Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-27 / 328. szám, szerda

Mikor leszünk önellátó

k kenyérgabonából ? Az utóbbi időben a búza a világpiacon egyre értékesebb és keresettebb cikk. Sajnos, jelenleg hazánk is a búza vásár ló országok közé tartozik, habár valószínűleg előbb-utóbb önellátókká válunk. Megnyugtató, hogy évről évre nagyobb hozamokat érünk el belőle. A minap erről győződtem meg a losonci járásban is. ELÉGEDETTEK LEHETÜNK Milan Šimko mérnök, a Járási mezőgazdasági társulás agronómusa kimutatást készített arról, hogy az utóbbi három évben, mennyit emelkedett a búza átlagos hektárhozama. öszszehasonlitásként érdemes papírra vetni a végeredményt. Tavalyelőtt a losonci Járásban az átlagos búzahozam csak 21,

S mázsát tett ki hektáronként. Tavaly sem volt kimagasló a 24,0 mázsás hektárhozam. As Idei 30,4 mázsás hozammal azonban már elégedettek lehetünk. E jelentős előrehaladás láttán az emberben akaratlanul ls felvetődik a gondolat, hogyha KÖZép- és Kelet-Szlovákia többi Járása is követi NyugatSzlovákia járásainak példáját, akkor az önellátás búzából már nem is olyan elérhetetlen cél. De maradjunk csak a losonci járásnál, és vegyük figyelembe, hogy olyan Járásban érték el az említett átlaghozamot, amelynek néhány hegyaljai szövetkezetében még 20 mázsa sem termett hektáronként. Egyébként a járás területén a talaj humusztartalma csak 0,5—1,5 százalék és az egész területnek a negyven százaléka savanyú talaj, amely meszezést kíván. KIEMELKEDŐ SZÖVETKEZETEK Ilyen körülmények között is a gazdaságoknak több mtnt a felét a jó búzatermők közé sorolhatjuk. Simko elvtárs szerint a hatvannégy mezőgazdasági üzemből harmincháromban harminc mázsán felüli és négyben pedig negyven mázsán felüli hektárhozamot értek el. Náluk már mutatkozik annak a sokoldalú intézkedésnek az eredménye, amit a búzahozam növelésének az érdekében tesznek. Stanislav Galbo főagronómus erre vonatkozóan kijelentette: — Az eredményt nem lehet csupán a nagy hozamú búzafajták javára írni. A járásban ugyanis már a Mironovi fajta az uralkodó. Az idén a vetésterület nyolcvan százalékán már ezt termesztették, viszont tavalyelőtt csak az öt százalékán. Annak idején a Pavlovicei fajta volt az uralkodó, de amint látjuk, rövid időn belül teljesen kiszorul a termelésből. Az ősszel már alig vetettek belőle. Ne legyünk azonban igazságtalanok, mivel ennek a vetőmagcserének köszönhetjük a harminc mázsán felüli átlaghozamokat. A Mirouovi fajtához ragaszkodnak a gazdaságok, hiszen az idén a vetésterületnek már a 90 százalékát ezzel vetették be. MAS IS KÖZREJÁTSZOTT Az Igaz, hogy a nagy hozamú búzafajta még nem minden. A szokottnál jobb agrotechnikát, több műtrágyát követel, s ami szintén fontos, idejében kell elvetni, csak Igy ad jó termést. Galbo elvtárs ezeket a tényeket emeli ki és nem győzi hangsúlyozni, hogy az utóbbi két évben jelentősen javult a talajművelés, és a mag már október huszadika előtt a jól előkészített talajban volt. Azelőtt viszont csak novemberben fejezték be a vetést. Külön fejezetet Jelent a műtrágyázás. A cél az, hogy a nagy hozamú búzafajták alá hektáronként 180 kiló tiszta tápértéknél ne adjanak kevesebbet. A gazdaságok nagy része ennek tavaly eleget is tett. (Az Idén már mindenhol így adagolják, sőt akadnak olyan gazdaságok ls, amelyek száz kilóval megtetézik a javasolt adagot.) S a nagy hozamú búzafajta érzékenyen reagált az adagokra. TÉRT HÖDlT A BŰZA Tavalyelőtt a rozs a kenyérgabona vetésterületének még az egyötödét foglalta el, az Idén csak az egytizedét. A csökkenés érthető, hiszen a rozs Járási átlaghozama csaknem nyolc mázsával volt kevesebb a búzáénál. És természetesen a termelési költsége sokkal nagyobb volt. Ján Zubáč, a Velká Suchá-i szövetkezet gazdásza azt mondja, hogy rozsot ezután már nem vetnek, pedig náluk aránylag nagy területen termesztették. Az idén a kenyérgabona vetésterületének 28,5 százalékát a