Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-12 / 282. szám, szombat

tében, de tartalmazza — bizonyos megkötésekkel ugyan — az önálló döntés jogát specifikus nemzetiségi kérdésekben. Hiányolom, hogy nem került bele egyértelműen az önigazgatási jog gyakorlása, ami pedig a CSKP akcióprogramjában szerepel. Az alkotmánytörvénynek nem volna szabad kevesebbet tartalmaznia, mint az akcióprogramnak. Éppen az önigazgatási jog gyakorlása tenné lehetővé a szinte létszükségletet jelentő, nemzetiségileg egyneműbb járásoknak, köztük a királyhelmeci járásnak a visszaállítását, illetve létrehozását, beleértve a Nagykapos környéki falvakat is. Csak helyeselhető, hogy a 3. cikkelybe felvették az anyanyelv szabad használatának jogát a hivatalokkal és állami szervekkel való érintkezésben, s hogy a 4. cikkely szerint nem származhat hátránya az embernek abból, ha magyarnak vallja magát. Szerintem ide kellene sorolni még egy tételt arról, hogy büntetendő a más nemzetiségű polgár nemzeti öntudatában való megsértése. Fontosnak tartanám ezenkívül, hogy az SZNT készülő törvénye meghatározza azokat a módokat, amelyek majd szavatolják, hogy a nemzetiségeket az őket érintő kérdésekben ne majorizálhassák. NESZMÉR József a Szenei Városi Nemzeti Bizottság titkára 1

Véleményem szerint az 1968-as év szocialista társadalmunk épí" tésében történelmi határkő, mely nemzeteink és nemzetiségeink államalkotó egységének és összeforrottságának örök bizonyítéka lesz. 1960-ban, amikor adminisztratív-bürokratikus deklarációval kijelentettük, hogy a szocialista társadalom építésének magasabb fejlődési szakaszába értünk, nem vettük figyelembe a társadalmunkban levő ellentmondásokat és megoldatlan problémákat. Mindezek létezését feltárta előttünk ez az év. Hiszem és vallom, hogy a helyes út keresésében nem tértünk le az igazi útról. Ezt bizonyítja az államiságunk kifejlődését, nemzeteink szuverenitásának és önrendelkezési jogának biztosítékát jelző alkolmánytörvény-javaslat. Társadalmunk fejlődésének dialektikus elemzése azt bizonyítja, hogy minőségi változáson ment keresztül. A hibák felszámolása után társadalmunk belső egysége biztosítani fogja a marxi—lenini út magasabb szintű kibontakozását. 3

Szocialista társadalmunk egységének bizonyítéka és nemze• tiségi politikánk jövőbenéző útjelzője a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat is. Mindez kerettörvények, társadalmunk ideológiai, kulturális és gazdasági kibontakozásának pilléreivé válhatnak. A mindennapi kitartó, okos, leleményes munka és a testvéri összetartás ereje hozza meg nemzeteink és nemzetiségeink érvényesülésének kiteljesülését. Ha ezt akarjuk mindannyian, el is fogjuk érni. SÁNDOR Károly, a lévai Barsi Múzeum munkatársa 1

Rendkívül szerencsésnek tartom, hogy ezt az évtizedekig • vajúdó problémát köztársaságunk félévszázados évfordulója alkalmából rendezzük. Csak a föderáció életbeléptetésével, s egyben a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésével beszélhetünk a valóságban egyenjogúságról és testvéri együttélésről. Szerintem a szocialista építés betetőzése, amelyet a 60-as évek elején véltünk befejezettnek, csak most valósul meg. Ami a törvényjavaslatot illeti, szerintem életképes, minden fontos problémát érintő tervezet, amelyen meglátszik, hogy hozzáértő emberek készítették. A legfontosabbnak azt tartom, hogy végre Szlovákia is minden tekintetben egyenrangú partnere lesz a cseh országrészeknek, intézményi, gazdasági és kulturális vonalon egyaránt. A napilapjainkban gyakran említett előnyök mellett jelentősnek tartom azt is, hogy Szlovákia lakosságának egyenjogúsítása ezzel — de jure — megoldottnak tekinthető, s e probléma rendezéséért kifejtett energiát ezután népgazdaságilag fontos szakaszokon hasznosíthatják majd. Én úgy érzem — s határtalanul boldog lennék,' ha így lenne —, hogy annyi ellentét és félreértés után végre a megbékélés és megértés évei köszöntenek ránk. Persze, ezt nem máról holnapra képzelem el, és tisztában vagyok azzal, hogy még sok problémát kell megoldanunk, de így is optimista vagyok. Mégpedig azért, mert véleményem szerint a legfontosabb biztosíték — a kölcsönös jószándék és bizalom — már megszületett hazánkban, s ez várhatóan nem lesz tiszavirág életű. 2

