Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-28 / 329. szám, csütörtök

Tudósok, művészek, újságírók állásfoglalása A művészeti szövetségek koordinációs bizottsága, a szakszervezetek, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének közös határozata alapján ez év november 22 és 26 között a prágai Szláv Házban együtt tartott ülést a csehszlovák építészek, esztrád-, szín- és filmművészek a zeneszerzők, írók, újságírók, és képzőművészek, szövetség központi bizottsága, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöksége. Az értekezlet f ar o slav S e i f e r t nemzeti művész megnyitójával kezdődött, majd Ladislav H el g e filmrendező, a Csehszlovák Film- és Televízió Művészek Szövetségének titkára szólalt fel. Az értekezleten a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége is részt vett. A jelenlevők által választott bizottság felkereste politikai életünk vezetőit, többek között Alexander Dubček és Oldfich Cernik elvtársakat is. A találkozó befejeztével üdvözlőtáviratot küldtek Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek. A beszámolókat követő vitában 27 felszólalás hangzott el. Kblturális életünk neves képviselői kifejezték véleményüket napjaink politikai és kulturális helyzetéről. Többek között viszszcvtasították a sajtó január utáni tevékenységéről gyakran hallható igazságtalan és szubjektív megnyilatkozásokat. Az értekezlet végén a résztvevők hivatalos állásfoglalást hagytak jóvá, és megfogalmazták azokat a leveleket, melyeket A. D u b č e k , O. Cernik, J. Smrkovský és E. E r ban elvtársaknak küldtek. « Az állásfoglalás szövegét az alábbiakban közöljük. Napjainkban a cseh és a szlovák nemzet minden rétege köteles újból véleményt nyilvánítani a jelenlegi politikai valóságról, amely előreláthatólag még hosszú ideig meghatározza hazánk valamennyi lakosának életét. Mi is összejöttünk — tudósok, újságírók, művészek és kulturális életünk dolgozói —, hogy az egész kulturális front nevében hangot adjunk véleményünknek. Erre kötelez bennünket a cseh és a szlovák művészet haladó hagyománya is, melynek jeles képviselői mindig a demokratikus elvekért, a nemzeti függetlenségért és az ember szabadságáért harcoltak. Jelenleg, a kompromisszumok időszakában, amikor társadalmi helyzetünk több tényét és Jelenségét nem nevezik meg, fennáll az a reális veszély, hogy ezt a rendkívüli helyzetet hovatovább normálisnak fogják tekinteni. Mi megérthetjük a politikailag szükséges intézkedéseket, de sohasem mondhatunk le a kritikai gondolkodásról és a szabad mérlegelésről, amely jogunk és kötelességünk. A lakosság millióinak nyilvánosságra hozott állásfoglalása egyértelműen bizonyítja, miképpen gondolkodik és érez népünk. Nem véletlen, hogy a közelmúlt politikai életének levitézlett képviselői, akik oly előszeretettel szervezték az akkori formális jellegű tömegösszejöveteleket, olyan ellenszenvvel beszélnek ezekről a spontán megnyilatkozásokról. A lakosság szabad gondolkodásának tudata, az a felismerés, hogy társadalmi alkotóerőt képviselnek, amely már megszűnt különböző manipuláció tárgya lenni és felfedte annak lehetőségét, hogy közvetlenül részt vehet politikánk megformálásában, a január óta kialakult szocialista nemzeti egység egyik legerősebb tartópillére. Politikai téren jelenleg olyan összecsapásnak lehetünk tanúi, melynek eredménye jelentős mértékben befolyásolja mindannyiunk sorsának további alakulását. Kulturális életünk képviselői legfontosabb feladatuknak tartják, hogy alkotó munkájukkal bekapcsolódjanak társadalmi életünkbe. Emellett részt szeretnének venni szocialista politikánk megformálásában és a kulturális politika koncepciójának meghatározásában is. Elismerjük a kommunista párt döntő szerepét a szocialista demokrácia nyílt rendszerében, úgy, ahogy azt az akcióprogram meghatározta. Nem kerüli el figyelmünket a kultúra és a politika között fennálló