Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-10 / 280. szám, csütörtök

Háromnegyed év mérlege 9 Ha a helyzet nem javul az üzem csak a bérek 92 százalékát tudja kifizetni 6 A szakszervezettől érdekvédelmet várnak a munkások # A főmegrendelő a jövőben is a Szovjetunió lesz 5 A

komáromi hajógyár — szerelő jellegéből eredően —, évek óta megoldatlan problémákkal küzd. A gondokat nem csökkentette, sőt hatványozta a demokratizálódási folyamat, az új gazdaságirányítási rendszer következetlensége. Nem kerül sor az évek óta elodázott üzemszervezési kérdések megoldására sem. Az augusztusi események még tovább szaporították.* a nyitott kérdések sokaságát.' A termeléskiesés, a szállító-átvevő kapcsolatok lazulása a feltételezettnél erőteljesebben hatott a tervteljesítésre. Az év első nyolc hónapjában a tervmutatókat — egy kivételével —, nem teljesítették úgy, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A bruttó termelés tervét 88,9 százalékra teljesítették, viszont a tervezett anyagmennyiségből 94 százalékot használtak fel. Csupán az átlagkereset volt magasabb a tervezettnél. Kedvetzőtlen a munkatermelékenység és a keresetek növekedése közötti arány is. Nem teljesítették az árutermelés tervét, ugyanakkor a tervezettnél több anyagot használtak fel. A következmény több mint 16 millió korona hiányzik a bruttó jövedelem tervének teljesítéséhoz. A termeléskiesést — külön műszakokkal —, némileg pótolják, de teljesen behozni nem tudják, mivel nincs kezesség arra, hogy a kooperáló üzemektől határidőre megkapják a hajómotorokat, a fedélzeti mechanizmust, az öt milliméteres hengerelt lemezeket stb. Már most megállapítható, hogy évi tervüket nem teljesítik. Előzetes számítások szerint három 2700 tonnás hajó elkészítésével maradnak adósok. Már maga ez a tény is kellemetlenül hangzik, nem szólva az anyagi kihatásáról. Ha a helyzet nem változik, akkor az üzem rövidesen csak a dolgozók bérének 92 százalékát tudja kifizetni. E figyelmeztető megállapítás az üzemi szakszervezeti konferencián hangzott el a múlt héten, és azóta a gyárban központi témává vált. A hajógyár — az elmúlt két évtizedben —, már átélt néhány kritikus időszakot, de hasonló intézkedésre még nem került sor. „Annak a keresetét kell lefogni, aki ezt a helyzetet előidézte, mi becsületesen dolgoztunk" —, mondják B munkások. S mind gyakrabban felteszik a kérdést: hogyan alakulhatott ki ilyen helyzet? Külső és belső okok Világosan meg kell mondani, hogy ezt a helyzetet nem az augusztusi csernél yek idézték elő, ezak csupán bővítették a már rnsgl&vő problémák számát, jelent.is, több millió korona értékű a termeléskiesés, de ez mégsem nevezhető fő oknak. Hiszen a dolgozók májusban —, a párt akcióprogramjának megvitatásakor —, a ma is gondot okozó problémák megoldását sürgették. Az eltérés csupán annyi, hogy az első két negyedév végén — nagy hajrával —, mindig biztosították a terv teljesítését. De a feszültség — külső és belső okból eredő°n — már akkor is érződött. A kormánykeréknél történt személycsere óta — új igazgató került az üzem élére —, rövid idő telt el, így e változás hatását még nem lehet lemérni a gyakorlati életben. A külső hatásokat nem képes megszüntetni az igazgatóság. A pferovi gépgyár továbbra is késik a szállításokkal, és a hajómotorok minősége is vita tárgyát képezi. Az említetteken kívül még számos olyan nyitott kérdés van, amelyeknek megoldása kizárólag az üzemvezetőség hatáskörébe tartozik. A dolgozók elsősorban ezeknek a problémáknak a megoldását várják. Elsőként említik a fizikai és a