Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-01 / 302. szám, péntek

Önbecsülést erősítő kiállítás Prágában A „Csehszlovák repülés 50 éve" elnevezésű kiállítás he­lyettesíti az idei repülőnapot, amelyet a tervezett időben — szeptemberben — természete­sen nem lehetett megtartani. A helyi repülőtér egyik han­gárjában megrendezett gazdag kiállítás nemcsak helyettesíti a légiparádét, de kétségtelenül ' többet is nyújt a látogatónak, mint amennyit a lélegzetelállí­tó mutatványok nyújthatnak. Nem csoda, hogy az egyet­len .hét alatt közel húszezer ember zarándo­kolt Kbelybe, s csupán szomba­ton ötezren te­kintették meg a légierő, a sportrepülés, a repülőipar fej­lődését és ered­ményeit bemu­tató kiállítást, amely az évfor­duló után állandó jelleget kap. Félévszázados világszínvonal Az Osztrák—Magyar Monar­chia légi flottája egyik elha­gyott raktára a mai prágai Kultúra és Pihenés Parkja he­lyén és egy repülőgépjavítómű­hely — ez volt a kezdet. A rak­tárat az Avia, a műhelyt az Aero cég vásárolta meg és a köztársaság megalakulásával egyidőben megkezdődött a csehszlovákiai repülés fejlődé­se. Már a kezdet kezdetén nagyszerű és merész gépek ké­szüllek. Az Avia BH 11 C 1926­ban megnyerte a Coppa d'Italia versenyt. František Novák vi­lághírű cseh pilóta a versenyek sorozatát nyerte meg hazai gyártmányú és szerkezetű gépe­ken, világrekordokat döntött halomra. A harci és a polgári repülés minden igényét világ­színvonal elégítette ki a cseh­szlovák repülőipar, amely a má­sodik világháború előtt minden vonatkozásban versenyképes gépekkel látta el az országot. A kiállítás rendezői óriási erő­feszítéssel állítottak helyre sok Légiparádé ­a hongárban A jövő Próbatípusban itt áll egy ér­dekes géj), a Z—42-es. Tömeg­gyártásra alkalmas, felette egy­szerű szerkezetű és alakú egy­motoros gép. Szögletes, fémbur­kolatú, nagy ablakú, háromke­rekes. Két- és négyszemélyes kivitelezésben készítik elő gyár­tásra. Ugyancsak sorozatgyár­tásra vár a HC—3-as ötszemé­lyes helikopter, amely láttán eszébe jut az embernek, hogy ha a sok 603-as szolgálati au­tó helyett ilyenek repíthetnék gyors utakra az embereket, megoldódna a közúti zsúfolt­ság... Tökéletes munka, hatékony, gazdaságos üzemmenet, feltét­len megbízhatóság — ez a be­nyomása a kiállítás látogatójá­nak és jogosan érez megbecsü­lést dolgozói, büszkeséget e margojara Mit számi t az az egy-két A lakásproblémáról írt ri­portok, cikkek, elmélkedé­sek, kimutatások stb. tekin­télyes könyvtárt tennének ki. Az új lakótelepek gomba módjára szaporodnak, még sincs elegendő belőlük. El­látottságukról, korszerűsé­gükről, célszerűségükről, esztétikájukról már nem is beszélek. A lakáshiány nem­csak az egyén fájdalma, ha­nem komoly népgazdasági probléma is. És ha a népgazdaságnál tartunk, hadd említsek meg egy számadatot, amelyről egy nemrégen megtartott sajtóértekezleten szereztem tudomást. A Bratislavai Vá­rosi Nemzeti Bizottság az 1964 tői épUlt házak tataro­zására, javítására, a kollau­dáriús hibák kijavítására 20 millió koronát fordított. Ez kérem nem tévedés — húsz milliót. Azt hiszem, hogy ezt a tényt nem is kel­lene kommentálni, így is mindenki számára világos néhány dolog. Elsősorban az építkezési vállalat munkájá­nak minősége. Másodsorban az ellenőrzés és büntetés hiánya. Harmadsorban a konkurencia nem létezése. Es így tovább. Hogy rossz