Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-12 / 282. szám, szombat

Ankét a föderációról 1 Miben látja a csehszlovák fö­• deráció minap nyilvánosságra hozott politikai, jogi és gazdasági elveinek legjelentősebb pozitív vonásait, amelyek véleménye sze­rint megszilárdítják a szocialista állami egység gondolatát? 2 Milyen változtatásokat, eset­ileg kiegészítéseket javasolna az államszövetség alapjait kör­vonalazó anyagba? 3 Csehszlovák Szocialista Köz­társaság föderalizálásával kapcsolatos állásfoglalás leszö­gezi, hogy a csehek és a szlová­kok államjogi viszonyának föde­ratív rendezésével egyidőben al­kotmányerejű törvénnyel kell biz­tosítani a nemzeti kisebbség egyenjogú helyzetét és sokoldalú fejlődésének feltételeit. Ez az al­kotmányerejű törvény — amelynek javaslatával már megismerked­hetett — lesz a kerete a Szlovák Nemzeti Tanács további részlete­ket szabályozó törvényeinek. Nézete szerint ezekben a tör­vényekben a magyar nemzeti ki­sebbségnek milyen konkrét jo­gait kellene rögzíteni? A fenti kérdésekre válaszolnak: RÁCZ Olivér író, Kassa I Kis országok fejlődésének ép virágzásának a lehetőséget csak • a tökéletes gazdasági, politikai és kulturális egység biztosíthatja. A küszöbönálló alkotmányerejű állam­szövetségi törvényjavaslat szerintem pontosan ennek a harmonikus egy­ségnek a megvalósítását teszi lehető­vé. A szlovák népnek, eltérően a köz­társaság többi népétől, ide értve egyes nemzetiségeket is, a múltban nem volt meg a történelmi és államjogi lehetősége, hogy kialakítsa hazáján és országán belül az államalkotás sa­játos feltételeit. Az önállóbb fejlődés lehetősége feltétlenül előnyös és ki­egyenlítő jellegű lesz mindkét félre nézve: Szlovák részről nemcsak a tör­ténelmi kárpótlás és igazságtétel ha­tározza meg ennek a dőntő fontos­ságú államszövetségi törvényjavaslat­nak a lényegét, hanem mindenekelőtt az a tény, hogy ez a folyamat szo­cialista keretek és kölcsönös megér­tés alapján jött létre. Talán egy kissé fellengzősen hangzik, de ha a végső célt akarnám megszövegezni, hosszú hónapok óta az a csökönyös, makacs és megszállott vagy sóvár akarat és megrögzött szándék motoszkál az agyamban, hogy: kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra. 2 És kölcsönösen büszkék lehes­senek egymásra az államszö­• vétség nemzetei és nemzetisé­gei is. Ehhez azonban feltétlenül szükségesnek tartom a nemzetiségek önkéntes akaratának és önrendelke­zési jogának a pontosabb, világosabb, szocialistább ízű megszövegezését. 3 őszinte és forró hittel várom és sóvárgom azt a pillanatot, • hogy mi legyünk a viharvert Közép-Európának az az első állama, amely megoldotta nemzeteinek és nemzetiségeinek egyöntetű, egy szív­dobogással élö és dolgozó egységét. Hogy kölcsönösen büszkék lehessünk egymásra. Az ősi népek új formába öltözött, megtisztult, szocialista al­katú vérszövetségére gondolok. Mi, magyarok, Dózsa és Kossuth, Kölcsey és Radnóti vérét visszük ebbe a vér­szövetségbe, mert Kölcsey és Radnóti népe vagyunk, ma Inkább, mint bár­mikor máskor, s ma jobban, mint bármikor azelőtt. De ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Felkelés Beszterce­bányáról felharsant riadójának és az ősz prágai hadseregtábornoknak a né­pe ls vagyunk. Egyetlen folyó sem neheztelhet a patakokra, amelyek medrébe vezetik vizüket. De a folyó érdeke is, hogy patakja tiszta és egészséges, szabad, gyors sodrú vizeket vigyen a közös áradatba. Ennek a tisztaságnak, en­nek a szabad, gyors sodrásnak a fel­tételeit biztosítani kell... Hogy köl­csönösen büszkék lehessünk egymás­ra. Szeretnénk, sóvárogva és lázas hittel szeretnénk végre egyszer egy új és nagy európai hagyomány kezdete lenni. Megérdemeljük, sokat vérez­tünk egymásért, és sokat ontottuk egymás vérét is. Nagyon megérdemel­jük, hogy mi legyünk a példamutató kezdet. Hitem és meggyőződésem: egy ország jólétének, kulturált