Már az első kérdéssel kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy a • tervezet az alapvető problémák közül mindegyikre kitér. Biztosra veszem, hogy a gyakorlati alkalmazás több, ma még ismeretlen problémát is felszínre hoz majd, de ezek — az előbb mondottakban bízva —, úgy hiszem, minden nehézség nélkül orvosolhatók lesznek. 3

Az a véleményein, hogy a csehszlovákiai magyarság ne kér• jen se többet, se kevesebbet, mint amennyi jog minden modern állam polgárát megilleti. A készülő alkotmánytörvény csak általános elveket rögzít, a gyakorlati megvalósításhoz részletesebb törvény szükséges. Bízom benne, hogy következetesen, demokratikusan és internacionalista szellemben fognak hozzá e kérdés végső rendezéséhez. Bátran állíthatom, csehszlovákiai magyarságunk egységesen és következetesen áll ki köztársaságunk mellett, ezt különben a közelmúlt eseményei is bizonyították. Szűkebb hazánkban, a lévai járásban is — habár sajátos körülmények megnehezítették is a helyzetet — polgáraink magas fokú politikai érettségről és higgadtságról tettek tanúbizonyságot. Ez a felkészültség jogosít fel bennünket arra, hogy életünk minden területének formálásában mi is kellő mértékben részt vegyünk. Ebből a meggondolásból kiindulva hangsúlyozom annak fontosságát, hogy magyar polgáraink akaratának intézményes biztosításánál ne csak a választott, hanem a végrehajtó szervekben is megfelelő számú képviselővel rendelkezzünk. Tudom, a nemzetiségi kérdés mindig bonyolult és kényes problémát jelent és csa.k akkor oldhatjuk meg eredményesen, ha mindenkit a kölcsönös és az őszinte jószándék vezet. Dr. MEDE István, a Kassai Járásbíróság tanácselnöke 1

Határozottan pozitívnak tartom a Csehszlovák Szocialista Köz• társaság föderatív államjogi rendezését. Végre a szlovák nemzet realizálhatja önmagát, mind politikai, mind gazdasági téren. Az eddigi államjogi elrendezés — amilyet a világ államjogtudománya nem ismer — csak kiszolgáltatta a szlovák nemzetet minden téren. A szlovák nemzeti szerveknek ugyanis nem volt lényeges hatáskörük és ezért csak formálisak voltak, amit politikailag lehetett magyarázni, de jogilag nem. A föderatív államjogi elrendezés távolról sem jelentheti az egymástól való elszakadást, mert hisz a két testvérnemzet a jövőben még inkább egymásra lesz utalva. Sőt, sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a két nemzet sajátos, főleg kulturális és gazdasági lehetőségeinek kiaknázására, a felmerült igények és szükségletek kielégítésére. A fölé- és elárendeltség gyakorlatának megszüntetésével tág teret kap az alkotó kezdeményezés érvényesülése a társadalmi élet minden szakaszán. 2

Az alkotmányerejű á.lamszövetségi törvényjavaslatot — ami a • cseh és szlovák nemzet viszonyának rendezését illeti — nagyon megfontoltnak és indokoltnak minősítem, viszont hiányolom, hogy nem ebben az alkotmányerejű törvényben szabályozzák a nemzetiségek alapvető jogait is. Ugyanis ennek az alkotmányerejű államszövetségi törvénynek kellene meghatározni a nemzetiségek legfelsőbb képviseleti és végrehajtó szerveinek viszonyát a szövetségi és nemzeti szervekhez is. 3

