Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-21 / 322. szám, csütörtök

(Folytatás a 3. oldalról) ban nem foglalnak el elvi álláspontot a központi állami és pártszervek. Mint az előző vitafelszólalók, ő is bírálólag szólt a kellő tájékoztatás hiányáról. JOZEF ELŠÍK vitafelszólalásában olyan politikai és szociális jellegű problémákkal foglalkozott, amelyek a dolgozók érdeklődésének középpontjában állnak. Az utóbbi hetekben az aktivitás hanyatlása észlelhető, gyakran megnyilvánul a párttagok tanácstalansága, nélkülözik az idejében érkező és helyes információkat. Ez még a párt Központi Bizottságának tagjaira is vonatkozik. A jó tájékozottság segítséget nyújt a bizonytalanság forrásainak kiküszöbölésében, amely forrásokat különböző szélsőséges és antiszociallsta elemek táplálnak. Elšík elvtárs javasolta, hogy a Központi Bizottság tagjait oszszák be a párt különböző szervezeteibe és ott segítsenek dolgozni. Foglalkozott továbbá az értelmiségiek és a munkások kapcsolatának kérdésével. Kiemelte az értelmiségiek és a munkások kölcsönös összefogását, amely főképp azon alapul, hogy már a párt által nevelt intelligenciáról van szó, amelyre teljes mértékben érvényes Marx azon tanítása, hogy a környezet formálja az embert. Beszédének befejző részében érintette az áremelés problémáját és az aránytalanul magas díjazást egyes helyeken. MOLNÁR IMRE rámutatott az ipar telepítésben felmerülő problémákra és ezzel kapcsolatban a nemzetiségi kérdés megoldására. A munkaerő szempontjából a legnagyobb tartalék Dél-Szlovákiában van, Ipolyságtól Losoncig, ahol a magyar nemzetiségű polgáraink laknak. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy azt, amit nem tudott megoldani az első Csehszlovák Köztársaság és amit csak részben tettek jóvá 1948 óta, most gyorsabban oldják meg. Sok ezren ne legyenek kénytelenek Prágától egészen Kassáig vándorolni munka után. Molnár elvtárs elismeréssel nyilatkozott a szövetkezeti földművesek és az állami gazdaságok dolgozóinak jó munkájáról, fejlődésünk bonyolult Időszakában. Ezzel kapcsolatban bírálóan mutatott rá egyes tömegtájékoztatási eszközök munkájára, amelyek ábrándokba ringatták a volt kulákságot, s ezért néhol önkényesen kisajátították a földet és gazdasági épületeket követeltek. „A kommunista földművesek és a pártonkívüliek is — mondotta beszédének befejező részében — szilárdan állnak a januári politika, valamint a CSKP KB novemberi határozatának gondolatai, a párt és az állam vezetősége mögött, azonban tiltakoznak azok ellen az akciók ellen, amelyek mögött nem áll a munkásosztály, a parasztság és az egészségesen gondolkozó értelmiség." FRANTIŠEK ŠTRAUS kifejtette véleményét a párt és a nép kapcsolatairól. A január utáni politikai fejlődésről beszélve hangsúlyozta, ebben az volt a lényeges, hogy az öntudat és a tapasztalatok következtében kialakult a párt és a nép egysége. Am nemcsak a politikai tudat, hanem mindenekelőtt a politikai tapasztalat és a szocializmus építése terén elért gyakorlati eredmények szilárdítják a párt vezető szerepét, kovácsolják össze a pártot a néppel és nyújtanak garanciát valamennyi szélsőséges, nem marxista megnyilvánulással és szocialistaellenes erővel szemben. Ogy vélem, Ilyen szemszögből kell nézni szocialista társadalmunk augusztusi egységét, s ezért el kell utasítani az ezzel kapcsolatban importált nézőpontot. Hangsúlyozta, hogy a párt és a nép egységét, a társadalom szocialista