rozs foglalta el. Hektárhozama 22,72 mázsa volt, a búzáé pedig 48,09. A hozamok közötti különbség magyarázatot ad arra, miért csökkentették olyan rohamosan járási méretben is a rozs vetésterületét. VANNAK MÁS TARTALÉKOK IS A járás agronómusainak véleménye szerint a búza javára a zab vetésterületét is csökkentik. Ez természetes folyamat más járásokban is. A komáromi járásban még az árpa vetésterületét is csökkentik. Meggyőződtek ugyanis arról, hogy egy és ugyanazon talajon a búza többet terem. Így van ez a losonci járásban is, az árpa hozama sokkal kisebb a búzáénál. A fentiekből már tudjuk, hogy a búza mennyit termett az utolsó években. Az összehasonlítás kedvéért nézzük meg az árpa Járási átlagát is. 1966ban és 1967-ben egyaránt 19,6 mázsa volt a hektárhozama, az idén meg 25,3 mázsa. A búza hozama tehát számottevően nagyobb. Végül emlékezzünk meg arról is, hogy a vetésterület növelése nélkül mivel biztosíthatják a nagyobb búzatermést. A járási főagronómus nincs megelégedve a műtrágyakeveréssel. Nem minden gazdaságban tartják be a helyes arányt. Előfordul az is, hogy a füleki műtrágyakeverő üzem sem veszi figyelembe az agronómusok által előírt receptet, s ez elég nagy baj, mert a járás műtrágyaszükségletének megközelítőleg a 30 százalékát Füleken keverik. — Ha minden agronómus és a füleki műtrágyakeverö olyan jól végezné munkáját, mint a terményforgalmi vállalat a savanyú talajok meszezését, még jobb vetőágyat lehetne készíteni és még nagyobb hozamokat érnének el — mondja Galbo elvtárs. — Kár, hogy a terményforgalmi vállalat nem győzi a munkát, messziről szállítja a meszet és kevés a tartálykocsija. A losonci járásban is akad tehát bőven olyan tartalék, amelynek feltárása a búza termelését nagyban elősegítené. A lényeg az, hogy minél előbb sor kerüljön rá, mert igen fontos dologról van szó: arról, hogy kenyérgabonából minél előbb önellátók legyünk. BENYUS JÓZSEF A baromfitenyésztők gondjai Szakad a novemberi hideg eső. Az országút mellett, a csicsói szövetkezet baromfitelepén, a tyúkok százai keresnek menedéket a bokrok és fák alatt. Nagy Géza, akire alig egy hete bízták rá a baromfitelep vezetését, kedvetlenül, szinte részvéttel szemléli az eső elől bujkáló tyúkokat. Komáromban végzett mezőgazdasági középiskolát, Így nagyon jól tudja, hogy miként kellene berendezni egy korszerű baromfitelepet. — Nem a szövetkezet az oka, hogy hétezer fiatal tyúk gubbaszt a szabad ég alatt. Régóta húzódik a hatezer férőhelyes tojóhoz építése. Az épület elkészült, csak a belső berendezést kellene felszerelni. Ez a késés »jk kárt okoz a szövetkezetnek. Cslcsón 1962-ben kezdték bővíteni a baromfiállományt. Az Idén már több mint tizenhét ezer baromfit tartanak, de csak 2700 férőhelyes tojóházuk van. A tojás termelést költsége 51, az értékesítési ára pedig 96 fillér. A tojótyúk tenyésztés Jövedelmezőségét az utóbbi hónapokban a rendszertelen takarmányellátás csökkentette. Nem tudtak beszerezni megfelelő takarmánykeveréket, s ez rögtön meglátszott a tojáshozamon. Például 2700 tojónál 50 darabra csökkent a napi " hozam. Részben ezzel magyarázható, hogy a harmadik negyedév végén csak 140 darab volt az átlaghozam. A teljesség kedvéért azt is meg kell mondani, hogy nem a nemesőcsal keverőüzem hanyagsága okozta a kárt a szövetkezetnek. Az üzem szeptemberben és októberben a takarmánykeverék elkészítéséhez szükséges fehérjeanyagokból — Importáljuk — lényegesen kevesebbet kapott mint az előző hónapokban, így nem tudtak kielégíteni minden megrendelőt Az üzem vezetőjének tájékoztatása szerint e téren is javult a helyzet. Remélhető, hogy a jövőben már zökkenőmentes lesz a takarmányellátás. Persze sohase árt, ha a termelők megfelelő mennyiséget tárolnak a takarmánykeverékből, így elkerülhetik az esetleges meglepetéseket. Bárhogy is magyarázzuk, de megtörtént tény, hogy az elmúlt hónapokban a rendszertelen takarmányellátás következményeként csökkent