Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-28 / 329. szám, csütörtök

-K, A parasztság érdekképviseleti szerve 2. Mit tartalmaz az alapszabályzat? 1968 XI. 28. Már hfrt adtunk róla, hogy ez év szeptember 12-én a Belügyminisztérium hivatalosan is iőváhagyta a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség működését. Természetes, hogy a közel félmillió tagra számító szövetség tevékenységének kibontakoztatásához valamilyen szervezeti szabályzatra is szükség volt. A 22. cikkelyből álló alapszabályzatot már júliusban jóváhagyta a nyitrai országos konferencia, törvényesíteni (nem kizárt, hogy néhány kiigazítással) pedig az első országos kongresszus fogja. Ennek az okmánynak a (szlovák nyelvű) szövegét ugyan már régen kézhez kapták a szövetkezetek vezetői, ennek ellenére megpróbáljuk röviden összefoglalni, hogy mit is tartalmaz. Először is kimondja, hogy a szövetség a szövetkezeti parasztság és az egyénileg gazdálkodó földművesek érdekvédelmi szervezete, amelybe a tagok az önkéntesség elve alapján tömörülnek. Mint a Nemzeti Front alkotó eleme, törvényesen képviseli és védi a parasztság társadalmi és gazdasági érdekeit, mind az egyes alapszervezetekét, mind az egyes tagokét és természetesen egységesen az egész parasztságét. A második cikkelyben a fő feladatok között találjuk, hogy a szövetség a leghaladóbb termelési-gazdálkodási módszerek megismerésére és gyakorlati megvalósítására hatékony segítséget nyújt a tagságnak, s ezt főképp a sokoldalú szakmai tanácsadás keretében teszi. Továbbá azzal is törődik, hogy tagjai a különböző, a mezőgazdaságnak nyújtandó szolgáltatásokon keresztül élvezhessék a társadalmi segítséget. Ugyancsak a második cikkely szögezi le, hogy a szövetség képviseli a tagság érdekeit az eladó-vásárló viszonyban mind az állami, mind a gazdasági szervekkel, szervezetekkel szemben. A harmadik cikkely többek között kimondja, hogy a szövetség a parasztság érdekképviseletében önálló jogi személy, vagyis teljes joggal intézi tagjainak ügyeit a gazdasági és a társadalmi szervekkel, szervezetekkel szemben. Azt ls rögzíti az alapszabály, hogy a szövetség alapját az egységes földművesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók szövetségei alkotják, ami* persze nem zárja ki, hogy az egyén sajátos problémái nem tartoznak a szervezet feladatai közé, azaz az egyes tagok érdekvédelmi szervezete is a szövetség. Külön-külön cikkely foglalkozik a tagok jogaival, kötelességeivel, valamint a tagság létrejöttével, illetve megszűnésével. Mivel az alapszervezeteket az egységes földművesszövetkezetek, illetve az egyénileg gazdálkodók valamilyen társulatai képezik, a tagság a taggyűlésen elfogadott közös belépési nyilatkozattal lép érvénybe. A kilépést ugyancsak a taggyűlés szavazhatja meg, s ezt a gazdasági év lejárta előtt legkevesebb három hónappal tudatnia kell a járási vezetőséggel, természetesen írásban. A tagok jogait illetően mind a munkajoggal, mind a vagyonjoggal részletesen foglalkozik az alapszabály. A tagok személyes jogait a következőkben határozza meg: — kérheti az alapvető polgári jogok védelmét 1 alkotmány és más rendeletek, előírások értelmében, — a képviseleti szervekbe történő választásnál javasló joga van, — az állami lehetőségeket tekintetbe véve kérheti, hogy a parasztsággal szemben következetesen érvényesítsék az igazságos szociális és jövedelmi politikát, — kérheti az ifjúság és a nők jogainak védelmét, az idős szövetkezeti tagok (nyugdíjasok) teljes anyagi biztosítását, a megváltozott (csökkent) munkaképességűek