Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)
1968-11-24 / 325. szám, Vasárnapi Új Szó
SUGÁR ANDRÁS londoni levele a Lordok Háza reformjáról Az angol kormány belekezdett egyéves parlamenti reformprogramjába, amely a most kiadott Fehér Könyv javaslatai szerint teljesen átalakítja a csaknem ezeréves felsőházat, a Lordok Házát. parlamentben a teljesen idejétmúlt örökösödést elv, de azért — mivel a hagyományok országában vagyunk ez az elv nem teljesen pusztul ki, hiszen az államfő továbbra ls vérségi alapon kerül a trónra, a monarchia örökös marad. Furcsa módon az arisztokratákat egyetlen tekintetben „emancipálja'' is a törvényjavaslat: ezentúl az országos parlamenti választásokon urnák elé járulhatnak. Eddig ugyanis — akár az elmebetegeknek — nem volt szavazati joguk... A reform előírja, hogy a kinevezettek felsőházában a lordok száma mindig 230 lesz. Ha bármelyik lord eléri hetvenkettedik életévét, nyugalomba kell vonulnia. Ez azt jelenti, hogy a felsőházban élénk helycsere-folyamat lesz, ugyanis az átlagos életkor igen magas, mert fiatal emberek nem nagyon kerülnek a lordok közé. A visszavonuló agg lordok helyébe a kormány javaslatára a király (királynő) fog rendszeresen újabb főrendeket kreálni, mégpedig a következő kacifántos elv szerint: „a kormányon lévő párt lordjainak mindig csekély többségben kell lenniük a legnagyobb ellenzéki párt főrendjéhez képest, de n§m alkothatnak abszolút többséget a ház eredete a XI. századba nyúlik E vissza, amikor a Normandiából érkezett Hódító Vilmos király felosztotta barátai között az újonnan megkaparintott szigetországot. Ettől kezdve a királyok és udvaroncaik vélt vagy valódi érdemekért, sok esetben pénzért vesztegették az örökös főúri rangokat. I. Jakab uralkodása alatt még csak tízezer fontsterlingbe került a főnemesi cím, de a huszadik században, lAoyd George miniszterelnök idején már kétmillióra emelkedett az ára. (A pénz a kormánypárt választási kasszáját gazdagította.) Cromwell forradalmárai háromszáz évvel ezelőtt levágtak néhány hercegi és grófi fejet (nem is szólva a királyról J, majd eltörölték a Lordok Házát, de II. Jakab restaurációja helyreállította a felső kamarát, amely ma ls nagyjából változatlan formában fennál. A felsőház jelenleg 1020 tagból áll, mégpedig a közetkezőkből: 4 „királyi vérű herceg"; 2 érsek; 25 herceg; 163 gróf, tll. grófnő; 109 vikomt; 24 püspök; 693 báró, tll. bárónő. A teljes igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az angol sajtóban is a legkülönbözőbb adatok jelennek meg a „világ legelőkelőbb klubjának" pontos taglétszámáról, de az 1020-tól egyik becslés sem tör el lényegesen. Ennek részben az az oka ,hogy körülbelül ötszáz lord sohasem teszi be a lábát a Házba, mert vagy nem érdekli az egész, vagy egyszerűen lusta. Egyikük azzal dicsekedett, hogy mindkét világháborút átaludta. (Pajzán kérdés: talán ezért nyerték meg az angolok mindkettőt?) A notóriusán „szabotáló" lordokat backwoodsman-eknek, magyarul megközelítő fordításban: „az erdő hátsó részében élőknek" becézik. A klub szabályai rendkívül mulatságosnak, hadd említsem meg a legszórakoztatőbbat: az érvényes szavazáshoz szükséges kvótum három fő, tehát elméletben 3 lord leszavazhat 630 választott alsóházi képviselőt. Az érdekesebb lordok közül megemlíteném Balogh bárót, teljes nevén: Lord J Báron j Balogh of Hampstead-et, akit őfelsége az idén kreált lorddá. Balogh Tamás professzor, a kormány gazdasági főtanácsadója budapesti származású. Hampstead a tanár úr kedvelt északnyugat-londoni kertvárosa. Az