a tojáshozam, ezen keresztül a gondozók keresete és a szövetkezet jövedelme is. A takarmányhiány, valamint a tojóház berendezésének felszerelése nagyon negatívan befolyásolja a csicsól baromfitenyésztők eredményeit, s gondot okoz a szövetkezet vezetőinek ls. —cg— k JaromSľl baromfifeldolgozó üzem mellett korszerű tangazdasággal ellátott tanonciskola működik. A diákok a baromfifeldolgozás minden csfnját-bínját elsajátíthatják Itt. Természetesen • baromfitenyésztéssel kezdik. (CSTK f elv.) visszhang...p^T^visszhanij, AZ ELFELEJTETT ÉVFORDULÓ MARGÓJÁRA Kicsit mostohán bánunk azoknak emlékével, akiknek a csehszlovákiai magyar kultúra munkásai hálával tartoznak. Ezért maradt nálunk visszhang nélkül egy haladó magyarországi pedagógus, Kemény Gábor elhalálozásának 20. évfordulója. Márpedig tudnunk kell, és éppen erre figyelmeztet a MAGYAR PEDAGÓGIA idei 2—3. számában Krammer Jenő tollából megjelent tanulmány, hogy Kemény Gábort a 30-as években rendkívül szoros kapcsolat fűzte a csehszlováklat magyar pedagógusokhoz. 1931-ben egy pozsonyi előadással vette kezdetét ez a termékeny és — hangsúlyozzuk — kölcsönös kapcsolat. Krammer Jenő cikkében leszögezi, hogy röviddel a Sarló kongresszusa után, a modern pedagógiai törekvésekről tartott előadása kapcsán a neves magyarországi pedagógusnak Móricz Zsigmondhoz hasonló élménye támadt. Ennek az élménynek magva az a felismerés volt, hogy „a csehszlovákiai magyar ifjúság kezdeményező, emberi, demokratikus és szocialista érdeklődésű, tehát egy főbb jövő útkészítője." A kialakult egyévtizedes együttműködés Kemény Gábor számára nagyon értékes volt, mert a 30-as évek Magyarországán szinte légüres térben kísérelte meg érvényesíteni haladó nevelői felfogását. Ezzel a visszhangtalansággal ellentétben megértésre talált a haladó csehszlovákiai magyar nevelői táborban, amely tárt karokkal fogadta. Nem csoda, hiszen Kemény Gábor munkássága ösztönzőleg hatott itt Csehszlovákiában is, hozzájárult a pedagógiai tevékenység haladó irányzatú tudományos megalapozásához. Így történt, hogy a magyarországi pedagógusnak nálunk sikerült számos félbemaradt tervét valóra váltania. Célja az volt, hogy megoldja a modern magyar nevelésügynek nagy kérdéseit, amelyeket „addigi pedagógiai pályáján inkább csak hirdetni volt alkalma". Programjának három alapvető célkitűzése: 1. A múlt nagy magyar nevelőinek megismertetése; 2. az akkor aktuális pedagógiai reformtörekvések érvényesítése a magyar nevelésügyben; 3. a szociális nevelés követelményeinek érvényesítése. Krammer Jenő cikkében részletesen szól a program megvalósítása során elért eredményekről és egyben a félsikerekről, a helyzet alakulása következtében félbemaradt munkáról is. Ennek az évtizednek értékelése alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez az időszak nemcsak Kemény Gábor életművében és az egész magyar neveléstörténetben jelentett figyelemre méltó fejezetet, hanem a csehszlovákiai magyar pedagógia múltjában is. Feladataink egyike, hogy az ilyen és az ehhez hasonló haladó hagyományokat ne hagyjuk elveszni, hanem gyümölcsöztessük a ma feltételeinek megfelelően, pedagógiánk további kibontakoztatása érdekében. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS ÚJ MEGVILÁGÍTÁSBAN 1968 januárja mezsgyeköve Csehszlovákia nemzetiségi viszonyainak is. Míg ezt megelőzően hosszú éveken át csak a közhelyek síkján volt érinthető ez a kérdés és a labirintusában való elmélyedés tabu volt (mi sem bizonyítja ezt jobban annál, bogy a párt- és a kormányszerveknek határozatai és döntései ebben a kérdésben mindvégig bizalmas anyagnak számítottak), addig ez év januárja után, — elsősorban a föderációs törekvésekkel kapcsolatban — minden ellentmondásával egyetemben felszínre bukkant ez a probléma is. f. Zvara A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi viszonyai című cikkében, amely a NOVA MYSL 11. számában Jelent meg, rámutat arra, hogy