Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-06 / 307. szám, szerda

A legjobbakat az új vezetőségbe Beszélgetés VARGA ÄSAL, a CSEMADOK Központ i Bizottságának tit kárával Január döntő változást hozott a CSEMADOK életébe is. A csehszlovákiai magyarok kulturális szövetsége felzárkózott a CSKP és az SZLKP irányvonalához, kidolgozta saját, ez év március 15-én nyilvánosságra hozott állásfoglalását, és aktív politikával küzd a kulturális élet fellendítéséért, a nemzetek és a nemzetiségek teljes egyenjogúságáért. Jelenleg a rövidesen megtartásra kerülő rendkívüli X. közgyűlést készíti elő. Varga f áno s t, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkárát azért kerestük fel, hogy választ kériünk néhány, a szervezet élet? vei összefüggő időszerű kérdésre. <Ľ

Í' • Milyen tapasztalatokat szereztek a most folyó küldöttválasztó közgyűléseken? — A küldöttválasztó közgyűlések általában teljesítették küldetésüket. Több alkalommal a helyi szervezetek vezetői ezt az alkalmat tagtoborzásra is' felhasználták. Az akció eredményeképpen Tardoskedden például 175-en léptek a CSEMADOK-ba. Sok új tagot sikerült szerezni más falvakban és városokban is. A küldöttválasztó közgyűlések vitái, sajnos, csak részben váltották be a reményeket. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy rövid idő állt a megvitatásra került anyag áttanulmányozására, másrészt annak, hogy az augusztusi események más irányba terelték az emberek figyelmét. A CSEMADOK munkája viszonylag kevés helyen került az érdeklődés középpontjába, és keés hozzászólás hangzott el a nemzetiségi törvényjavaslattal kapcsolatban is. Többen úgy gondolják, hogy a problémák most már maguktól is megoldódnak. Az ilyen álláspont azonban helytelen. Továbbra is törekednünk kell arra, hogy a nemzetiségi törvény ne csak törvény legyen, hanem az illetékes szervek által érvényesüljön az elfogadott elv a gyakorlatban is. Ezzel kapcsolatban rengeteg feladat hárul a CSEMADOK helyi szervezeteire. Az a feladatunk, hogy a közös érdeket kifejező törvényt az emberek nemcsak magukévá tegyék, hanem küzdjenek annak realizálásáért ís. + A tagság hogyan fogadta a CSEMADOK programtervezetét? — A küldöttválasztó közgyűlések és egyes járási bizottsági ülések jegyzőkönyvei, valamint a személyes tapasztalataink alapján csak annyit mondhatok, hogy az új programtervezethez a formális egyetértésen kívül kovés érdemleges hozzászólás hangzott el. Több helyen csupán az új elnevezést ragadták ki, és a „MADOSZ"-ról folyt a vita. A vélemények azonban ezen a téren is eltérőek. Az érsekújvári járási bizottság ülése a régi elnevezés mellett foglalt állást, megindokolva, hogy a CSEMADOK elnevezés már átment a köztudatba, ennek az elnevezésnek hagyománya van, a CSEMADOK nevéhez fűződik a magyar iskolák megalapítása, a tanítók és más káderek képzésének az elősegítése, és különösen a CSEMADOK márciusi állásfoglalása, amely a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését: tűzte ki célul. A galántai járási bizottságnak az a nézete, hogy kár volt vitát indítani az új programtervezetről addig, amíg nem tisztázódik, hogy a CSEMADOK-ot érdekvédelmi szervezetté nyilvánítják-e. A MADOSZ elnevezés mellett foglalt állást a nagykaposi, a füleki, a csicseri, az ipolynyéki, a sávolyi, a rapi, a tornaújfalusl és még több helyi szervezet. Sokan- felvetették az érdekvédelem kérdését és kérik, hogy a CSEMADOK váljék érdekvédelmi