üzletemberek vagyunk, az még hagyján, de hogy azzal se tudjunk gazdálkodni, amink már megvan, ezt minden túl­zás nélkül felháborítónak mondhatjuk. Vagy talán olyan gazdagok vagyunk, hogv nekünk az az egy-két millió igazán nem számít? Lehet hogy akadnak, akik lgv gondolkodnak. Meg úgy, hogv hiszen fizeti az állam. Csakhogy az államnak ezt máshonnan kell megvonnia: pélťául a bérekből, az egész­ségüevtöi, az iskolaügytől stb. Végsősorban tőlünk, va­lamennyiünktől. Vagyis nem­hogy az az egy-két millió nem számít, hanem igenis minden korona számit. OZORAI KATALIN Az Avia gyártmánya a BH 11C jelzésű gép, amely 1928-ban megnyerte a Coppa d'Italia ver senyt. (ČSTK felvétele) olyan repülőgépet, amely szinte csodával határos módon mind­máig megmaradt. Számos gép­típus azonban menthetetlenül a múlté már, de ezeket is be­mutatják a tökéletes makettek és a korabeli fénykéjiek. A hagyományok útján A büszkeség érzése tölti el a látogatót légierőnk harci ha­gyományai emlékeinek láttán. Az Ostraváért vívott harcokban részt vevő IL—2-es zuhanóbom­bázó, a Szovjetunióban alakult 3. légiezrendünk gépe itt áll teljes valóságában. Nem mesz­sze tőle a Nagy-Britanniáért ví­vott légicsatákban részt vevő Spitfire, a 310-es angliai cseh­szlovák repülőszázad gépe. Első sugárhajtású gépünk, a furcsa vonalú Jak—111 ... És renge­teg szemkápráztató élethű ma­kett, a csehszlovák pilóták ve­zette gépek seregszemléje: Li­berator, Wellington, Lavocs­kin—7, mindmegannyi híres név, véghezvitt hőstett jelképe. A bevált úton A felszabadulás utáni repü­lőgépgyártás fellendülését mu­tatják be a világszívonalú és világszerte ismert Walter-moto­rok, a velük felszerelt Zlín, Aero sportgépek és légitaxik. Itt áll a ma is üzemben levő Meta— Sokol, Aero—45, Z—126, a Tréner, az Akrobat — számos légi akrobata világbajnokság győztese. Itt van a Varsói Szer­ződés és számos más állam pi­lótaképző sugárhajtású stan­dard gépe, a ma már közismert „Delfin" és legújabb utódja, az L—29 A, amely korszerű vona­laival a világviszonylatban is­mert csúcsgépekre emlékeztet. Ez már olyan teljesítményekre képes, hogy harci módozatának gyártása is esedékes. De itt már a jelenben, sőt a jövőben Já­runk. Meglepően apró az M—601 turbólégcsavaros motor. A lég­csavar átmérője nagyobb, mint az egész motor hossza. Vagy a harminc centiméter átmérőjű, alig másfél méter hosszú hen­ger: napjaink egyik legkorsze­rűbb konstrukciójú repülőgép­motorja ez. Beépítésére először az L—410-es Turbóiét nevű két­motoros, kisméretű, de manap­ság nagyon keresett úgyneve­zett kereskedelmi szállítógépbe kerül. 730 lóerőt fejt ki, csen­des járású motor. Alig vehető észre a sok látványos "és nagy kiállítási tárgy mellett — még­is ez a „sláger" .... kis ország műszaki színvonala iránt.' Akik létrehozták Meg kell emlékeznünk azok­ról is, akik ezt a nagyszerű ki­állítást megszervezték. Minde­nekelőtt a Hadügyi Múzeum nemrég alakult repülős cso­portjának érdeme a gazdag ki­állítási anyag beszerzése, a tör­ténelmi emlékek felkutatása. Josef Krybus lelkes fiatalokat csoportosított inaga köré a Mű­szaki Múzeumban és az ott pusztulásnak indult felette ér­tékes anyagot megmentette ... Egy repülőbarát alig félmé­teres tökéletes makettet készí­tett a kiállítás számára, egy Mig—21-es deltaszárnyú va­dászgépet. A repülőtéren egy igazi Mig szárnyán mászkált addig, amíg meg nem számlál­ta, hány