Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-21 / 322. szám, csütörtök

ŠTEFÁNIA VAŠEČKOVÄ felszólalásában elsősorban a párttagok és a többi állampolgár elégtelen tájékoztatásának problémáival és ennek következményeivel foglalkozott. Hangoztatta, hogy a jó tájékoztatás kedvező feltételeket teremt a tevékeny részvételre a párt politikájának kialakításában. Lent is, fent is sok a tisztázatlan kérdés. Az emberek tudni akarják az igazságot akármilyen kemény is legyen az, rendet akarnak, és nyugalomban szeretnének dolgozni. A tájékoztatás nyújtásában külföldről is „segítenek" nekünk. A népnek nem tilthatjuk meg, hogy meghallgassa ezt. Megjavíthatjuk azonban saját tájékoztató munkánkat, hogy az ne legyen olyan, mint náluk a Tátrában a zöldségellátás. Kevés van belőle, az is későn jön, és rendszerint csak másodosztályú árut kapunk. A január előtti erők címére, akik készek mindenkit, aki nem ért egyet velük a jelenlegi helyzet értékelésében, reakciósnak mondani, kijelentette: legalább csöndesen ismerjék be, hogy a kása az ő tűzhelyükön égett meg, és ne fintorgassák az orrukat az odaégett kása felett; s legalább maradjanak békén, ha nem akarnak, — de én úgy vélem —, hogy nem is tudnak segíteni. JÁN STRNÁD az év kezdete óta végzett pártmunka elemzésének szükségességérői beszélt, amely előfeltétele a felmerült fogyatékosságok megszüntetésének. Egyszersmind rámutatott arra, hogy hasonlóképpen szükség van az említett időszak pozitív eredményeinek kiemelésére, hogy elíminálni tudjuk a január előtti pozíciókon kitartó erőket. A szónok az egységet Jelölte meg a párt további munkája legnagyobb erőforrásának. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a párt ismét egységes egésszé váljon, ős képes legyen a kitűzött feladatok teljesítésére. Ez megkívánja a fegyelem fokozását és az SZLKP valamennyi szerve és szervezete feladatainak konkrét meghatározását. ONDREJ OLÁH bevezetőben fenntartás nélküli egyetértését fejezte ki a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének állásfoglalásával és határozataival. Ezután az ifjúság helyes nevelésének szükségességéről beszélt, mert nem lehet számunkra közömbös, milyen szellemben nevelődik 3 fiatalság, és milyen eszmét sajátít el. A továbbiakban néhány közgazdasági problémát érintett, amelyek a Stará Ľubovňa-i járásban megoldásra várnak. A Központi Bizottság segítségét kérte a Járás fejlesztését szolgáló néhány beruházási akció haladék nélküli megvalósításában. Sürgette a kevésbé fejlett körzetek fejlesztési tervének mielőbbi kidolgozását, amtnt az akcióprogram leszögezi. JÁN UHER hangoztatta, hogy a Január utáni időszak fejlődésének elemzésében szigorúan a tudományos szocializmus alapvető módszeréhez kell Igazodnunk. Ezután a január utáni politika néhány konkrét nézetével és fogalmával foglalkozott, amelyek napjainkban nagyon előtérbe kerültek a pártban. A pártban tapasztalható egyes szélsőséges Jelenségekkel öszszefüggésben kijelentette, hogy az Ilyen irányzatok elleni gyógyszer a párton belüli demokrácia megtartása és fejlesztése, a nyílt és szabad véleménycsere. Egyedül ez mutatja meg, hány szélsőséges irányzat létezik tulajdonképpen, milyen reális erőt képviselnek ezek, s mesterséges hatalmi támogatás nélkül mennyiben képesek programjuk megvédésére a közvéXI. 21. lemény előtt. * A szónok a jelenlegi legfon3

