Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-15 / 316. szám, péntek

M v fajon miért lehet szomorú egy tizenhét esztendős, életerős lány? No miért? Amikor a komáromi zöldségfelvásárló üzem udvarán találkoztunk, ő maga adott választ a kérdésre. Nem akart ő Komáromban munkát vállalni. Hosszú az út Megyertől Komáromig, ha minden istenáldott napon kétszer kell megtenni. A kényszer azonban nagy úr. Tizenhét esztendős létére nem akarta otthon a napot lopni, továbbra is terhére lenni koros szüleinek. Viszont a faluban a szövetkezetben nincs szükség az ő munkájára. Fél esztendeig, igaz, tagja volt a szövetkezetnek, de ősz elején egyszerűen kizárták. Ahogy ő mondja, kirúgták a szövetkezetből: igazságtalanul. A történtekre egyszerűen nem talál magyarázatot. Nem és nem . .. A legszigorúbb büntetést szabták rá, amilyent csak a szövetkezet kiszabhat valamelyik tagjára, Mielőtt erre a beszélgetésre sor került volna, Földes Erzsébet már levelet küldött szerkesztőségünknek. Talán nem érdektelen, ha néhány sort idézek a leveléből, mert ez is azt bizonyítja, hogy a szövetkezet vezetősége érzékeny sebet ütött a fiatal lány önérzetén. Igy kezdte: „Apám tizenöt esztendőt töltött a szövetkezetben. Ma már nyugdíjas, kiöregedett a munkából. Gondoltam, hogy a helyére lépek. Az év elején felvettek tagnak, örül* tem. A kertészetben kaptam munkát. Szerettem ezt a munkát. Becsületesen dolgoztam. Mégis ősszel egyik napról a másikra kidobtak. Azóta még az utcán is szégyellek végigmenni. Mit gondolnak rólam az emberek. . . Most olyan vagyok, mint akit leforráztak ... Nagyon nagy igazságtalanság az, amit velem tettek." így a levél, Földes Erzsébet panaszlevele. De mit mondanak a faluban? Munkatársai, amikor értesültek a dologról, meghökkentek. Mások csak a fejüket csóválták. Akadtak, akik a vezetőséget a szövetkezeti demokrácia megsértésével vádolták: Földes Er zsébetet a taggyűlés vette fel a tagok sorába. Másokat is az vesz föl. A tag esetleges kizárása is a taggyűlés joga. A vezetőség csak javaslatot tehet ilyen szigorú büntetésre. Tehet, ha van rá megfelelő ok. Földes Erzsébet esetében viszont ilyen okot egyáltalán nem tud a vezetőség felmutatni. Nem ís tudhat, hiszen egy szikrányit sem vétett a szövetkezet ellen. Még csak annyit: nem én vagyok az első, aki szót emel, sajnos eredménytelenül. A vezetőség hallatlanná teszi a megjegyzéseket, görcsösen ragaszkodik a döntéséhez. Ök csak nem hátrálhatnak megl Ez csorbát ejtene a tekintélyükön. Ám hagyjuk most ezt Ismerkedjünk meg a tényekkel. Amikor a dolgok után puhatolóztam, többek között kikértem Koltai Gyulának, a helyi nemzeti bizottság elnökének a véleményét ls. Ö a kővetkező értelemben nyilatkozott: „Kellemetlen eset. A szövetkezet vezetői elvetették a sulykot. Én nem is tudom, miért volt erre szükség ..." megüzente Földes Erzsébetnek, hogy tovább nincs helye a szövetkezetben. Az embertelen, igazságtalan döntés után következett be, amiről Földes Erzsébet írt szerkesztőségünknek. És azóta jár lesütött szemmel, azóta szomorú, inert úgy véli, hogy sérelmére nincs orvosság. Hiába állnak pártjára a szövetkezeti tagok, a vezetőség nem enged a huszonegyből. Az elnök érvei igen silányoknak bizonyultak. Máté János értelmes ember, ezért maMiért szomorú Földes Erzsébet? Máté János, a szövetkezet elnöke kezdetben próbálja menteni a dolgot. Azzal magyarázkodik, hogy Földes Erzsébetet a bátyja miatt zárták ki a szövetkezetből. Földes Sándor ugyanis a katonaság előtt a szövetkezetben dolgozott, de amikor leszerelt, elbocsátását kérte. A vezetőség erre úgy határozott, hogyha ő elmegy, útilaput kötnek a húga talpa alá is. És amit terveztek, végre is hajtották. Az elnök szerint a vezetőség így okoskodott: „Lehet, hogy egyszer majd Földes Erzsébet is bátyja" példáját követi, tehát jobb, ha most megy el." Hogy erre a következtetésre. mi adta az okot, azt az elnök sem tudja megmondani. Most, hogy idáig jutottunk, két dolgot kell tisztáznunk. Először azt, hogy Földes Sándor olyan b.