Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-06 / 307. szám, szerda

N e m nak meg félúton A rimaszombati járásban — hol a múltban 106 nőbizottság fejtett ki tevékenységet — jelenleg járásszerte folyik a Csehszlovák Nőszövetség helyi csoportjainak a megalakítása, az új tagok toborzása, a szövetség akcióprogramjának megfelelően. Mindkettővel kapcsolatban feltett kérdéseinkre Pásztor Sarolta, a szövetség járási titkára adott választ. • Mi a helyzet a tagtoborzás terén és hol érték el eddig a legjobb eredményeket? — A helyi csoportok létrehozását, illetve a toborzást a júniusi plenáris ülésünk után kezdtük el. Augusztus 20-ig mintegy ezer jelentkezési ív futott be hozzánk. A váratlan események megbénították munkánkat, de a helyzet konszolidálása után ismét ott folytattuk, ahol azt félbehagytuk. Október 25-ig 2350 tagok tartunk nyilván. A legjobb eredménnyel Feleden, Gömörújfaluban, Klenócon, Tiszolcon, Abafalvián és Rimaszécsén, valamint az üzemek közül a klenóci Zornicában (150 jelentkező tag), a tornaijai Odevában és a hnúš^ NAP margójára i Még nem fogyott el a muníció Sajnos, még nem. Pedig hogy Iparkodtunk, hogy az olyanynyira ismert és átélt nyárvégi események következményeként normális emberhez méltóan tegyünk eleget a normalizálódás követelményeinek. A berlini National Zeitungnak úgy látszik, mindez kevésnek bizo nyúlt. Még nem lőtte el minden puskaporát. Mint az augusztus 21-ét követő napokban több más külföldi lap, most — két hónap után — újra előhozakodik az agyoncsépelt „érvekkel". Azt állítja, hogy Csehszlovákia tizenegy minisztériumában raktároztak fegyvereket az ellenforradalom számára. Ezt a nevetséges, de egyben tragikus rágalmat felelős szerveink már rég megcáfolták. A népi milícia elkobzott fegyvereiről volt szó. Nálunk még a gyerekek is tudják, hogy a milicisták a kommunista párt, a munkásosztály hatalmának védelmezd, tebát fegyvereik nem szolgálhatják az ellenforradalmat. De ennél nagyabb figyelmet érdemel a National Zeitungnak az a megállapítása bogy „még az újságírók prágai klubjának pincéjében is volt muníció." Tehát ott is keresték az ellenforradalom számára elraktározott muníciót! Arról azonban már nem adnak számot, hogy mit és mennyit találtak. Félreérthetetlen a célzás — a klub az Ojságlrő szövetség székházában működik, — így a vak is „láthatja", ho?y itt volt az ellenforradalom egyik gócpontja. Mint újságíró felteszem magamban a kérdést: ilyen híreszteléssel kinek akarnak jó pontokat szerezni? Bizonyítani nem tudnak, vádaskodásuk alaptalan. Az olvasólkat becsapják, ha be tndják csapni. Azok a „jó pontok" csak a saját lelkiismeretüket terhelhetik. Ez már az erkölcs kérdése. Ez a vádaskodás a „meg nem nyugvó", a januári politikát követő újságírók közössége ellen irányul. Az Ilyen híresztelés arra ösztökélhet bizonyos személyeket, hogy újra elkezdjék a csehszlovákiai újságírók ostorozását. Epyszer már sommásan megbélyegeztek bennünket, kommunista újságírókat, hogy szocializmusellenesek vagynnk. Az idő bennünket Igazol — kommunista pártnnk célkitűzéselért, a szocializmus eszméiért, a lenini emberséges politikáért harcolunk. Nem lehetünk megalkuvók ax igazsággal szemben. Hallgatásunkkal a rágalmazóknak adnánk Igazat. Hogy adhatnánk lTazat. amikor jól tudjuk — tapasztalatból is —, mit találhatunk a klub pincéjében. A sok jó itőka között pezsgős fiaskókkal megrakott ládákat. Ex lett volna az a bizonyos „ellenforradalmi muníció"? fai vegyiüzemben dicsekedhetnek. • Elégedett-e a tagtoborzás menetével? — Nem. Annál is inkább, mivel a járási konferencia ideje — november 28-a — egyre közeleg. De ennek ellenére nem vagyok borúlátó, mivel több községből — eddig csak 60 faluból és városból küldték be a jelentkezési íveket — nem juttatták el hozzánk a belépési nyilatkozatokat. Bízom abban, hogy a járásunkban lakó 48 000 asszony és lány közül még sokan lépnek be a Csehszlovák Nőszővetségbe, amely önkéntes társadalmi