tosabb politikai kérdésnek tekinti a párton belüli demokrácia, az érvényes határozatok s 1988. az akcióprogram azon lényeges elemei betartásának alapján egyesíteni a pártot, amelyeket ismét leszögezett a CSKP Központi Bizottsága plénumán elhangzott fő beszámoló és az ott elfogadott határozat. Ezek: — a párt és a nép kapcsolatának megőrzése, az üzemek munkásai és dolgozói, a szövetkezeti tagok, az értelmiségiek és az ifjúság közötti természetes kapcsolatok fenntartása; — a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való kölcsönös megértés útjainak keresése elvi alapokon. JOZEF KŇA2KO figyelmét a pártban uralkodó helyzetről szóló hiányos információkra, pontatlanságukra és ellentmondásaikra fordította. Ezután megemlítette, a dolgozók egymás között arról vitáznak, hogy a párt vezető funkcionáriusai különbözőképpen értékelik január utáni utunkat. A párt és az állam vezetőinek címére ezt mondotta: januártól augusztusig az üzemek dolgozói arról panaszkodtak, hogy ezek a vezetők aránylag csekély gondot fordítottak az üzemek munkásaira és a többi dolgozóra, bár itt felelősségteljesen kijelenthetem, hogy a párt vezetőit a munkások és általában a dolgozók a legnagyobb támogatásban részesítik. Ezért szükséges, hogy a jövőben gyakrabban járjanak az üzemekbe, a dolgozók közé és tanácskozzanak velük. A szónok ezután tolmácsolta a dolgozóknak gazdaságt helyzetünkkel kapcsolatos nézetét. Rámutatott többek között arra, hogy egyrészt felemeljük a létfenntartási cikkek árát, másrészt pedig nagy összegű végkielégítést fizetünk a vezérigazgatóságok dolgozóinak, akik az üzemekbe térnek vissza. Ugyanakkor azoknak a nőknek, akik kohászati üzemekben dolgoznak és munkaképességük csökkenése miatt más munkahelyen nyernek beosztást, egy koronát sem fizetnek. VOJTECH DAUBNER azokról a demokratikus változásokról beszélt, amelyeket a szakszervezetekben valósítanak meg. Ezek a változások támogatják a szakszervezetek alapvető céljait — a dolgozók problémáinak megoldását, érdekeik és szükségleteik kiharcolását és kezdeményezésük szervezését. Ezek közé a változások közé tartozik a szakszervezeti mozgalom átirányítása szövetségi munkára anélkül, hogy ezzel csorbát szenvedne a mozgalom egysége. . A továbbiakban kiemelte a szakszervezetek arra irányuló törekvését, hogy a lehető legnagyobb mértékben járuljanak hozzá politikai és gazdasági életünk konszolidálásához. Ezzel kapcsolatban azonban rámutatott egyes olyan jelenségekre, amelyek nem segítik elő a megelégedést. Ezek elsősorban gazdasági problémák. A szakszervezeti dolgozók úgy vélik, mondotta, hogy ideje volna a figyelmet ezeknek a kérdéseknek szentelni. Hangsúlyozta, hogy a szlovákiai szakszervezeti dolgozók egymilliós családja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának mostani plénumától világos szót és Irányelvet vár további munkájához. Nem akarunk visszatérni a régi hibákhoz. Határozottan kell megoldanunk problémáinkat, hogy ne foszlassuk szerte dolgozóink életbiztonságát. Elsősorban a jelennek és a jövőnek kell élnünk és dolgoznunk — mondotta Daubner elvtárs. VENDELÍN ZAJAČIK tolmácsolta a Slovnaft dolgozóinak a párt január utáni politikájával kapcsolatban elfoglalt Ismert álláspontját. A Január utáni politika, a párt Dubček irányítása alatt álló vezetőségének hívei voltunk és továbbra ls azok vagyunk. Elhatároztuk, hogy továbbra ls ezt a vezetőséget támogatjuk. Ezt munkánkkal, tetteinkkel akarjuk bebizonyítani. A vállalat dolgozóinak kezdeményezéséről szólva — a Január utáni Időszakban és a párt akcióprogramjának teljesítésében — hangsúlyozta, hogy pártszervezetük hatékonyan szorgalmazta a munka