szervezetté. • A titkárságnak e javaslattal kapcsolatban mi a véleménye? — Ami az érdekvédelem kérdését illeti, úgy véljük, le kell szögezni, hogy a CSEMADOK, vagy ha úgy tetszik, a MADOSZ nem lehet politikai párt és ml nem is akarunk a CSEMADOKból politikai pártot alakítani. Szükséges azonban tisztázni, hogy mit értünk a politikai érdekvédelem fogalmán. A CSEMADOK megalakulásától kezdve azért harcolt, hogy a párt és állami szervek teljes felelősséggel gondoskodjanak az itt élő magyar dolgozók kulturális, politikai és gazdasági igényei kielégítéséről. E feladatot az állami és pártszervektől sohasem akartuk átvenni. A március 12-i beadványunk, amelyben egyebek között javasoltuk a nemzetiségi szervek felállítását, lényegében ezt a célt szolgálja. Ebből a tényből kiindulva kell megfogalmazni, hogy mit értünk politikai érdekvédelmen. Világosan tisztázni szeretnénk azt a kérdést is, hogy mi a nemzetiségi kérdés megoldásában a párt irányvonalát követjük és a marxizmus—leninizmus alapján^ állunk. Véleményünk az, elengedhetetlenül szükséges, hogy a CSEMADOK járási bizottságai mindenütt, még a járási konferenciák megtartása előtt — figyelembe véve a küldöttválasztó gyűléseken elhangzott javaslatokat — vitassák meg a CSEMADOK programtervezetét és a járási bizottság által elfogadott állásfoglalást terjesszék elő a járási konferenciákon megvitatásra. • A járási konferenciák előkészítése milyen ütemben halad? — A rendkívüli járási konferenciák előkészítését a CSEMADOK járási bizottságainak elnökségei a bratislavai járás kivételével mindenütt megkezdték a központi bizottság irányelve alapján. A konferenciát a járások többsége 1968. november 9-én tartja meg. Eddigi értesüléseink szerint — a rimaszombati és a galántai járásokat kivéve — a többi járási bizottságok tagjaik sorában nem kívánnak nagyobb változásokat eszközölni, tekintettel arra, hogy a múlt konferencián megválasztott járási bizottsági tagok élvezik a tagság bizalmát. A galántai és a rimaszombati járásban merült fel annak a gondolata, hogy a járási vezetőséget titkos szavazással válasszák meg. A többi járások a nyilvános szavazást helyeslik. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy változatlanul érvényes a CSEMADOK-nak a IX. országos közgyűlésén demokratikusan jóváhagyott alapszabályzata, amely a választásokra vonatkozóan is útmutatást ad. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a járási bizottságoknak fel kell készülnie mindkét eshetőségre és feltétlenül ki kell kérniük a járási konferencia küldötteinek a szavazás' módjáról kapcsolatos véleményüket. Szükséges megemlíteni, hogy több járásban még nem állították össze a CSEMADOK új központi bizottságába jelöltek névsorát. Nélkülözhetetlenül fontos, hogy a járási bizottságok e kérdést alapos megfontolás tárgyúvá tegyék és ne halasszák az utolsó pillanatokra, mert a felületes munka ezen a területen sem engedhető meg. A járási bizottságok a legjobb, legértelmesebb CSEMADOK-tagokat javasolják a CSEMADOK új központi bizottságába. • Mi a legsürgősebb teendő? — Úgy vélem, az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a járási bizottságok előtt most a? a feladat áll, hogy minél előbb befejezzék mindenütt a küldöttválasztó közgyűléseket, másrészt az, hogy biztosítsák a Járási konferenciák jó politikai és szervezési előkészítését, biztosítsák azt, hogy a járási konferenciák küldöttei érdemben szóljanak hozzá