Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-03 / 304. szám, Vasárnapi Új Szó

wM'ftfM látogatás a bratislavai Pszichiátriai Klinika gyermekosztályán # Az orvos elvből nem visel fehér köpenyt # A tanító azt mondja: haszontalan a gyerek — az orvos: beteg a gyér rek # Nevet a lelki beteg kislány # A részeg - apa miatt öngyilkos akart lenni # Hősöket lát a rossz barátokban # „Megöli" azt a nőt, aki ~ Az élei megváltozott, a apját elcsábította nevetés nem lehet másodrangú kérdés • NAGY SZÜKSÉGÜK LENNE MAGYAR KÖNYVEKRE, Kl LESZ AZ ELSŐ AJÁNDÉnem felelt semmit. Ekkor o tanítónő kijelentette, hogy azért akart öngyilkos lenni, mert bolond. A fiú ezek után hazament és újból megkísérelte az öngyilkosságot. Szerencsére ismét megmentették, de a pszichiátrián ezúttal sokkal hosszabb ideig kezelték, s ugyanabba az iskolába már nem is küldhették vissza. — HOGYAN GYÓGYÍTJÁK Kl AZ ILYEN DEPRESSZIÓS ÁLLAPOTBÓL A BETEGET? - ÉRDEKLŐDÖM Dr. RUDOLFTÓL. — Meg kell tudnunk, mi bántja. Persze az első kérdések csak általánosak lehetnek. Az adott esetben azt tartjuk fontosnak, hogy a gyermeknek az idegen nő iránt érzett gyűlöletét megszűntessük. Helyette érzelmi világát az édesanyja iránti szeretetre öszpontosítjuk. Nagy jelentőségű tényeÄ a játék is. Játék közben a gyerek különféle káros gondolatoktól szabadulhat meg. Például játék közben megteremtheti magának a hiányzó családi kör melegét. A játék nemcsak mint gyógymód hasznos, hanem fontos szerepe van a diagnózis megállapításában is. Ha például a gyermek játék közben házat épít, s azt rendszeresen magas kerítéssel veszi körül, melyen kívül tigrist vagy más játékállatot helyez el, akkor arra következtethetünk, hogy valamitől fél.' Sajnos, egyelőre nagyon kevés játékszerrel rendelkezünk. Ugyanezt kell mondanom a könyvállományunkról is. Nagy szükség lenne magyar nyelvű könyvekre is, mivel pácienseink egy része magyar anyanyelvű. Valamelyik dél-szlovákiai üzem aján dékát szívesen vennénk. KÖZTUDOTT, HOGY EGYRE TÖBB IDEGBETEG GYERMEK SZORUL PSZICHIÁTRIAI KEZELÉSRE. MEGKÉRDEZEM TEHÁT Á SZAKORVOST, MIBEN LATJA ENNEK OKÁT. — Az egyik fő oka, hogy rendszerint mindkét szülő dolgozik. Á gyermeket bölcsődében helyezik el, ahol a legnagyobb gondoskodás mellett is elmarad érzelmi nevelése. Ugyanez vonatkozik a napközi otthonokra is. Ha meg a nagymama gondozza a gyermeket, akkor bizonyos kettőség mutatkozik a nevelésben, ugyanis a szülők elképzelése a nevelésről érthetően más. Az idősebb emberek közül egyesek gyakran hangoztatják, hogy az ő nevelésükkel se törődtek, s mégis felnőttek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy azóta az élet sok tekintetben megváltozott. A megbetegedések egyik oka az is, hogy igen sokan másodrangú kérdésnek tekintik a gyermeket és a nevelést, s elsősorban az anyagi érdekekre gondolnak. Például vannak akik, addig hallani sem akarnak a gyerekről, amíg nincs autójuk. Végül a gyermek megbetegedésének a legtöbb esetben a feldúlt családi élet és az alkoholizmus az oka. — HOGYAN TEKINTENEK AZ EMBEREK A NEUROTIKUS BETEG GYERMEKEKRE, ILLETVE A PSZICHIÁTRIAI KEZELÉSRE. — Sajnos, az egyszerű emberek elég sokan azt gondolják, hogy akit a pszichiátrián kezelnek az bolond. Ezért a szülők nagy része már csak akkor hozza gyermekét, ha máshol nem segítettek rajta. Igy a feladatunk aztán nehezebb, mivel a betegség egy idő után állandósul. Egyébiránt a gyógykezelést a szülőkkel való konzultálás nélkül el