örökös lordok között van a parlament egyetlen kommunista tagja. Lord Milford, aki beszédeiben a a kommunista párt álláspontját képviseli. (Nevére Arany János „A welszi bárdok" című gyönyörű balladájáról emlékszünk: „Ah lágyan kél az esti szél (Milford öböl felé..." AZ ANGOL PARLAMENT ÉPÜLETE ár kétszáz éve rendeszeresen viszszatérő követelés a Lordok Házának eltörlése, a „peers versus people" (fővendek kontra nép) témája. Az első lépést 1912-ben tette meg a liberális kormány, amely két évre korlátozta a főrendiház szavazatának halasztó hatályát. Később, 1949-ben a munkáspárti kormány egy évre csökkentette ezt a határidőt. A munkáspárt 1958-ban feltámasztott egy százkét éve eltemetett ötletet és bevezette a „life peer-ek, életfogytiglani főrendek intézményét Ez azt jelenti, hogy az uralkodó (jelenleg II. Erszébet) bizonyos érdemekért nem örökölhető, csak egy életre szóló bárói címet adományozhat. Furcsa „beszivárgás" kezdődött: a Lordok Házába egykori kazánkovácsok, öntők, mozdonyvezetők kerültek, persze néhány évtizedes szakszervezeti funkclonáriuskodás után. A szégyenkező munkáslordok egyike így nyilatkozott nekem kinevezése után: „Tudja, csak az asszony miatt fogadtam el, hadd legyen öreg korára lédt belőle..." Ma már 190-re rug a „life peer" -ek száma, szemben kb. 800 „kékvérű" örökös főrenddel. A munkáspárti kormány Fehér könyve szerint az összes kékvérűek elvesztik szavazati Jogukat a parlamentben, s csak a kinevezett lordok kaphatnak döntési jogot. A hercegek, a grófok, vikomtok halálukig még helyet foglalhatnak az ülésteremben, sőt tanácskozási joggal fel is szólalhatnak, de csemetéik már csak a karzatra tehetik be a lábukat, ha egyáltalán belépőhöz jutnak. Ezzel megszűnik a házban". Magyarul ez azt jelenti, hogy ha például a konzervatív párt van hatalmon, akkor a tory főrendeknek többen kell lenniük, mint a munkáspártiaknak, de ugyanakkor kevesebben, mint a munkáspárti és a liberális lordoknak együttvéve. így kívánja a kormány elérni, hogy a parlament mindkét házában — többé-kevésbé összhangban a választók szavazataival — azonos többség alakuljon kl. Ha a lordok háza a reform után is renitenskednl próbálna, megteheti, ám az alsóház által elfogadott törvényjavaslatokat már nem egy évre, hanem csupán hat hónapra dobhatja vissza. Ennek azonban kicsiny a valószínűsége, hiszen a kormánypárt többsége biztosítva lesz. ddig a Fehér Könyv. Egy éven belül törvény lesz aelőle, s a történelmi Lordok Háza már sohasem lesz olyan, mint régen folt. De vajon igazi reformot csinálnak-e Wilsonék? Tartós lesz-e a reform? Máris rengeteg támadás, bírálat hangzott el. jobbról Enoch Powel, a konzervatív párt fenegyereke azért támadja, mert szerinte „az angol őstölgyet" nem szabad kivágni... Balról viszont rámutatnak, hogy a jövő parlamentjében ls lesz majd második kamara, de az a nemzetiségi és regionális érdekek képviseletét fogja megvalósítani. A leendő föderatív Britanniában olyan felsőház lesz, amely a skót, walesi, észak-írországi, nemkülönben az angol nemzeti és helyi érdekek őre lesz — mondják. Ez azonban még legalább tíz évig várat magára. A hermelinpalástos, büszke főrendek még sokáig fognak parádézni a trón körül, s akárhogy is nézzük, idegenforgalmi szempontból még jövedelmező is az egész. I'IIIII'I M I MII MI II HII i m I in MI I h —IIIIHIMIIIIIII iiI WI Iim' M' nwii Richard Ntxon választási hadjáratában Amerika-szerte nagyon hatásos jelszót hangoztatott: „jobb az embereknek a fizetési lista, mint az agg sági segély". Kl merne vele vitába szállni? Ha csak