Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-01 / 302. szám, péntek

it keli tudni a föderációról ALÁÍRTÁK A SZÖVETSÉGI ALKOTMÁNYTÖRVÉNYT 1SB8 XI. 1. A törvény első fejezete az alapvető meghatározásokat tartalmazza: a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság két egyenjogú nemzetnek — a cseheknek és a szlovákoknak —, valamint a kü­lön törvénybe iktatott nemzetiségeknek szövetségi állama. A köztársaság elne­vezése tehát a föderatív rendezés után sem változik. A közös államot a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja és ezek helyzete egyenjogú. Mindkét köztársa­ság tiszteletben tartja a másik szuve­renitását, valamint a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság szuverenitását; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság viszont tiszteletben tartja a nemzeti ál­lamok szuverenitását. A két nemzeti köztársaság a szocialista demokrácia elvein épUl és politikai rend­szerük lényegileg azonos. Az egész Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság területén azonosak a politikai jogok, s e jogok gyakorlatának szavatossága. Az ország gaz dasági élete a cseh és a szlovák nemzeti ökonómia integrációja és a szocialista gazdasági rendszer szabályai szerint fej­lődik. A köztársaságok önállóan gazdál­kodnak a társadalmi termékekkel, kivéve azt a részt, amely a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság társadalmi érdekei és szükségletei biztosítását szolgálja. Az egész föderatív állam gazdasági élete tervszerűen fejlődik az egységes szocialista piac, az egységes pénznem, a munkaerők és az anyagi alapok sza­bad mozgása, az egységes irányítási rendszer és az egységes gazdaságpoli­tikai elvek alapján. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság jelentős feladata, hogy kiegyenlítse a két köztársaság között fennálló gazdasági és szociális különbségeket, elsősorban olyan mó­don, hogy azonos feltételeket teremt a nemzeti jövedelem képzésére és fel­használására. A két köztársaság minden állampol­gára egyidejűleg a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság állampolgára is. Az egyik köztársaság állampolgárának a másik köztársaság területén élő polgá­rokkal azonosak a jogai és azonosak a kötelességei. A törvények kihirdeté­sét és más általános kötelező előírást cseh és szlovák nyelven az egyenjogú­ság alapján hoznak nyilvánosságra. Az állami szervekkel való érintkezésben egyformán használják mind a két nyel­vet. A föderáció és a köztársaságok hatáskörének felosztása A törvény második fejezete megha­tározza, hogy a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság, tehát a föderáció ha­táskörébe tartozik: a külpolitika, a nemzetközi szerző­dések megkötése, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nemzetközi képvi­selete, valamint a háború és a béke ügyében való döntés joga, továbbá a nemzetvédelem, a föderális állami anyagi tartalékok, a föderális törvény­hozás és a föderáció hatáskörének ke­reteiben a közigazgatás, a föderális szervek tevékenységének ellenőrzése és a föderális alkotmányosság védelme. Ezekben a szférákban a hatáskör kizá­rólagosan a föderális törvényhozó, az állami végrehajtó, az állami közigazga­tási és bírósági szerveké. A.föderáció és a két köztársaság ha­táskörébe tartozik: a tervezés, a pénzügyek, a pénzkibo­csátás, az árképzés, a külföldi gazda­sági kapcsolatok, az ipar, a földmüve­lés és az élelmezésügy, a közlekedés, a posta és a távösszeköttetés, a tudo­mány és a technika fejlődése, a mun­ka-, a bér- és a szociálpolitika, a szo­ciálökonómiai tájékoztatás, a szocialis­ta vállalkozás jogi szabályozása, a szabványosítás, a mértékhitelesítés, az iparjog, az állam belső rendje és biz­tonsága, a sajtó és más tájékoztatási eszközök. Ezen a téren, a törvényben egyen­ként felsorolt ügyekben a föderális szervek; más, ezt a problematikát érin­tő ügyekben pedig a két köztársaság nemzeti szervei döntenek. Végül a töb­bi terület, mint pL az egészségügy, a művelődésügy, az oktatásügy stb. kizáró­lag a nemzeti köztársaságok hatáskö­rébe tartozik. Az alkotmánytörvény azonban nem határozza meg, hogy a