sem tudom képzelni. Beszélgetésünk véget ért, mert a pszichiátert már várják a betegei. Vajon kivel közli a legjobb hírt, hogy meggyógyult, hazamehet? FÜLÖP IMRE Nyilván azonnal jön az orvos, hiszen csak egy páciens van a rendelőjében, gondoltam. Tévedtem. A pszichiáter ugyanis két-három perc alatt jóformán semmit sem tudhat meg betegéről. Hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy betege nyelvét feloldja és beférkőzzék gondolatvilágába. És ez a szaktudáson kívül kitartó munkát és végtelen türelmet igényel. Végül egy polgári ruhás, barátságos fiatalember jött ki a rendelőből: dr. Arne Rudolf, a pszichiáter. — Elvből nem viselek fehér köpenyt — magyarázza —, hogy fiatal betegeim ne az orvost, hanem az embert lássák bennem. Az ember előtt ugyanis sokkal hamarabb kitárulkoznak, s ez itt különösen nagyon fontos. Intézetünkben 3-15 éves páciensek vannak. Fiúk és lányok egyaránt. Három héttől két hónapig terjedő ideig gyógykezeljük őket. Pácienseink mintegy 70-90 százaléka neurotikus betegségben szenved. Ugyancsak foglalkozunk a gyengeelméjűség, illetve annak megállapításával, hogy ápoltunk alkalmas-e a rendes iskolai látogatásra. Az utóbbi esetben az iskola véleménye szerint gyakran egyszerűen a tanuló haszontalanságáról van szó, mi viszont azt állítjuk, hogy beteg a gyermek. Nagyon sok gondot okoz az is, hogy az alsófokú iskolák differenciálatlanok. Vagyis, hogy a rendes kilencéves iskola és a kisegítő iskola közt nem létezik egy olyan típusú iskola, melybe azok a tanulók járnának, akik sem a rendes, sem pedig a kisegítő iskolába nem tartoznak. Például az olvasási nehézségekkel küzdő gyermekek. Ezek a rendes iskolában nem állják meg a helyüket, ugyanakkor nem valók a kisegítő iskolába sem, hiszen értelmi fejlettségük kielégítő. Amit a számtanórákon — ahol nem kell olvasniuk — be is bizonyítanak. A nemrég létesült defektológiai fakultás bizonyára jó lépés ahhoz, hogy előbbre jussunk ennek a kérdésnek a megoldásában. Végigmegyünk az intézeten. Az egyik helyiségben néhány páciens kártyázik. A másik szobában egy testileg fejlett, 15 év körüli kislány feltűnően mosolyog. Amikor az orvos megkérdi tőle, hogy eljön-e őt meglátogatni az édesapja, hatalmas hahotában kitörve felel: — Mit tudom én?! A következő, egyszerű kérdésekre is tudom is én-nel válaszol, s közben állandóan nevet. Az orvos megmagyarázza, hogy a még nemrégen kitűnő tanuló kislány súlyos lelki válságon ment át. Már csak ez a furcsa nevetés jelzi, még mindig nincs teljesen rendben. Az egyik, 13 éves fiú azért került ide, mert inkább „iskola mellé" járt. Szülei rendes családi életet élnek, de mindketten dolgoznak. A gyerek rossz barátok közé került. A csavargás megkedveléséhez az is hozzájárult, hogy tanítónője rendkívül szigorú. A pszichiátrián mindent elkövetnek, hogy a gyerekkel újból megszerettessék az iskolát. Sajnos, olykor a tanító is követ el hibát a nevelésben. Ennek egy kirívó példája az alábbi eset. Egy fiú öngyilkossági kísérletet tett, mert nem tudta elviselni, hogy részeg édesapja mindig veri édesanyját. A kísérlet után a fiú bekerült a klinikára. Itt nagy fáradsággal átsegítették a depressziós állapoton. Ismét vissza mehetett az iskolábá. Am tanítónője az egész osztály előtt kezdte faggatni öngyilkossága okáról. A fiú rettenetesen szégyelte magát és Itt a iáték is gyógymód. (F. S páčil felv.) (Tóthpál Gyula felv.) Jó időben sokat tartózkodnak a betegek a klinika kertjében.