Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-15 / 316. szám, péntek

m. DANUVIUS 1968 IFJÚ KÉPZŐMŰVÉSZEK ELSŐ NEMZETKÖZI BIENNÁLÉJA A Szlovák Képzőművészek Szövetsége együtt működve a Szlovák Nemzeti Tanács Kultu­rális Megbízotti Hivataléval rendezte meg a fenti kiállítást, „melynek gondolata és megva­lósítása igazi kulturális szüksé­gességből nőtt ki" — mondja Cubor Kára. művészeti teoreti­kus, a kiállítás vezetője — 18 ország 120 meghívott fiatalja, közöttük 49 külföldi és 71 ha­ltai művész mutatják be kísérle­teiket, két évnél nem régebbi munkájukat. A biennále részt­vevőinek kora 20 évtől 35-ig terjed. Feltétel, hogy harcos szemléletű, színvonalas mun­kákkal rendelkező művészek le­gyenek, akiknek a művészeti kérdésekhez s a kor probléoiál­hot való hozzáállása haiadú szellemű. A nagy seregszemlén való bemutatkozás alkalom a fiatal alkotók és munkájuk kölcsönös megismerésére. A kétéves időközökben a jövőben is megismétlődő kiállítások célja a konfrontáláson kívül az ls, hogy hozzájáruljanak a po­zitív nemzetközi kapcsolatok kifejlődéséhez és elmélyítésé­hez. A tárlat a mai irányzatok szé­les skáláját mutatja be három képzőművészeti műfajon, a szobrászaton, grafikán és fes­tészeten belül. A részvevők kö­zös Jellemzője az örök újat akarás, új formában újat mon­dani az emberről és a világról. Törekvésük, hogy az egész élet, s a gondolkodás sokféleségét, összetettségét éreztessék. Vég­telenül bonyolult műveletre vállalkoznak. A művészetben ma absztrakt és konkrét való­ság keveredik és az áttételes, metafórás kifejezés uralkodó. A múlt művésze hírt, tényeket, a dolgok lényegének fogalmát akarta közölni a nézővel, aki passzív felvevő volt. A modern művészet nem ír le, hanem lel­ki folyamatot akar elindítani a szemlélőben s belevonni őt a mű kifejlődésébe. — Bár kezdetben tétován állunk a reánk zúduló új és idegenszerű benyomások hatása alatt, a furcsa elhajlá­sok és szertelenségek közepet­te, fokozatosan mégis beleéljük magunkat a környező légkörbe. Elismerjük, hogy ez van és hogy ez az ifjúság sajátossága. Először a plasztikákat véve szemügyre, megállunk a ruž­bachyi szobrászati szimpózió­non résztvett, a hirosimai Hi­romt Akyama csiszolt műérzék­kel formált bronzkapuja előtt, valamint a brnói L. Davidnak homokkőből és szerpentinből faragott, nyilván a csúcsíves székesegyházak vízköpőinek szörnyalakjai sugalmazta mada­rai előtt. — Az osztrák B. Gl­roncoll polyester tárgyai lát­tán valami könnyed játékossá­got, — A. Hečko faszobraiban barokk feszültséget érzünk. A. Rudavský Vasárnapi visszhang­jához az ihletet a kelet-szlovl­kia< fatemplomok adták. — J. fankooič speciális modorában egy fejetetejére állított világról mond ítéletet. — A prágai K. Pauier kisebb csiszolt síkokból összeállított alumínium felüls­te rendkívüli precizitásra és anyagismeretre vall, úgyszintéa T. Rajlich csiszolt messzing fi­gurái. — A kassai B. Bartusz György szögbe tört és hajlított vékony fémlemezekből kombi­nált reliefje optikai ingert vált ki. — A pozsonyi D. Králik Tö­kör előtt ülő nője az élet véres kegyetlenségét példázza. — S. Filkó „környezete" kombinált technikájú, összkomfortos ka­tedrálist mutat, amelyben zena, hlradővetítés, lebegő kék fé­nyek fogadnak. Jelen vannak az új esztétika eszközei: a fény és a mozgás. Hiszen az élet ls dinamikus, r— A műszaki civili­záció korában éliink, s így nem Is meglepő, hogy sok a techni­kai kreáció, a geometrikus fo­galmazású tárgy és kép. A pop­arton kívül szerepel az op-art (optikai művészet), és a mec­art (mechanikus művészet) is. A fekete-fehér művészeti al­kotások biztos technikai tudás­ra vallanak. A finn Ahonen bib­liai Jelenetei szatirikusak, a ro­mán Lucaci Baias fametszetei poetikusak, M. Soltésová akva­tintát árnyaltak. — A madridi