Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-27 / 328. szám, szerda

DOBOS LASZLO: Felmérjük erőnket, szellemi erőnlétünket* l 1968 XI. 27. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGVAR szellemi élet jeles személyiségeit hívtuk meg a tátrai találkozóra. A háború óta ez az első alkalom, hogy ilyen számban együtt tanácskoznak írók, orvosok, népművelési szakemberek, mérnökök, köz- és mezőgazdászok, pedagógusok, szerkesztők és újságírók. Ismert tény, hogy a második világháborút követő években a csehszlovákiai magyar nemzetiség szinte értelmiség nélkül maradt. A háború, s az azt követő magyarellenes intézkedések, a kollektív büntetés elvének érvényesítése, a kitelepítés, a cseh országrészekbe történt erőszakos áttelepítés számunkra tragikus következményekkel-járt. Elsősorban akadályozta, késleltette DélSzlovákia gazdasági életének háború utáni kibontakozását. Másodsorban: megtörte a munkásmozgalom, a kultúra a demokratikus-humánus szellemiség folytonosságát. Harmadszor: az igazságtalan magyarellenes intézkedések sérelemkomplexumot váltottak ki a magyar lakosság körében, amelynek utóhatásai mind a mai napig érezhetők. Negyedszer: a szellemi élet évekig tartó stagnálása kenyerétől, létalapjától fosztotta meg értelmiségünket. Számunkra 1948 a fundamentumoknál történő újrakezdést jelenti. Az első köztársaság demokratikus hagyományairól évekig alig történik említés. Az a nemzedék, amely ívet képezhetne, amely az érintkezés pontjait jelenthetné politikában és kultúrában, tragikusan megfogyatkozott. Bennünket egy nemzedéktől fosztott meg a háború, s a háború utáni évek. Egy olyan nemzedéktől, amely a két háború között gerincét, tartóoszlopát képezte a csehszlovákiai magyar progresszivitásnak. Akik megmaradtak, akik itt maradtak e nemzedékből, életreszóló terhet vállaltak. A lehetetlent próbálták meg. Azt tették a fiatalok is, akiknek életbe lépése, indulása egybeesik a háború utáni újrakezdéssel. Egy nemzedék elvesztése okozta vákuumot kellett kitöltenünk. Más választás nem volt: vállalni a háború után kialakult helyzetet. Ez a vállalás a hátrányos .körülmények, a szervetlen és szervezetlen szellemi élet túlzott erőkifejtésre kényszerített. Véleményem szerint e kényszerű és túlzott erőkifejtésből következett az ötvenes években a társadalmi-politikai, szellemi megnyilvánulásainkra jellemző túlkompenzáltság. Ez a túlkompenzáltság jellemezte igenlésünket és tagadásainkat is, lelkesedésünket, romantizmusunkat, naivitásunkat, de radikalizmusunkat és elutasító mozdulatainkat is. EGY VÁKUUMOT KELLETT KITÖLTENÜNK. A társadalmi és szellemi élet alapjait kellett megteremteni. Nem létező intézményeket kellett elképzelni és létrehozni. Iskolákat alapítani, lapokat, folyóiratokat szervezni... Egyszóval fundust rakni, olyan alapot, amely előfeltétele egy magasabbrendű szellemi élet létrejöttének. Az ötvenes évek vákuumát csak többre vállalkozással, többet vállalással, túlkompenzáltsággal lehetett kitölteni. Ügy érzem, hogy ez a túlkompenzáltság volt az, ami túlsegített bennünket az indulás holtpontjain. Az 1948 után kibontakozó szellemi életünk első impulzusait az irodalom, az újságírás, a népmüvelés, a népművészet adta. Emberi-nemzeti érzésvílágunk e területeken nyert első szinten kifejezést. Irodalom és népművészet, a nemzeti lét önkifejezésének formái. Nemzetiségi létünk szempontjából az elmúlt húsz évnek számunkra két történelmi értékű mozzanata van: kultúránk kibontakozása s államjogi helyzetünk megfogalmazása, illetve rendezése. Hasonlít ez a nemzetté válás közép-európai folyamatához: a művészet, a kultúra fejlődése, ha törésekkel is, de elvisz a politika, az államiság megfogalmazásához. Húsz év alatt, ha sok tekintetben kis területen is, de lényegében ezt az utat jártuk végig. A verstől, a daltól eljutottunk a politikához, államjogi helyzetünk megfogalmazásához. E folyamat kifejezői, megtestesítői, írók, költők, népművelési szakemberek, pedagógusok, újságírók, szerkesztők. Azaz a humán műveltségű értelmiség. Kultúránk s nemzetiségi létünk alakulása szempontjából humán értelmiségünknek döntő szerepe volt és van. Ez a réteg lényegében •megfogalmazta nemzeti létünk