egységét elsősorban gazdasági tényezőkön keresztül lehet megőrizni és tovább mélyíteni. Straus elvtárs a továbbiakban a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkról beszélt. Ezt mondotta: „A Szovjetunió iránt ma olykor negatív magatartás nemcsak az augusztusi eseményeknek, hanem a Szovjetunió iránti kritikátlan, Idealizáló, dogmatikus kapcsolatoknak következménye is. Az ilyen viszony többet ártott, mint használt szövetségünknek. Olyan partneri kapcsolatok kiépítésére törekszünk, amelyek a kölcsönös bizalmon, az egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartásán, illetve megértésén alapulnak. VIKTOR HOFFMAN Az idei január a mi feltételeink között a marxizmus reneszánszát jelenti, s ez megértésre és támogatásra talált népeink haladó tömegeinél. Kialakult a nép és a kommunista párt nem formális egysége. Ezt az egységet kell megőriznünk a mai bonyolult feltételek közepette is. Torzulásoktól mentes szocializmust akarunk építeni. Ez azt jelenti, hogy véget kell vetni egyes személyek önkényének és offenzívát kell Indítani, amely a munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot és a dolgozó értelmiséget fogja szolgálni. Ha hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk ezt, tette hozzá Hoffman elvtárs, nem beszélhetünk marxista politikáról, hanem egy hatalmi csoport politikájáról, és akkor nem lesz rá garancia, hogy fokozatosan nem térünk-e vissza a január előtti állapotokhoz. Beszédének további részében Hoffman elvtárs a pártmunka kérdéseivel foglalkozott. Követelte, hogy a kommunisták progresszív tapasztalatait a legnagyobb mértékben alkalmazzák a gyakorlatban. Tolmácsolta a tevékenységi körén belül ismert kommunisták és nem kommunisták véleményét, akiknek meggyőződése, hogy a plenáris ülés tárgyalásai olyan következtetésekkel zárulnak, amelyek mögé az egész nép felsorakozik, és amelyeket elsősorban is az SZLKP KB tagjai és Szlovákiában az összes párttagok teljesíteni fognak. RÓBERT HARENČÁR beszédének bevezető részében emlékeztetett az ifjúsági mozgalomban január előtt megmutatkozott kritikai aktivitásra, amely az egész ifjúsági szervezet általános megújhodásához vezetett. Az ifjúság a januárt lelkesedéssel fogadta, nem mint kedves meglepetést, hanem olyasmit, amire sokáig várt és végre megjött. A szocializmusról alkotott ideális elképzelés, amely tudatosan élt az emberek gondolatvilágában, kezdett valóra válni. A fiataloknak, ha valamiben segítettek, megvolt az a nagyszerű érzésük, hogy tettüket a felnőttek megbecsülték. Politikai vezetőink iránt fiataljaink nemcsak emocionális, hanem racionális érzelmeket táplálnak. Ezt a két momentumot figyelembe kell vennünk, ha az ifjúság elé lépünk, amely végeredményben meg tudja érteni azt is, ami kemény és fájdalmas az érzelmi világára. A fiatalok,ma különböző áramlatok befolyása alatt vannak. Az ifjúság egy része ezeket az áramlatokat — a politikai tapasztalatok híján — kevés bírálattal fogadja. Ezeknek az áramlatoknak befolyására az ifjúság soraiban is belső eltérések mutatkoznak, és nekünk az az érdekünk, hogy az Ifjúság a helyes áramlat hatása alatt álljon. Meg kell győzni a fiatalokat és meg kell nyerni őket a pártnak. Ez a kérdés időszerű ezekben a napokban is, amikor olyan jelenségek merültek fel, mint a tüntetések és a sztrájkok, mégpedig nemcsak főiskolákon, hanem középiskolákon ls. Harenčár elvtárs ezután felvázolja a Szlovák Ifjúsági Szövetség programjában