olyan demokratikus formáit, amelyek minden dolgozónak lehetővé tették, hogy nyilatkozhasson minden problémáról, amelyet az élet tárt elénk. A párt vezető szerepét nem kényszerítettük ki határozattal és dekrétummal, hanem a dolgozók között végzett munkánkkal. A dolgozók a kommunisták iránti bizalmukat bebizonyították a dolgozók vállalati tanácsának, valamint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom új üzemi bizottságának megválasztásakor. A bizalomőrt nem szabad csalódást okozni. Zajačik elvtárs ezután állást foglalt a legfőbb pártszervek határozatainak teljesítéséhez. Meg vagyok győződve róla, mondotta, hogy ha következetesen teljesítettük volna a CSKP KB áprilisi és májusi ülésének határozatait, nem kerültünk volna a jelenlegi helyzetbe. Nem szeretnénk, ha hasonló sors érné a CSKP KB novemberi plénumának határozatát, s ezért tudni szeretnénk, hogy milyen feladatokat adtak az egyes szervekre és személyekre, és hogyan teljesítik őket. Már többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy a direktív rendszer a legnagyobb akadály a társadalom alkotóerőinek fejlesztésében. Amíg ezt a rendszert nem zúzzuk szét, nem jutunk tovább. Kívánatos, hogy az állami és a gazdasági szervekben a vezető funkctókba szakképzett, politikailag és szervezésileg alkalmas gyakorlati emberek kerüljenek. SÁMUEL FALTAN felszólalásában elemezte a párt egységének jelentőségét a szocialista rendszer győzelméért és megszilárdításáért folytatott harc legjelentősebb szakaszaiban. A párt akkor erős, ha egységes, Ilyen azonban csupán akkor lehet, ha világos, nagyon konkrét programja van és a párt belső életének vérkeringése egészséges. Az ilyen egységre irányuló kísérlet kifejezően megnyilvánult ez év januárjában a direktív bürokratikus módszerek elleni harcban. Falfan elvtárs rámutatott továbbá arra, hogy éppen a párt január utáni egységének értelmezésében merültek fel ellentétek a CSKP KB novemberi ülésén ls. Annál Inkább értékelem az elfogadott határozatot. Ügy vélem, hogy Szlovákiában minden feltétel megvan arra, hogy ezt a már elért egységet teljes mértékben kihasználjuk további aktivizálódásunkra és valamennyi határozat megvalósítására — mondotta. Falfan elvtárs továbbá azokról az okokról beszélt, amelyek arra vezettek, hogy Szlovákiában előbb bizonyos differenciálódásra került sor a régi bürokratikus rendszer elleni harcban. Többek között hangsúlyozta annak a ténynek nagy jelentőségét, hogy a felkelő nemzedék képviselői újra részt vesznek a politikában, és a párt egységének megszilárdításával kapcsolatban kiemelte az SZLKP rendkívüli kongresszusának nagy Jelentőségét. A szónok érintette a Nemzeti Front aktivizálásának kérdéseit is. Kijelentette: a Nemzeti Front aktivitása és benne a vezető szerep érvényesítése a párt és a kommunisták aktivitásának mérvétől, valamint a párt vezető szerepének érvényesítésétől függ a szocialista demokrácia fejlesztésében. VIKTOR PAVLENDA bevezetőül rámutatott, hogy a mai társadalmi és pártválság gyökerei a párt központi szerveibe, a CSKP Központi Bizottságába nyúlnak vissza. Értékelte a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésének határozatát, mert az programot mutat a legközelebbi időszakra. A január utáni fejlődés értékelnek kibontakoztatásában négy alapvető problémakört jelölt meg: gazdasági kapcsolatok, nemzetiségi kapcsolatok, a politikailag szervezett polgár, valamint általában a polgárnak, mint a szocialista társadalom tagjának kapcsolatai. Részletesen