erkölcsi mércéit, Illetve politikai igényeit. A humán értelmiség túlsúlyának, természetesen, árnyoldalai is vannak. Szellemi életünk ezáltal szervetlen és egyoldalú. Valahogy jólelkű, tiszta szándékú romantikusok vagyunk. Olyanok, akiknek vannak vágyaik, terveik, elképzeléseik, illúzióik, van akaratuk, és vannak elhatározásaik. Viszont a realitás kategóriáival korántsem állunk olyan jól. Szellemi életünknek van egy belső aránytalansága, amely rányomja bélyegét egész gondolkodásunkra, erkölcsi magatartásunkra s politikai terveinkre ls. Elhangzott a csehszlovákiai magyar kultűra és tndomány képviselői tátrai találkozóján A TÁTRAI TANÁCSKOZÁST többek között azért ls hívtuk össze, hogy szóljunk szellemi életünk belső aránytalanságairól, s ez aránytalanság okairól,- illetve következményeiről. Húsz évvel a háború után elmondhatjuk, hoigy humán értelmiségünk kiegészült, számottevő műszaki, tudományos, mezőgazdasági szakértelmiségünk nőtt fél és alakult ki. Van értelmiségünk, van csehszlovákiai magyar értelmiség. Ez egy minőségileg más helyzetet teremt. Ez által meg van a feltétele a szervesebb csehszlovákiai magyar szellemi élet kialakításának. Meg van a feltétele szellemi életünk kohéziójának. Meg van a feltétele annak, hogy nagyobb szeljem! apparátussal feltérképezzük a Csehszlovákiái magyar valóságot. Meg van a feltétele egy koncepcionális' progresszív nemzetiségi program kialakításának. Nemzetiségi kultúránknak eddig a következő területei alakultak ki: iskolahálózatunk, irodalmunk, népművelésünk, illetve népművészetünk és publicisztikánk. Számottevő tudományos munkákat is felsorolhatnánk. Azonban ezek hatása és együttes értéke a szükségletekhez mérten kicsi. Az a feladat áll előttünk, hogy megvessük- az alapjait a tudományos kutatás programozott, intézményes formájának. Akút szükségletté vált, hogy kidolgozzuk az irodalomtudomány, a nyelv, a történelem, a szociológia s a jogi viszonylatok kutatói programját. Ennek érdekében javasoljuk, hogy ez a tanácskozás, kellő megfontolás után válassza meg az országos magyar tudományos tanácsot vagy annak előkészítő bizottságát. ígéretünk van arra, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia mellett nemzetiségi kutatóintézet alakul. Ezenkívül a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett januártól kutatóintézetet kezdünk építeni, megfelelő kutatói programmal. Meggyőződésünk, hogy a népművelés gondolati színtjéről tovább kell lépnünk. A CSEMADOK központi szervei nem helyettesíthetik szellemi életünk különféle létező vagy még nem létező intézményeit. Ügy véljük, az lesz a helyes, ha a CSEMADOK szorgalmazza, elősegíti ezek alakulását és létrejöttét. A NEMZETGYŰLÉS október végén jóváhagyta a nemzetiségek helyzetét rendező alkotmánytör vényt. Sajnos, a törvény jónéhány tétele távol esik javaslatainktól, illetve elképzeléseinktől. Azonban ennek ellenére is előrehaladást jelent az előző helyzethez képest. Lehetőségeket s nagyobb politikai mozgásteret biztosít. Ez egy mi nőségileg más helyzet, s ez új helyzet következtében szükségessé válik egész nemzetiségi létünket átfogó progresszív program kialakítása. E programnak szükségszerűen magában kel lene foglalnia: 1. társadalmi életünk korszerű struktúráját, 2. politikai életünk struktúráját, 3. a Dél-Szlovákiában gyakorolt' társadalom- és gazdaságpolitika elveit és 4. művelődésügyünk struktúráját. A nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény eredeti szövegezésében szerepelt az önigazgatás elve. Sajnos, ezt az elvet kihagyták, törölték az említett törvény szövegéből. Azonban mi ennek ellenére sem mondhatunk le az elvről, az elv érvényesítéséről. Eltökélt szándékunk, hogy nagyobb autonomitást, nemzetiségünket megillető önnállóságot vívjunk ki az itt élö magyaroknak. Ennek érdekében szerintem szükség van: 1. nemzetek és nemzetiségek teljes mértékű egyenjogúsítására, 2. aktív politikai tevékenységre, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a politika a demokratikus társadalomnak egyik feltétele, tényezője, 3. fiatalságunk politikai érzékenységének és aktivitásának fokozására és 4. a csehszlovákiai magyar nemzetiség történelemtudatának