Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-10 / 280. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVE LÖK FÓR U M A A z idő nemcsak pénz Néhány nappal ezelőtt nyolc állam szociológusai tanácskoz­tak Prágában arról, milyen intézkedésekkel biztosítható a sza­bad idő gazdaságos kihasználása. A probléma megoldása nem­csak a gyermekek és idősebb emberek érdekében sürgős, akik unalmukban gyakran azt sem tudják, mit csináljanak, hanem a produktív korban levő dolgozóknak is nagy segítsé­get jelent, akik többnyire így panaszkodnak:, „Szabad idő? Annyi a dolgom, hogy azt sem tudom, mi az. Ha negyven­nyolc órája volna a napnak, akkor sem telne pihenésre." A szabad idővel egyelőre mindnyájan hadilábon állunk. Igaz ugyan, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével talán némileg enyhül a helyzet, ám kérdés, kinek milyen mértékben sikerül majd ezeket a szabad órákat úgy kihasználni, hogy kedvte­léseire és pihenésre is jusson. Égető probléma ez szerte a világon, s nagy fejtörést okoz a szociológusoknak. Ez tette in­dokolttá a „szabad idő megfe­lelő kihasználását kutató — Prágában székelő — európai központ" létesítését, amely a mér említett tanácskozást meg­szervezte. Dr. Bedíich Weiner igazgató, az alábbiakban tájé­koztatja olvasóinkat a nemzet­közi szervezetről és feladatai­ról. • Mi az Európai Központ küldetése? — Küldetése nem újkeletü. Az UNESCO közreműködésével a szabad idővel kapcsolatos problémákról először 1965-ben tartottunk nemzetközi értekez­letet. Már akkor volt szó a megbízható dokumentációs anyag összesítéséről és elméle­ti írásokat tartalmazó tájékoz­tató közlöny megjelentetéséről, valószínűleg francia, angol és orosz nyelven. Ezeket a célki­tűzéseket akarjuk most megva­lósítani. • Még milyen gyakorlati fel­adatok teljesítését vállalták? — Megfigyeléseink a szabad Idő • célszerű kihasználására összpoi'osulnak az egyes álla­maltban. Figyelemmel kísérjük jelentőségét és hatását életkö­rülményeinkre. Az így szerzett tapasztalatok alapján kidolgo­zott észrevételeket és indítvá­nyokat felajánljuk majd a köz­ponti szerveknek és tudomá­nyos intézeteknek, hogy merít­senek belőlük munkájukhoz... Csehszlovákia tudósai megbe­csülésnek és elismerésnek ör­vendenek. Ezt igazolja az is, hogy az Európai Központ szék­helyéül éppen fővárosunkat szemelte kl az UNESCO. • Milyen problémákról tár­gyaltak a napokban a francia, angol, finn, nyugatnémet, sváj­ci, jugoszláv, magyar és cseh­szlovák szociológusok? — Elsősorban a módszertani kérdésekkel kell tisztában len­nünk. Legfőbb problémánk a szabad idővel kapcsolatos kuta­tások módszerének kidolgozá­sa. Erről előző, szűkebb körű tanácskozásaink alkalmával, pl. ez év májusában is tárgyaltunk már. Igaz, hogy akkori napi­rendünkön főleg a szabad idő elméletének a kérdései szere­peltek. Együttműködésünk mód­járól, a kutatási módszerekről és a munkamegosztás lehetősé­geiről a napokban állapodtunk meg. • Miben különböznek a nyu­gati államok problémái a szo­cialista államokétól? — Más-más társadalmi rend­szerben eltérőek a problémák, aszerint, hogy az illető állam mennyire fejlett gazdaságilag, és milyen a kulturális színvo­nala. Az életszínvonal ugyanis feltétlenül hatással van nrra, hogyan gazdálkodnak szabad Idejükkel a polgárok. Bennün­ket, minthogy