Új Szó, 1968. november (21. évfolyam, 302-331. szám)

1968-11-15 / 316. szám, péntek

KOMMENTÁRUNK : A strandkormány idényzárás előtt A mikor az olasz szocialis­tákra nézve katasztrofá­lis következményű má­jus 19-1 parlamenti választások utáni kompromisszumos megol­dásként megalakult Gtovannl Leone átmeneti, hlvatalnokkor­mánya, egyes lapok gúnyosan a strandkormány jelzővel illet­ték, s nem sok jövőt jósoltak neki. Mivel a Leone-kormány­nak eredetileg októberig kel­lett volna hivatalában marad­nia, epésen megjegyezték, hogy a meleg nyarat „forró ősz" fog­ja követni. Az események igazolták a fel­tevéseket. Az olasz politikai élet a választások óta sem nyu­godott meg, a társadalmi és gazdasági problémák egyaránt felfakadtak, s a mai Olaszor­szágban, amelynek kormányzó kereszténydemokrata pártját és a szocialista pártot frakció­harcok foglalkoztatják, megold­hatatlannak tűnnek. Ezt bizonyította az Egyesült Szocialista Párt nemrégen be­fejeződött kongresszusa is. Ez áz 1966-ban Nenni szocialistái­nak és a szociáldemokratáiknak egyesülésével keletkezett párt azt akarta elérni, hogy óriási tömegbázis létrehozásával ki­szorítson mindén más baloldali politikai erőt, elsősorban a kommunista pártot s a véle szo­lidáris Proletár Egység Olasz Szocialista Pártfát, ugyanakkor számbeli fölényben a keresz­ténydemokratákkal szemben, át­vegye a hatalmat. Az egyesülés után most le­zajlott első kongresszus azt bi­zonyította, hogy Nenni nagyra­vágyó tervei füstbe mentek. Először is az egyesült párt a tervezett 700 ezer helyett nem egészen félmillió tagot tömö­rít, másodszor az egyesülés na­gyon is formális volt, a párt nem ütőképes. A párt kongresszusán öt frak­ció vívta csatáját egymással, s noha a jobboldali irányzatok számbeli fölényben voltak, a gyakorlatban paralizálódtak. Képviselve volt Nenni és Man­cinl „szocialista autonómia" csoportja, De Martino „forra­i dalmi szocialista egység" irány­zata, Tariassi volt szociáldemok­ratáinak csoportja, Giolittt „szo­cialista elkötelezettség" irány­zata, mely egyaránt tendál Lombardi baloldali szocialistái­hoz és De Martino centristái­hoz. A fő politikai kérdés az volt, részt vegyen-e a párt a keresz­ténydemokrata kormányban, térjen-e vissza a koalícióba, melyből abban a dőre remény­ben lépett ki, hogy Nenni ir­reális jóslata szerint a válasz­tások után majd egyedül alakít­hat kormányt. Az öt irányzat éppen ebben a fő kérdésben nem tudott egyetérteni, mind­egyik kitartott a maga elve mel­lett. A kongresszuson még a szervezeti szabályzatot sem fo­gadták el. Egyedüli eredmény: a párt nevének megváltoztatá­sa — Olasz Szocialista Párt — a Szocialista Internacionálé szekciója, és az új központi bizottság megválasztása. A 121 tagú központi bizottság tag­jainak száma az öt frak­ciót képviselő küldöttek ará­nya szerint oszlik meg, így a Nenni—Mancini csoportnak 43, De Martino csoportjának 39, Tanassi volt szociáldemok­ratáinak 21, Lombardi balolda­lának 11, Giolittiéknak pedig 7 tagja van a központi bizottság­ban. Ebből az következik, hogy a kormányban való képviselet, a koalíció kérdésében, melyet a kongresszus a központi bi­zottság elé utalt, a párt csúcs­szerve sem fog zöldágra ver­gődni, mert lényegében az erők kongresszusi megoszlásának a tükörképe. Leone kormányának a szocia­lista pártkongresszusig kellett volna hivatalba maradnia. Ogy látszik, a határidő kitolódik, mert a kongresszus nem dön­tött érdemlegesen. Sőt, az új pártvezetőség sem tudott hatá­rozni a középbal politikához va­ló visszatérésről. A 21 tagú vég­rehajtó bizottságba Nenni hívei nagyon szoros többséggel ke­rültek be, s nem szabhatják meg önkényesen a párt politi­káját. A koalíció kérdésé Így aztán továbbra is függőben van. November 17-én részleges köz­ségtanácsi választásokat tarta­nak, majd 19-én a keresztény­demokrata párt országos taná­csa ül