feszültség sem, amelyet teljesen logikusnak és gyümölcsözőnek tartunk mindkét terület szempontjából. A kulturális élet képviselői még a jelenlegi helyzetben sem mondhatnak le alkotásuk legfőbb értelméről, etikai elveiről, nem adhatják fel az ész és a kritika által megszabott feladataikat. Saját hivatásbeli tapasztalataink bizonyítják, hogy az emberek körében kifejtett sokrétű tevékenységünk során elért sikerek legfontosabb előfeltétele a szabad véleménycsere és a pontos információk alátámasztotta áttekintés. Az emberi szabadság megnyirbálása és megszüntetése mindig a szabad véleményalkotás és a kritikai gondolkodás elleni harccal kezdődik. A cenzúra és az adminisztratív intézkedések olyan politika első megnyilvánulásai, amely minden kritikát és ellenvetést igyekszik elnyomni, tehát végső soron embertelen. Ha ezek a megnyilatkozások állandó jelleget öltenének olyan könyörtelen folyamatba kerünénk, melynek során fokozatosan megszűnnének kommunista pártunk akcióprogramjának alapvető célkitűzései. Minden ilyen Jelenség, karöltve azon erők ébredezésével, melyek ugyan látszólag a január utáni politika híveinek vallják magukat, de a valóságban ennek a politikának legfőbb demokratikus lényegére törnek, figyelmeztetőül szolgál azon Illúziók ellen, miszerint a bürokratikus és a direktív jellegű szocializmushoz való viszszatérés lehetetlen. Emellett figyelembe kell vennünk azt ls, hogy Csehszlovákia nem él lóg üres térben. Társadalmi életünk és demokratikus politikánk jövőbeli felvirágoztatásának legfőbb biztosítékát az akcióprogram fokozatos realizálásában látjuk, mégpedig olyan mértékben, amely a megváltozott politikai viszonyoknak leginkább megfelel. A pártunk megfogalmazta elvek a polgárság millióinak helyeslésével találkoztak. Meggyőződésünk, hogy ezek az általános célkitűzések valamint a konkrét követelmények, melyekkel a lakosság döntő többsége egyetért, igazságosak és alkotó jellegűek, s végső soron a szocialista demokrácia megszilárdításához vezetnek. Mi — tudósok, művészek, újságírók és kulturális dolgozók — ma inkább mint bármikor szükségét érezzük, hogy felelősségünk tudatában bekapcsolódjunk a mai helyzetből kivezető fáradságos és fájdalmas út keresésébe. A munkásság és a tanulóifjúság állásfoglalását kö vetően ml is hallatjuk szavunkat, mint olyan réteg képviselői, melynek társadalmunkban sajátos küldetése és befolyása van. Ezt a befolyásunkat az erkölcsi értékek tartós felújításé ra szeretnénk felhasználni, amely szocialista életünk emberi arculatának legfőbb biztosítéka. HIBÁK ÉS SZÉLSŐSÉGEK NÉLKÜL Beszélgetés Jozef Urban elvtárssal, az SZLKP lévai járási bizottságának vezető titkárával Hazánk politikai életét ezekben a napokban a CSKP és az SZLKP központi bizottságai legutóbbi plénumainak hatása jellemzi. Országszerte népes és igen élénk gyűléseken értékelik az eddigi fejlődést, állást foglalnak a Központi Bizottság határozataihoz és kitűzik ezek életbeléptetésének útját. E hét elején a lévai járásban is plenáris ülésen vitatta meg a járási pártvezetőség a Központi Bizottság novemberi plénumának anyagát. A járási pártbizottság tanácskozása után elbeszélgettünk Jozef Urban vezető titkárral a novemberi plénumok járásbeli visszhangjáról és arról, hogyan biztosítják a határozatok megvalósítását. — A novemberi nagy jelentőségű határozatok kedvező visszhangra találtak a járásban. Meg kell jegyezni, hogy nálunk ennek jó előfeltételei voltak. A moszkvai egyezmény megkötését követően mind a járási pártbizottság ülésein és az aktíva tárgyalásain, mind az alapszervezetek tanácskozásain nyíltan beszéltünk arról, hogy a január utáni politika útján akarunk tovább haladni hibák és szélsőségek nélkül, maradéktalanul érvényesíteni kívánjuk a párt vezető szerepét, együtt akarunk működni a többi szocialista országgal, belpo-> litikánkban pedig a következetes marxista politika érvényesítése mellett