szervezet, és a nők érdekét van hívatva képviselni, mint ahogy ezt akcióprogramunkban összefoglaltuk. • Mondana erről valami közelebbit? — Közismert, hogy járásunkban kevés a foglalkoztatottak létszáma, különösen a nők körében. Az első számú feladat tehát növelni a nők foglalkoztatottságát, mind az iskolákból most kikerült, mind pedig a produktív korban levőkét. Mindent elkövetünk, hogy munkát találjanak idehaza. A mezőgazdaságban módot akarunk találni a nők egész évi foglalkoztatására, illetve keresetre, és állandóan javítani kívánjuk a munka- és az életkörülményeiket, valamint biztosítani az igazságosabb nyugdíjazási föltételeket. A politikai és gazdasági téren azt szeretnénk elérni, hogy tudásukhoz és rátermettségükhöz mérten az eddigieknél nagyobb számban vegyenek részt az irányításban és vezető beosztásban. Támogatjuk, hogy Rimaszombatban mielőbb megalakuljon a „házasság előtti tanácsadó". Az akcióprogramunk alapján mindent megteszünk, hogy óvodák és a bölcsődék befogadóképességének növelése érdekében, hogy minden gyerek járhasson óvodába. Támogatjuk a nők önképző és kulturális tevékenységét is. • A téli hónapokban milyen akciókra kerül sor? — A múlt napokban két könyvvita megrendezésében vettünk részt. Még az ősszel sor kerül a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok járási aktívájára. Igyekszünk elérni, hogy a központ által kiírt „Az élet szépsége" című népművészeti versenybe minél többen kapcsolódjanak be. A legszebb munkákból kiállítást rendezünk. Szorgalmazni fogjuk a különböző tanfolyamok szervezését. E téren azonban Igen nagy gondot okoz a szakelőadók hiánya, mivel a járási művelődési otthonnak csak egy ilyen előadója van. * • További terveik? — Nagy, de szép feladatokat tűztünk magunk elé, és ezt csakis akkor tudjuk bebiztosítani, ha asszonytársaink is segítenek ebben. A taglétszám növelését tovább kell szorgalmaznunk, annak érdekében, hogy járásunkban a Csehszlovák Nőszövetségnek legalább 10 000 tagja legyen. Egyelőre a járási bizottság munkáját hátráltatja a közlekedési eszközök hiánya is, de vannak önfeláldozó vezetőségi tagok, akik idejüket és erejüket nem kímélve igyekeznek a kitűzött feladatokat teljesíteni, és ezért elismerés és köszönet illeti meg őket. NÉMETH JÄNOS Nyelvművelő napok Kassán Most fejeződtek be a Csallóközi Színházi Napok, és máris újabb jelentős kulturális eseményre készülünk. A CSEMADOK Központi Bizottsága, a Batsányi Kör és a kassai kerületi Pedagógiai Intézet e hó 8-án és 9-én rendezi meg Kassán a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, a csehszlovákiai magyar nyelvészek országos találkozóját. A kassai Építkezési Vállalat szállójának nagytermében sorra kerülő kétnapos összejövetelen vitával és kulturális műsorral öszszekapcsolva beszámolók és elő adások hangzanak el a nyelvtudó mőny, a nyelvjárás-kutatás és a nyelvmüvelés időszerű kérdéseiről. Az összejövetelen hirdetik ki, a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő nyelvi szakbizottság által az ez év elején kiírt nyelvjárási és földrajzi (dülőnévlj adatokat, valamint nyelvhelyességi megfigyeléseket és nyelvi nevelési tapasztalatokat tartalma zó dolgozatok írására vonatkozó pályázat eredményét,. egyben kiosztják a dijakat. A Kazinczy Nyelvművelő Napok nevén ismertté vált kassai nyelvvésztalálkozó a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetének egyik jelentős állomása. Az esemény iránt — akárcsak tavaly — ez iilén is nagy az 'érdeklődés. (b) y Diéta — az egészség záloga Tapasztalatból tudjuk, milyen kellemetlen következményekkel járhat a helyes táplálkozás szabályainak a megszegése. A túlságosan zsíros, nehezen emészthető, illetve nagy mennyiy ségben fogyasztott étel ellen — különösen idősebb korban — az egészséges szervezet is erélyesen tiltakozik. A betegségben legyengült test pedig még ennél is sokkal érzékenyebb és Igényesebb. A diéta célja bizonyos ételek előnyben részesítése, mások