallani, nem lehetett elzárkózni előle. Amit milliók mondanak — és egy szívvel mondják — azt nem lőhet örökké semmibe venni. Ez az értelme a mozgalom mai és jövőbeni szerepének. És mi az író feladata — az én feladatom benne? A fiatalokhoz fordulok. Nekik joguk lesz kérdőre vonni minket, ha rosszul adnánk a kezükbe ezt a világot. Meg kell óvnunk őket a veszélyektől. Vagy ha nem tudjuk megóvni őket, legalább a tudatukba kell vésnünk, hogy foggal és körömmel ragaszkodjanak az álmaikhoz.. Humánum nélkül egy fabatkát nem ér ez a mi új rendünk, ezt kell előttük világosabbá tennünk. Ragaszkodjanak az emberi kultúra minden nemes hagyományához, amit annyi harc és áldozat árán megszereztek az apáink. • Szerkesztőségünk és la» punk olvasói nevében gratulálunk Önnek a kitüntetéshez, s erőt és további alkotósikereket kívánunk további munkájához. — ym --