Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-27 / 328. szám, szerda

Nem kultusz a személyiség tisztelete Gondolom, a krónikások érdekében föltétlenül érdemes lett volna pontosan nyomon követni és följegyezni, hány változata és arrulata is volt már Január óta hazánkban az őszinte Dubfiek-éltetésnek. Joggal furcsállhatjuk hát, hogy egyszercsak — nyilván zavarkeltő szándékkal — országszerte olyan, magukat kommunistáknak valló emberek hallatják itt-ott hangjukat (sajnos a délvidéken ts!), akik egyre hangosabban a párt első titkárának vagy államunk elnökének lelkes éltetését a már régen divatját múlt, közönséges személyi kultusznak bélyegzik. Nem vitás: e komoly és alaptalan vád visszautasítása erkölcsi kötelességünk, s az ilyen támadások hallatán válaszunk egyértelműen csak a határozott elutasítás lehet! Bővebb elemzést érdemel azonban az az időszerű kérdés: vajon az illetők miből indulhatnak ki a fenti támadások esetén, melyek egyetlen célja a negatív hangulatkeltés. E disszonáns hangok elindítói többnyire olyan egyének, akik alatt a januárban indult egészséges demokratizálódási folyamat már-már alaposan megremegtette azt a karosszéket, melybe közepes tudásuk vagy gyér képességeik ellenére egy-egy „jó szó" vagy éppen csak a „kifogástalan" múlt ültette őket. Most már természetesnek tűnik, hogy az ötvenes években, valamint a lassan végéhez közeledő évtizedünk első két harmadában — a személyi hatalom nyomott légköre következményeként is — a közvélemény nem igen tisztelhette a vezetőket, politikusokat, mint személyiségeket. Alapos történelmi tanulság ez a ma és az utókor számár* ágyaránt. Hiszen ezek éppew a személyi kultusz hatalmi eszközeivel tarthatták meg pozíciójukat autoritásuk jelentős csökkenése ellenére is. A régen várt és remélt kiutat ebből a helyzetből a CSKP januári plénuma mutatta meg, s hosszú esztendők után élpolitikusaink ismét sajátos személyiségekként léptek a köztudatba. Tetteikkel bizonyították: olyan politikai irányzat képviselői, melyet nem h át a i o m m a 1, hanem érvekk e 1 támogatnak, s meg tudják magyarázni a széles tömegeknek is. Politikai tevékenységükben nem tartották és nem tartják magukat ma sem tévedhetetlennek, hanem az idő követelményének és a helyi viszonyoknak megfelelő rugalmas irányítással haladnak a kitűzött cél: a demokratikus, emberi arculatú szocialista társadalom megteremtése (elé. S éppen ez adja politikai személyiségük nagyságát. Teljesen érthető és törvényszerű hát a közvélemény magatartása, mely ma már nem a beültetett hivatalos „tapsmesterek" jeladására veri össze ütemesen tenyerét, hanem belső sugallatra. Tömören: a bizalomra bizalommal válaszolnak, s a látszatszemélyiségek helyett Igaz személyiségeket tisztelnek. Az ez ellen hangot emelők tehát nem mások, mint azok, akik egyéni érdekből vissza akarnák fordítani az idő kerekét. MIKLÓSI PÉTER Cseresnye János pékmester formálja a kenyeret. A rmgymagyariak példája Nagymagyar nem tartozik a dunaszerdahelyi járás legnagyobb községei közé, de sok jó eredményt mondhat a magáénak. A rendezett utcasorok, a negyvenkét nap alatt- felépített tűzoltószertár és az új Szolgáltatások háza dolgos kezű emberekről tanúskodnak. A falu helyi gazdálkodási üzemei tavaly harmadik helyen végeztek a járási versenyben és ezért ötvenezer korona jutalmat kaptak. A környéken nem véletlenül járja az a mondás, hogy „amit a nagymagya ri mosfpríV megcsinálnak, azt Az állványokról rakják... a kemencébe Dávid Ferenc: ,,Még tovább szeretnénk bővíteni