megfelelő munkabeosztását, az egyénileg gazdálkodó földművesek szociális jogainak rendezését, — a szakképesítés terén nemcsak annak megszerzésére és fokozására van joga, hanem arra is, hogy azt a gyakorlatban megfelelően érvényesíthesse, — beleszólhat a mezőgazdasági üzem és a falu fejlesztésének dolgába, a megfelelő élet- és munkakörnyezet kialakításának problémáiba, — kérheti a díjtalan jogi segítséget szövetkezeti tagságából és vagyonjogi problémaiból eredő ügyintézés esetén, — részt vesz a szövetség munkájában már azzal is, hogy választó és választható a szövetség valamennyi szervébe, megjegyzéseket tehet, véleményt mondhat és tanácsokat adhat a szervezet munkájához, s közvetve vagy közvetlenül ellenőrizheti a szövetség tevékenységét. A jogokkal párhuzamosan természetesen kötelességei ls vannak a szövetség tagjának, mégpedig az alábbiak: megtartja a szövetség alapszabályát, — védi és erősíti a szocialista jogrendet, főképp a szocialista szövetkezeti mezőgazdaság alapelveit, — teljesíti a tagságból reá háruló kötelességeket, különösképpen abban áz esetben, ha a szövetségben funkcióival bízták meg, — védi a szövetség érdekelt és aktívan részt vesz azok realizálásában. Ezeken az egyéni, személyi jogokon és kötelességeken kívül természetesen az alapszervezetnek is vannak jogai és kötelességei, illetve feladatai, mégpedig társadalmi, gazdasági, jogi, egészségügyi, kulturális stb. téren egyaránt. Ez érthető is, hiszen az alapszervezetek képezik a szövetséget, az ő munkájuktól függ az egységes parasztszövetség egész tevékenysége. E feladatok közül a nagyobb rész megegyezik azokkal, melyek az EFSZ-ek mindennapi tennivalóit jellemzik. Itt tehát csak azokat emeljük ki, amelyek révén a szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodók újabb jogokat nyernek, illetve feladatokat kapnak. Az egyik leglényegesebb pont például kimondja, hogy az alapszervezet, tevékenysége keretében, képviseli tagjai érdekeit a Nemzeti Frontban. Továbbá javasolja a parasztság képviselőit a társadalmi és az állami szervekbe. Tolmácsolja a szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodó földművesek követeléseit más szervezetekkel szemben. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a fiatalokról való gondoskodásra minden eddiginél nagyobb súlyt akar helyezni az alapszervezet, s az is szerepel a feladatok között, hogy az alapszervezet gondoskodik tagjai munkalehetőségének biztosításáról. Aránylag sokat foglalkozik az alapszabály az egyéni gazdálkodók és a más munkaszakaszon dolgozók, de bizonyos mezőgazdasági területtel rendelkezők tagsági helyzetével. Ez részben érthető, ha abból indulunk ki, hogy az ő jogi képviseletük a szövetségen belül sokkal bonyolultabb, mint a már társult, egységgé forrott szövetkezeté. A tagsággal kapcsolatos problémáikra az alapszabály nem is adhat kimerítő választ, sok esetben majd a járás szövetségének központi bizottsága fogja intézni az ügyüket, az látja el őket tanáccsal. Az alapszabályt elemezve feltétlenül szükségesnek tartom elmondani, hogy a szövetség valamennyi képviselőjét, funkcionáriusát választják. Ez a tagság elidegeníthetetlen joga. Magára vessen az, aki a szövetséggel kapcsolatos ügyek intézésétől távol marad, ha neki kényelmességből mindegy az, hogy ki képviseli őt a járási és a központi szervekben. Talán az sem érdektelen, hogy kerületi szinten nem létesülnek szervek, a Szlovákiai Egységes Parasztszövetséget az alapszervezetek, a járási bizottságok és a központi bizottság képviseli. Külön