műszaki-adminisztratív dolgozók számaranyát. A gyártásban a tervezett létszámból száz egyén hiányzik. A gyár állandó munkásokat toboroz és a jelentkezőknek lehetőséget ad, hogy szakmát tanuljanak. Szükségük van hegesztőkre, egyengetőkre, lakatosokra. Az utóbbi években többször is elhatározták az adminisztratív erők létszámának csökkentését, de a műszakiak és az adminisztratív erők létszáma ma is jóval a tervezett felett van. Gyakran hallottam a fizikai munkásoktól, hogy: mi dolgozunk mindenkire. A gyártásban dolgozók érzik a legjobban a mulasztásokat, mert a végső soron mindig tőlük várják, hogy behozzák a lemaradást, ami lehetetlen. Jól tudják azt is, hogy a hajrának létszámának csökkentése. Ennek érdekében szükséges volna, hogy végre a hajógyár készíthetné a fedélzeti gépeket is. Az illetékes minisztériumban igazán kiszámíthatnák, hogy ez a beruházás milyen előnyökkel járna hajóiparunk fejlesztése szempontjából. Az elmúlt hetekben a pártgyűléseken és a szakszervezeti bizottságokba való választásokat megelőző gyűléseken egy- . aránt az üzemi problémák megoldása került az érdeklődés homlokterébe. A szakszervezati igyelmeztető jelenségek és a pótmunka keresésnek az okát nem egyszer, a termelést előkészítő alakulatok munkájában kell keresni. Éppen ezzel a kereséssel kapcsolatban mondta az egyik technikus, hogy „nehéz itten bírónak lenni". Többen is szóltak arról, hogy az üzem vezetőségének határozottabban kellene szorgalmaznia az „igazságtevő" tisztségének a betöltését. Néhány hónapja, mikor az üzem akcióprogramjának kidolgozásáról beszélgettünk, az előző Igazgató azt mondta: olyan légkört kell teremtenünk, hogy a felelősségre vonás a gyártásban és az irányítás minden fokán, természetessé váljon. Ez a meghatározás egyben a hiányosságok elismerését is jelentette. Az új igazgató kész tények előtt áll: a felhalmozódott problémák megoldása nem tűr halasztást! A szilárd pont A napi kérdések: a tervteljesítés, a munkaidő kihasználása, a minőség javítása, a gazdaságosság fokozása, a technikai fejleztés stb. mellett, igen sürgős feladat az üzem távlatainak a tisztázása is. A múlt héten a Szovjetunióban jártak az üzem képviselői, a megrendelőkkel tárgyaltak. E megbeszélések eredményeként a Szovjetunió a jövőben is a' fő megrendelője lesz a hajógyárnak. Ez a lényeg, a szilárd pont, amelyre alapozni lehet a távlati tervet. Persze szükséges, hogy a megrendelő igényeit kielégítsék, és a termékek minőségének megítélésénél a világszínvonal legyen a döntő. Viszont, a megállapodások teljesítése nem minden esetben a hajógyártól függ. Igaz, ők adják el a hajót, de a megrendelők éppen azon termékekhez — főmotor, fedélzeti gépek stb. —, fűznek megjegyzéseket, amelyeket a kooperáló üzemek készítenek. A minőség javításának egyik előfeltétele a kooperáló üzemek konferencián világosan megmondták, hogy a dolgozók érdekvédelmet várnak a szakszervezettől. Követelték, hogy az üzem vezetői teljesítsék a kollektív szerződést. Az első fél évben a meghatározott feladatoknak az egyharmadát sem teljesítették. A szakszervezeti bizottság figyelmeztette az üzem vezetőit, hogy a jövőben nemtűrik el a kollektív szerződés megszegését. Az új alapszabályzat lehetőséget nyújt a dolgozók érdekeinek védelméhez, amely egyben a szakszervezet tekintélye növekedésének egyik alapja. Ezt tudomásul kell venni azoknak a gazdasági vezetőknek is, akik a múltban figyelmen kívül hagyták a szakszervezeti funkcionáriusok vő leményét. A jövőben a szakszervezetnek arra is lehetősége lesz, hogy a gazdasági vezetőket kötelességeik