a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat". Tóthpál Gyula felvételei megnézhetik ám a környéken". A falu lakosai részéről sok panasz hangzott el az úszori jednota Fogyasztási Szövetkezet ellen. A legutóbb kérték, ha csak egy lehetőség adódik, építsenek a faluban pékséget. A HNB vezetősége fontolóra vette a dolgot és szeptember végén a felépítés mellett döntött. Eredetileg 1969. január elsejére tervezték az üzembe helyezést, de Dávid Ferencnek, a HNB titkárának irányítása alatt egy hőnap alatt sikerült realizálni a tervet. Igy a nagymagyariak jóvoltából a környék Talvainak lakossága friss kenyérhez jut. A kenyér jó minőségét Igazolja, hogy a tervezett napi 6 mázsa helyett már 10— 12 mázsa fogy el 'oelöie. -th de sajátosan A napokban zajlanak le a szakszervezeti szövetségek alakuló konferenciái. Hoszszabb elhallgatás után tehát az egyes szakmákban, népgazdasági ágakban, tevékenységi területen dolgozók ismét elmondhatják nézeteiket sajátos problémáik megoldását Illetően. Már ez ideig is alkalmam volt részt venni több ilyen konferencián. A benyomásom? Mindegyik alaposan elő volt készítve, a beszámolók színvonalasak voltak, a hozzászólások tárgyilagosan vázolták egy-egy vállalat vagy tevékenységi ág problémáit, a jóváhagyott akcióprogramok hangsúlyozták: valamennyi szakszervezeti szövetség az egységes országos szakszervezeti mozgalom részének tartja magát, nem kíván szakadár politikát folytatni. Ugyanakkor követeli, hogy a dolgozók ügyeit ne „paušál" módon kezeljék, hanem valamennyi szerv vegye figyelembe az egyes szakszervezeti szövetségekbe tömörült dolgozók sajátos feltételeit is, és nagyobb jogkört biztosítson számukra a döntő jelentőségű intézkedés foganatosításához való hozzászólás, illetve javaslatbenyújtás terén. DÓSA JÓZSEF Bonyodalmak az inkasszó körűi Amikor 1964-ben hazánkban fokozatosan bevezették az összevont inkasszót, a lakosság — mintha megérezte volna, hogy sok bosszúságába fog kerülni — élénken tiltakozott az újítás ellen Három esztendő tóit el azóta, s így jogosan feltehető a kérdés: beváltotta e ez az akció a postaigazgatóság reményeit? A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ellenőrzéseinek eredményeit J. Vaculík főosztályvezető ismertette az újságírókkal. Kijelentette, hogy noha az összevont inkasszó ellen a vidéki polgárok általában nem emelnek lényegesebb kifogást, annál több a panasz a nagyobb városok, különösen Prága, Bratislava, Kassa lakossága részéről a gyakoribb költözködések és címváltozások miatt. Az elégedetlenség legfőbb oka az, hogy miután az energetikai üzemek az áramfogyasztást félévenként számlázzák, a számlákat — a lakásból időközben elköltözött lakók bejelentése ellenére — továbbra is ugyanazokon a lakókon hajtják be. Külön fejezetet érdemelnek a telefonszámlák, melyek sokszor csillagászati összegeket tüntetnek fel, a beszélgetéseket számláló gépek gyakori hibái miatt. Ehhez járul, hogy a beszélgetések számának az ellenőrzése egy év távlatából szinte lehetetlen. A lakók és a házgondnokságok közötti ellentétek sem mennek ritkaságszámban. — Miért fizessünk a rossz szolgáltatásokért? — teszik fel a lakók a kérdést, ha nem működik a központi fűtés vagy más olyan hibákat észlelnek, melyek lak• bérkedvezményre adnak okot. A lakók természetesen élnek jogaikkal, ám vannak olyanok is, akik indokolatlanul nem egyenlítik ki számlájukat. Különösen kedvezőtlen a bratislavai Városi Postaigazgatóság helyzete, mely ez év májusában 14,77 százalékos hátralékot, azaz 2,3 millió koronát tartott nyilván be nem hajtott