egyelőre legin­kább a módszertani kutatások­kal foglalkozunk, főleg az ész­revételek és tények megállapí­tásának a módja érdekel. Sze­retnénk például megtudni, hogy hol mivel foglalkoznak napon­ta különböző rétegekhez tarto­zó dolgozók. A kapott adatok­ból — „a nap fényképének" ne­vezzük az így szerzett tájékoz­tatásokat — nem nehéz leszűr­ni a szabad időre vonatkozó tudnivalókat. • Milyen gyakran várható a szociológusok nemzetközi ta­pasztalatcseréje? — Az elemzések és a szako­sított problémák felmérése gya­koribb összejöveteleket igényel. A szimpóziumokból előrelátha­tólag évente egy is elegendő­nek bizonyul. • Milyen problémákkal kell megbírkózniok a külföldi szo­ciológusoknak? Erre a kérdésre elsőnek a TANACSKOZTAK A SZA­BAD IDŐT KUTATÓ TUDÓ­SOK • AZ „EURÓPAI KÖZPONT" PRAGABAN SZÉKEL • KÉSZÜL A „NAP FÉNYKÉPE Q NYILATKOZ­NAK A KÜLFÖLDIEK 0 FRANCIAORSZÁGBAN NEM SZERVEZIK A SZABAD IDŐT # A FINNEK NEM IS­MERIK AZ UNALMAT - A HÉT VÉGÉT A VIDÉKI NYA­RALÓBAN TÖLTIK párizsi Claire Guinchat vála­szol: — Franciaországban a legna­gyobb probléma az, hogy nem szervezik a szabad időt. Az is­kolákban a tanítás szombat dél­után sem szünetel, noha a szü­lők nagyobbára nem dolgoznak — kivéve a kereskedőket, akik szombatonként is nyitva tarta­nak és persze a tanítókat — s így nem tölthetik szabad ide­jüket a gyermekeikkel. A to­vábbi probléma, hogy a legtöb­ben nem ismerik a nyaralás örömeit. Ennek az oka részben a pénzkérdés és az, hogy az üzemi szabadságok ideje majd­nem mindenütt augusztusra esik, amikor a fürdőhelyeken és az üdülőkben minden hely foglalt. Ezért töltik szabad idejüket a legtöbben télen-nyáron a tv és a rádió mellett. — Változatosabb és örömte­libb a finnek élete — mondja Paivi Elovainio szociológus. — Nincs időnk az unatkozásra. Helsinkiben és másutt is gom­bamódra nőnek ki a földből a pompás, új lakótelepek. Emel­lett majdnem mindenkinek van vikendháza ls. Természetes, hogy a hét végét mindenki a vi­déki nyaralójában igyekszik eltölteni. A gépkocsi-tulajdono­soknak ez persze nem is okoz nehézséget, csak azoknak, akik a tömegközlekedési eszközökre vannak utalva. Főleg a rossz közlekedés miatt nincs mó­dunkban kihasználni megfele­lően a rendelkezésünkre álló szabad időnket. ' • • • Mindenütt mások a problé­mák, még ha hasonlóak is. Megoldásuk azonban nem re­ménytelen. A szociológusok fel­adata, hogy az emberek jobb beosztással, könnyebben és elé­gedettebben éljenek. Hogy min­denre teljék idejükből: a szóra­kozásra és pihenésre éppúgy, mint a művelődésre. Ez élet­színvonalunk emelkedésének egyik feltétele. És ez a célja a szociológusok tanácskozásai­nak, nemzetközi együttműködé­sének. KARDOS MÁRTA Csomor Gézával a vá­sárvámosi szövetkezet elnökével a bratislavaí Kultúra és Pihenés Parkjában találkoztam, amikor a gyümölcs és zöldségkiállításon a dí­jakat osztották ki. Be­szélgettünk az idei ne­hézségeikről, sikereik­ről, természetesein azon­ban a legtöbb szó a gyümölcskertészetük kiváló eredményeiről e-sett, amiért Idehívták az elnököt, Ozsvald Fri­gyes üzemgazdásszal együtt. Gyönyörű gyümöl­cseiket nagyon megcsodáltuk a kiállításon, és cseppet sem lepődtünk meg, amikor az elnök­nek is ki kellett állni a sorba, hogy átvegye a díjakat. Nem kevesebb, mint négy arany­éremmel tért vissza az asztalhoz. Később pedig