J. Delgado tusrajzáról egy po­litikai fogoly szenvedésbe me­revedett arca fordul felénk. — A ragasztások között üdítők K. Cerná mesebeli hangulatot idé­ző lenge formái, lágy színei. — Akad néhány leleményes pa­pír-relief is. A festők között találkozunk a jó nevű német A. Antes-szel, a nápolyi /. Pisan\-vft\. a New York-i F. Stellával, a hazai Mrauec-cel és /. Vozmu/t-kal. Groteszk, sokszor kísérteties megjelenítések. Egyesek geo­metrizáló, mások meg szürrea­lista irányzatúak. Befejezésül idézem a néhány hónappal ezelőtt elhunyt angol Herbert Readet, a nagy művé­szeti teoretikust, aki 1959-ben így irt: „századunk művészei gyakran erőszakosak, vagy destruktívok, meggondolatlanok, vagy türelmetlenek, de általá­ban mindig tudatában vannak a reájuk háruló erkölcsi köteles­ségnek, amely végeredményben egész civilizációnk létalapja." BARKÄNY JENŐNÉ Delgado fosé IMÍS: Fogoly (Tusrajz, 1968/ Szárnyalt a dal Énekkari fesztivál Csallóközaranyoson A múlt hét szombatján ismét bebizonyosodott az a régi igaz­ság, hogy faluhelyen is lehet nagyszerű dolgokat rendezni, csak éppen kezdeményezni kell! Ezt tette a csalóközaranyosi közművelődési tanács és az ot­tani kultúrház vezetősége. El­határozták, hogy ar énekkari tevékenység terén az utóbbi idő­ben országos viszonylatban is sajnálatos módon tapasztalható visszaesés ellen indítanak har­cot falujukban — közel ötezer lelket számláló község-dalosta­lálkozót rendeznek több dalár­da és gyermekkórus részvételé­vel. A terveket tettek követték és A kassai Állami Színházban november 9-én mutatták be G. Puccini Nyugat lánya című ope­rdfát. A felvételen: E. Smáliko­Oá. (Foto: Mária Litavská) e hónap 9-én már vastapssal ju­talmazta a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége — mintegy 450 ember — a komáromi Egyetértés Munkásdalárda, a nagymegyeri vegyeskar, a helyi CSEMADOK Egyetértés Mun kásdalárdája, valamint az egye­sített énekkarok színvonalas műsorát. Az énekkarok összesen 36 számot adtak elő. A szerzők kö­zött szerepelt Kodály, Haydn, Smetana, Suchoň, Gastoldi, Bár­dos, Friderici és a csallóközara­nyosiak nem kis örömére a he­lyi szerző, Csongár Andor is. A műsorösszeállítás igen jó „hú­zásnak" bizonyult az énekkari számok közé iktatott két kisebb zenemű, Schuman Májusköszön­tő című szép dalát a helyi énekkar szólőénekesnője Vö­rösné Hegedűs Eszter, Bartók Este a székelyeknél című zon­goradarabját pedig Virág Dd­ntelné adta elő. Azután már csak a kórusok hangjaitól zengett a terem. Nagy zenei élményt Jelentett az összkar által Ág Tibor vezény­letével előadott Forr a világ kezdetű kórusmű. A komáro­miak férfikaráról szólva el­mondhatjuk, hogy mindent tud­nak, amit egy jó énekkarnak tudnia kell. Fegyelmezetten, pontosan és jő rltmusérzékkel adták elő műsorszámalkat. Szá­mukra ez a dalostalálkoző kü­lönösen fontos volt, mert még a korábbi évek folyamán jelent­keztek a Népművelési Intézet és a CSEMADOK-kórusok ré­szére kiírt versenybe, amit szombaton értékeltek kt. Kar­nagyuk, jarábik Imre remek ritmusérzékével kellemes meg­lepetést keltett. A nagymegyeri vegyeskar nagy és sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza. Egyhá­zi énekkarként 1892-ben alakult, s a nők számára akkor még „ta­bu" volt. 1950-ben szervezték újjá — immár nők bevonásával —, és ekkor ötlött vegyeskari Jelleget. Igen szépen, tisztán énekelnek. Karnagyukat — az országos viszonylatban ismert, kitűnő zenei szakembert — Ag Tibort nem kell bemutatni. Ér­tékes műsorukban kellemes meglepetést keltett a Jelenlevő magyar közönség körében, hogy Eugen Suchoň Aká si mi krás­ná című dalát szlovák nyelven énekelték el. S hogy a művé­szetben mennyire leomlanak a nyelvi válaszfalak, azt bizonyít­ja az a tény is, hogy ez a dal nagy tapsot kapott. A csallóközaranyosi