említésre méltó az alapszabály VIII. része, az átmeneti és záró rendelkezés. Ugyanis ez a rendelkezés lehetőséget biztosít valamennyi alapszervezetnek, minden tagnak, hogy eljuttassa álláspontját a már működő, de majd csak a kongresszuson törvényesített központi bizottsághoz. Minden tagnak, alapszervezetnek joga van módosításokat javasolni az alapszabályhoz, a szövetség munkájához. A 22. cikkely például ezt mondja: „Ezeket a szabályokat az EFSZ-ek VII. országos kongresszusának, illetve az 1988 júliusában megtartott nyitrai konferencia határozatának értelmében fogadták el. Ezt megváltoztatni, hatálytalanítani, vagy új alapszabályt elfogadni a Parasztszövetség kongresszusának van joga." Ezzel fejeződik be a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszabálya. Azaz, hogy nem fejeződik be, mert alkalmat, lehetőséget ad a módosításra, a kiegészítésre? Nos, a kiegészítés a jelen esetben nem is annyira engedmény, mint amennyire követelmény. Annyi földtulajdonom sincs ugyan, amennyi majd az elföldelésemhez szükséges, legyen szabad azonban sok- tízezer dél-szlovákiai magyar paraszt véleményét tolmácsolnom, ilyenformán: Miért hiányzik az alapszabályból a nemzetiségi képviselet? A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszabálya ezt mondja magáról: Társadalmi-gazdasági érdekvédelmi szervezet. Egyszerű lenne azt állítani, hogy ezzel a meghatározással rendben is van minden, hiszen a szlovákiai parasztságnak nemcsak a szövetsége egységes, hanem az érdekei is. Gazdasági vonatkozásban ezt még el ls lehet fogadni, de ha egyértelműen beleegyezünk az alapszabály jelenlegi megfogalmazásába, ha kiegészítés nélkül elfogadjuk, akkor eleve lemondunk azoknak a sajátos nemzetiségi problémáknak az intézéséről, amelyeket az akcióprogram, illetve a nemzetiségi aikotmánytörvény biztosít. Nem az alkalomról, hanem arról a lehetőségről szólok, hogy még beleszólhatunk a dél-szlovákiai magyar parasztok törvényes jogainak az intézésébe. Természetesen szükség lenne annak a meghatározása, hogy melyek azok a sajátosságok, amelyeket csakis a nemzetiségi önrendelkezés alapján érvényesíthetnénk az egész ország és természetesen az illető nemzetiség hasznára. Első helyre a szakképzés kívánkozik, de az anyanyelven történő szaktanácsadás, a jogbiztosított anyanyelvű kulturális élet, a szervezeten belül az anyanyelvű gyűlés, értekezlet szervezési joga sem hiányozhat a nemzetiségeket egyesítő szö vétség alapszabályából. Már korábban írtunk róla, hogy a szövetség olyan sokat hangoztatott demokratizmusa, a minden oldalra kiterjedő figyelem igazán elismerésre méltó. De ettől az elismeréstől még nem valósul meg a sajátos nemzetiségi problémák önigazgatása. Ennek a gyakorlati megvalósításáért va lamit tenni is kell. Mégpedig idejében. Tavasszal összeül a szövetség kongresszusa. Addig még sok mindent lehet tisztázni. De szóból ért az ember. A ki nem mondott szavak, a nyilvánosságra nem hozott gondolatok nem befolyásolhatják a szervezeti szabályzat végleges megfogalmazását. Olyan szövetség megalakításáról van szó, amely meghatározza a parasztságnak az államban elfoglalt helyzetét. Annyit várhatunk tőle, amenynyire komolyan vesszük munkáját. A szervezet működésének jóváhagyása jogilag ugyan biztosítja az egységes parasztszövetség zavartalan munkáját, a sikert azonban csak a tényleges munka alapozhatja meg. Ez pedig legalább annyi kötelességet ró az alapszervezetekre, mint a Központi Bizottságra. Ha minden ember megállja a helyét, akkor méltán bizakodhatunk, hogy a szövetség