még egy kristályvázát is kapott. Csillogtak az aranyérmek és csillogott a két ember szeme ls. Végre itt az elismerés, a sokéves fáradságos munkáért. Mert amíg ilyen szép gyümölcsöt adtak a fák, sok gonddal-bajjal kellett meg­küzdeniük. De most itt az elégtétel. Aranyérem a Jonathán almáért, az Ontarlonért, a Star­kingéri, és a vásárvámosiak kedvencéért a Sár­ga Delíciousért. Ezt szeretik a legjobban, mert aránylag kevesebb gondozással sokat terem, te­hát nem kényes. A Jonathánra viszont nagyou kell vigyázni, mert a lisztharmat is megtámad­ja. Beszélgetés közben szó esik arról is, hogyan sikerült megmenteni a termést, mert idén bi­zony országszerte sok a férges, rothadásra haj­lamos gyümölcs. Az elnök egy kicsit elgondol­kozott, aztán röviden csak ennyit mondott. — Figyelni kell a fákat, hogy mikor, milyen kártevő támadja meg. Az idén tizenhétszer permeteztünk. Ez a titok nyitja. Amikor szükség volt rá, mindig permeteztek. Elpusztították a molylep­kéket is, amelyek a legtöbb kárt okozzák a gyümölcsösben. Az évi fáradságos munka után most 15 vagon almát tartósíthatnak saját hűtő­Négy aranyérem Vásárvámoson helyiségükben. Igaz, el­ső pillanatra úgy tűnik, mintha kissé nagyra szabták volna, mert a befogadóképessége 140 vagon. Azonban ők előre látnak, összesen 116 hektár gyümölcsö­sük van, úgy gondolják, hogy ezen a területen 1970-ben már 200—250 vagon gyümölcsöt taka­ríthatnak be. Ez pedig óriási mennyiség, te­hát szükséges a mélyhűtéses tárolócsarnok. Nagy gyümölcsös, nagy tervek. A tárolást már megoldották, azonban másra is gondolnak, mégpedig arra, hogy gyümölcsük egy részéből szörpöt készítenek. De gondoltak már szeszfő­zésre is. Idő közben meglátják, szükség lesz-e rá. Persze az értékesítéstől ls sok függ. Nem mindegy, hogy a gyümölcsöt milyen áron ad­ják el. Előfordul, hogy ugyanabban az időben a cseh országrészekben kétszeres árat kapnak az almáért. Ezért tervbe vették, hogy vásárol­nak egy Camion-szállítókocsit és ezzel könnyen eljuttahatják a gyümölcsöt a cseh országré­szekbe, esetleg külföldre is. Mert a kivitelt ls tervbe vették. Ha ez mind megvalósul, akkor a gyümölcs igazán jövedelmező lesz és emel­lett elengendő munkát ad a szövetkezet dolgo­zóinak, valamint lényegesen emeli majd a be­vételt is. Igaz, most sem állnak rosszul, hisz az 1646 hektáros szövetkezetben már 22 millió koronás bevételt érnek el. A vásárvámoslak gyümölcskertészete tehát szépen fejlődik, és a jövőben még több örömet szerez majd a szövetkezetnek és a fogyasztók­nak is. Az elnök elmondotta, hogy gyümölcsö­sük meleg éghajlatú területen fekszik és így a legjobb zamatú gyümölccsel láthatják el a pia­cot. Szerényen megjegyezte;, hogy olyan gyü­mölcsöt akarnak szállítani a fogyasztóknak, amilyet a kiállításon láttak. BALLA JÚZSEF A tanuló önállóságának fejlesztése A SZÜLŐNEK £S A PEDAGÓ­GUSNAK tudatában kell lennie annak, hogy a nevelés célja a gyermek előkészítése az életre. Ha ennek a feladatnak eleget akarunk tenni, a gyermeket mindenekelőtt önállóságra kell nevelnünk. Az önállóságra ne­velés célja: önállóság a gon­dolkodásban és a cselekvésben. A gyermek természeténél fogva önállóságra törekszik. Hogy ez a törekvés pozitív vagy negatív irányban fejlődik-e, függ az is­kolai és a családi neveléstől. Az iskolai és a családi nevelés