állunk. — A novemberi plénumok óta három alapszervezetet kerestem fel — folytatta Urban elvtárs. E látogatások alkalmával szerzett tapasztal átokból _ azt a következtetést vonhattam le, hogy a határozatokat egyöntetű egyetértéssel fogadták. Némely részletkérdésben, főleg egyes személyeket illetően akadnak ugyan fenntartások, ezek többnyire abból a kíváncsiságból fakadnak, mi lehet a kulisszák mögött. Amennyiben módunkban áll, az ilyen kérdésekre is igyekszünk kielégítő magyarázatot adni. — A járási pártbizottság mostani plenáris ülése a fokozott érdeklődés jegyében .zajlott le. Dr. Benčík Michal JNB elnök, a CSKP Központi Bizottságának tagja ismertette a novemberi plénum tárgyalásainak lefolyását, és részletezte annak határozatát. A vitában a járási pártvezetőség számos tagja kifejtette álláspontját. A járási pártvezetőség határozata teljes egyetértését nyilvánítja a CSKP Központi Bizottsága plénumának tárgyalásaival kapcsolatban. Egyetért azzal, hogy január törvényszerű folyamat volt pártunk fejlődésében, és túlsúlyban pozitív elemek jellemezték. Annak következtében azonban, hogy január után a központi pártvezetőségnek nem volt komplex eljárási prgramja (ennek kidolgozására nem volt elég ideje), s a Központi Bizottság elnökségében nem volt meg az egyetértés, kialakult az ösztönös fejlődés táptalaja, s létrejött a szocialistaellenes erők tevékenységének feltétele. Ezek az erők a pozitív fejlődést saját céljaikra akarták kihasználni, diszkreditálták és'elutasították a szocializmus eszméjét, Idealizálták a burzsoá demokráciát, meg akarták bontani szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Magában a pártban is különféle nézetek keletkeztek az új helyzet taktikájának kérdésében, ami a bonyolult helyzetben szintén komolyan megbontotta az egységes eljárást. — A lévai járási, pártbizottság tagjainak nézete megegyezik abban, hogy a novemberi plénum határozata nem adhatott ugyan választ minden részletkérdésre, egyéni né?.fi*re és érzésre, azonban ez olyan dokumentum, amely a pártegység és akcióképesség megteremtésére szolgál. Ennek alapján kell összefogni a dolgozók erőfeszítését a CSKP Központi Bizottságának teljes támogatására. — Az a leglényegesebb — hangoztatta ezzel kapcsolatban a vezető titkár —, hogy elérjük az egységes tájékoztatást és a novemberi határozatok egységes magyarázatát. Célunk a párt akcióegységének megteremtése, amelynek alapja minden párttag és pártonkívüli elkötelezett tevékenysége munkaterületén. Az egység további feltételének tartjuk azt, hogy a pártszervezetek saját politikai és gazdasági problémáik megoldására fordítsák a fő figyelmet. Necsak kritizálni tudjunk, hanem képesek legyünk választ adni akkor is, amikor megkérdezik tőlünk, mit tettél saját munkahelyeden a helyzet megjavításának érdekében. A járás általános helyzetének értékelésével kapcsolatban Urban elvtárs kijelentette: ^Megérte nekünk, hogy reáli^k^; sőségektől és hibáktól iMv politikát folytattunk január valamint az augusztusi napok után. is. Mindez most reális alapot jelent a CSKP Központi Bizottsága novemberi plénuma határozatainak megvalósításához. GAL LASZLÖ 25 év tanulsága Miről tárgyalt a teheráni értekezlet? 1943 őszén a Hitler-ellenes koalíció három vezetője: a Szovjetunió részéről Sztálin, az Egyesült Államok képviseletében Roosevelt, Nagy-Britannia nevében pedig Churchill hoszszas levélváltás után titkos találkozóban állapodott meg. A harctereken kialakult helyzet ugyanis megkövetelte, hogy a szövetséges hatalmak vezetői megtárgyalják a további közös eljárást a mielőbbi győzelem érdekében. Némi huzavona után a találkozó színhelyéül Teheránt választották. Roosevelt elnök biztonsági okokból elfogadta Sztálin javaslatát, és a találkozó kísérőivel együtt a szovjet nagykövetségen lakott. A német kémszolgálat minden biztonsági intézkedés ellenére tudomást szerzett a tervezett találkozóról