korlátozása, esetleg teljes kiküszöbölése aszerint, hogy mi a bajunk. Emelett — minthogy például az égett zsfr az emésztőszervekre rendkívül ártalmas — az ételek elkészítésére is különös gondot kell fordítanunk. Ma már minden kórházban nagy súlyt helyeznek a diétára. Természetes, hogy a vesebajos nem kaphat fűszeres ételt, és hogy a cukorbeteg kosztja nélkülözi a cukrot. Am ezeknek a szabályoknak gépies betartásáért aligha volna hálás az a páciens, akinek a gyomornedv képzése szempontjából ugyanúgy szüksége van étvágygerjesztő, tehát ízléses ételekre, „ mint az egészséges embernek. Miért hálósak a betegek? A plzeni kórházban ennek az elvnek is döntő szerep jutott, amikor dr. Bedrich Pavouőek, a kórház rendkívül megértő igazgatója drága, de hasznos beruházásra szánta rá magát: megrendelte a magnetogrillnek nevezett elektronikus tűzhelyet. Tulajdonképpen nem is tűzhely ez a zárt hűtőszekrényhez hasonló hőberendezés, amelyet a plzeňi kórház belgyógyászati osztályán helyeztek el. — Persze ezzel még nem mondtuk ki az utolsó szót —, jelenti ki MUDr. Eva Jirsová és magyarázatként mindjárt hozzáfűzi, hogy noha eléggé borsos a magnetogrill ára (meghaladja a 35 ezer koronát), további két hasonló hőberendezés vásárlását is tervbe vették. Az egyikre a sebészeten, a másikra a fertőző osztályon van szükség, mert a nehéz műtétek után a beteg és a fertőző sárgaságban szenvedők aílátása nagy gondoskodást igényel. Magnetogrillt hazánkban egyelőre ugyan még más kórházban nem használnak, de az orvosnő véleménye szerint ez csupán idő kérdése, mert a berendezés a komoly betegek korszerű gyógykezelésének egyik elengedhetetlen feltétele. A plzeňi kórház tehát úttörő munkát végzett ezen a téren, mégpedig a Karlovy Vary-i Moszkva étterem jóvoltából. Az ottani választékosan elkészített diétás ételekre figyeltek fel a plzeňi orvosok, és amikor megtudták, hogy ott magnetogrillen készül a legtöbb étel, azonnal elhatározták, hogy ők is megszerzik a készüléket. Mit tud a magnetogrill? Sok mindent. Mert -amellett, hogy érdeméből a páciensek az előírásoknak megfelelő diétás kosztot kapnak, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy kivétel nélkül valamennyien dicsérik a főztjét. Némi túlzással talán azt-is állíthatnánk, hogy m az általános vélemény szerint ilyen kosztért szinte érdemes betegnek lenni. Mondanunk sem kell, hogy a plzeňi diétás konyha dolgozóinak ez a siker nem kis fáradságába, sőt áldozatába került. Mert a készüléket minden lehetőségre felhasználva, alaposan ki kellett próbálni, sőt a receptek összeállítása és az ételek elkészítési technológiája is az ő dolguk volt. A nehézségeken szerencsére túl vannak már, úgyhogy a gyomor-, máj-, epe-, vese- és cukorbetegek až előírások pontos betartásával megfelelő, ízletes ételeket kapnak. Mi több, alig várják az étkezés idejét. Csak az a kár, hogy mindössze 25—30 porció készülhet a sütőben egyszerre. Állami szem, szájnak ingere Véra Fialová diétás nővér a hőberendezés kezelőjéhez is elvezet. Marié Brejchová diétás szakácsnő éppen az ételeket készíti. Mielőtt a tűzálló jénai üvegtálkáikba rakott, pontosan kimért adagokat — a vegyes zöldséggel töltött göngyölt húst, a burgonyával kfi borjúpaprikást, a töltött tyot és a töltött paprikát ez a mai étlap — elhelyezné a magnetogrill „gyomrában", beállítja az óraszerkezetet. —• Hat perc múlva a csengetésre kiveszem a tálkákat, és minthogy az étel már tálalva van, a többi a személyzet dolga. Az ételek felmelegítése felesleges, a nővérek friss, meleg húst hordanak a betegeknek. — Tessék, kóstolja meg — tesz elém egy szép szelet pirosra sült borjúszeletet, pirított burgonyával és egy tányér fejes salátával. Miben rejlik a magnetogrill bűvös ereje? Abban, hogy az ételeket nagyfrekvenciás energiának: a hőberendezés által termelt mikrohullámok hatásának teszik ki. Az ételek abszorbálják az energiát, mely hővé változik bennük és ennek köszönhető gyors elkészítésük. És a kézzel