előlegek címén. Általában az egész nyugatszlovákiai kerületben óriási összegekre rúgnak a tartozások, melyekért nemcsak a notórius nemfizetők, hanem a postaigazgatóságok ls elmarasztalandók. —km— Mikor kezdődött gazdaságunk romlása? Ogy tűnhet, hogy ma ez merőben időszerűtlen kérdés, hiszen fő feladatunk most nem a vissza-visszapillantgatás, hanerfi — gazdasági téren — az akcióképesség, a hatékonyság fokozása. Viszont a politikai életben mutatkozó egyes jelenségek — főleg a haladó és a maradi nézetek összeütközésénél — mégiscsak arra kényszerítenek bennUnket, hogy feltegyük a kérdést: mikor kezdődött a gazdaság hanyatlása? Az elmúlt másfél évtized gazdaságtörténeti analízisére, ha másért nem is, de azért van szükség, mert a megújhodás ellenfelei szívesen hangoztatják: nincs már meg a novotnýi garnitúra, van már akcióprogram és a gazdasági életben mégsem következett be gyökeres pozitív változás ... Hogy ezek a nézetek nem csak jelentéktelen rendezvényeken hangzanak el, arról a párt Központi Bizottságának a legutóbbi plénuma is tanúskodik. Mennyiben van igazuk azoknak, akik így teszik fel a kérdést? És vajon egyáltalában miért emlegetik egyesek már most a duböeki irányvonal gazdasági kudarcát? Elsősorban is: a mai gazdaságpolitika még nem az akcióprogram gazdaságpolitikája. Az év első nyolc hónapja alatt az új gazdasági irányítási rendszernek még csak néhány elemét sikerült a gyakorlatban is megvalósítani. Tehát akik ma a januári vonal gazdasági csődjén kárörvendenek kajánul, azok voltaképpen a bukott rezsim gazdaságpolitikáját marasztalják el. Hogy a párt a gazdasági akcióprogram végrehajtásáról a megváltozott körülmények között se mondott le, arról a Központi Bizottság legutóbbi határozata is tanúskodik, s erről fog tárgyalni decemberi ülésén is. Most már komolyabb helyzetismerettel láthatunk munkához és a gazdaság átépítését — a piacgazdáikodásos koncepció szerint — be is fejezzUk. A dogmatikusok — miközben az akcióprogram gazdaságpolitikai részét bírálják — valószínűleg a tömegek közgazdasági tájékozatlanságával számolnak. Nyilván úgy gondolják, hogy az egyszerű ember leegyszerűsíti a dolgokat, és így teszi fel a kérdést: Az akcióprogramban életszínvonal-emelkedést ígértek. Bekövetkezett? Nem következett be. Gazdasági fellendülést ígértek. Bekövetkezett? Az se következett be. És így tovább. Igen ám, csakhogy a kisember nem olyan ostoba és nem olyan tájékozatlan, mint ahogy azt a kabinetpolitika letűnt exponensei gondolják. Annyit ax egyszerű dolgozó is tud, hogy a statisztikai jelentések már 1958-t61 a csehszlovák gazdaság stagnálásáról adtak számot És ahhoz sem kell akadémikusnak lenni, hogy valaki felfedezze: az egész gazdasági rendszer összetételében van a hiba. Gazdaságunk struk'úrája ilyea arányú elrontásához |!) legalább másfél évtizedre volt szűkség. Azt még a legtürelmetlenebb demagógnak is be kell látnia, hogy tizenöt esztendő hibáinak a felszámolásához nem nyolc hónap, hanem legalább néhány év szükséges. A gazdasági akcióprogram teljesítéséhez — nyugodt munkában való teljesítéséhez — a néhány esztendő nem adatott meg. Határainkon belül és azokon kívül akadtak közgazdászok, akik — nemegyszer politikán és ökonómián kívüli eszközökkel is — bírálják a szárnyát bontogató piacgazdálkodásos koncepciót, hogy újra a direktív gazdaságirányítási rendszer mellett tegyék le a garast. Ogy érzik azonban, hogy ehhez — legalábbis formálisan — a dolgozók hallgatólagos beleegyezése szükséges. Az ügy érdekében kétes értékű propagandaeszközökhöz, a