s merényletet készített elő annak résztvevői ellen. A teheráni értekezlet legfőbb pontja az volt, mikor nyitják meg végre a nyugati szövetségesek a második frontot Európában, hogy ezzel a német hadosztályok egy részét elvonják a keleti arcvonalról. Sztálin hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a szövetségesek azonnali észak-franciaországi partraszállására számít, mert a szovjet—német front helyzetén csak ilyen hadművelet könnyíthet. Míg Roosevelt lényegében egyetértett ezzel a helyzetértékeléssel, Churchill Ismét kibúvókat keresett, és az Olaszországból közvetlenül Németország ellen Intézendő támadás, Illetve egy balkáni partraszállás gondolatát szorgalmazta. Végül is abban egyeztek meg, hogy 1944 májusában a brit és amerikai csapatok végrehajtják az OueWord-hadműveletet — a La Manche csatornán át Franciaország északi partja elleni támadást. Ugyanakkor DélFranciaországban is partraszállnak a fenti hadművelet támogatására. Mint Ismeretes, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok a Teheránban vállalt kötelezettségeit még revideálta, és újabb halasztás után az Overlord hadműveletet végül Is nem májusban, hanem 1944. június 6-án kezdték meg. A végső lökést az invázióhoz a szovjet csapatok fokozódó harci sikerei adták, a britek és az amerikaiak már nem merték tovább halogatni a második front megnyitását. Lengyelország problémája is felvetődött Teheránban. Lengyelország háború utáni határait illetőleg elvi megállapodás jött létre, hogy a lengyel állam keleti határa az ún. Curzon vonal és az Odera folyó vonala lesz, Lengyelországhoz tartozik majd Kelet-Poroszország és Opole ts. A határok végleges megállapítására azonban csak alapos mérlegelés, esetleges lakosságcsere után kerül sor. Egy másik fontos kérdés, amely már a teheráni találkozón behatóan foglalkoztatta a Hitler-ellenes koalíció vezetőit, az volt, mi legyen Németország sorsa a híborrt iVín A7 o" pillanatra sem volt vita tárgya, hogy a fasiszta tengely-hatallálniuk kell. Roosevelt már ezen maknak feltétel nélkül kapituaz értekezleten felvetette Németország háború utáni felosztásának tervét, mégpedig az ő elképzelése szerint öt független államra kellett volna falaprózni Németországot; a Ruhr vidéket és a Saar-vidéket az ENSZ felügyelete, illetve „európai megbízottak" ellenőrzése alá helyezték volna. Churchill buzgón támogatta Németország felosztásának e tervét, főként Poroszország elszigetelését. Ugyanakkor azonban a Habsburg-monarchiához hasonlóan összetákolt Duna-szövetség létrehozását is javasolta, amely elképzelése szerint a nyugati hatalmaknak ellenőrzése alatt állt A teheráni értekezlet három nagy részvevője volna, mintegy szigetelő falként Nyugat-Európa és a Szovjetunió között. Ez a terv nyilvánvalóan egybevágott Churchillnek azzal az elképzelésével, hogy a brit és az amerikai csapatok a Balkánon szálljanak partra, „megelőzve" így a szovjeteket Délkelet-Európában. A Szovjetunió képviselője azonban határozottan ellenezte bárminemű európai „államszövetség" létrehozásának tervét. Ami a német kérdést illeti, a teheráni értekezlet résztvevői végül abban állapodtak meg, hogy annak megoldását a három hatalom képviselőinek londoni bizottságára bízzák. A nyugati propaganda állításával ellentétben, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok volt az, amely már a teheráni konferencián felvetette Németország felosztásának tervét. Ez a politika végül is a Német Szövetségi Köztársaság kikiáltásához vezetett, szabad teret engedve a militarizmus és a revansizmus újjáéledésének. A teheráni konferencia óta eltelt negyedszázad történelmi tanulsága világosan látható napjainkban. A német militarista erők egyre merészebbé válnak, s újabb hódító törekvéseik célpaira az atomfegyver felé nyújtják kezüket. Bonn a NATOban vezető szerepre törekszik, és új „keleti poltikájával" a hitleristák nyomdokain halad P. /.