foglalt gondolatokat. Az alkotó marxizmus—leninizmus hívei vagyunk, mondotta. Folytatni akarjuk a január utául fejlődést, ahol a szavak és a tettek egysége valósággá vált. Tudatában vagyunk annak, hogy vágyaink és céljaink csupán fokozatosan válhatnak valóra, mert az állam társadalmi, gazdasági és politikai lehetőségeitől függnek. Részt akarunk venni a társadalmi problémák megoldásában. Erőnk és képességeink szerint saját jövőnknek és hazánk jövőjének társalkotói akarunk Jenni. Harenčár elvtárs foglalkozott az ifjúsági szervezet összetételével, emlékeztetett a gyermekekről és az ifjúságról való gondoskodás szétforgácsoltságára és követelte « gyermekek és az ifjúság érdskeivel foglalkozó állami szakbizottság létesítését. VALÉRIA SLADKÁ a tömegtájékoztatási eszközökre célozva az utóbbi időben elhangzott bírálatokra és hozzászólásokra reagált vitafelszólalásában. Valéria Sladká 17 éve a kassai rádió szerkésztőjeként működik. Utalt az újságírók nem irigylésre méltó munkájára a múltban, amikor látták a hibákat, bírálni akarták azokat, azonban ezt nem engedték meg nekik. Azután jöttek azok az évek, amikor a deformációkat fokozatosan kezdték megszüntetni. „Ne csodálkozzanak azon — mondotta—, hogy sok év után amikor az embernek hallgatnia kellett, még akkor is, ha kiáltani szeretett volna, ez az energia robbanásként tört ki. Nem akarom mentegetni azt, amit egyesek helytelenül tettek, hanem csupán azt szeretném megmagyarázni, miért történtek egyes dolgok". Hangsúlyozta, hogy ott ahol a pártvezetőség nem tévesztette szem elől a tömegtájékoztatási eszközöket, nem ls került sor kilengésekre. Sladká elvtársnő tolmácsolva azoknak a véleményét, akikkel mint újságíró találkozott, hangsúlyozta, hogy több tettet, kevesebb szónoklatot akarnak, több tájékoztatást kérnek és azt szeretnék, ha megmondanák nekik az Igazságot, még akkor is, ha az nem kellemes. JOZEF ZRAK a CSKP KB utolsó plenáris üléséről beszélt, melynek az volt a célja, hogy eloszlassa a január előtti viszonyokhoz való viszszatérés lehetőségeivel kapcsolatos aggodalmakat, értékelje és elemezze a január utáni fejlődés pozitív és negatív jelenségeit és meghatározza a komunisták feladatait a legközelebbi időszakban. Az ülés — mondotta — teljesítette ezeket a feladatokat. Következtetéseiben egyértelműen állást foglalt a januári eredmények mellett, visszautasította a január előtti viszonyokhoz való visszatérést célzó lehetséges és valóságos kísérleteket. Más következtetésekhez a plenáris ülés nem ls juthatott, mivel ezek ellentétben lennének a kommunisták döntő részének és a lakosság túlnyomó töbségének gondolkodásával. Most — hangsúlyozta felszólalásában Zrak elvtárs — maximális erőkifejtésre van szükség, hogy a CSKP KB novemberi plenáris ülésén hozott következtetéseket magáévá tegye az egész párt és a lakosság széles rétege. El kell kerülni azonban azokat a vitákat, amelyeket az akcióprogram propagálsában követett el a párt; e propagációt ugyanis különböző interpretációk „túlharsogták". Igen konkrétan kell megvilágítanunk az elfogadott határozatot. Nagy szerepet kell ebben játszaniuk a tömegtájékoztató eszközöknek, ahol különösen a párttagoknak a párt és az államvezetés politikájának támogatását kinyilványltó szóbeli proklamációról át kellene térniük a világos, elkötelezett támogatásra. Ezzel összefüggésben azt kívánta: a párt világosan mondja meg, hogy az elkövetkező időszakra kitűzött feladatok nem jelenthetik gépies ismétlését mindannak, amit az akcióprogram tartalmaz. Népszerűtlen intézkedéseket is kell hozni, ezek azonban korlátolt érvényűek. A CSKP Központi Bizottságának határozata pontosabban körülírja az akcióprogramnak azokat a részeit, amelyek gyenge láncszemei lettek a pártpolitikai mijnkának. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a CSKP KB az akcióprogramot sohasem tartotta dogmának, lezárt anyagnak, ellenkezőleg: nyílt dokumentum volt ez, amelyet a tudomány és a gyakorlat új ismereteivel kell gazdagítani s a tudomány révén és a gyakorlatban kell felülvizsgálni. Zrak elvtárs ezután annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a január utáni irányvonal megvalósítása számára elegendő terület áll rendelkezésre, s hogy ezt az irányvonalat céltudatos és világos politikai tettekkel kell tudnunk alátámasztani. A legfontosabb feladatok egyike a' határozat végrehajtásában polgáraink internacionális tudatának, különösen a Szovjetunió iránti kapcsolatainak a megszilárdítása. Különösen a kommunistáknak kell tudniuk, hogy egyes csoportoknak a magatartása, ami egészen a nyílt ellenségeskedéssé fajult, még augusztus előtti gondolkodásuknak a visszatükröződése. Mindezek a jelenségek hátráltatják a viszony konszolidálódását és végső következményeikben leszűkítik a január utáni politika folytatásának lehetőségeit. Ha valaki politikai vezetőinket —, akik a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való félreértések kiküszöbölésének szükségességét hirdetik —, kellemetlen fénybe állítja, ez gyakorlatilag azt jelenti hogy ellenük harcol. Zrak elvtárs a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének további nagy jelentőségét abban látja, hogy elkülönültek, a párton belül és mozgalmon belül a jobboldali opportunista tendenciák, a szocialistaellenes és kommunistaellenes irányzatoktól és erőktől. Nagyon fontos érzékenyen elhatárolni a marxisták elméleti és gyakorlati tévedéseit a szocialistaellenes eszmei és politikai irányzatoktól. Erre azért van szükség, hogy ne kerüljön sor újabb egy helyben topogásra a marxista—leninista tudományokban, a kutatások szünetelésére, főként pedig, hogy ne fenyegessen az ötvenes évek veszélyének megismétlődése. Befejezésül kiemelte azt a gondolatot, hogy oélunk az öszszes szocialista erők egyesítése a párt irányvonalának bázisán. Aktivizálni kell őket ennek az irányvonalnak kialakításában és megvalósításában. A nép szükségleteit nfcm elégíthetjük ki a január előtti, a lanuár, illetve az augusztus utáni viszonyok elemzésével, sem a céloknak puszta kinyilvánításával, hanem át kell térnünk a konkrét tettekre. Az egyszerű ember a szabadságot úgy is értelmezi, hogy megszabadul a létfenntartási gondoktól, amelyek nem egyszer a következetlenség és a hibák következtében megnehezítik életüket. LADISLAV KOSTA a kommunista tudósoknak, a tudományos dolgozóknak a jelenlegi helyzettel kapcsolatos állásfoglalásáról beszélt. Kijelentette, hogy a tudósok újbóli teljes politikai elkötelezettségét feltámasztó egyedüli társadalmi és politikai álláspont csupán a január utáni politikai koncepció legpozitívabb vonásainak az érvényben maradása lehet. A tudósok csak úgy teljesíthetik sajátos küldetésüket, hogy a tudományosan megállapított tények objektivitásával és kritikai szellemmel fognak harcolni mindannak a megtartásáért, ami egészségesnek és haladónak tekinthető, ami megfelel a marxista-leninista elmélet és