szegecs van rajta, hogy modellje még ebben is pontos legyen... Az Aeroklu­bok és a lelkes fiatalok segít­sége nélkül nem lenne ilyen gazdag e kiállítás. A nagyszámú vendég és a szintén meglepően nagyszámú segítő kéz arról győz meg ben­nünket, hogy lábra kap egy új hobby: a repülő-szurkolás és repülés iránt érdeklődő, repülő­technikát böngésző, makett­gyártó szenvedély. Nem más ez, mint egy nagy hagyományú lé­gierővel rendelkező ország sok lakosának teljesen indokolt büszkeségét tükröző jelenség. VILCSEK GÉZA Ähol a postások egyenruhája készül Látogatás az érsekújvári Novodev termelőszövetkezetben Tágas, csupa üveg munka­csarnokok, hatalmas, ruhaanya­gokkal teli polcok, több mint száz — jobbára fiatal (tehát csinos is) — női alkalmazott és mintegy 70 zakatoló varrógép — ez a kép fogadja az embert, ha belép az érsekújvári Novo­dev mérték szerinti konfekció részlegébe. Férfialkalmazottat itt bizony csak elvétve lehet látni. Egyik közülük Szlatáro­vics István mester, üzemvezető. — A férfi szabók nagy része egy időben otthagyta a varró­gépet. A rossz kereseti lehetősé­gek, illetve a munkahiáúy miatt — mondja a mester. — Ma már azonban annyi a megrendelés, hogy nem is tudjuk mind vállal­ni. A mesterségükhöz hűtlen szabók nagyon hiányoznak. A legtöbbjük már nem jön vissza a szakmába, akik meg vissza­jönnek, a többéves kiesés miatt redszerint nem tudják azt nyúj­tani, amit valaha. Alkalmazot­taink 90 százaléka betanított munkás. Igaz, egyik-másik olyan ügyes, hogy felér egy varrónővel. Az ilyen persze nem is keres kevesebbet, mint a szakember. Van 30 ipari tanu­lónk is, de ők csak 1970-ben végeznek. .— Mit varrnak, és kik a meg­rendelők? —A mérték szerinti konfek­ciórészlegen öltönyöket és ka­bátokat varrunk. A városban há­rom üzlet áll megrendelőink rendelkezésére. Ott egyrészt készen is megvehetik az árut, másrészt megrendelhetik. A sza­lonoktól csak annyiban külön­bözünk, hogy nálunk próbálni nem lehet. Viszont egy öltöny ára nálunk csupán annyi, mint a készruhaiizletben. Újváron kí­vül Suránybah, Párkányban, Tardoskedden és Komáromban is van üzletünk. Konfekciórész­legünkön elsősorban egyenruhá­kat varrunk. Például mi látjuk el egyenruhával az egész or­szág postásait. -Varrutlk üzemi őrségek, ČSAD és a vasúti al­kalmazottak részére is'. A pos­táskosztüm felső részéből na­ponta 190 darabot készítünk. Egy férfiöltöny elkészítési ide­je 5 óra és 20 perc. — A megrendelők elégedet­tek? — A munkával igen. Sajnos, a váltalt határidőt nem mindig tudjuk betartani. Ennek fő oka az áramszolgáltatás gyakori ki­esése. Varrógépeink villanyra működnek, s ha nincs áram, — ami nem ritkasági — akkor a tervet se tudjuk teljesíteni... A keresletet csak a második műszak bevezetésével tudnánk kielégíteni. Erre sajnos, a szakemberhiány miatt egyelőre nincs módunk. Az óriási gyakorlattal ren­delkező szakemberekre egyebek közt a gépi szabásnál lenne nagy szükség. Horvát Marika is géppel szab. A 20—30-soros ruhaanyagot villanymeghajtású kés elé helyezi és a krétával megrajzolt vonalak szerint vág­ja. Fürge ujjai alig pár milli­méterre a borotvaéles kés előtt állnak meg. Különösen a sima, csúszós bélésanyagok vágása veszélyes. Ez a munka nemcsak azért fárasztó, mert a figyelem állandó összpontosítása nélkül el sem képzelhető, hanem azért is, mert állva kell végezni. Ma­rika havi keresete 