a CSEMADOK új programtervezetéhez. És ne csak véleményt mondjon, hanem erejéhez mérten minden CSEMADOK-tag járuljon hozzá ahhoz is, hogy a CSEMADOK a jövőben az eddiginél is akti vabb — a csehszlovákiai magyarok érdekeit kifejező és szolgáló — szervezetté váljék. Ibi Egy este Aranyoson Az épület emeletes. Bejárati részén oszlopokra épített kis erkély emeli szépségét. A ház előtt autóbusz, a motor üresjáratban monoton Zúgással birkózik a csenddel. Vagy harmincan Ülnek benne. — Hová igyekezA kérdésre Cson- || gár Andor, a csal- É lóközaranyosi kul- || túrház gondnoka H válaszol. — Nagymegyerrel — Ilyen késő este? — Igen. A helyi CSEMADOK Egyetértés Munkásdalárdájának tagjai ugyanis — akiket itt látnak az autóbuszban — valamennyien dolgozó emberek, és csak este tudnak időt szakítani az éneklésre. November kilencedikén községünkben három énekkar — a komáromi, a nagymegyeri és a helyi — közösen roWj lép fel egy kisebb énekkari fesztivál keretében "" és most közös próbát tartunk a nagymegyeriek19S8 kel. E néhány mondat hallatán meleg és jóleső XI. 8. érzés járja át szívünket. Énekelnek Csallóközaranyoson! De vajon, kik — adódik önkéntelenül 5

Is a következő kérdés? Fiatalok, öregek, férfiak, nők? — Vegyesen — mondja Csongár Andor, aki CSONGÄR ANDOR még 1923-ban, az érsekújvári járásban megkezdett karigazgatói tevékenységet folytatja a múlt év óta Csallőközaranyoson. — Férfiak, nők, idősebbek, fiatalok. Hetente kétszer gyűlnek össze a kultúrházban. Jóleső érzéssel hallgattuk, hogy a falu kultúrházában rendszeres zenei oktatás is folyik, gyerekek számára, továbbá kulturális és ismeretterjesztő előadásokat is rendeznek. Ez utóbbi keretében tartott előadást a napokban MUDr. Ján Svoreň, neves belgyógyász a szív megbetegedéseiről. f De maradjunk az énekkarnál! Sajnos az éneklés, pontosabban szólva a karéneklés kiveszőfélben van falvainkon. Komáromban is például valaha öt, ma egy felnőtt és néhány iskolai énekkar működik. Elveszett volna a csallóközi emberek daloló kedve? Aligha! Másutt kell a hibát keresnil Ha Csallóközaranyoson, Nagymegyeren és másutt lehet, ha az aranyosi Vornyíkházaspár — 60 év körüli emberek — minden próbán ott tudnak lenni, akkor a daloló kedvvel talán más faluban sem lenne hiba. Csak kezdeményezni kelll Csongár Andor is sok nehézségbe ütközött. De nem hátrált meg. Szívós szervezőmunkával elérte, hogy a fiatalabbak mellett a faluban egykor működő dalárdatagok ismét énekeljenek esténként. Szép és hálás tevékenységet fejtett kl. Szeretik is, tisztelik is érte az emberek az 6 „Bandi bácsijukať'l Az 1965-ös árvíz őta sok szép épülettel gazdagodott a fafu. Az újjáépítés keretében készült el a kultúra új otthona is.' Nem bánták meg az aranyosiak, hogy sok áldozatot kellett hozniuk érte. Lámpást Jelent, csodálatos fényforrást áraszt. Olyat, amely a fényes nappalok idején is ragyog... (k. 1.) icWi i h i i MWh^s ziír^... rm^^i i BiiTí