föderáció kizá­rólagos és közös hatáskörébe tartozó milyen területeken működnek majd a szövetségi minisztériumok. Ezt egy kü­lön alkotmánytörvény határozza meg, amelyet mielőbb el kell fogadni, hogy 1989. fanuár l-ig a föderáció zavartalan menetét szervezési és káderszempont­ból is biztosíthassuk. A csehszlovák föderációs alkotmánytörvény 1969. január 1-én lép életbe, tehát ezen a napon kezdik meg tevékenységüket a szövetségi és a nemzeti szervek. Az alkotmánytörvény hét fejezetbe foglalt 151 cik­kelye pontosan szabályozza e szervek működését, s ezért — a fokozott érdeklődést kielégíteni akarván — legalább nagy vonalakban akarjuk megismertetni olvasóinkkal a törvény tartalmát. A továbbiakban a törvény kijelöli a tervezés és a pénzügyek fő alapelveit. Ennek értelmében készül el a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság föderá­lis gazdaságfejlesztési terve és a köz­társaságok tervei. A javaslatok egyide­jűleg a föderális és nemzeti terve­zési szervek szoros együttműködésével, kormányaik irányelvei alapján kelet­keznek. Ugyanez vonatkozik a költség­vetésre is. A föderáció költségvetését a szövetségi gyűlés hagyja jóvá, a nem­zeti költségvetésekről pedig a nemzeti tanácsok saját törvényeik alapján dön­tenek. A föderációs állami költségvetésből fe­dezik a nemzetvédelem, a föderális szer vek tevékenységére, a föderációs anyagi alapok képzésére és a föderatív szervek dotációjára, valamint a kedvezményezett akciók dotációjára és támogatására elő­irányzott költségeket, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köz­társaság gazdasági különbségének kiegyen­lítéséhez szükséges költségeket, s ugyan­csak a föderatív állami költségvetésből fedezik a két köztársaság állami költség­vetésének dotációját és szubvencióját * nemzeti ökonómia továbbfejlesztése érdé kében, valamint a szövetségi gyftlés költ­ségvetési törvénye által meghatározott más kiadásokat. A szövetségi szervek jogköre A törvény egyenként felsorolja a szövetségi szervek jogkörébe tartozó egyes területeket. A szocialista vállalatok a törvény értelmében mindkét köztársaság terüle­tén a számukra érvényes feltételek kö­zött folytatják gazdasági tevékenységü­ket. A föderatív szervek hatáskörébe tartozik majd a gazdasági szervek léte­sítése, jogviszonya, irányítási módszere, a szövetkezeti és a törpevállalkozás szabályozása, a szocialista szervezetek gazdasági kapcsolatának szabályozása, a termelés, a kereskedelem és a fo­gyasztó védelmének szabályozása, kü­lönösen az iparjog, a szabványosítás, az állami ellenőrzés, valamint az ásványi kincsek védelmének és kihasználásá­nak szabályozása. A szövetségi gyűlés keletkezése és funkciója A törvény harmadik fejezete a szö­vetségi gyűlés keletkezésével és funk­ciójával foglalkozik. A szövetségi gyű­lés az államhatalom legfelsőbb szerve és a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság egyetlen törvényhozó szerve. Két egyenjogú kamarából: a népi és a nem­zeti kamarából áll. A szövetségi gyűlés határozatának érvényességéhez a két kamara jóváhagyása szükséges, ameny­nyiben nem valamelyik kamara belső ügyéről van szó. A népi kamara 200 képviselőjét az egész országban közvetlen választások­kal választják. A népi kamara képvi­selője nem lehet egyidejűleg a nemzeti kamara képviselője is. A népi kamara képviselőit négy évi időszakra választják. Az ugyancsak négy évi időszakra választott nemzeti kamara mindkét köztársaság egyenjogú reprezentánsa. Százötven képviselőjéből 75-öt a Cseh Szocialista Köztársaság­ban, 75-öt pedig a Szlovák Szocialista Köztársaságban választanak közvetlen választásokkal. A szövetségi gyűlés hatáskörébe tar­tozik elsősorban: — határozni a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság alkotmányát, valamint a szövetségi gyűlés alkotmány- és más törvényét illetően, s ellenőrizni megva­lósításukat; — tanácskozni a bel- és a külpoliti­ka alapvető kérdéseiről; — jóváhagyni a népgazdasági tervet, a föderatív állami költségvetést, ezeket megvalósítani és jóváhagyni a födera­tív állami zárszámadást; — megválasztani a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökét, megvitat­ni