magabiz­tosságának nem lehet szilárdabb fok­mérője, mint nemzetiségei jóléte és magabiztossága. Hitem és meggyőző­désem, hogy a nemzetek és nemzeti­ségek közötti gazdasági és kulturális kiegyenlítés terén nem szabad többé annak a felületes elvnek érvényesül­nie, hogy a kisebbik gyermeknek ki­sebb karéj kenyér jár, hanem annak a törvényerejű jelszóvá vált eszmé­nek, hogy egyazon kenyérből egyfor­mán szeljünk mindenkinek. Ehhez azonban létfontosságúan szükségesnek tartom, hogy jog és törvény írott be­tűibe a végrehajtás következetes té­nye leheljen életet: nemzetek és nem­zetiségek egyaránt választott szerveik útján részesüljenek jogokból és kö­telességekből; jogokból és köteles biztosításból és végrehajtásból. Szük­ségesnek tartom, hogy az államszö­vetség keretein belül nemzetiségi mi­nisztérium, nemzetiségi államtitkár­ságok létesüljenek, hogy közös erő­vel és közös akarattal jöjjön létre a gazdasági, politikai és kulturális ki­egyenlítődé?. Hogy soha többé egyet­len nemzetiség' rétegből származó kis ipari tanuló s<- érezze kevesebbnek magát, mint a munkásosztály jövő nemzedékének több 5 tagjai, a többi ipari tanulók. Hogy a műszaki és szakközépiskolai káderek, a főiskolai és egyetemi értelmiség utánpótlásé nak a biztosítása egyenlő lehetősége kel és feltételeket biztosítson nemze­tek és nemzetiségek fiataljai számára. Hogy kölcsönösen büszkék lehes­sünk egymásra — magyarok, lengye­lek ukránok, németek, szlovákok és csehek, az az államszövetség, ameiy nek a cseh Ludvík Aškenázyja szö­vegezte meg nem ls olyan régen i kor legszentebb parancsá' „Hogy jöjjön el az új fölu te­remjen meg az új világ írassék c. vérrel megváltott béke a fellegek közé, támadjon új, félelem nélküli ivadék, szabadságszerető nemze­dék, dobogjon lelkünkben és vé­rünkben végre enyhet adó szépség és mindent szétzúzó erő." SZÉP Ferenc, a komáromi általános kilencéves iskola igazgatója 1 Minden elmélet annyit ér, amennyi a gyakorlati életben • megvalósul belőle. Vannak dol­gok, amelyekről vitatkozni lehet jobb­ra is, balra is, és nincs más, ami a helyességet eldöntse, csak a gyakor­lat. Az, hogy a mindennapi életben, a szürke hétköznapok egymásutánjá­ban egyik másik rendelkezés hogyan érinti a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság dolgozóit és dolgozóinak többségét. Megszilárdítja-e a nemze­tek és nemzetiségek egységét, előbbre viszi-e hazánkat gazdasági, politikai és kulturális vonalon egyaránt? Ügy vélem, hogy a föderatív elren­dezésről közzétett okmány minden szempontból jelentős dokumentum. Biztosítja a két nemzet teljes egyen­jogúságát, nemzeti létének, érzésének kiélését, biztosítja gazdaságának hat­hatós fejlesztését és, ami véleményem szerint legfontosabb, biztosítja a nem­zeti szervek egyenjogú kiépítését a legalsó szervtől a legfelsőig. Ennek elsőrendű fontosságát nem lehet és nem kell különösen aláhúzni, hisz ezen a területen érte, érheti a leg­több sérelem, megaláztatás a nem­zetet, nemzetiséget, de ettől függ, et­től függhet a gazdasági, kultúrális stb. felemelkedés ls. E területen elkövetett hibákra mu­tatott rá az elmúlt hónapok vitája, amlkoris a gazdasági stb. kérdések mögött ott húzódtak a felépítmény, a nemzeti élet, az önrendelkezés, az egyenjogúság nehezen bogozható, annyi szenvedélyt felkorbácsoló vitái. Az elmúlt időszakban egyesek na­gyon sokszor próbálták úgy fogal­mazni a kérdéseket, hogy először gazdasági téren tegyünk rendet, az­után következzenek más területük, a nemzeti kérdés megoldása stb. Ezek a magyarázatok és magyarázók elfe­lejtették, hogy a gazdasági kérdések megoldása hosszabb távon is igen komoly feladat, és szorosan össze­függ éppen a fent említett problémák elsődleges megoldásával: az önálló nemzeti szervek létrehozásával, jogai­val. Amíg ezek a jogok nincsenek biztosítva a gazdasági, nemzeti, nem­zetségi élet minden területén, addig mindig deformációk keletkeznek. Az elmúlt két évtized szemléltetően bi­zonyítja ezt. Úgy hiszem, hogy a föderatív elren­dezés tervezetében az önálló kitelje­sedés, a nemzeti szervek létrehozása az első legfontosabb lépés, de csak az első. A többit a gyakorlat fogja eldönteni: hogyan realizálódik min­den ember, a köztársaság legutolsó emberének kunyhójában? Ha ott iga­zi visszhangra talál mindaz, ami ezzel összefügg, ha a szélsőségek nem avat­koznak bele, akkor a legszebb, leg­igazibb dokumentum, amelyet az or­szág 50 éve alatt elfogadtak. 