ünt, követett-e el, amiért' még a hügát is büntetni kell? Szerintem egyáltalán nem vétett a szövetkezet ellen, hisz maga az elnök áHította, hogy a szövetkezetben sok a munkaerő. De fordítsuk meg a dolgot, ha Földes Sándor mégis súlyosan vétkezett volna is, lehet-e ezért a húgát is büntetni, vagy már előre büntetni az el nem követett „bűnért". Őszintén megvallom, hogy a szövetkezet elnökének az érvelése fából vaskarika. A tény azonban tény marad: a szövetkezet vezetősége pálcát tört a fiatal lány fölött. Szükségtelennek tartotta azt ls, hogy az ügyet a taggyűlés elé vigye, egyszerűen adminisztratív úton intézte el a dolgot. A határozat megszületése után az elnök ga is. belátja, hogy helytelenül jártak el. Elismeri, hogy dolgos család gyermekéről van szó, Erzsébet édesapja akkor is kitartott a szövetkezet mellett, amikor még csak tengődtek. Viszont mentségére hozta fel azt, hogy ő csak egy ember. A vezetőség határozatát neki is respektálnia kellett. Ogyis leszavazták volna, ha ellenük szól. Elismerem, hogy ez könnyen megtörténhetett volna, de mire való a taggyűlés? Miért nem vitte az ügyet a taggyűlés elé? Vagy talán nem tudta, hogy ilyen esetekben csakis a taggyűlés dönthet? Miért kerülték meg a taggyűlést? Elhamarkodott döntésüket miért tetézték meg a szövetkezeti demokrácia durva megsértésével? Mi legyen Földes Erzsi további sorsa? E

zek a kérdések még választ várnak. A józan ész mindenesetre azt diktálja, hogy a szövetkezet vezetősége vonja vissza a döntését, amelynek a meghozatalára egyébként sem volt joga. Mondhatnám azt is, hogy Földes Erzsébetet vegyék vissza a szövetkezeti tagok közé, viszont erre semmi szükség, mivel ő továbbra is szövetkezeti tag — habár másutt dolgozik —, mivel a szövetkezeti taggyűlés nem zárta ki soraiból. A vezetőségnek viszont múlhatatlan feladata, hogy a lehetőségeknek megfelelően munkát biztosítson számára, még akkor is, ha ez a „meghátrálás" egyeseknek talán bántaná a hiúságát. SZARKA ISTVÁN Ősz a kertészetben 1960 *XI. 15. Sok év -óta a zöldségtermesztés szolgálatában áll ez a Rima menti földdarab a kanyargó folyó, meg a nem kevésbé kanyargó vasúti pályatest között. Emlékszem, gyermekkoromban, amikor Rimaszombat felé, vagy onnan hazafelé vitt bennünket, bejáró kisdiákokat a vonat, a jánosi megállónál sokszor leugrottunk néhány pirosló paradicsomért vagy hasas zöldpaprikáért. A jóindulatú bolgárkertészek nem haragudtak nagyon a gyerekes torkoskodásért, jelentéktelen cseppnek számított ez a zöldségtengerben. A filléres kártétel bőven kárpótolta a gazdagon termő föld. A termékeny talaj azóta sem unta meg a zöldségfélét, ma is kiváló hozamokat ad. Sok gazdaságban panaszkodnak, hogy ráfizetéses a kertészkedés, s csökkentik vagy beszüntetik ezt a termelést. A Jánosi EFSZ-ben ezzel szemben a jövőben tovább akarják bővíteni a kertészetet, mert a 10 hektárnyi üzemág az idén is meghozta a maga hasznát. A csaknem háromszázezer koronára tervezett bevételt a kertészet dolgozói még mintegy ötvenezer koronával megtetézték. Pedig a puszta földön kívül csak néhány egyszerű melegággyal, meg öntözőberendezéssel rendelkeznek. Pál Ferenc kertész azonban mestere szakmájának, s a gondjaira bízott 16— 18 főnyi, nagyrészt asszonyokból álló munkacsoport segítségével maradéktalanul kihozza a földből azt, amit kl lehet belőle hozni. — Nincs üvegházunk, de azért a piacon nem igen hagyjuk megelőzni magunkat. Márpedig a mi szakmánkban ez nagyon fontos feltétel — öszszegezi eredményeik egyik alapját a szövetkezet kertésze. Egyes területeket nem tudnak öntözni, mégis az Idei nagy szárazság ellenére ls csaknem minden növényfajta kiváló termést adott. Legnagyobb területen paradicsomot termesztettek, három hektárról kilenc vagonnal vittek a rimaszombati konzervgyárba. Legutóbb hat vagon káposztát szállítottak oda két hektár területről. Az idén ennek a két zöldségfélének a termesztése fizetődött ki leginkább. Kevésbé fizetődik kl a berakni való uborka termesztése, amelyet a losonci konzervgyár számára termesztenek. Sok