dalosokat a fesztivál megszervezéséért és lebonyolításáért illeti dicséret. Úttörő munkát vállaltak a kó­rustalálkozó összehozásával, mert a múltban a kórusok csak akkor szerepeltek, ha a felettes kulturális szervek biztosították számukra a fellépési lehetősé­get. Az aranyosi kezdeménye­zés azért is nagyon értékes, mert — amint azt Ág Tibor mondotta — érdemleges kórus­hangversenyre legutóbb 1961­ben Zselízen került sor. Majd Igy folytatta: — A dalostalálkozók alkal­mat nyújtanak olyan dalárdák fellépésére is, amelyek még nem rendelkeznek egész estét betöltő repertoárral, de értékes alkotórészét képezhetik egy közös fellépésnek. Jó lenne, ha az aranyosi példát másutt ls követnék... (k. X.) Új feladatok előtt MUNKAÉRDEMRENDDEL TÜNTETTÉK Kl A BRATISLAVAI ÚJ SZÍNPADOT A bratislavai 0) Színpad egyQttesét 22 évi áldozatos te­vékenységéért a közelmúltban Munkaérdemrenddel tüntették kL A színház e kitüntetésre már korábban érdemes lett volna, ha méltányolják komoly mun­káját és gyakran küzdelmek árán szerzett eredményeit. Nem lenne ildomos, ha e ki­tüntetés alkalmából nem vet­nénk legalább röpke pillantást a színház rövid, ám gazdag tör­ténetéra. As áttekintés azért sem mellőzhető, mert az Oj Színpad a szlovákiai színházi élet háború utáni fejlődésében Jelentős szerepet töltött be. Fej­lődésének útja egyenetlen, zeg­zugos, gyakran göröngyös. A színház a háborút követő évek­ben az „útkeresések" és pró­bálkozások időszakát élte, kü­lönféle művészeti szemléletek és irányzatok alkalmazásának hitelesítésére szolgált, kereste a helyét a társadalomban. Kétségtelen, hogy az Új Szín­pad múltjának elemzése na­gyobb figyelmet érdemel a jö­vőre vonatkozó tanulságok le­vonása érdekében is. Az erede­ti elképzelés, miszerint az Oj Színpadnak a Szlovák Nemzeti Színház drámai együttesének működését kell ellensúlyoznia, illetve egy újabb megfelelő mű­vészi alapokon épülő színház­nak kell lennie — előrelátónak és termékenynek bizonyult. A színház módosítva ugyan, de napjainkban is megfontoltan és céltudatosan ezeket a törekvé­seket követi. Az Oj Színpad csakis így éledhet újjá, hogy igazi művészeti intézmény rang­jára emelkedhessen. A színház munkájára vonat­kozó eredeti elképzelések nem voltak időtállók. 1951-ben éle­tünkben tragikus fordulat állt be, mely minden művészi és emberi érték vulgarizálásához vezetett. Míg az ezt megelőző időszakra az igényesség, a szo­katlan színészi és rendezői kí­sérletezések Jellemzők, ezekre az évekre a durva és felületes leegyszerűsítés nyomja rá bé­lyegét. Azt ötvenes évek második fe­lében a színház működése kü­lönösen az operettek és daljá­tékok színrevitelére korlátozó­dott. Ez az irányzat sokat ár­tott az Új Színpad művészi hi­telének. Már szinte úgy tűnt, bogy a színház végleg a perifé­riára szorul. A 60-as évek élő­jén azonban Magda Husáková­Lokvencová érdeméből kultivált darabok, sőt olyan sokatmondó alkotások kerülnek színre, mint pl. Majakovszkij a Fürdő és a Poloskák című darabja. Ez az újjáéledést jelentő fordulat pezsgést hozott a színház életé­be, körvonalazta céltudatos eszmei koncepcióját, mely a to­vábbiakban kiindulópontként szolgált. Az ÚJ Színpad művészeti be­állítottsága az elmúlt évekhez képest emelkedett. E tekintet­ben sokat tesz Bedfich Kramo­sil rendező, aki világos és cél­tudatos elképzelések szerint dolgozik. Ezt igazolja a My fair Lady, a Hello, Dolly és 3 Don Quijote inusicalok sikeres előadása is. Az Új Színpad működése az eltelt 22 év folyamán eredmé­nyekkel, időnként sikertelensé­gekkel járt. Az út nem volt zökkenőmentes. Ezekben a ne­héz és bizonytalan években kezdte meg pályáját a színház együttesében Peter Karvaš dra­maturg és drámaíró, itt formá­lódott Ladislav Chudík, Frantj, šek Dibarbora személyisége, Itt aratott Mária