jelentéseit, továbbá tanácskozni a kormány programnyilatkozatáról, ellen­őrizni a kormány és a kormány tagjai­nak tevékenységét és tárgyalni a kor­mánynak szavazott bizalomról; -+- megválasztani és tisztségükből visszahívni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánybíróságának tag­jait; — az alkotmánytörvény alapján, szö­vetségi minisztériumokat; szövetségi bizottságokat és az államigazgatás más törvényes szerveit létesíteni. A szövetségi gyűlés érvénytelenítheti a kormány rendeletét, ill. határozatát, vagy a szövetségi minisztériumok, a szövetségi bizottságok és más szövetségi központi államigazgatási szervek általános érvényű jogszabályát, amennyiben ezek ellenkez nek az alkotmánnyal, vagy a szövetségi gyűlés más törvényével. Törvényhozó joga van olyan ügyekben, amelyek e törvény értelmében a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kizárólagos hatáskörébe tartoz­nak. továbbá a közös hatáskörhöz tartozó olyan ügyekben, amelyekben a döntést a föderatív szervekre bízták. A szövetségi gyűlés fogad el néhány olyan jelentős törvényt, amelynek vég­rehajtása — az alkotmánytörvényben meghatározott kivételekfői eltekintve —. teljes egészébén a köztársasági szervek hatáskörébe tartozik. Mikor érvényes a határozat? A népi kamara határozatképes, ha jelen van a képviselők abszolút több­sége, a nemzeti kamara pedig, ha je­len van mind a Cseh, mind a Szlovák Szocialista Köztársaságban megválasz­tott képviselők abszolút többsége. A ha­tározat érvényességéhez szükség van mindkét kamara abszolút többségének jóváhagyására. A szövetségi alkotmány, a szövetségi gyűlés alkotmánytörvénye, vagy annak megváltoztatása, a köztársasági elnök választása és a hadüzenet ügyében ho­zott határozat érvényességéhez szükség van a népi kamara összes, képviselői háromötödös többségének, valamint a nemzeti kamara összes képviselői há­romötödös többségének jóváhagyására. Abban az esetben, amikor az alkot­mánytörvény szerint érvénybe lép a a majorizáció tilalma, a nemzeti ka­marában a nemzeti köztársaságok kép­viselői külön szavaznak. A határozat akkor tekinthető elfogadottnak, ha mel­lette szavaz mind a Cseh, mind a Szlo­vák Szocialista Köztársaságban megvá­lasztott képviselők többsége, amennyi­ben nem igényel kvalifikált többséget, amely az előző fejezetben említett ese­tekre vonatkozik. Mindkét kamarának legkésőbb három hó­napon belül határoznia kell a másik ka­marában elfogadott javaslat felöl. Ha ez alatt az idő alatt nem határoz, a javaslat elfogadottnak tekinthető. Ha a két kamara között ellentétek merülnek fel, mindkét kamara elhatározhatja az egyeztetési eljá­rást. Ilyen esetekben mindkét kamara kép­viselői közül — amennyiben nem egyez­nek meg más létszámban — tíz megbízot­tat delegál a közös egyeztető bizottságba. Ha a két kamara e bizottság javaslata alapján, vagy más módon sem jutna közös megegyezésre a törvényjavaslat ügyében az első szavazástól számított öt hónapon belül, akkor ugyanazt a javaslatot a visszautasítástól számított egy év után is­mét be lehet terjeszteni. Mikor érvényes a majorizáció tilalma? A majorizáció tilalma olyan esetek­ben érvényes, amikor a majorizáció a kisebb lélekszámú nemzetet érinthetné. Például: a szövetségi népgazdasági tervek és olyan törvényjavaslatok jó­váhagyásakor, amellyel a népgazdasági tervek rendszerét határozzák meg, a föderatív tervek szerkezetének és alap­elvének kialakítását olyan törvényja­vaslatok esetében, amelyekkel a szö­vetségi állami költségvetés bevételei biztosításának módját határozzák meg, a szövetségi állami költségvetés és a két köztársaság állami költségvetése közötti kapcsolat meghatározásakor, a költségvetési gazdálkodás alapelveinek eldöntésekor, a föderáció állami költ? ségvetése és zárszámadása határozatá­nak, a dotációs politikát illető módosí­tó törvényjavaslatok s az olyan törvé­nyek esetében, amelyek a nemzeti ta­nácsok adótörvényének alapelveit hatá­rozzák meg, valamint azon törvények esetében, amelyek a csehszlovák fize­tési eszközt módosítják, a szövetségi jegybank és a két köztársaság nemzeti jegybankjának kérdésében, e bankok