fi DEMENTÁL A VOLT KÜLÜGYMINISZTER fifí Hájek, a január utáni időszak csehszlovák külügyminisztere, aki néhány héttel ezelőtt lemondott tisztségéről, jelenleg a prágai Károly Egyetem professzora s egyben a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja. Augusztus 21-et követően személyét és az év első nyolc hónapjának csehszlovák külpolitikáját is egyes szocialista partnereink sajtójában — eszközeiben válogatósnak éppen nem mondható — kritika érte. Bár politikai és társadalmi intézményeink erre már méltó választ adtak, nem csoda, hogy Hájek elvtárs is jogának és kötelességének tartotta személyének tisztázását. Erre nyújtott alkalmat a REPORTÉR című folyóirat, amely meginterjúvolta a volt külügyminisztert. A beszélgetést közölte a NOVÉ SLOVO 22. száma is. A személyét ért sajtótámadásokkal kapcsolatban J. Hájek leszögezi, tulajdonképpen a méltóságán aluli vitába szállni a nem egyszer fajüldözéses jellegű rágalmakkal. Különben megemlíti, hogy nem zsidó származású, s ha az is lenne, ezért cseppet sem szégyenkezne. Visszautasítja azt az alaptalan állítást, hogy a náci megszállás idején gyáván viselkedett. (A cikkírók Hájek elvtársat „összetévesztették" egy Karpeles nevű személlyel!) Ennek a résznek végefelé kijelenti: „Egyenesen kimondom, hogy ezeknek a támadásoknak minden kitétele kiötlőit és hazug." Az. „inkriminált" időszak csehszlovák külpolitikájával foglalkozik további válaszaiban. Hivatkozik arra, hogy Aem folytattunk zárt ajtók mögötti kabinet-politikát. A hazai és a külföldi sajtó képviselőit mindig az igazságnak megfelelően tájékoztatta. Nem volt olyan sajtóértekezlet, amelyen egyértelműen ne juttatta volna kifejezésre, hogy Csehszlovákia szocialista állam, tagja a szocialista közösségnek, következetesen betartja minden kötelezettségét szocialista partnereivel szemben. Abban sem kételkedhetett senki az ilyen nyilatkozatok alapján, hogy szövetségeseink érdekeivel ellentétben nem akarjuk fejleszteni kapcsolatainkat az NSZK-val s nem kívánjuk felújítani diplomáciai kapcsolatainkat Izraellel. Visszautasítottuk a kisantant felújítására irányuló spekulációkat is. J. Hájek kifejezetten leszögezi, teljesen alaptalan állítás, miszerint nálunk akadt volna felelős tényező, aki szorgalmazta volna külpolitikai irányvételünk megváltoztatását. A többi között ellenérvként említi meg, hogy a kérdéses időszakban — az osztrák külügyminisztertől eltekintve — nem tárgyalt egyetlen egy kapitalista országbeli partnerével sem. Még az augusztusi események után íródott Fehér Könyv sem tud felemlíteni egyetlen egy olyan tényt sem, amely arról tanúskodna, hogy bármiben is eltértünk volna a szocialista külpolitlKa alapelveitől. BARÁTI ÉS ELVTÁRSI GESZTUS Csak így könyvelhetjük el pártunk hetilapjának, a POL1TIKAnak rokonszenves kezdeményezését, hogy 9. számában szóhoz juttatja a hazánkban élő nemzetiségek néhány képviselőjét, akik cikkeik, illetve ankét formájában érzékeltetik a föderációs és a nemzetiségi alkotmánytörvény elfogadásának napjaiban nemcsak nemzetiségeink helyzetét, hanem problémáit is. Maga a szerkesztőség néhány érdekes adattal egészíti ki a képet. így például a hazai magyarsággal kapcsolatban megemlíti, hogy Szlovákia déli részén összefüggő sávban 675 község közül 451-ben túlsúlyban van, sőt egyötöde színtiszta magyar falvakban él. Az ankét első hozzászólója Lőrincz Gyula. Az első kérdésre — („A január utáni politika bíztat nemzetiségi problémáinak megoldásával?") — igenlő választ ad. Hangsúlyozza, hogy bár a CSEMADOK márciusi állásfoglalása támadások és rágalmak elindítója volt néhány sajtótervben, szilárd meggyőződésünk, hogy végre sor kerül ezeknek a kérdéseknek konkrét rendezésére. A második kérdésre — („Az ily jellegű problémák közül melyeket tartja a legfontosabbaknak és hogyan képzeli el megoldásukat?" f — adott válaszok közül kivonatosan idézzük Erich Monczka lengyel nemzetgyűlési képviselő szavait: „A legtöbb