2 Nehéz volna megmondani, hogy mi hiányzik a javaslatból. Ezt • az élet hétköznapjai fogják el­dönteni. Mindenesetre nem szabad dogmává merevíteni az állásfoglalást. Legyen meg a lehetősége annak, hogy az élet, a gyakorlat által nem iga­zolt részeken változtatni lehessen. A rugalmasság az élet minden terüle­tén nagyon fontos tényező. Lényeges kérdésnek tartom, hogy kik jutnak szóhoz a végrehajtásban, kik lesznek azok, akik végrehajtják. Itt elsősor­ban azokra a szélsőségekre gondolok, amelyek az elmúlt években, de az utolsó hónapokban Is annyi gondo* okoztak, azokra, akik veszélyeztették dolgozóink egységét, az emberek leg­mélyebb érzéseit sértették meg. Ha javasolni lehet, akkor törvénybe kel­lene iktatni, hogy ebben az országban senkinek sincs joga embertelen, na­cionalista kirohanásokra. Amennyiben megteszi, a demokrácia és a huma­nizmus védelmében felelősségre kell vonni. Nem volt, nincs és nem is lesz olvan demokrácia, hogy teret lehes­sen engedni az ösztönöknek, nem tu­( Jk elképzelni parttalan demokráciát. A bűnt minden körülmények között üldözni kell. Törvénybe kell iktatni, hogy a nacionalizmus szociaHstaelle­nes, jelentkézzen bármilyen . ön ős­ben. Ne foglalkozhasson i'yen kér­déssel az, aki képzettségéből, jóaka­ratából kifolyólag nem képes megha­tározni önmaga és mások számára, hogy a nemzeti érzés meddig nemze­ti érzés, és mikor csap át nacionaliz­musba. Csak a józanértelmű, egyenes, dolgozni tudó és akaró szakképzett­ség érvényesülhessen, mert ez gaz­dasági, politikai, nemzeti és nemze­tiségi teremtő erő. 3 Az állásfoglalás leszögezi: a csehek és a szlovákok államjo­* gi viszonyának a szocialista fö­deráció alapján való rendezésével egyidejűleg feltétlenül szükséges tör­vénybe iktatni és biztosítani a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság nem­zetiségeinek a jogait, egyenjogi hely­zetüket és sokoldalú fejlődésük felté­teleit. Ki szeretném emelni a „feltétlenül szükséges törvénybe Iktatni és bizto­sítani a kisebbségek jogait", ebben a tömör megfogalmazásban, de csak a konkrét, mindennapi gyakorlat dön­ti el, hogy a várható részletes kidol­gozás helyesen tükrözi-e a mindenna­pi gyakorlatot. Véleményem szerint abból a tényből kell kiindulni, hogy nincs demokrácia, nincs egység a tel­jes egyenjogúság nélkül, s amennyi­ben bárki, bármilyen okból (gazda­sági, nacionalista) a nemzetiségek Jo­gainak megnyirbálásán fáradozik, az megsérti a demokrácia szabályait és újabb ellentétek, deformációk magvát veti el. Mindenütt: a cseh és szlo­vák, szlovák és magyar, lengyel stb. viszonylatban. Nehéz felelni arra a kérdésre, hogy milyen konkrét jogo­kat kellene a magyar nemzetiség szempontjából törvénybe iktatni. Ha azt mondom, mindent, ezzel nem so­kat mondtam, ha felsorolok néhányat, az túlságosan leszűkítené a problé­makört. Mégis keresnünk kell olyan általános és az élethez közelálló te­rületeket, amelyek életünket naponta át- meg átszövik. A nemzeti egyenjogúság alkotóele­me az anyanyelv egyenjogú haszná­lata, a nemzeti kultúra fejlesztése. A gazdasági kérdések általánosabbak, országos szinten hatnak. A nyelvi probléma, a kultúra fejlesztése Inkább területi sajátosság a nemzetiségek szempontjából. Azt hiszem, igen sok sérelem történt éppen ezen a terü­leten az utóbbi időben mindkét vo­natkozásban. Le kell szögeznünk, hogy az anyanyelv