1000—1200 korona. Mária Velecká a szövetkezet legrégibb betanított munkásai közé tartozik. Vagyis még jól emlékszik azokra a nehéz mun­kafeltételekre, amelyek közt régi munkahelyükön — itt egy éve vannak — kellet dolgoz­niuk. Nem csodálkozom tehát, hogy alig győzi ^ícsérni a mos­tani műhely egészséges levegő­jét és a korszerű gépeket. Per­sze, a varrógépek zúgása itt se kicsi, de a megkérdezettek mind azt állították, hogy ők azt „már nem hallják". A szövetkezet a már riiegle­vő gépeket nemrég újabbakkal egészítette ki, s ez lehetővé tet­te a technológia módosítását. Azóta nemcsak' többet termel­nek, hanem a termékek minő­sége is jobb lett. Ráadásul a keresetek is emelkedtek. Az al­kalmazottak közt akadnak csök­kent munkaképességűek is, pl. nyolc süketnéma szabó, akik azonban feladataikat kifogásta­lanul ellátják. Az érsekújvári Novodev ter­melőszövetkezet nemcsak' kitű­nő minőségű termékei révén, hanem munkalehetőség szem­pontjából is a város egyik fon­tos üzeme. FÜLÖP A muzslai szövetkezet dolgozói az eddigi takarmányalapot ló­minőségű siló készítésével bővítik. A fölszecskázott kukorica­kórót a földekről egyenesen a tárolóhelyre szállítják, és répa­szelettel keverve silógödörbe rakják. (Andriskin J. felv. j Selmecbánya ismét virágozni fog Selmecbánya, az ősi bánya­város, már a 16. században is híres volt. Gazdasági jelentősé­gének csúcspontját a 18. század­ban érte el. Jövedelmező arany-, ezüst és ólombányászatán kívül ezt az akkori időben ritkaság­számba menő bányászati fel­szerelésének és módszereinek is köszönhette. A 18. század el­ső felében műszakilag a legjob­ban felszerelt bányák közé tar­tozott. Jelentős eseményként 1764. szeptember 1-én megnyit­ja kapuit a Bányászati Akadé­mia, a világ legelső magas fo­kú bányásziskolája. A fejlődés megnyilvánult az „aranyváros" kultúrájában és építőművésze­tében is. A legjobban ezt régi épületei, a város történelmének néma tanúi bizonyítják. Selmecbánya látott rosszabb napokat is. Bányái lassan ki­merültek, a rég letűnt dicsőség után alig volt lehetőség arra, hogy a bánya még kenyeret biztosítson az embereknek. Am eljött a nap. amikor fel­csillant ismét a remény suga­ra. A város ezt a tudománynak köszönheti. Jobban mondva a 42 éves Miroslav Kodgra do­censnek, a tudományok kandi­dátusának, a bratislavai Ko­menský Egyetem Pedagógiai Fakultása ásvány- és kristályta­ni tanszéke tanárának és mun­katársainak. Céltudatos, majd 15 évig tartó tudományos ku­tatómunkájuk, mely Selmecbá­nya körzetében a színesfémek lelőhelyeinek paragenetikus és geokémiai kutatására irányult, — sikerrel járt. S nemcsak el­méleti, hanem gyakorlati téren is. Elméletben a kutatás ered­ményei bebizonyították, hogy az újabbkorl vulkánkőzetekben mélyebbre lehet hatolni, mint ahogyan eddig ezeknél a lelő­helyeknél feltételezték. Gyakor­lati téren is értékes adatokhoz jutottak, melyek lehetőséget adnak az ólmot, ónt és rezet tartalmazó ásványok jelentős készletének feltárására. A mintegy 100 éven át ráfi­zetéssel dolgozó selmecl bá­nyákra, — ami a színesfémbá­nyászatot illeti — nagyon szép jövő vár. Tehát megérdemelten kapta RNDR Kodéra tanár, a tudományok kandidátusa a Kle­ment Gottwald Aliamdíjat. Hi­szen céltudatos és önfeláldozó munkájának köszönheti e bá­nyaváros, hogy ismét szép és kecsegtető reményekkel nézhet a jövőbe. /. SAJTLAVA

Next

/
Thumbnails
Contents