gyakorlat az egyes országok konkrét nemzeti feltételei közötti alkotó szellemű továbbfejlesztésének. A tudós sohasem lehet gyáva. Nem térhet le a nehézségekkel járó útról. Sem tudományos, sem politikai értelemben. A tudomány és a tudós számára idegen az igazság bárminemű nionopolizálása s a döntés jogának kisajátítása annak meghatározásában, hogy mi tekinthető és mi nem a marxizmus-leninizmus alkotó szellemű továbbfejlesztésének. A tudományt nem sajátíthatjuk ki a cél szentesíti az eszközt alapon. PAVOL VONGREJ néhány, a jelenlegi viszonyok között felmerülő kultúrpolitikai problémával foglalkozott. Hangsúlyozta azt a tényt, hogy az akcióprogramban lefektetett elvek a CSKP KB novemberi plenáris ülése után is érvényben vannak s e programból nem lett, mint ahogy sokan várták, csupán történeti dokumentum. E tézisek kellő teret biztosítanak a kulturális és politikai kezdeményezések számára, melyeket csupán konkrét tettek tölthetnek meg tartalommal. Ezzel kapcsolatban szólt a Matica slovenská tevékenységéről. E nemzeti kulturális intézmény, melyet egyértelműen a január utáni demokratizálódási folyamat hívott életre, most is kitart a CSKP politikájának alapelvei mellett. Az önkéntességen alapuló érdekvédelmi és demokratikus irányvonala nagy segítséget jelent az önmagával és a társadalommal szemben elidegenedő modern ember számára az ezzel járó problémák leküzdésében. A fölszólaló kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a Maticának konkrét tettekben kifejezésre Jutó gondolatai és szavai, nagymértékben elősegítik a szlovák nemzetnek modern, önálló nemzetté való formálódását. A Matica törekvéseit a mai és a jövőbeni feltételek között pártunk kultúrpolitikája is hatékonyan hasznosíthatja főleg a kommunista pártnak a kultúra területén való vezető szerepe érvényesítésében. A szónok ezután a Matica slovenská megbízásából tájékoztatta a Központi Bizottságot a Matica slovenská küldötteinek szlovákiai tanácskozásán született legfontosabb nemzeti-kulturális vonatkozású határozatokról. IVAN MACINSKÝ az internacionalizmus kérdésével foglalkozott a föderatív rendezéssel kapcsolatban, mely kétségtelenül január utáni fejlődésünk egyik legszebb eredménye. A proletár internacionalizmusnak át kell hatnia mindennapi életünket. E problémák megoldását a január utáni fejlődés során gyakran negatív jelenségek kísérték. Ezzel kapcsolatban bírálta a Východoslovenské novinyt a Szlovákiában élő ukránok, mint nemzetiség helyzetének megvilágítása során elfoglalt helytelen álláspontjáért. Ezután a Matica slovenská komoly szerepéről beszélt, s hangsúlyozta, hogy ezt az intézményt az ukránok is kicsit magukénak tartják, főleg azért, hogy a múltban több jelentős ukrán tényező aktív tagja volt, afnivel az Osztrák—Magyar Monarchiában élő két szláv nemzetnek politikai egységét bizonyították. Január utáni fejlődésünk során az Ukrán Dolgozók Kulturális Egyesületének Központi Bizottsága lehetőséget látott arra, hogy szoros kapcsolatba lépjen a szlovák nemzetnek e jelentős intézményével s új, magasabb szintű alapokon ápolja a haladó szlovák—ukrán hagyományokat. Sajnálatát fejezte kl amiatt, hogy e kezdeményezés mind ez ideig nem talált kellő megértésre a Matica slovenská részéről. Macinský elvtárs továbbá elitélte a névtelen levelekkel és fenyegetésekkel még most is szított nemzeti viszályokat. Befejezésül hangsúlyozta, a kulturális értékek kicserélése fokozásának szükségességét.