használata, a nem­zeti kultúra fejlesztése nem szocia­listaellenes, nem akadálya a szocia­lista építésnek, de nom is üres szó­lam, amit hangoztatni kell, de ame­lyet senkinek sem kötelező respek­tálni. Ez történt a múltban nagyon sok esetben. A meglevő törvények, ren­delkezések elakadtak. De ez nemcsak ideológiai kérdés, nemcsak a sérelmek kérdése, hanem igen komoly gazda­sági kérdés is. Az a fontos tény hú­zódik mögötte, hogy milyen képzett­ségű szakembereket adunk a népgaz­daságnak: szakmájában gyenge, de a nyelvet jól beszélő, vagy megfordít­va? Ez nemzetgazdasági kérdés, ezt nem lehet akárhogy felfogni... Ér­demes volna felmérni, hogy az ilyen politika mennyit ártott már a nép­gazdaságnak, az ilyen politikus meny­nyit ártott mindannyiunknak. Az itte­ni szövetkezeti dolgozók rosszul be­szélik a nyelvet, de kitűnően termel­nek, ha megvannak hozzá a (nem a nyelvi) feltételek. A képzettség meg­szerzése pedig anyanyelven leginten­zívebb, legmélyebb. A termelő ember csak azután tudja alkotóerejét a tár­sadalom, a közösség szolgálatába ál­lítani, képes magas szinten szervezni, mások munkáját irányítani. így az oktatás, a műveltség megszervezése területén önigazgatásra volna szük­ség. Az oktatás megszervezésében, de minden más területen ís, nem csak az önállóság kérdése a fontos. Bizto­sítani kellene azokat az anyagi esz­közöket, pénzügyi lehetőségeket, ame­lyek szükségesek ahhoz, hogy ezek a szervek ne váljanak „ideológiai" szervekké, hanem a gyakorlatban fe-~ 1 lelősségteljesen tudjanak dolgozni.­Az egyetemi, főiskolai képzés terüle­tén biztosítani kellene a hazai, de magyar főiskolákon való tanulás le­hetőségét is csere útján. Döntő szempont, hogy a magyar nemzetiség ügyének intézésével mi­lyen kádereket bíztak meg. Ez a te­rület is csak a becsületes, hozzáértő vezetőket tűri. Ne lehessen itt sem vezető beosztásban az, aki szakérte­lemben gyenge, kiállásában pedig a párnázott szék kérdése foglalkoztatja. No legyen évtizedekig alacsonyabb beosztásban az, aki minden területen felülmúlja vezetőjét. Ez érvényes az élet minden területére. Nem használ az ilyen politika a nemzetgazdaság­nak, sőt nem n3héz elképzelni, hova vezet, ha a tehetségtelen vezető fé­lelmében egy sereg tehetségtelenebbel •bástyázza magát körül, akiktől azt várja, hogy megmentsék. Köztudott, hogy e tehetséglelenség nehezen tűri el a t :hetséget. Magyar vonatkozás­ban a megfelelő szervnek volna mit tennie. Ez végső soron igen lényeges gazdasági kérdés Is. A sok kérdés közül még egyet sze­retnék kiragadni: a nemzetiségi szer­vek megválasztásának útját. A majori­zálás elé törvény áll, nem lehet sza­vazattöbbséggel elvetni a kisebbség követelését, érdekeit védő Javaslato­kat. Ez helyes elv, de a kinevezés nem biztosítéka annak, hogy ezekbe, ebben az esetben magyar szervekbe, megfelelő vezetők kerülnek, azok, akik tudnak, valóban akarnak dol­gozni. Fontosnak tartom, hogy ezek is választás útján kapjanak képvise­leti Jogot. TOLVA] Bertalan iskolaigazgató, Királyhelmec Az első két kérdést szerintem már elegen vitatták, részemről nincs mit hozzátennem. 3 Annál élénkebben foglalkoztat a harmadik, a nemzetiségekről • szóló alkotmánytörvény-javaslat problémája. Megnyugtató, hogy az el­múlt napokban csaknem valamennyi országos szerv jóváhagyta ezt a do­kumentumot. Magam ís úgy tekintek rá, mint rendkívüli jelentőségű poli­tikai vívmányra, amely nemcsak a csehszlovákiai nemzetiségi törekvé­seknek és az egész csehszlovák poli­tikának nagy sikere, hanem kétség­telenül példamutató szerepe lesz az egész szocialista táborban, sőt világ­méretben is. Ez az alkotmánytörvény-javaslat az adott feltételek között optimális le­hetőségeket nyújt a magyar nemzeti kisebbség politikai, gazdasági és kul­turális egyenjogúságának biztosításá­ra. Bár nem mondja ki az önrendel­kezési jogot, mint a két nemzet ese­i

Next

/
Thumbnails
Contents