probléma az iskolaügyben adódott... Erezhető volt számunkra laza kapcsolatunk Lengyelországgal, annak kultúrájával... További nehézségek tapasztalhatóak végzett főiskolai hallgatóink széthelyezésében. Erdekünk, hogy a lengyeleket előnyben részesítsék az olyan területeken, ahol a lengyel kisebbség él, mert szükségünk van saját értelmiségünkre." Végül egy részletet ragadunk ki Herbert Panster német nemzetgyűlési képviselőnek válaszából a harmadik ankétkérdésre („Hogyan képzeli el kisebbségének hozzájárulását közös hazánk szilárdításához?" ) Panster a többi között úgy nyilatkozott, hogy köztársaságunk minden polgárának — nemzetiségétől függetlenül —, tevékeny részt kell vállalnia a társadalom fejlesztéséből. Munkájával, magatartásával és cselekvésével szilárdítania kell népünk erkölcsi-politikai egységét és védelmeznie szocialista társadalmunk érdekeit. Feljegyzést érdemel még, hogy ugyanebben a számban megtaláljuk a lengyel Tadeusz Siwek, az ukrán Josef Medve s végül a magyar Bátky László egy-egy cikkét. Az utóbb nevezett cikke zárórészében, utalva az augusztusi események utáni helyzetre, megállapítja: „A csehszlovákiai magyarok azokban a válságos napokban jelesre vizsgáztak. Nemcsak magatartásukkal, hanem munkájukkal is. Tanújelét adták annak, hogy csak egy hazát ismernek, Csehszlovákiát, ahol születtek, ahol továbbra is élni akarnak, amelynek sorsával összeforrtak, mert az ország sorsa egy az ő sorsukkal." MEGKÉSETT KRITIKA A FÖLDÖNFUTÓK-RÓL Dobos László Földönfutók című regénye tavaly jelent meg, da egy-egv, főleg külföldi kritikus figyelmét még ma is felkelti. A késedelem jobb a semminél alapon örömmel fogadjuk az ilyfajta jelentkezést, hiszen a hozzáértő és tárgyilagos méltatásnak útjelző értéke van hazai magyar irodalmunk fejlődésében. Legutóbb a magyarországi KRITIKA 10. számában olvastunk bírálatot Dobos László könyvéről. Kovács Kálmán, a recenzió írója, elismerőleg szól a mű erényeiről. Ez annál is inkább értékes, mivel mércéje megfelel az egyetemes magyar irodalommal szemben támasztott igényeknek, követelményeknek. Régi óhajunk teljesül ezzel, hiszen hosszú évek óta szorgalmazzuk, hogy a magyarországi kritika necsak megértéssel kezelje irodalmi alkotásainkat, hanem a művészet követelte szigort ts érvényesítse. A recenzens Dobos könyvéről a többi között leszögezi, hogy modern struktúráját a film, az emlékezet-regény és az ősi ballada formálja ki. Megállapítja, hogy az író magatartása „emlékezővalló és lírai", a regény atmoszférája pedig „megemelt, túlfűtött, drámai" A lírai jellegről bővebben szólva a mű előnyére szolgáló vonásként könyveli el Dobosnak azt a vonalvezetését, amelynek eredményeképpen „minden tény a művész hang olt ságának prizmáján szűrődik át." Kovács Kálmán bírálata ezekkel a szavakkal ér véget: „Komoly, értékes, igazi művészettel formált regény a Földönfutók. Anyaga, dokumentumai is megrázóak, bár nyilván tudta volna őket bővíteni is Dobos László. .4 dokumentumérték súlya csak növeli a művészi teljesítmény súlyát, mert komolyság árad belőle, a népek, nemzetek és a történelem útvesztőiben vívódó művész komolysága. A mai magyar próza legjobb szintjét képviseli e mű, s nemcsak Csehszlovákiában, hanem nálunk is. Kár, hogy a másik reprezentatív alkotás, Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye — elkerülte kritikánk figyelmét." Van tehát visszhang, mégha néha el is nyeli a távolság . .. (8- t-J t