teljesítésére kényszerítse. , A szakszervezet nemcsak követelésekkel lép fel, hanem részt vállal a termelési feladatok biztosításából is. Gondoskodik a szocialista verseny szervezéséről, értékeléséről és a munkaidő helyes kihasználására neveli a dolgozókat. Ugyanakkor a dolgozók jogosan elvárják, hogy az üzem vezetősége javítsa a munkafeltételeket, a munkabiztonságot, és megfelelő szociális és egészségügyi berendezéseket létesítsen. Az üzemben felhalmozódtak a megoldásra váró problémák. Érezhető ez a gyűléseken, termelési értekezleteken egyaránt. A problémák megoldására már régen nincsen központilag előirt recept. Most is — mint már annyiszor a két évtized alatt — a kommunisták aktivitásában, összefogásában, kollektív tudásában és példamutatásában rejlik az egyetlen szilárd erő, amely képes megtalálni a kivezető utat a kritikus helyzetből A jelenségek figyelmeztetnek, sürgetik a cselekvést. CSETÖ JÁNOS £z a múzeum — mementá Myjaoában új múzeum nyílt meg a minap. A kisvárosban aznap kerek évfordulót ünnepeltek. Százhúsz esztendő telt el azóta, hogy 1848-ban megalakult az első Szlovák Nemzeti Tanács. A korszerű betonépület termeit járom, és öreg tanárom egy régi-régi mondata fut az eszembe: „Fiaim, a történelmet ne azért tanuljátok, hogy felsoroljátok, mikor született Napóleon, és mikor halt meg a nemtudomhányadik Lajos. A történelemből a ma számára tanuljatok ..." A korszerű épületrészt igen régi házhoz ragasztották. Ebben a régi házban a 120 esztendővel ezelőtti nép szegénységét, elesettségét mutatják be. Képek, tárgyak, használati eszközök, szerszámok. Egy „szerszám" — a megyei hajdúk korbácsa függ a falon. „A szlovák szegény ember ellen" — írja a magyarázó történész. Érdekes, öregapám is ilyennek írta le a korbácsot, amellyel adott esetben a szegény emberi ütötték. Pedig öregapám — magyar ember volt. Rokka, guzsaly, orsó — és kiegyenesített kasza — a kiállítási tárgyak között. Szűkös években a szegény ember ezekkel készítette a ruházatát, és 1848ban a kaszával ment az elfiyomás ellen. Ugyanolyan szerszámok, mint amilyenek szülőfalumban a padlásokon még ma is találhatók. A magyar szegény emberek padlásain... Blanka Sanőiková, a múzeumigazgató a szlovák nép múltszázadi történelmét magyarázza. Tudva, hogy csehszlovákiai magyar vagyok, különösen azt hangsúlyozza: „Miért került a két vezér: Kossuth és Štúr két különböző, ellentétes táborba. A nemzetiségi kérdés miatt. A történész badarságnak tartja, ha valaki azt mondja: „Ha ez akkor másképp történt volna..." Én mégis azt mondom: „Ha a Duna-völgyi népek akkor összefogtak volna ..." Üveg alatt ott függnek a falon a forradalmi magyar kormány márciusi törvényei. A jobbágyságot megszüntették. A nemzetiségekről azonban nem eseti szó. így történt meg, hogy a szabadságot áhító szlovákok az ellentáborba kerültek. A helyzet úgy alakult, hogy az a Štúr, az a Hodia és az a Húrban, akik 1848. június 12 és 17 között még a prágai barikádokon harcoltak a zsarnokság ellen, egy évvel később Kossuth ellentáborába sodródtak. És mindez a kielégítetlen nemzetiségi követelések miatt történt. A szlovák felkelők vezetői — és Kossuth is — csakhamar belátták tévedésüket. A körülmények azonban már nem engedték meg a hibák jóvátételét. 