Egyrészt örömmel tölt el, hogy ötven esztendő után végre al• kotmányerejű törvénnyel szabályozzák a nemzeti kisebbségek jogait, de sajnos, nem tarthatom kielégítőnek a törvényben foglaltakat. A törvényjavaslat bevezető részében ugyan helyesen értelmezi az egyenjogúság gondolatát és hangsúlyozza, hogy minden nemzetiség önállóan és az önigazgatás elve alapján bontakoztathatja ki saját nemzeti létét, de sajnos a rendelkező részben — 1—7 cikkelyekben — már nem teremti meg ennek reális lehetőségeit. Azzal, hogy a törvényjavaslat a 2. cikkelyben kimondja: „...a nemzetiségek létszámának arányúban legyenek képviselve a politikai, gazdasági és kulturális életben, a választott és végrehajtó állami szervekben ..." ma már kizárja annak a lehetőségét, hogy a nemzetiségek önállóan és az önigazgatás elve alapján bontakoztassák ki saját nemzeti létüket. Szükségesnek tartom egy legfelsőbb nemzetiségi képviselet létrehozását, amelynek a nemzetiségeket érintő kérdésekben indítványozó hatásköre lenne, legfelsőbb szinten ellenőrizné a nemzetiségek helyzetét és jogkörét szabályozó törvények betartását. A szövetségi törvények értelmében, de önállóan, az önigazgatás elve alapján irányítaná főleg a nemzetiségi iskola- és kultúriigyeket, mint a nemzetiségi lét szempontjából legfontosabb területeket, és amennyiben a nemzetiségeket érintő törvényeket és rendeleteket nem tartja helyesnek, felülvizsgálatot kérelmező joggal élhessen a létesítendő alkotmányi bíróságnál stb. Javaslom, hogy ennek a képviseleti szervnek legyen végrehajtó szerve: egy nemzetiségi minisztérium, esetleg nemzetiségi államtitkárság, két főosztállyal az iskolaügy és kultúra irányítására, valamint több osztállyal a nemzetiségeket érintő más ügyek Intézésére. Véleményem szerint a fent javasolt, alkotmányilag biztosított képviseleti szerv létesítése nélkül, az egyenjogúságra való törekvés csupán szólam. A 3. cikkelyben felsorolt jogok alkotmányos biztosítását helyesnek tartom. A 4. cikkelybe foglalt jogokat csak akkor látom biztosítottnak, ha azoknak megsértését, vagy be nem tartását büntetőjogi felelősség alá vonják. Ezzel kapcsolatban javasolom a reszlovaklzációról szóló törvényt és következményeit, valamint a magyar nemzetiséget csak nemzetiségi hovatartozása miatt sérelmező és megkárosító egyéb törvények, dekrétumok és rendeletek hatálytalanítását, valamint ezek következményeinek jóvátételét. Kis ország vagyunk, népeink, nemzetiségeink egymásra vannak utalva. Csak közös erővel tudunk megoldani nagy feladatokat. Éppen ezért tartom szükségesnek, hogy nemzetiségi létünk biztosítását végre igazságosan, a szocialista demokrácia szellemének megfelelően oldjuk meg. BARTUSZ Gyula építészmérnök, Dél-szlovákiai Papírés Cellulózgyár, Párkány 1

A csehszlovák föderáció elveinek pozitív vonásait elsősorban • abban látom, hogy az új politikai, jogi és gazdasági elrendezés szimmetrikus lesz, ezáltal tehát a két államalapító nemzet, illetve a két országrész számára egyenlő jogokat biztosít. Az új föderatív elrendezés szavatolja a csehek és szlovákok közt a múltban oly gyakori súrlódások és nézeteltérések kiküszöbölését. Azonban bizonyos nehézség mutatkozik abban, hogy Szlovákia viszonylag nagyobb gazdasági elmaradottsággal, tehát hátránnyal indul a föderációba. Ennek ellenére, véleményem szerint, Szlovákia lakossága reálisan és tárgyilagosan fogja értékelni az adott helyzetet és végre elejét veszik annak a vélt sérelemnek, hogy Szlovákia ez ideig többet adott a gazdasági életnek. Viszont általában véve nem tartom a legszerencsésebbnek az új alkotmányjogi elrendezés problematikájával foglalkozó kormánybizottságnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív elrendezésével kapcsolatos állásfoglalásának formáját, mivel ez csupán a cseh és szlovák nemzet közti új politikai, gazdasági és jogi viszony kérdéseit érinti. Mivel a nemzetiségek is államalkotók, az ő jogaikkal ls itt kellett volna foglalkozni. 2