nem Nixon úr gazdasági tanácsadói. Nixon fünek-fának munkát ígér, ugyanakkor gazdasági tanácsadói minduntalan azt állítják, hogy ha meg akarjuk akadályozni az inflációt és a gazdasági hanyatlást, a munkanélküliség sokkal nagyobb lesz nálunk. Beszélgettem róla egy független közgazdásszal, Ulrich Upgraph professzorral, a Gazdaságmegújhodási (nem haszonhajtó f Intézet vezetőjével. „Professzor úr, Richard Nixon, azt mondja, hogy a szociális segélyzettek listájáról el kell tüntetnünk az embereket, át kell őket vezetnünk a kifizetési listákra, ha egészségessé akarjuk tenni gazdaságunkat. Mi az ön benyomása?" „Megdöbbentő", jelentette ki a professzor. „Hisz mindenki tudja, hogy teljes foglalkoztatottság esetén infláció tör kl. Ennek következménye gazdasági hanyatlás, ez viszont további munkanélküliséget von maga után." „Tehát ön szerint egészséges mértékű munkanélküliségre van szükségünk, ha egészséges gazdaságot akarunk teremteni." „Természetesen. Ezt minden tökfilkó tudja. Ha 4 százalék alá süllyed a munkanélküliség aránya, akkor 5 százalékkal emelkedik az Infláció foka. Az egyetlen lehetőség, hogy megóvjuk a gazdaságot a veszteségtől, a fejlődés ütemének lassítása. A gazdasági fejlődés lassításának legjobb módja pedig 4—5 millió munkanélküli fenntartása." „Szinte hihetetlen." „Ide nézz, te bolond, ha teljes a foglalkoztatottság, nincs elég munkaerő. Ez azt jelenti, hogy a munkások béremelést követelnek. Ez felnyomja az árakat, s természetesen infláció következik." „Tudom, tanár úr, hogy gazdasági kérdésekben tökfej vagyok, de nem értem, hogyan vezessük át a szociálisan segélyzettek listáján szereplőket a fizetési listákra, ha egyszer növelni kell a munkanélküliséget." „Ez nagyon érdekes kérdés", mondta Upgraph, „különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy mindenki tombol, mihelyt annyi embert lát a szociális segélyek listáján. Az a vicc, hogy az embereknek előbb munkát kell találni, aztán megint ki kell selejtezni őket a munkából, nehogy túltengjen a gazdasági konjunktúra. Az én megoldásom feltételezi, hogy a „szociális segély" elnevezést valami másra változtatják, mondjuk „egészséges gazdasági biztosítékra". Senki sem lesz dühös, ha valaki más fogja szedni az egészséges gazdasági biztosítékot. Csakis a „szociális segély" szóban van a kutya elásva." „De professzor úr, ezzel még semmi sem változik," éltem az ellenvetéssel. „A kormány egyeseknek semmittevésért fizet, ez pedig másoknak, akik dolgoznak és adót fizetnek,, az idegeire megy." „Hát igen, de hasonlítsa össze a mezőgazdasággal. Fizetünk a farmereknek azért, hogy ne vessék be földjeiket, ezzel akarjuk korlátozni a fölösleget. Ez senkit sem idegesít. Ugyanaz a helyzet akkor is, ha azért fizetünk embereknek, hogy ne dolgozzanak, s Így óvjanak meg minket az inflációtól." „Ez igaz — bólintok. „Csakhogy mihez kezdjenek a munkanélküliek Idejükkel a hosszú napokon?" „Ez már nem a közgazdaság-tudomány feladata. Ilyen problémán hadd törjék fajüket a szociológusok. A ml tárgyunk a statisztika." „Látom, professzor úr, nagyon hevesen síkra száll a munkanélküliségért, és isten a megmondhatója, hogy valóban nagy szükségünk van rá, ha nem akarunk később még nagyobb munkanélküliségbe süllyedni. Mégis úgy tűnik, hogy minél többen lesznek a munkanélküliek, annál több pénzt lesz kénytelen rájuk fordítani a kormány. S minél jobban eladósodik a kormány, annál betegebb lesz gazdasági életünk." Upgraph professzor feldühödött: „Hibát mindenütt lehet találni." (INTERNATIONAL HERALD TRIBÚNE) a r t buchwald