foglalkozott a gazdasági problémákkal. Beszélt az SZLKP KB decemberi plenáris ülésének előkészítéséről, amely erről a témáról fog tárgyalni. Értékelni fogja elsősorban Szlovákia ez évi gazdasági fejlődését, a jövő évi gazdasági Irányelvet és költségvetést, az irányítás új rendszerének problémáit, valamint a föderációra való áttérést gazdasági téren. Ezzel kapcsolatban vázolta azokat az intézkedéseket, amelyekkel a jövő évben meg akarjuk oldani a dolgozók szükségletelnek kielégítését. Az új irányítási rendszer bevezetése körüli homályosságokkal kapcsolatban Pavlenda elvtárs azt mondotta, hogy a fokozatos áttérést az adminisztratív-utasító rendszerről az új gazdasági rendszerre, a Központi Bizottság már január előtti ülésein megfogalmazta, és természetes, hogy ebben a szellemben akarunk továbbhaladni. Hisz a szocialista társadalom gazdasági mechanizmusának természetes megújhodásáról van szó, s erre törekszik csaknem valamennyi európai szocialista ország. Tehát most nem az a probléma, továbbhaladjunk-e vagy sem az új irányítási rendszer útján, hanem az, hogyan haladjunk Jobban ezen az úton, s ne topogjunk egy helyben. Még mindig hiányzik a válasz vállalataink és általában szocialista vállalkozásaink szociális, gazdasági helyzetének alapvető kérdéseire. Fokozni kell a munkát a gazdasági reformmal kapcsolatban, kevesebbet kell általánosságban ígérni, s minél előbb a gyakorlatban kell előkészíteni az anynylra várt megoldásokat. A továbbiakban Pavlenda elvtárs a vezetők tekintélyével foglalkozott. Nem olcsó népszerűségre van szükségünk — mondotta —, hanem tiszteletben álló, elismert vezetőkre. Fel kell ismernünk és ki kell szorítanunk a küzdőtérről a szélsőséges erőket, a Jobboldali hatalmi törekvések megtestesítőit, valamint a komprommitált és alkalmatlan embereket. Az, aki tegnapi bűneit és mai alkalmatlanságát a Szovjetunióhoz fűződő barátság hangos hirdetésével akarja leplezni, rossz szolgálatot tesz a csehszlovák—szovjet baráti kapcsolatok valóban feltétlenül szükséges fejlesztésének. Teret kell nyitni tehát az egészséges haladó erőknek, amelyek nem vesztették el a dolgozók bizalmát és mozgósítani kell őket Dubček, Husák, Svoboda és Cerník körül, a CSKP KB határozata, az alapvető program körül, amely a január utáni politika egészséges elemelnek fejlesztésén és Csehszlovákiának a szocialista világban elfoglalt helyén alapul. ŠIMON KORBINI arról beszélt, hogy Idejében és az Igazsághoz híven kell tájékoztatni a közvéleményt azokról a gazdasági intézkedésekről, amelyek a lakosság életszínvonalát közvetlenül érintik. E problémák érzékeny politikai megközelítése nagyrészt semlegesítheti az utóbbi időben kialakult hangulatokat. A gazdasági reform egyéb problémáin kívül a párt gazdasági propagandájának ezzel is mindennap foglalkoznia kell. A továbbiakban tájékoztatta a plenáris ülést az élelmiszeripari dolgozók szakszervezeti kongresszusának tapasztalatairól. A kongresszuson hangsúlyozták, hogy világos választ kell adni az élelmiszeripar fejlesztésének gazdasági távlataira, a bérek fejlődésére az áremelkedéssel kapcsolatban, s megfelelő munkakörnyezetet kell biztosítani — különösen a nők számára. Kifejtette azt a nézetét is, hogy célszerű volna feldolgozni a szakszervezeti kongreszszus ismereteit, az FSZM és a Nemzeti Front, valamint a párt kapcsolatával összefüggésben, mert felmerültek Ismét olyan elképzelések a párt vezető szerepének érvényesítéséről, amelyek szerint az FSZM Ismét csak a hajtőkar szerepét fogja