beváltja a hozzá fűzött reményeket. És az utókor nem csalódik bennünk. HARASZTI GYULA SZÜLÖK, N E V ÉLŐ K F Ó R U M A Az érzelmek és a serdülőkor A FIATALSÁG érzelmi világát tanulmányozó pszichológusok többsége azt vallja, hogy a serdülőkor a gyermek életében az erős érzelmek és felindulások szakasza. A fokozott és hosszan tartó izgatottság, illetve érzelmesség a pszichológus szemével nézve a veszély jelzője akárcsak az orvos számára a láz. A lázas beteghez hasonlóan a fokozott ingerültség esetében is a következmények beláthatatlanok. Az élet különféle eseményeire való erős érzelmi reagálás, illetve az érzelmek mély átélése idegesség és feszültség formájában nyilvánul meg. Ez az ingerültség teljesen hatalmába keríti az egyént, befolyásolja egész magatartását. Például a reménytelen szerelem következtében az ifjú ideges lesz, s ez a feszültség nemcsak akkor jelentkezik nála, ha szóba kerül szerelmi története, hanem áthatja egész lényét és környezetét is. Emiatt több ízben elmulasztja kötelességeit, vitatkozik barátaival és szüleivel, ellenségesen viszonyul a környezetében levő személyekhez. Az ifjúság erős érzelmeinek okait vizsgálva a szakemberek körében számos nézet alakult ki. A fokozott érzékenységet a múltban a mirigyek működésében és a belső kiválasztásban beálló változásokkal magyarázták. A legutóbbi kutatások azonban ezt az állítást nem igazolják. A mirigyek működési változásai ugyanis a legjelentősebben a serdülőkorban (12— 15 év) jelentkeznek, míg az érzelmek a 18—20 éves korban érik el a legerősebb fokot. A fokozott érzelem idegfeszültségben, illetve sajátos szokásokban nyilvánul meg. Ezek a szokások általában idegeredetüek. Ilyenek például az ujjak szopása, nyelvoltögetés, az ajak harapdálása s ehhez hasonlók. Az egyik legáltalánosabb idegeredetű szokás a körömrágás. Serdülőkorban ez az erős érzelmi feszültség jele. A feszültség csökkenésével gyengül a szokás ereje is. Egyes személyek ugyan megszabadulnak ettől a szokástól, a feszültség azonban más formában jelentkezik náluk. Például ujjaikkal kopogtatnak, dohányoznak stb. Tízéves korig mind a fiúknál, mind pedig a lányoknál megfigyelhető ez a szokás, a lányok viszont előbb megszabadulnak tőle, ami azzal magyarázható, hogy a leánygyermekek gyorsabban alkalmazkodnak a társadalmi körülményekhez. Az orr húzogatása, a szipogás stb. szintén idegeredetű szokás. A rossz szokások közé soroljuk a hajhuzogatást és csavarga tást, a fej kaparását is. Az arc izmainak rángatása, a különféle grimaszok is idegességre vallanak. Az egyén életének egyes szakaszaiban az érzelmi feszültség az alkalmazkodással függ össze. Ogy véljük, hogy a fokozott érzelmesség a társadalmi körülményekkel van kapcsolatban, a hormonális működéssel a legkevésbé. Az ifjúság ingerültségét különféle tényezők válthatják ki. Ezek sokaságára való tekintettel csak néhányat említünk közülük. A MEGFELELŐ családi környezet. Az önuralom hiánya, vagy elvesztése, a hirtelen haragragerjedés főképp belső súrlódások, vagy a helytelen nevelés következménye. Több szülő nagyon szigorúan figyeli a fiatalkorúak viselkedését és a felnőttek társaságához való alkalmazkodását. A fiatalokat gyakran szinte kézenfogva akarják vezetni — hasonlóan, mint gyermekkorban — hogy óvják őket az élet veszélyeitől, és megkíméljék a csalódástól. Egyes szülők viszont képtelenek követni az ifjúság lelkivilágában lejátszódó változásokat, emiatt nem tudják egybehangolni ezeket a nevelési eljárásokkal. Tekintettel arra, hogy a serdüiőkorúak már nem gyermekek,' lázadoznak