össze. Az ülés után Leo­ne kormánya lemond. Az or­szágszerte erősödő diákmozga­lom, a vele szolidáris munkás­megmozdulások, majd a most kitört általános sztrájk azt bi­zonyítja, hogy a „strandkor­mány" hivataloskodása idején a megoldatlan problémák még­inkább elmérgesedtek. LÖRINCZ LASZLO NOVEMBER 17. - A NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS JELKÉPE NÁLUNK TANULNAK 1939. november 17-én nagy gyász érte a cseh nemzetet. Ezen a napon zárták be a náci megszállók a cseh főiskolák kapuit. No­vember 17. azóta is olyan dátum, melyről, a világ főiskolásainak nem volna szabad megfeledkezniük. Nem volna szabad kitörölniük emlékezetükből a főiskolások és a nép küzütti nemzetközi szolida­ritás örök jelképét. Ennek a nemzetközi szolidaritásnak és kölcsönös támogatásnak az emlékére létesült a prágai November 17. Egyetem is. A lig egy kőhajításnyira van ** a prágai Fuclk-Parktól az egyetem egyik diákotthona: a Roosevelt Internátus. johnson Abirivel a lépcsőház­ban ismerkedtem meg. Nyugat­Nigéria egyik nagyvárosából való ez a jónövésű, mindig mo­solygó legény. |. ABIRI A szerény diákszoba asztalán angol közgazdasági könyvek. Nem mintha odahaza nem vol­na közgazdasági főiskolájuk. — öt is van belőlük — mondja —, deliát az ember kül­földi barangolásai során széle­sebb látókörre tesz szert. Angliában már elvégzett két szemesztert, most pedig a No­vember 17. Egyetemen igyek­szik bővíteni szakismereteit. Nagy előnynek tartja, hogy an­golul tanulhat s ezért a cseh nyelvtanfolyam elvégzésére sem volt szüksége. — Milyen pályát választ? — Szeretem a gyerekeket, szívesen foglalkozom fiatalok­kal — vallja —, s ezért szeret­ném megvalósítani régi vágya­mat: tanár akarok lenni... l/opognak. Az ajtórésen va­laki bedugja a fejét: Ed­dy Ekesiobi biafrai újságíró, vendéglátóm legjobb barátja­ként mutatkozik be. — Csak nem? — csodálko­zom a Nigéria és Biafra közti testvérliarcokra célozva. — Biafra önállóságáért küzd és nem adja lel a harcot — je­lenti ki ellentmondást nem tű­rő hangon az újságíró. — De azért mi nem vagyunk ellensé gek, ugye fiú? — hunyorít tár­sára, majd meghív, látogassuk meg a szobájában. A 26 éves Teddy, noha kész ember, bejárta már a világot. A November 17. Egyetemen a szociológia mellett a nemzet­közi kapcsolatokat tanulmá­nyozza. Közben pedig külföldi kongresszusokon is részt vesz. A legutóbb pl. Bécsben a XIV. nemzetközi filozófiai kongresz­szuson, ahol a vallás és a mar­xista ideológia közötti ellenté­tekről tartott beszámolót. Nyílt eszű fiú a diákszoba gazdája. Nagy becsben tartott családi fényképek a falon. Az édesanyja, aki már nincs az élők sorában, az öreg édesap ja, aki az engedélyezett többne­jűség ellenére is beérte egy fe­leséggel, sőt özvegységét sem érezte soha terhesnek ... Ed­dynek már két éve nincs híre hazulról, a háború miatt, de azért reméli, hogy egészséges az öreg... Nem, hazulról nem számíthat anyagi támogatásra, de ez fe­lesleges is volna. Szerényen ugyan, de megél az ösztöndíj­ból. Jó, hogy a tanulásnak szen telheti minden idejét, nem úgy, mint a nyugati államokban, ahol a főiskolások kénytelenek munkát vállalni. Ismerem az életet, megvan a véleményem az emberekről — utal néhány kollégájára, akik kevéssé méltányolják az előnyö­EDDY EKESIOBI ket, melyekben nálunk részesül­nek. — Az előadások látogatá­sánál fontosabbnak tartják az ösztöndíjat — mondja megve­tően, majd hozzáteszi: — Még szerencse, hogy az ilyenek nin­csenek sokan. Lla a valóságban nem is, de n az internétusban Afriká­tól mindössze néhány lépésnyi­re fekszik Latin-Amerika, pon­tosabban Guayana. Fővárosá­nak, Georgetownak a képvise­lője Bobby Seecharan a szociá­lis tudományok tanszékén sze­rez tanári képesítést. Munkáját megkönnyítik az angol nyelvű előadások. — Nagyon sok őszinte jó ba­rátot szereztem itt, nehéz lesz tőlük a búcsú — mondja. A