Szükséges lett volna már a föderációval kapcsolatos állásfog• lalásban leszögezni (a II. fejezet első pontjaiban) a kisebbségek egyenjogú helyzetét. A 2. pontot pl. a következőképpen módosítanám: a köztársaság két államának föderatív államjogi kapcsolata mindkét nemzetnek és a nemzetiségeknek is a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a teljes belső nemzeti kibontakozást, állami önállóságát és szuverenitását. 3

A föderáció javaslatának 20. ponlja értelmében a napokban • nyilvánosságra hozták a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmányerejű törvényjavaslatot. Ennek megfogalmazását nagyon pozitívan érékelem és jóváhagyása esetén kellő biztosítékot látok arra, hogy az ennek a szellemében készülő végrehajtó törvények érvényt szereznek a nemzetiségek jogos igényeinek. A törvényjavaslat talán egyetlen fogyatékossága, hogy csak a praeambulában említi meg azt a tényt, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot a cseh és a szlovák nemzet, valamint az itt élő nemzetiségek alkotják. Ezt a megállapítást az alkotmányerejű törvény valamelyik cikkelyébe kellett volna foglalni, A végrehajtó részlettörvényeket illetően két kívánságom lenne: elsősorban az, hogy ezek kidolgozásához haladéktalanul fogjon hozzá az SZNT mellett működő nemzetiségi bizottság és titkárság úgy, hogy törvénybe iktatásuk legkésőbb 1969 első felében megtörténjék; másrészt a végrehajtó törvények kidolgozásánál a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a CSEMADOK Központi Bizottsága és az írószövetség magyar szekciója javaslatait a nemzetiségi kérdés megoldását, az azokban kifejtett gondolatok részletes és tételes megfogalmazását illetően. MAG Gyula, az SZLKP KB tagja, a CSEMADOK tőketerebesi járási bizottságának elnöke 1

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderaiizálását helyes• nek tartom. Szerintem a CSKP akcióprogramja egy részének fontos, lényeges gyakorlati megvalósítása a föderáció megteremtése. A szlovák nemzet teljes, végleges egyenjogúságát jelenti. A szlovák nép ezt már régen várja és teljes mértékben kiérdemelte. Politikai és gazdasági szempontból is nagy jelentőségű az önkéntes egyenjogú föderáció. A két nemzetben rejlő tartalékokat sokkal jobban ki lehet így aknázni, főleg a politikai irányítás, tudományos kutatómunka, a nemzeti kultúra fejlesztése és az iskolaügy terén. Az önkéntes egyenjogú föderáció elmélyíti a nemzetek internacionalista érzését is, fokozza a cseh és szlovák nép egymás iránti tiszteletét, megbecsülését. Éppen ez a tény járul hozzá nagy mértékben a köztársaság egységének megerősítéséhez. Amíg egy országban alá- és fölérendelt viszony van a nemzetek között, nem lehet komoly egységről, az egység erejéről beszélni. Ez vonatkozik a nemzeti kisebbségekre is. 2

A csehszlovák államszövetséget körvonalazó alkotmányter• vezet humánus, Igazságos, a két nemzet érdekeit teljes mértékben kifejezi. Szerintem ez a tervezet teljes és nem szorul kiegészítésre. 3

A nemzetiségek jogait rögzítő alkotmánytörvény javaslat lé• nyegében jó. A CSKP akcióprogramja szellemében készült. Ez a program leszögezi: „ .. .a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben." Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak ez sokat, a köztársaság fennállása óta legtöbbet ígérő része az akcióprogramnak. A nemzetiségi törvényjavaslat az Itt élő nemzetiségek számára — tehát a magyar nemzeti klssebbség számára ls — politikai és kulturális vonalon körvonalazza az egyenjogúságot. Hiányolom a gazdasági egyenjogúság biztosítását. Ez csak a területi átszervezés megvalósításával oldható meg. Bodrogközi viszonylatban a királyhelmeci járás visszaállítása jelentené e probléma Igazságos rendezését. Ez az itt élő magyarság véleményei is. Ankét a föderációról