piacgazdálkodási koncepció hazugsággal való lejáratásához sem átallanak folyamodni. Remélik, hogy a kisember közben így gondolkodik: Nem teljesült a január utáni koncepció, tehát szükségszerűen annak ellenpólusához, az extenzív gazdaságfejlesztéhez kell visszatérni. Elsősorban az ilyen maradi nézetek elleni harc sikere érdekében van szükség arra, hogy nyíltan megmondjuk: gazdaságunk stagnálása már tizenöt esztendeje elkezdődött. Nyiltan meg kell azt is mondanunk, hogy a gazdasági struktúra jó irányban való megváltoztatásának legádázabb ellenségei azok voltak, akik ma életszínvonalunk egy helyben topogňsa miatt krokodilkönnyeket hullatnak. Csakhogy a hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. Az élet azt bizonyítja, hogy a januári gondolat ellenzői a szocializmus építését január előtt és után egyaránt csak saját szájuk íze szerint tudták elképzelni. És csakis saját javukra. TÖTH MIHÁLY aíma a fuvidáb (íápaô/zta tetején Czinhelye: a piac. Sor... ^ most savanyú káposztára. Nem azért, mintha nem lenne elegendő hordós káposztánk ... Van ... Savanyú káposztából abszolút jól állunk. Az állami kezelésben levő zöldséges bolt is meg a piaci „maszek" is kínál. Hogy miért sorakoztunk mégis? Mert megszoktuk. Világos? Milyen káposzta az, ahol senki sem vásárol ... Meg ts lehet kóstolni. Az elárusító fennhangon kínálta ... nyújtja is mindjárt nylonzacskóba bújtatott kezét, melyben bokrétányi a káposzta. Nem lehet ellenállni... Odaállok tehát én ts ... persze ... a sor végére.,. Most, utólag elgondolkodom. Miért éppen oda? Miért nem oda, ahol senki sem áll? Alapos önvizsgálat tárgyává teszem. Megvanl A hordós káposzta tetején öt szép piros alma mosolyog. Gyors fejszámolás, helyzetfelmérés... ha az elárusítónő betartja a játékszabályokat, és minden vevőjének csak egyetlen almát ad... az ötödik az enyém lesz. Már érzem ts ínyemen az ízét. Pavlovi reflexeim kitűnően működnek ... Mit nekem havas eső, az északi szél, a kezem lefagy, a lábam fázik, a frissen vásárolt meleg házikenyér ázik ... mindegy! Az ötödik alma az enyéml faj, a maszeknek, ha protekciózik, ha soron kívül osztogatja az omlós piros gyümölcsöt. Nem teszi. Betartja a rendet... most már -biztos, hogy a gyümölcs — enyém... Semmi se biztos ezen a földön, mióta Einstein a relativitás elméletét feltalálta. Elébem lép egy magas, vállas, legszebb férfikorban és barna bőrkesztyűben levő férfiú, lezserül a káposzta ára felöl érdeklődik, és még mielőtt eszmélhetnék, mielőtt a néni válaszolhatna, a zsíros barna bőrkesztyű belemarkol a hordóba és zsupsz ... leírni ls szörnyű, hát még vé- •« glgnéznl... bekapja a szép piros almámat! Nem hiszek a szememnek, és várom a káposztatulajdonos jogos felháborodását, hogy a tolakodóra förmed és védi jogaimat. Nem teszt... Se lát, se hall! Mintha mi sem történt volna, gyömöszöli káposztámat a nylonzacskómba, akkor sem rökönyödik meg, amikor a tolakodó, mint akt dolgát jól végezte... tovább áll... Utolsó erőmből utána kiabálok. — Hát ez ml? Ha ezt végigcsinálja az egész piacon, megtakarít egy napi kosztot! Mondanék többet is, de egy bácsika, aki láthatólag végignézte a jelenetet, figyelmeztet. — Ne tessék olyan lármát csapni, ez az ellenőrt i, agy úgy! Az ellenőrt? " Akkor már mindent értek. Akkor valóban hallgatok. Ezek után már úgyis csak az fjf iránt érdeklődtem volna, hogy U mikor volt utoljára tisztítóban a lg

9, feketén zsíros, valaha barna bőrkesztyűje, mellyel az üveg- XI. ; sárga káposztába markolva szép piros almámat szálába ragadta? gjL DÁVID TERÉZ ^