1849 nyarán bekövetkezett Világos és — a tirannus oldalára sodródott szlovák felkelők — és az egész szlovák nép — továbbra is jogfosztott maradt. Csaknem hét évtizednek kellett még eltelnie, hogy államot alapíthasson, hogy — és ttt egy napjainkban igen elterjedt szállóigét idézek — „saját hazájában ne albérlSnek érezze magát". A történelem folyamán — sajnos — sokszor előfordult már, hogy az eleve barátnak rendelt nép, népcsoport félreértés, vagy intrika miatt — átfutott az ellentáborba. Csak a demagógok és az intríkusok állíthatják, hogy ez egy-egy nép vérmérséklete, mentalitása miatt történhetett. A Duna-mente népeinek története tucatnyi példával illusztrálhatja, hogy egyegy nagyhatalom milyen könnyen egymásnak uszíthatja' a kis népeket. És egy-egy ilyen egymástól való eltávolodás után de hosszú és fáradalmas a közeledés útja ... A falon fényképek, táblák, térképek, olajnyomatok forradalmárokat és felkelőket ábrázolnak, a térképek pedig a forradalom országútjait illusztrálják. Alapjában véve Kossuth is, Stúr is ugyanazt akarta: a tirrania, a megaláztatás megszüntetését. Mindketten elbuktak, mert nem ugyanarra a forradalmi útra tértek. Elbukott az egyik, mert ugyan következetesen küzdött az elnyomatás ellen, de a legtermészetesebb szövetségeseket elriasztotta magától. Elbukott a másik, mert az elnyomótól remélt oltalmat, aki oltalmat — természete miatt — soha sem adhat. Ilyen gondolatok keringtek agyamban, miközben Myjaván az új múzeum termeit jártam. Ma, néhány héttel 1968. augusztusa után ilyen gondolattársítások jutnak az eszembe. TÓTH MIHÁLY A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége elé terjesztik a nagykürtösi járás problémáit A losonci járás keretén belül kevés figyelmet szenteltek az illetékesek a járás nagykürtősi, gazdaságilag legelmaradottabb vidékének. Létrejött tékái és gazdasági vezetésse. Terhát az új járás, önálló politikai és gazdasági vezetéssel. Természetesen az eddigi, örökölt problémákhoz új problémák is adódtak. A Közép-szlovákiai kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa elé terjesztett beszámolóból idézünk: „Az újonnan megPárkányban tavaly októberben kezdődött meg a cellulóz- és papírgyár egyik új üzemrészlegének építése. A több mint 300 millió korona költséggel épülő üzemben évente 129 millió négyzetméter tető- és szigetelő anyagot gyártanak majd. Építkezési iparunk e fontos anyagokat eddig külföldről kényszerűit beszerezni. Az új létesítmény próbaüzemeltetése még ez év októberében megkezdődik. alakult nagykürtösi járás Szlovákia gazdaságilag legeimaradottab vidékei közé tartozik. Ez abban is megnyilványul, hogy 100 lakos közül csak öt dolgozik az Iparban. A lakosság 63,6 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, amely kerületi viszonylatban is elmaradott. Az egy hektárra eső termelékenység 351 koronával alacsonyabb, mint a kerületi átlag." Ez a beszámoló — amelyet a KNB tanácsa legutóbbi októbeii ülésén megtárgyalt—, leszögezi azt is, hogy a gazdasági lemaradás negatív kihatással van a lakosság életszínvonalára is. A járásban 7800 főnyi munkaerő tartalék van. Az elszomorító adatok bennünket annál is inkább érintenek, mivel a járás 45 500 lakosának csaknem a fele magyar A kerületi nemzeti bizottság megállapítása szerint a nagykürtösi • járásban hatékonyan fejleszteni kell a járás gazdaságát, ki kell használni a munkaerőtartalékokat, fejleszteni kell az elmaradott mezőgazdaságot és egyúttal ki kell építeni az élelmiszeripart. A Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának ülése úgy határozott, hogy a nagykürtösi járás problémáit a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége elé terjeszti. A határozat számol az ipar fejlesztésével, másodfokú iskola építésével, vízvezetékhálózat kiépítésével, lakásépítkezéssel, az egészségügyi és a közellátási és más szolgáltatások kiépítésével ls. FÜLE LAJOS