Bancíková kö zönségsikert. Jozef Pálka ren­dező, Guderna és Vecsey szö­vegkönyvíró személyisége ís összeforrott a színház nevével. Az Új Színpadon nőtt szöveg­könyvíró Oto Šujan is, itt bon­takozódott ki Lokvencová érett - rendezői tehetsége. Az együt tesben működött illetve műkö­dik Ivan Mistrík, Vlado Mülier, Dušan Blaškovič, Eva Rysová, Július Vašek, Viliam Polónyí, Gizela Veclová és mások. Az együttes tagjainak érdeme, hogy az Új Színpad a szlová­kiai színházi élet szerves része lett és ily módon a színjátszást új elemekkel gazdagította. Nap­jainkban, amikor az államjo­gi elrendezés keretében a szlo­vák kultúra önállósul, az együt­tesre az eddiginél még nagyobb feladatok hárulnak. — pt — m (Jüaufék a datzáa Szép, napos vasárnap délután. Bár ilyenkor, ősszel már foga van a napnak, de azért a Du­na-parti sétány megtelik embe­rekkel, föl-le hullámzik a tö­meg, csoportokba gyűlnek, be­szélgetnek, vagy bámulják a méltóságteljesen úszó hajókat. A Szlovák Nemzeti Múzeum előttt kis park fáival, virágaival színpompáson illeszkedik bele a parti városképbe. A végében álló kertt vendéglő látványa vi­szont csöppet sem rokonszen­ves. Már Csak azért sem, mert előtte hosszú sor kígyózik, sör­re, borra várók, akik közül né­hányan hangoskodva, ricsajozva emelgetik poharukat. Tőlem pár lépésnyire, a part széles köpárkányára telepedve féltucatnyi fiatalember sörözik, lói öltözöttek, csinosak s a ha­luk sem veri a vállukat. A ked­vük ragyogó. Az a gyanúm, hogy nem itt kezdték az italo­zást, a kerti vendéglő csak amolyan átmeneti állomás. Koccintgatnak, nevetgélnek s fölötte hangosak. Igazán csak akkor döbben meg az em­ber, ha ráfülel a beszédjükre. Mert olyan mosdatlan szálúak ezek a fiatalok, hogy még az edzett ember is elpirul. Egyéb szórakozás híján az If­jak a sétálgató lányokat, asz­szonyokat gusztálgatták és vas­kos megjegyzések kíséretében minősítették őket. A férfikíséret nélküli lányo­kat leszólították. Igaz, a lányok többsége figyelembe sem vette őket, ám azok, akik szóba ke­veredtek velük, piros füllel és a lehető leggyorsabban álltak odább. A férfiakkal sétálgató nők után csak a nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések száll­tak. Hallották az elvonulók, hogyne hallották volna, csodá­latos azonban, hogy egyik fér­fi sem merte őket rendreutasí­tani. Még csak kísérletet sem tettek erre. — Ejnye, de utálatoson be­szélnek ezek a fickókl — mond­ta mellettem egy idősebb férfi. — Lehet ezt egyáltalán enged­ni? Senki sem akad, aki rend­re tanítaná őket? Nem, nem akadt senki, aki kt mert volna kezdeni velük. Sen­ki, senki. En sem. —des — KULTURÁLIS HÍREK • SZLOVÁKIAI VENDÉGSZE­REPLÉSRE készül az az új prá­gai 3 tagú együttes, melyet Marta Kubišová, az idei bratis­lavai lfra győztese, továbbá He­lena Vondráčková és Václav Neckáf alkot. Az együttest Krautgartner zenekara kíséri. A november 16-tól 20-ig tartó körút során három legnépsze­rűbb táncdalénekesünk föllép Nagyszombatban, Nyitrán és Bratislavában. A bratislavai, no­vember 17-én, 16 és 19.30 órai kezdettel a Kultúra és Pihenés Parkja nagytermében bemuta­tásra kerülő műsorukat hivata­los országos premiernek szán­ják. —dl— • A SÚLYOS PEDAGÖGUSHI­ÁNY ellensúlyozására a hong­kongi kormány elhatározta, hogy négyezer televíziós készü­lékkel szereli fel az elemi-és középiskolákat. Az iskolai tele­vízió útján eleinte körülbe­lül heti húsz órában angol és kínai nyelvet, mennyiségtant, valamint társadalomtudományi tantárgyakat tanítanak. • KÉT ÉV múlva, 1970-ben ünnepli a világ Beethoven szü­letésének kétszázadik évfordu-» lóját, de az ünnepségek méltó előkészítése máris megkezdő­dött: a franciaországi Saint Germain-en-Laye-ben megala­kult a Beethoven-ünnepségeket előkészítő francia társaság.

Next

/
Thumbnails
Contents