betölteni. LADISLAV KÓŇA az 1948 februári politikai aktivitás, valamint az idei év elmúlt tíz hónapja közötti különbséget elemezve, rámutatoťt, hogy most a politikai aktivitás minőségileg eltérő feltételek között nyilvánult meg, elsősorban azért, mert hazánkban valóság lett a szocializmus, és tartós gyökereket eresztett a lakosság túlnyomó többségének tudatában. Az utóbbi húsz év alatt elért eredmények ellenére is látni kell a hibákat, különösen az emberek közti kapcsolatok terén, amelyek diszkreditálták a szocialista humanizmus számos elvét. Kóňa elvtárs továbbá rámutatott, hogy Központi Bizottságunk és elnöksége január utáni jó szándékú politikájával visszaéltek olyan személyek is, akik a szocializmust sohasem vették komolyan. Teljesen helyes — mondotta — ha a helytelen politikai nézetek ellen a politika talaján, politikai eszközökkel harcolunk. Ha a helytelen nézetek egy szervezett központban születnek meg, és onnan terjesztik őket, akkor ezt a központot politikailag meg kell semmisíteni. A szónok továbbá köztársaságunk törvényei betartásának jelentőségével foglalkozott, rámutatva, hogy mennyire fontos ez főként most, a viszonyok konszolidálásának időszakában. Egyes régi párttagok tevékenységével kapcsolatban azt mondotta: „őszintén be kell vallanom, hogy a régi, főként háború előtti párttagokat rendkívül becsülöm. Az elnyomás és az illegalitás idején súlyos harcok közepette teremtették meg szocialista Jelenünk előfeltételeit. Ezért senki sem tagadhatja meg tőlük azt a Jogot, hogy kifejtsék nézetüket köztársaságunk politikai fejlődéséről, a kommunista párt és a pártfunkcionáriusok munkájáról. Másrészt azonban senki sem tűrheti el frakciós tevékenységüket, amit egyetlen kommunista párt sem tűr. Felszólalását azzal fejezte be, hogy a legnagyobb mértékben törekedni kell a párt egységére, amely társadalmunk szocialista fejlődése további sikeres előrehaladásának nélkülözhetetlen előfeltétele. VILIAM ONDREÁŠ A vélemények jelenlegi differenciálódása, mondotta bevezetőben, kellemetlenül befolyásolja vállalatunk (Gördülőcsapágygyár Kysucké Nové Mesto) és a Járás pártszervezeteinek munkáját. Az utóbbi Időben a politikai fejlődésben lejátszódó események egyre elmélyülő passzivitásban, habozásban és azoknak a párttagoknak bizonyos merevségében tükröződnek vissza, akik nehezen értik meg a jelenlegi realitást. Követelik, hogy mondják meg nekik az igazat, tisztán akarnak látni egyes tisztségviselők bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében. E szempontból sokat vártunk a CSKP KB novemberi plenáris ülésétől. A párttagok semmi olyasmit sem vártak, ami valamiféle fogyatékosságnak vagy taktikának minősül a központi szervek munkájában. Kifogások merültek fel a központtól kapott információk tekintetében is, ezekkel kapcsolatban Ismét feltűnnek a múlt hibái: a rugalmasság, az aktualitás és a teljesség hiánya. A központi pártszerveknek nem szabad megengedniük, hogy a párttagok úgy érezzék, nem vesznek részt többé politikánk kialakításában. A szónok a továbbiakban határozottan követelte, hogy a felsőbb pártszervek által kiküldött képviselők a pártunk vezetői által meghatározott politikával összhangban beszéljenek, ne lépjenek fel alibista módra, tetszelgősen, mert az Ilyen magatartásnak a párttagok nem kívánatos dezorientációja lehet a következménye. OndreáS elvtárs ezután rátért az önkényes és nem ellenőrzött árdrágítások kérdésére. Helytelennek tartja, hogy e problémával kapcsolat(Folytatfis a 4. oldalon.)