az alkalmatlan eljárások és módszerek ellen. Előfordul az is, hogy helytelenül értelmezik a szülők törekvéseit és azt gondolják, jogtalan a figyelmeztetésük. Az anyagi gondok következtében a serdülő fiatal nem elégítheti ki szükségleteit, vágyait, és nem vehet magának megfelelő ruhát, nem szórakozhat, sportolhat, nem költekezhet, nem vásárolhat apróságokat. Mindez nagyon elszomorítja. Különösen haragos és szomorú, ha észreveszi, hogy barátai „nagyobb" költségekbe verik magukat. Nyugtalanságot idéznek elő a váratlan helyzetek is. Minél gyakoribb az ilyen új helyzet, melyhez a serdülőnek alkalmazkodnia kell, annál nagyobb feszültségen megy át. Ingerülté válik a fiatal akkor is, ha a szülők arra kényszerítik, hogy felnőttek módjára viselkedjen. Mihelyt a gyermek testileg érett lesz, a társadalom elvárja tőle, hogy a felnőttek módjára gondolkozzon és cselekedjen. Ez az alkalmazkodás a serdülőnek azonban nehézségeket okoz. Az alkalmazkodást rendszerint váratlan helyzetekben kívánják tőle, s megfeledkeznek arról, hogy a pubertás még nem felnőtt, számos gyermekkori szokással rendelkezik. A MÁSIK NEMHEZ való alkalmazkodás is érzelmi feszültség forrása lehet. A gyermek kisiskolás korában nem érdeklődik a másik nem iránt. A gyermekek közt csak a külön nemű testvérek esetében alakul ki a másik nemhez való viszonyulás. A másik nem iránti érdeklődés a nemi érés korában nyilvánul meg, a gyermek keresi a másik nem társaságát, a barátok közt új beszédtéma alakul ki. Mindez érzelmi feszültséget idézhet elő. Érzelmi feszültséget válthatnak ki az iskolai kudarcok, a sikertelenség is, hasonlóan, mint az ún. hivatásbeli problémák, melyek a serdülő pályaválasztása során vetődnek fel. A kötelező alapiskola elvégzés* után az ifjúság számos problémával találkozik. Foglalkoztatja őt további sorsa, hogyan hangolja össze érdeklődését a szülők óhajával, mely gyakran bizony merő ellentétben van elképzeléseivel. A fiatalok komolyan töprengenek jövőjük felett. Ezek a problémák még nagyobb komolyságot öltenek, ha a serdülő anyagilag teljesen önmagára van utalva, vagy szüleit kell anyagilag támogatnia. Számos körülmény, mely a gyermeknél kis korában félelmet váltott ki, vagy haragra gerjesztette, a serdülőkorban semmilyen reakciót nem von maga után. Ezzel szemben egyes helyzetekre viszont, melyeket a gyermek kis korában szinte figyelmen kívül hagyott, a pubertáskorban már esetleg hevesen reagál rájuk. A serdülőkorú reagálásának módját a napi események és az adott, helyzet határozza meg. A LEGTÖBB serdülőkorúnak az az érzése, hogy senki a világon nem érti őt meg, még a barátai, vagy a szíve „választottja" sem. Minél inkább erre a meggyőződésre jut, s minél mélyebben átérzi ezt a meg nem értést, annál erősebben kihat ez (negatív értelemben) magatartására. A serdülőkorú lobbanékony lesz, a legkisebb provokáció esetén is haragra gerjed. A szülők részéről megkövetelt fegyelem, a gyermek önállóságra törekvésre vagy a megértés hiánya, sok félreértést szül, mely gyakran hoszszan tartó viszályokhoz vezet. Ily módon a fiatalok elidegenednek, s a magány érzése hatalmába kerülnek. Nagyon szükséges, hogy a szülők ez esetben támogassák a gyermekeket, tanáccsal lássák el őket és megértőek legyenek. MÁRIA VALAŠEKOVÁ • ÉRDEKES tárgyalásokat folytat Leonard Bernstein, a kiváló karnagy, aki most zenekorával, a New York-i Filharmónikusokkal európai körúton van: arról tárgyal, hogy jövőre, amikor lemond a New York-i Filharmonikusok vezetéséről, átvenné a bécsi Staatsoper főkarnagyi tisztségét.