gondot okoz, meg nagy munkát jelent szedése és válogatása, mert az uborka olyan növény, hogy terméséről az egyik nap még le sem szárad a virág, nem sokkal később pedig már meghaladja az első osztályúnak elismert öt centiméteres hosszúságot. A kertészetben most, késő ősszel is emlegetik még az idei tavaszi salátát, aminek nemigen akadt párja a környéken. Mintasaláta volt, káposzta nagyságúra megnőtt, egyforma fejekkel. Az egész termést első osztályú árunak vették át, s a tervezett húszezer korona helyett huszonhétezret vettek be érte. Régen volt az, amikor Pál Ferenc megtanulta a kertészmesterség tudnivalóit. Sok évtizedes tapasztalat alapozza meg eredményeit, ezenfelül meg a szakma igazi szeretete. Azt az elvet vallja, hogy az igazi kertész nem azt nézi elsősorban, mit kap a munkájáért és mikor telik le a munkaideje, hanem azt, hogy az adott időszakban mire van szüksége a növényeknek. A kertészetben néhány óra alatt több hónap fáradságos igyekezetének gyümölcse mehet kárba, ha nem védekeznek kellően az időjárás viszontagságai ellen. Sokszor megtörténik, hogy Pál Ferenc Rimaszombatból (ott lakik), este tíz óra körül kerékpározik le Jánosiba, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a várható fagy, vagy a közelgő szélvihar ellen. — Szív kell a mi munkánkhoz — vallja a kertész. S az eredmények azt mutatják, hogy nála ez megvan. (gdV A minőségei nem lehet „kiellenőrizni" Lehetséges, hogy a tegnap befejezett országos konferencián, amely már harmadízben foglalkozott a minőség javításával, nem így fogalmazták meg gyártmányaink nemegyszer alacsony színvonalának az okát. A konferencia célja mégis az volt: olyan színvonalra emelni termelésünket, hogy kielégítse a vásárlóközönség igényeit — ami nem kevésbé fontos —, hogy külföldön is keresettekké váljanak gyártmányaink. Tömör volt a konferencia napirendje, annál szélesebb körű a minőség körülj kérdések problémaköre. A legkülönbözőbb rangú szakemberek, irányító személyiségek, vezérigazgatók, „meósok" vitatták meg közösen: a minőség fokozásával hogyan lehetne fokozni gyármányaink kelendőségét. Megkérdeztem Jozef Richt e r mérnöktől, a konferencia egyik szervezőjétől: • Mi a küldetése ennek az országos akciónak? — Ez idén már harmadízben tartunk országos konferenciát a minőség kérdéséről — válaszolta r-. Az elsőt Gottwaldovban, a másodikat Brnóban tartottuk. Célunk az, hogy előkészítsük az 1969. évi „minőség évét", amely természetesen nem csupán egy évig tartó akció lesz, hiszen a gyártmányok minőségének szüntelen fokozására kell törekednünk. Enélkül ipari termékeink bajosan állnák meg helyüket különösen a nemzetközi konkurrenciában. — Nemrégiben tértünk viszsza Madridból, az európai minőségirányító szervezet (European Organisation for Quality Control — EOQCj 12. konferenciájáról. Az ott szerzett taBEIRATKOZÄS NYITRAN (Tudósítónktól) Két nagy esemény foglalkoztatta tegnap a nyitraiakat. Az egyik váratlan volt: reggel röviddel hét óra után nagyon alacsony, sötét felhő ereszkedett a városra, melynek szürke légpárnáiból hamarosan már-már télies sűrűséggel hullott az idei első hó... ! Igaz, a földön rögtön elolvadt, de tagadhatatlanul jelezte a közelgő tél jövetelét... A nap második eseménye a már napok óta falragaszokon hirdetett ünnepi immatrikuláció volt, melyen a helyi pedagógiai fakultás első éves hallgatóit avatták hivatalosan is főiskolásokká. Tíz óra körül szokatlanul hangos zsivajgás fogadta a fakultás plőcsarnokába lépő riportert, ahol izgatottságról árulkodó arccal gyülekeztek a „zöldfülűek". Micsoda problémák ... Reggel még el kellett szaladni a varrónőhöz, korán beülni a fodrászhoz, vagy megkérni a még aludni akaró barátnőt: se gítsen a fésülködésben... Itt már csak igazítani lehet egyet a frizurán, vagy a fiúknak szorosabbra húzni a fehér Inget díszítő nyakkendőt... Aztán végre egy hívó hang és az októberben főiskolába lépett fiatalok bevonulnak a fakultás aulájába. Ott JOZEF PASTIER docens, dékán fogadja őket s személyesen adja át nekik