kialakítására. ÉRTELMISÉGÜNK AKTIVIZÁLÁSÁVAL nem az ellentéteket, hanem az összhangot, az együttműködést kívánjuk munkálni és elmélyíteni társadalmunk különböző rétegei között. Társadalmi fejlődésünknek ez hagyománya, olyan hagyomány, amelyet ápolnunk, s jelen helyzetünkben is hasznosítanunk kell. A tanácskozást azért is hívtuk össze, hogy értelmiségünk különböző rétegei összeismerkedjenek. Azért ís, hogy erősödjék együvé tartozásunk tudata. Azért is, hogy próbáljuk felmérni erőinket, szellemi erőnlétünket. Azért is, hogy elkezdjük komplex nemzetiségi programunk kialakítását. Itt az ideje, hogy a védekezésből, a sérelmek világából kilépve, aktív társadalmi tevékenységet, aktív politikát folytassunk. Itt az ideje, hogy a hátranézés megszokottsága helyett konkrét politikai célokra és teendőkre irányítsuk figyelmünket. Szükséges a csehszlovákiai magyar progreszszivitás kialakítása és erősítése. Ez pedig nem képzelhető el értelmiségünk különböző rétegeinek aktivitása nélkül. Véleményem szerint fokoznunk kell értelmiségünk közéletünk alakulá sára gyakorolt hatását. Mert csak így jöhet létre, alakulhat ki a csehszlovákiai magyar közélet, s kultúránk demokratikus szellemisége. Ehhez kérjük az értelmiség segítségét és sokoldalú támogatását. A parasztság érdekképviseleti szerve 1. Miéit van szükség a parasztszövetségre ? Az egységes földművesszövetkezetek VII. országos kongreszszusán figyelemre méltó elismerésben részesült a szövetkezeti parasztság. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a mezőgazdasági termelésben tevékenykedők áldozatos munkájukkal rászolgáltak a dicséretre, az elismerésre. Ettől függetlenül, mégis jólesett a jelenlevő küldötteknek, hogy a legfelsőbb párt- és állami szervek megköszönték a becsületes helytállást, a termelő Igyekezetet. Persze nem ez volt a lényeg. Hiszen megköszönték azt már isten tudja hányszor. Egyébként is, a köszönömökkel kapcsolatban divatos az a paraszti mondás bogy abból már van elég a padláson. Nos, ez a VII. kongresszus éppen azzal adoti többet a korábbiaknál, hogy nemcsak elismerést és köszönetet mondott, hanem az akcióprogram alapelvet értelmében a népgazdasági fontosságához méltó rangra emelte a mezőgazdaságot. Hangsúlyozom — ezt a rangra emelési nem az elismerő szavak fémjelzik, hanem az, hogy megszületett a várva várt határozat. Döntöttek arról, hogy a parasztságnak joga van társadalmigazdasági érdekvédelmi szervezetet alakítani, amely egyrészt lehetővé teszi, hogy a társadalmi életben — mint a Nemzeti Front alkotóeleme — érvényesíthesse befolyását szocialista társadalmunk fejlődésére, másrészt a gazdasági életben egyet rangú partnerként szerepelhessenek a vele szükségszerűen kooperáló monopóliumjellegű vállalatokkal. Az a kongresszusi döntés természetesen még nem jelentette azt, hogy a parasztság mindjárt alkotóelemként lépett be a társadalmi életbe, és gazdasági vonalon azonnal elkezdődött az egyenjogúság a partnerokkal szemben. Attól egyelőre nagyon messze vagyunk, és az sem lehet titok, hogy a papírra fektetett jogok gyakorlati megvalósításáig még hosszú és göröngyös lesz az út. Ennek több oka van. A sok közül hadd emeljem ki az alábbi tényt: Két évtized alatt mélyen meggyökerezett irányítási módszerré vált, hogy a parasztságot s egyúttal az egész mezőgazdaságot a kezénél — egyesek szerint inkább az orránál — fogva kell vezetni. Az utóbbi időben — a valós helyzet elemzéséből kiindulva — a párt- és az állami vezetők bizonyos része elismerte, hogy a parasztság eléggé felnőtt ahhoz, hogy az igényes népgazdasági feladatokból rá háruló teendőket önmaga intézze. Ezért is születhetett meg a parasztszövetség. Most tekintsünk el attól, hogy a parasztság erre már korábban is képes Jett volna és maradjunk annál, hogy az említett elismerés, meg a vele öszszefüggő határozat már lehetővé teszi a népgazdasági érdekből ts szükséges önigazgatást. Köszöntsük tehát örömmel a parasztszövetség megalakulását, az önigazgatás kiteljesedésének csíráját, de ne fűzzünk hozzá vérmes reménveket. Induljunk ki abból, hogy több mint két évtized alatt a mezőgazdaságot irányító szervek a minisztériumtól le a járásokig olyan erős, maguknak törvényes jogokat