egyaránt döntő befolyással le­het az önállóság pozitív irányú fejlődésére. Ha az önállóságra nevelés helytelen formában va­lósul meg, a tanuló személyisé­ge formálódásában torzulást okozhat. A tanuló alapvető tevékeny­sége a tanulás. Nyilvánvaló te­hát, hogy az önállóságra való nevelésnek főképpen erre kell Irányulnia. Minél nagyobb az önállóság az ismeretszerzésben, annál mélyebbek és tartósab­bak az ismeretek. Ezért e téren fontos szerep hárul a pedagó­gusra. Célunk elérése érdeké­ben lényeges tudnunk, mit is értünk tulajdonképpen önálló­ságon? A tanuló intenzív tevé­kenységet fejthet ki külső in­dítékra is: pl. a szégyenérzet, a rossz érdemjegy miatt, a büntetéstől való tételemért, il­letve a jóért kijáró dicséret kellemes érzéséért, esetleg ju­talomért, ajándékért. A tanul­mányi előmenetel, illetve ered­mény szempontjából hasznos­nak minősíthető az ilyen tevé­kenység, bár ezt mégsem ne­vezhetjük teljes öntevékenység­nek. öntevékenységről csak ak­kor beszélhetünk, ha az előbb felsoroltakhoz belső indíték is járul, pl. a tantárgy iránti ér­deklődés, kötelességtudat, ön­becsülés stb. A szorgalom sok­kal értékesebb, ha belső indí­ték eredménye, mert bizonyít­ja, hogy a gyermek szépnek, érdekesnek és hasznosnak tart­ja mindazt, amit csinál, önálló­ságról csak akkor beszélhe­tünk, ha a tanuló a pedagógus állandó nógatása és közvetlen irányítása nélkül is aktívan dolgozik, vagyis, ha a gyakor­latban alkalmazni tudja az ed­dig tanultakat anélkül, hogy mindent tálcán raknának eléje. Az önállóságnál nagy szerepet játszik az is, hogy a tanuló ho­gyan tud következtetni, össze­hasonlítani és párhuzamot von­ni bizonyos dolgok között. A tanító kötelessége, hogy állan­dóan fejlessze a tanulók akti­vitását, s ebbe a folyamatba be­kapcsolja a szülői házat is. A TANULÓNAK, ahhoz, hogy önállósága kibontakozzon peda­gógiai vezetésre van szüksége. Ha azonban a pedagógus a ta­nulót „dróton rángatja" és bi­zalmatlanul fogadja megnyilvá­nulásait, eleve kizárja az önál­lóság kialakulását. Rossz hatá­sú a nagyfokú közömbösség is, az „ahogy esik úgy puffan, majd csak lesz valahogy" módszer. Az ilyen tanító bár nem gátolja a gyermek önálló­ságának fejlődését, de nem is tesz az érdekében semmit. Ily módon a tanulók is közömbössé válnak. A gyermeket az isme retszerzés útján úgy kell vezet­ni, hogy az ne fékező, de fo­kozó hatású legyen. A pedagó­giai vezetésnek kőt típusát kü­lönböztetjük meg: a direkt és az indirekt módszert. A köz­vetlen és a közvetett módszer közti alapvető különbség az, hogy a direkt vezetésnél a pe­dagógus nemcsak megszervezi az osztály munkáját, de az irá­nyításban lépésről lépésre együtt halad a tanulókkal. Az indirekt vezetésnél csak impul­zusokat ad a tanulóknak, pl. a feladat megjelölése, a megol­dás rövid, velős magyarázata. Ez által a tanulók önállóan, egyénileg dolgozhatnak. Az ilyen irányításnak nagy szerepe van különösen az alsó tagoza­ton. Kétségtelen, hogy a direkt Irányítás sem zárja ki teljesen a tanulók linállő munkáját, de az Indirekt irányítás nagyobb teret biztosít az önállóság ér­vényesülésének. Az Iskolai gya­korlatunk fogyatékossága, hogy csak igen ritkán élünk az indi­rekt irányítás lehetőségével, Il­letve eszközeivel. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy az in­direkt irányítás nehéz feladat elé állítja a gyermeket. Ezt az érvet nem fogadhatjuk el, mert éppen az állandó irányítás fosztja meg a gyermeket az ön­álló gondolkodástól és tevé­kenységtől. Az indirekt irányí­tással elérjük azt, hogy a tanu­ló necsak nézzen, de lásson is és adott esetben a megszerzett ismereteket alkalmazni tudja. A másik ellenvetés, hogy az in­direkt irányításnál nincs kap­csolat a tanulók és a pedagó­gus között. Vitathatatlan, hogy a közvetlen kapcsolatnak nagy jelentősége van, ezt azonban nem úgy kell értelmezni, hogy az óra első percétől az utolsó­ig „kézen fogva" vezetjük a gyermeket. Ha mindig csak a direkt irányítást alkalmazzuk, akkor ugyan várhatjuk az ön­állóság kibontakozását, hiszen a tanulónak nincs alkalma megbirkózni a feladattal, s nem juthat el önállóan a célhoz. LOGIKUS, hogy először a köz­vetlen irányítást kell választa­ni, de az első perctől kezdve ennek keretében a közvetett irányítást is érvényesíteni kell, úgy, hogy egyre jobban áttér­jünk erre a módszerre. A tanu­ló önállóságának növekedése nem Jelenti a tanító vezető sze­repének csökkenését. Az indi­rekt vezetés előkészítése sok­kal több munkát, jobb módsze­reket igényel. A vezetés az irá­nyítás tehát nem más, mint a pedagógus és a tanulók közös kapcsolatán alapuló együttes tevékenység. A pedagógus munkája nem szorítkozhat mindössze az anyag közlésére és annak szá­monkérésére. Nem szorítkozhat csak a tantervben előírt tan­anyag „leadására", de figye­lembe kell vennie a tanulók fel­fogóképességét, meg kell győ­ződnie arról, hogy értik-e. az anyagot. A pedagógusnak min­dig a többséghez kell alkal­mazkodnia. Az eredményt nem mérheti fel néhány jobb tanu­ló ismeretei alapján. Célunkat csak akkor érhetjük el, ha ak­tivizálunk minden tanulót és nem az átlagon felüli képessé­gekkel rendelkező gyermekek tudását állítjuk mércének, mel­lőze a többséget. Iskolarendsze­rünk nagy hibája az ls, hogy nem tanltja meg a tanulókkal a dolgok „miértjét". Kifogásol­ható az az állítás, hogy ez nem fontos. Hogyan érti meg a gyermek a különféle jelensé­geket, ha nem tudja, mi miért, illetve hogyan alakul. A tanu­lásnál így sosem ismerheti fel az ok és az okozat közötti ösz­szefüggést. így nem győződhe­tünk meg arról, érti-e azt amit mond, vagy csak beszajkózta az anyagot. A tanuló önállóságá­nak fejlődését segítik elő a mo­dern audiovizuális eszközök is, de ezek alkalmazását sem sza­bad túlzásba vinni, mert az agyonszemléltett óra elveszít­heti célját. Csak új tananya­got szabad szemléltetni, nem helyes, ha a begyakorlásnál és számonkérésnél is ott van a se­gédeszköz, mert ez elvonja a tanulót az önálló gondolkodás­tól. A TANULÓ ÖNÁLLÓ MUNKÁ­JÁNAK Irányítása közben a pe­dagógus egyik fő feladata a te­vékenység rendszeres értékelé­se, mert az igazságos értékelés és elismerés befolyásolja az akaraterőt ez pedig hatással van az önállóság növelésére. Ez a folyamat láncsor, mely­nek ugyan minden szeme más, de ezek oly szorosan kapcso­lódnak egymásba, hogy egy szem kiesése megbonthatja a kerek egészet. BÖSZÖRMÉNYI ILONA Komárom • A Gőlem-monda új film­változatának forgatását készí­tik elő Csehszlovákiában. A fil­met a középkori Prága korhű ábrázolására törekedve fogják elkészíteni. Tanácsadóul dr. Ru­dolf Iltls tudóst kérték fel.

Next

/
Thumbnails
Contents