lányról is beszél, akinek udva­rol: — Ha nem határozna oly nehezen, megesküdhetnénk s velem jöhetne ... Nálunk is dol­gozhatna a szakmájában. Filo­lógus . .. angol és spanyol sza­kos ... IKBl, ácS^ a&y­BOBBY SEECHARAN Atrándulok néhány percre Ázsiába, a vietnamiak közé. A szobát ugyan ketten lakják: Nguyen Van Ho, a matematikus és Hoana Minh Chau, a ve­gyész, az érkező vendégekkel együtt mégis tízen vagyunk. Ebédelni jöttek, mert a mate­matikus, amint arról magam is meggyőződhettem, kitűnő sza­kács. Már hozza is a különle­gesen ízletes hazai ételeket, miközben „segédje" vissza t az erre a célra felszentelt Iád ba a megmaradt rizst és hag mát. Étkezés közben szülővárosuk­ról, Hanoiról és családjukról folyik a szó. Részben oroszul, részben csehül, mert a vietna­miak az egyéves nyelvtanfolya­mot is elvégezték. A vegyész Chau 28 éves. Oda­haza már elvégezte a főiskolát, Prágában aspiráns és ha haza­megy, kinevezik tanársegéddé. Értelmes, komoly fiú, aki leg­szívesebben minden percét ta­nulással tölti. Büszkén mutat­ja kislánya és felesége fény­képét. — Tanítónő az asszony, egy éves lesz már a gyerek és még nem is láttam — sajnálkozik. Am, amíg be. nem fejezte a tanulmányait, nem mehet haza. Majd három év múlva ... Addig várnia kell neki is, a család­nak is ... Összenéz a jövendő gépésszel, a gyermekorvossal, a mikrobiológussal és többi tár­sával. Bólogatnak: bizony, bK zony, így van ez. A rendkívüli akarat és fe­gyelmezettség, leküzdhetetlen erőt kölcsönöz nekik a tanulás­hoz csakúgy, mint az otthon­maradt honfitársaiknak szabad­ságharcuk kivívásához. KARDOS MARTA A MAGYAR KOMMUNISTA MUNKÁSMOZGALOM úttörői, nagy öregei közé tartozott. A párt olyan ismert harcosai vall­ják tanítómesterüknek, mint Nógrádi Sándor, a Saírankó há­zaspár, Szíjártó Lajos, Illés Bé­la, Szabó-Számuly János és má­sok. De a nógrádi tájakról or­szágos hírűvé vált haladó szel­lemű Írók: a szomszéd Gömör poétája, Győry Dezső, az iroda­lomtudós Komlós Aladár, az Író-publicista Simándy Pál is — hogy csak az élőkről szóljunk — a legnagyobb tisztelet hang­ján írnak visszaemlékezéseik­ben arról a szellemi befolyás­ról, melyről Herz Sándor gya­korolt rájuk. Gömör megyében született, Dobsinán, 1875. december 5-én, ahol apja néptanító volt. Még egészen kis gyermek, amikor a család a Szepességre költözik, és a családfő földet bérel. így kerül kapcsolatba gyermekévei­ben a szlovák szegényparasz­tokkal, akiknek nyomorúságos élete mély nyomokat hagy a serdülőkorú gyermekben. Kö­zépiskolai tanulmányainak el­végzése után Budapesten szerez általános orvosi diplomát, de amikor 1902-ben Losoncra köl­tözik, fogorvosi rendelőt nyit, s amellett vasúti orvosként ls tevékenykedik. Nemcsak a vas­úti dolgozók nehéz életével Is­merkedik meg, hanem mint a szegények orvosa: a város és környéke nagy gyáraiban ki­zsákmányolt Ipari proletariátus, Valamint a nógrádi falvak sze­gényparasztságának gondjával­bajával ls. Tántoríthatatlan forradalmár volt Dr. Herz Sándor halálának 30. évfordulójára Az orvosi munka tapasztala­tai és olvasmányai radikallzál-' ják társadalomfelfogását és 1906-ban belép a Szociáldemok­rata Pártba. Nagy műveltsége, szervezőképessége, fáradhatat­lan agitációs tevékenysége csakhamar a város, sőt a me­gye munkásmozgalmának elis­mert vezetőjévé avatják. A he­lyi és a balassagyarmati sajtó­ba is sok cikket ír, amelyekben felhívja a figyelmet a néptö­megek súlyos szociális helyze­tére. A VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSE­KOR be kell vonulnia, de a fronton sem tagadja meg önma­gát és háborúellenes tevékeny­séget folytat. 1918. szeptembe­rében — rövid szabadsága le­teltével — vissza sem tér az olasz frontra, hanem ismét be­kapcsolódik a politikai mozgal­makba. Az őszirózsás forrada­lom győzelme után tagja lesz a Losoncon november 2-án meg­alakult munkástanácsnak. 