biztosító apparátussá nőttek, azokat aligha lehet néhány hónap alatt olyan tevékenységre bírni, mint amilyet a parasztszövetség tervei megkövetelnek. Ha pedig ennek a hatalmas apparátusnak az emberei menet közien (a mezőgazdasági ügyek alakulása láttán) fokozatosan átállnak a parasztszövetséghez és ott az érdekképviselet megtestesítői lesznek, akkor jó, ha a szövetség alapszervezetei betervezik, hogy többé-kevésbé konzerváltuk az eddigi módszereket. Mármint az irányításban és a képviseletben. Arra is számítani kell, hogy a mezőgazdasággal kooperáló vállalatok eddig egészen tűrhetően „kijöttek" a parasztsággal. (Gondoljunk csak arra a múlt évben lezajlott perre, melyben sok-sok vezető állásban levő szövetkezeti parasztot kellett megbüntetni — megvesztegetésért. ) Nos, aligha várhatjuk az illetékes szervektől, vállalatoktól, hogy a parasztság kedvéért átszervezi a vezetőségét és ügynöki gárdáját. Ha pedig a szemben álló felek táborából ugyanazok folytatják a „csatározást", akkor nem nehéz megjósolni, hogy ilyen alapon nem sokat várhatunk a parasztság javára. Ne kergessünk tehát illúziókat, a szövetség megalakulásával nerr jött el a csodavárás Ideje. A tetteké annál inkább és sürgetően. Nagy nekilendüléssel Indult meg a júliusban megalakult, szeptember 12-én pedig hivatalosan ls elfogadott Szlovákiai Egységes Parasztszövetség tevékenysége. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság fölött még mindig gyámkodni akaró szervek és vállalatok követelésére egyelőre még erősen megnyirbálták a tennivalók korábban elképzelt keretét. Többek között például az is szerepel a tevékenységet korlátozó tényezők között, hogy a szövetség nem folytathat önálló vállalkozó tevékenységet. Ha ezt a kitételt szó szerint vesszük, akkor könnyen kételyek támadhatnak azon a téren, hogy valótejn egyenjogú, jogi személyként működhet-e a szövetség. Az eddigiekben talán sokat emlegettem a szövetség tervezett tevékenységét csorbító tényezőket, de tettem ezt azért, hogy érzékelhessük, mennyi mindent szeretett volna megoldani a parasztság javára. Ettől függetlenül azonban így ís ezernyi a tennivalója. Szervezeti szabályzata nemcsak megengedi, hanem kötelezővé is teszi, hogy befolyást gyakoroljon azokra az állami intézkedésekre, amelyek rendszabályozzák a mezőgazdasággal kapcsolatos gazdaságpolitika kidolgozását, az állami (juttatásos) beruházási politika érvényesítését, az adórendszer, az árképzés, a mezőgazdaság távlati gazdaságirányítási rendszerének kidolgozásában aktívan részt vállal, beleszól az árpolitikán kívüli pénzeszközök felhasználásába és elosztásába — hogy csak a nagyját említsem. Ha a felsoroltakon kívül semmi többet nem tenne a szövetség, akkor is hasznos munkát végezne a parasztság javára, legalábbis ahhoz viszonyítva, amit az eddigi gyakorlatban a mezőgazdasági termelési igazgatóságok, illetve a járási mezőgazdasági társulások tudtak adni. Igen, ez az országos szervezet sokkal többre képes elődeinél. Már a jogi helyzete miatt is. Mert például bármelyik partner részéről éri sérelem a mezőgazdasági üzemet, a szövetség jogilag képviseli tagjait, ha arra a tagüzem felkérte az Illetékes vezetőséget. Nagy szükség van tehát a szövetségre. Életképessége, tevékenységének hatékonysága természetesen nem csupán és talán nem ls elsősorban a központi bizottságtól függ, hanem attól, hogyan aktivizálódnak az alapszervezetek, milyen részt vállalnak a mezőgazdasággal kapcsolatos problémák felszínre hozásából, és ezzel párhuzamosan milyen mértékben támogatják azt a programtervezetet, amelyet céljául tűzött ki a szövetség továbbá hogyan igyekeznek kihasználni — a szövetség keretén belül — azokat a lehetőségeket, amelyeket az alapszabály biztosít a mezőgazdasági üzemeknek, vagyis a szövetség alapszervezeteinek. A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség alapszabályának ismertetésével lapunk holnapi számában foglalkozunk, s egyúttal megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre Is, milyen szervezési forma lenne a szövetség keretén belül a legalkalmasabb arra. hogv a parasztszövetségben a Szlovákiában élő nemzetiségek salátos problémái Is megoldódjanak. HARASZTI GYULA %