kapcsolatának és tevékenységének meghatározásánál, a külpolitikai gazda­sági kapcsolatokra vonatkozó törvény­javaslatoknál, a munkajogi kapcsolatok területén, a bérpolitika és a bérszabá­lyozás meghatározásakor, a szociálpoli­tika meghatározásánál, továbbá az olyan törvények elfogadásánál, ame­lyekkel a gazdasági szervezetek létesí­tését, jogviszonyát és irányítási módját szabályozzák stb. A majorizáció tilal­ma érvényes a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya programnyilat­kozatának jóváhagyásakor, valamint a kormánynak szavazott bizalmi javaslat felöl hozott döntések esetében. Elnök, kormány és alkotmány­bíróság A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnökének jogkörét a törvény pon­tosan rögzíti. Az elnök a szövetségi gyűlésnek felelős funkciója gyakorlá­sáért. A kormányban, mint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság legfelsőbb állami végrehajtó szervében, minden szövetségi minisztériumban a miniszte­rek mellett államtitkárok fognak mű­hüdni. Ha a miniszter a Cseh Szocialis­ta Köztársaság polgára lesz, akkor a s államtitkár a Szlovák Szocialista Köz­társaság polgára lesz, vagy fordítva. A kormány kinevezése után köteles a szövetségi gyűlés legközelebbi ülésén előterjeszteni programját és kérni a bi­zalom megszavazását. Mindkét kamara bizalmatlanságot szavazhat a kormány­nak. Ilyen esetben a köztársasági el­nök a kormányt visszahívja. Mindkét kamara bizalmatlanságot szavazhat a kormány egyes tagjainak is. A törvény értelmében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánybíró­sága az alkotmányosságot védelmező bírói szerv. Elsősorban a szövetségi gyűlés és elnöksége által hozott tör­vények és törvényes intézkedések, va­lamint a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság alkotpiánya közölt fennálló összhangról dönt, afelől, hogy összhang­ban vannak-e Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács alkot­mánytörvényei és törvényei a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság alkot­mányával, hogy összhangban vannak-e a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának rendeletei és a szövetségi minisztériumok általánosan kőtelező érvényű jogszabályai, a köztársasági kormányok rendeletei és minisztériu­maik előírásai a szövetségi gyűlés al­kotmányával és törvényeivel. Dönt a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a két köztársaság szervei között, vagy a két köztársaság szervei között felmerülő hatásköri vitában. Ha a felsoroltak értelmében megállapítja az ellentéteket, akkor érvényteleníthe­ti a törvényt, vagy az előírást. Ilyen esetben az illetékes szervek kötelesek lesznek hat hónapon belül az alkot­mánnyal és a szövetségi gyűlés eset­leges más törvényeivel összhangban álló előírást alkalmazni. A Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács A két nemzet nemzeti teljhatalmának és önállóságának képviselője és a két köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács. Mindkét tanácsot négy évi idő­szakra választják. Hatáskörükbe tarto­zik elsősorban határozni a köztársaság alkotmányos és más törvényei felől, ellenőrizni, hogy a köztársaság szervei ezeket hogyan valósítják meg, jóvá­hagyni azokat a nemzetközi szerződé­seket, amelyeknek végrehajtásához a nemzeti tanácsok törvénye szükséges, tárgyalni a belpolitika alapvető kérdé­seiről, jóváhagyni a köztársaság nép­gazdasági tervét és állami költségveté­sét, ellenőrizni teljesítésüket, ióvá­hagynl a köztársaság állami zárszám­adását, megválasztani és visszahívni a nemzeti tanácsok elnökeit és az elnök­ségek tagjait, tárgyalni a köztársasági nemzeti kormányok programnyilatkoza­táról, ellenőrizni a kormányok és a kormány tagjainak tevékenységét, ta­nácskozni a kormánynak megszavazan­dó bizalomról, továbbá minisztériumo­kat és a köztársaság más, központi ál­lamigazgatási szerveit létesíteni és megválasztani, vagy visszahívni a köz­társaság Alkotmánybíróságának tagjait. A többi nemzet; szerv helyzetét és hatáskörét a szövetségi szervekhez ha­sonlóan az egyes köztársaságok felté­teleinek megfelelően törvény szabá­lyozza.

Next

/
Thumbnails
Contents