a főiskolai tanulmányok varázskönyvecskéjét — az Indexet. összegezésképpen még néhány keresetlen, őszinte szó útravalóul a felelősségről, a lelkiismeretességről, s aztán a komolykodó fiatalok egy időre szétszélednek, hogy délután kettőkor ismét együtt legyenek és egy látványos vidám menetben végigvonuljanak a városon. Ahogy a „zöldfülűekhez" Illik: nyakukban színes gyerekjátékokkal: dudlikkal, csörgőkkel ... Kéményseprő- és katonaruhába bújt idősebb évfolyamtársaik kíséretébori — megkerülve a várost — visszatérnek a főiskola épületébe, ahol a helyi ifjúsági szervezet rendezésében műsoros délután vár mindenkit, hogy a jókedv, a vigalom egy, a késő éjszakába nyúló táncmulatságban folytatódjék.. (M) pasztalatokat ls tolmácsoltuk a Bratlslavában összegyűlteknek. Ez annál ls inkább jelentősebb, mivel jövőre Prágában kerül sor az említett nemzetközi szervezet 13. konferenciájára. • Mi a most megtartott konferencia célja? — Az, hogy olyan rendszer kidolgozását segítse elő, amely megváltoztatja az emberek gondolkodását. Éveken át a menynyiségre, a bruttó termelésre, a tervmutatók lélektelen teljesítésére helyeztük a súlyt, az utóbbi időben viszont rá kellett döbbennünk: rossz úton járunk. A mennyiség sem elhanyagolható ugyan, fontosabb azonban a minőség ... Számos előadás hangzott el a konferencián a minőségellenőrzésről, a szabványosításról, a minőségnek a külkeresekedelemben való szerepéről, a „minőség évének" előkészületeiről, a minőség biztosítását célzó és védő jogszabályok ismertetéséről, a gyártmányok hiányaiért való Jogi felelősségről stb. Mint említettük: szakemberek, vezető gazdasági dolgozók és a gyakorlatban dolgozók is kinyilvánították nézeteiket. Végeredményben mégis azzal a benyomással és meggyőződéssel távoztam a koníerenciáról, hogy a minőséget nem lehet „kiellenőrizni". Bármilyen tökéletes legyen is ugyanis a minőség „irányítása", a hibátlan termék, a kifogástalan áru és a nemzetközi viszonylatban is értékesíthető árucikk elsősorban a becsületes munkától függ. Ehhez pedig meglehetősen kevés kell: csupán fegyelem, a technológiai folyamatok megtartása a munkások részéről, az árucikkeket tervezők részéről pedig felelősségérzet, nagy szaktudás, széles látókör és olyan gyártmányok kifejlesztésiére való koncentrálódás, amelyek nem az elfekvő készletek raktárában fejezik be „pályafutásukat". DÓSA JÓZSEF NAP margójára Elvarázsolt körforgás Közgazdászaink Csehszlovákiát általában nyersanyagban szegény országként jellemzik. A gépeket külföldi ércből ké szftett acélbél gyártjuk, gépkocsijaink importált üzemanyaggal közlekednek. El előnytelenül befolyásolja gaz daságunkat különösen ma, amikor gazdasági nehézségekkel küzdünk. Viszont nemegyszer kideriil, hogy a meglevő nyersanyaggal se gazdálkodunk ésszerűen. A minap például levél érkezett Somorjáról. Németh Gyula, a helyi Jednota üzletvezetője a szerkesztőségtől kér tanácsot: mit tegyen az utőbbi hónapok folyamán összegyűjtött hulladékpapírral? Körülbelül tíz mázsányi vár az üzlet pincéjében elszállításra. Régebben a járási gyűjtőhely dolgozói rendszeresen átvették a hulladékpapírt. Az utóbbi hónapokban — írja Németh Gyula — többszöri felszólításra sem jöttek érte. A levél írója nyilván tapasztalt üzletember. Azt ls észreveszi, hogy egyes termékek nem a legmegfelelőbb csomagolásban kerülnek forgalomba. Ha ennek okát vizsgáljuk, kiderül, hogy a papírgyárak rendszerint nyersanyaghiány miatt nem tudnak elegendő csomagolóanyagot előállítani. Es itt egy elvarázsolt körbe jutunk. Nincs csomagolóanyag, mert nincs hozzávaló nyersanyag. És nincs nyersanyag, mert nincs aki elszállítsa. Ez mindenesetre furcsa eljárás. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk sokkal gazdagabb országok ipara is nagy gondot fordít a papírgyűjtés megszervezésére. Elsősorban, mert megéri, mert ezáltal évente sok ezer köbméter jó minőségű fát tudnak fontosabb célokra — plbútorgyártásra — megmenteni. Reméljük, hogy az illetékesek rövid időn belül pótólják mulasztásukat. (TÚTH)