a nemzetiségi kérdésről kialakult nagy vitában az alapvető, rendkívül pozitív áramlat mellett, előfordultak elítélésre méltó jelenségek is. Ez különösen azt követően volt tapasztalható, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségek 1968 márciusában a nyilvánosság előtt körvonalazták a kisebbségi helyzet megoldására vonatkozó javaslataikat Ekkor ,fl vita megmutatta, hogy ezt a kérdést nemcsak politikailag, hanem ideológiailag sem oldottuk meg" — állapítja meg a cikkíró. A továbbiakban azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen disszonáns hangok ellenére a kérdés mélyreható megtárgyalása végül is az egység és a köztársaság iránti viszony soha nem ismert méretű megszilárdítására vezetett. Az előzményekről szólva J. Zvara leszögezi, hogy 1948-at követően nemzetiségi politikánknak a hiányosságok ellenére alapvető progresszív vonásai voltak. Mégpedig az, hogy érvényesülhetett a kisebbségekkel rokonságban levő nemzetek hatása, fejlődött a kisebbségi kultúra és ugyanakkor a kisebbségek igyekeztek integrálódni a csehszlovák társadalmi struktúrába és a szellemi felépítésbe. Alapvető fogyatékosságként könyvelhetjük el viszont, hogy a kisebbségi etnikai egységeknek nem volt politikai, intézményes reprezentációjuk, hiányzott a nemzetiségi törvény, illetve a kisebbségek jogait és kötelességeit szabályozó statútum s a további jogszabályok rendszere. Márpedig a kisebbség és a nemzeti többség viszonyát jogilag rögzítő szabályok éppúgy fontosak a két nemzet, mind a nemzetiségek számára. Végül a harmadik fogyatékosság, hogy a központi szervek mellett nem működtek olyan intézmények, amelyek tudományos megalapozottsággal és komplex módon irányították volna a nemzetiségi viszonyok alakulását a kisebbségi területeken. A szakemberek már a párt XIII. kongresszusa előtt Javaslatot tettek ezeknek a hézagoknak a feltöltésére. Erre azonban csak ma kerül sor. „Nem lesz könnyű megvalósítanunk ezt a programot, amely kifejezi nálunk a demokrácia új minőségi fokát" — szögezi le a cikkíró. Hangsúlyozza azonban, hogy jelenleg egyedülálló alkalom nyílik a kisebbségek állam iránti, kétségtelenül pozitív magatartásának elmélyítésére olyan demokratikus intézkedések formájában, amelyek félévszázad eltelte után elsőízben épülnének a kisebbségi önrendelkezési jog megadására, mentesen attól az „aggodalomtól", hogy a kisebbségek ezzel a jogukkal visszaélnének. NEMZETISÉGI POLITIKA A SZOMSZÉDSÁGBAN Érdekes megfigyelnünk, hogy a Magyar Népköztársaság sajtójában, különösen az elmúlt negyedévben, sokkal gyakrabban foglalkoznak a nemzetiségi politika egyes meghatározó Jelentőségű kérdéseivel, mint annak előtte. Nem vitás, hogy erre a kifejezetten belügynek számító problémakörre kihatnak a nemzetközi kommunista mozgalomban és főleg a szocialista országokban érvényesülő nemzeti és nemzetiségi áramlatok, törekvések. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a szocialista demokráciának egyik próbaköve a nemzetiségi kérdés következetes rendezése a marxizmus-leninizmus szellemében. Kővágó László a TÁRSADALMI SZEMLE 11. számában megjelent tanulmányában részletesen elemzi az MNK nemzetiségi politikáját. Miután statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy „Magyarország úgyszólván tiszta nemzeti országnak tekinthető" és ennek megfelelően itt sajátos formákban jelentkezik a nemzetiségi kérdés, tárgyilagosan vázolja a nemzetiségek egyenjogúságának, oktatásügyi és kulturális helyzetét és annak alakulását. A részleteket összegező értékelés így hangzik: „Az egészében kedvező helyzet ellenére nemzetiségi politikánk továbbfejlesztése az eddiginél nagyobb határozottságot, folyamatosabb gondoskodást igényel..." „ ... Népköztársaságunk nemzetiségi politikájának az a törekvése, hogy messzemenően figyelembe vegye ne csak a szorosan vett nemzetiségi igényeket, hanem a nemzetiségi kérdésben re/lő pozitív lehetőségeket ts." (g. Lj