fogható eredmény? Dr. Jirsová szerint felbecsülhetetlen, mert az ételekből semmi sem vész kárba. Nemcsak biológiai értéküket (vitamin- és fehérjetartalmukat) tartják meg, hanem súlyveszteségük sem több 15—30 grammnál. Ha ezekhez az előnyökhöz hozzászámítjuk azt is, hogy kiküszöbölődik a zsiradékok megégése — ami oly ártalmas az egészségre —, és hogy az ételek megtartják eredeti Ízüket, akkor nem túlzunk, ha bűvös berendezésnek nevezzük a magnetogrillt. Hozzátehetjük még, hogy a rychnovl Elektromos Hőberendezések Gyárának terméke. KARDOS MARTA Az a kevés alkalom, amikor beteg voltam, kellemetlen emlékként él bennem. Nemcsak azért, mert maga a betegség is meggyötört, hanem azon túl: mit szólnak a betegek ahhoz, hogy az orvos beteg. Persze! — nyugtattam meg magam —, én is ember vagyok, velem ts történhet valami. Sőt, betegek között járva, ez a lehetőség még könnyebben bekövetkezhet, mint más foglalkozású embereknél. Megnyugtatni magam azonban sohasem tudtam. — Hogyan gyógyítson az ember — háborogtam —, aki maga ls beteg! S hogy egy hasonlattal szemléletesebbé tegyem aggályaimat; mit szól a felperes, amikor a bíróságon közlik vele, hogy a tárgyalás elmarad, mert a bírót éppen letartóztatták. Sohasem voltam jó beteg a szó köznapi értelmében. Sértődötten feküdtem az ágyban és a nap nagy részét átaludtam. A gyógyszerekkel sem voltam „fóba", egyenesen irtóztam tőlük. Emlékszem, fiatal orvos koromban torokgyulladást kaptam. Feleségem mindennap háromszor megjelent ágyamnál néhány tablettával. Engedelmesen a tenyeremre vettem a gyógyszereket, aztán a paplan alá szórtam őket. Üres tenyeremet szenvedő arccal a számhoz kaptam, mint amikor az ember orvosságot vesz be, s miközben a tabletták ott hevertek a paplan redői között, ittam néhány korty üdítő Italt. Aztán amikor a feleségem kiment a szobából, gondosan a matrac alá dugtam a tablettákat. Volt már a gyűjteményemben vagy húsz tabletta, amikor jobban lettem. Feleségem megdicsért: A beteg orvos — Látod, milyen ló volt, hogy beszedted a tablettákat, máris rendbe Jöttél. Mit tehettem mást, hümmögtem, igazat adtam neki. De néhány nap múlva, amikor szétszedték az ágyat, megtalálták a bűnjeleket. Egy biztos: aznap sokáig halogattam a hazamenetelt. A büntetés azonban nem maradt el. Komplikáció lépett fel s így kétszer anynyl gyógyszert kellett beszednem, mint amennyit a betegség eleién megtakarítottam. Az orvos egyébként nem hagyja el magát, ha beteg. Kis lázzal, rossz közérzettel is rendel. Ilyenkor a betegek lépnek akcióba és látják el tanáccsal orvosukat. így történt velem ts. Megható volt, amikor szegény Gerendásné, akt magas vérnyomással küzdött és a szíve sem volt egészen rendben, szemügyre vett és azt mondta: — Doktor úr! Ma ne mérje a vérnyomásomat, látom, maga is beteg. Mi a panasza? Zavartan vallottam. Elmondtam neki a tüneteket, amiket ö figyelmesen meghallgatott. Kedd, vagy szerda óta érzem magam rosszul. Minden tagom fáf. Hőemelkedésem van. — Jó forró teát tessék inni aszpirinnel! — mondta. Meglátja, doktor úr, hogy holnapra jobban érzi magát. Budai bácsi, az öreg alkoholista kalapkúrát rendelt. — Tegye, doktor úr, az ágy végébe a kalapját és addig Igyon kevertet, amíg két kalapot nem lát, — magyarázta borízű hangján és eltávozott anélkül, hogy a salát bajáról egy szót is szólt volna. S így folyt a rendelés tovább. — Régi betegeim észrevették, hogy hamuszürke az arcom és zavaros a szemem. Mindegyik javasolt valami csalhatatlan szert. A végén már szédelegtem a sok tanácstól. Ügy éreztem magam, mint a babilóniai beteg, akit az akkori szokás szerint kitettek reggel a ház elé. Minden arrajáró tanácsát meghallgatták és kipróbálták. Ha beteg nem lett jobban, kitették ágyastul másnap is. Es amikor Gerendásné tanácsa szerint este forró teát ittam és aszpirint szopogattam hozzá, arra gondoltam, hogy az emberek mégiscsak jók, legalább a bajban jók és mindenképpen érdemes velük és értük élni. MARÉK ANTAL i