1919. január 3-án a cseh katonaság a munkástanács többi vezetőjé­vel együtt letartóztatta. A hiva­talos indok: a losonci titkos bolsevik szervezet kapcsolatot tart fenn a magyarországi kom­munista párttal. Ö valójában járt Budapestre és még decem­berben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Megjár­ja a pozsonyi és a hírhedt Ha­vai fegyházat. Alig kerül haza Haváról, amikor június 2-án Losoncot elfoglalják a magyar vörös hadsereg csapatai. Jel­lemző szerénységére, hogy bár a város .dolgozói őt javasolják a helyi direktórium elnöki tisz­tére, maga helyett inkább egy munkásembert ajánlott. Való­jában azonban éjt-napot a ta­nácshatalom ügyeinek intézésé­nek szentelt. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után hazatér Losoncra. Az ellenforradalom hatalomra­jutása után sok kommunista és más baloldali politikus, vala­mint értelmiségi menekült át — sok esetben Salgótarjánon keresztül — csehszlovák terü­letre. Ezek védelmét, támogatá­sát, tovább utazását a nyugati polgári demokratikus országok­ba — Herz dr. szervezte. A HERZ SÄNDOR VEZETTE losonci marxista baloldal jelentős szerepet játszott a közép-szlovákiai kommunista szervezetek létrehozásában. Ezért, amikor 1921. májusá­ban Prágában összeült a CSKP alakuló kongresszusa, a losonci kommunistákat és Nóg­rád megyét dr. Herz és Nógrádi Sándor képviselte. A losonci pártszervezet elnökévé is őt vá­lasztották. Sokoldalú tevékeny­ségére Jellemző, hogy tagja lett a városi tanácsnak, folytatta publicisztikai tevékenységét a helyi sajtóban és a kassal Mun­kásban, sőt a Rudé právo ls közölte cikkét. Nevével szoro­san összeforrtak az 1920-as évek nagy losonci munkástün­tetései, harcos népgyűlései, amelyeken általában ő elnökölt. Majd az a megtiszteltetés érte, hogy az 1923. évi első párt­kohgresszuson Prágában bevá­lasztották a CSKP kilenctagú elnökségébe és 1925-től 1929-ig az érsekújvári kerület mandá­tumával elfoglalhatta helyét a prágai szenátusban. Erre az időszakra esik a lo­sonci illegális kommunista bá­nyászkonferencia megszervezé­se, amely — mint ismeretes — 1928. március elején dr. Herz lakásán zajlott le. A KMP bá­nyászkonferenciája, amelyen Kun Béla és Révai józsef is részt vett, a magyar és cseh­szlovák munkásosztálynak és kommunista pártjának a prole­tárnemzetköziség jegyében le­zajló kiemelkedő akciója volt. A NAGYTEKINTÉLYŰ KOM­MUNISTA SZENÄTOR neve és a nógrádi kommunista mozgalom híre Moszkvába is eljutott, ami­nek ékes bizonyítéka, hogy 1927. novemberében dr. Herz vette át a CSKP Központi Bi­zottságától a moszkvai Dinamo­gyár ajándékzászlaját, amelyet az üzem az Októberi Forrada­lom 10. évfordulója alkalmából ajándékozott a losonci munká­soknak, „Csehszlovákia máso­dik Kladnójának" — ahogy a kísérőlevélben állott. Mentelmi joga megszűnésével Herz Sándor 1930-ban — egv korábbi börtönítélet elől — á CSKP, határozata értelmében a Szovjetunióba emigrált. Moszk­vában a Szociálhigiéniai Inté­zetben kapott állást. Sokoldald természettudományos műveltsé­ge és elmélyült marxista tudá­sa nagy tekintélyt szereztek számára. Felhangzott a hangja a moszkvai rádió magyar mű­sorában is. Legendás munkabí­rása és aktivitása még csak fo­kozódott a Szovjetunióban, a szocializmus építésének sikerei közepette. Azonban a személyi kultusz őt sem kímélte: 1938. márciusában koholt vádak alap­ján letartóztatták. Vlagyivosz­tokba hurcolták, ahol az inter­nálótábor mostoha viszonyai közepette november 17-én —, harminc évvel ezelőtt — meg­halt. KÉSŐI UTÖDA, a losonci párt­titkár méltán mondhatta az egykori lakóháza falán elhelye­zett emléktábla leleplezésekor Jifí Wolker szavaival: „Az em­ber meghal, de a munkája él." Herz Sándor valóban maradan­dóan beírta nevét a csehszlo­vák és a magyar forradalmi munkásmozgalom történetébe. Dr. VlGH KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents