Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-08 / 278. szám, kedd

í GURULVA A LEJTŐN Nálunk nem lopnak kenyeret Az én nemzedékem még emlékszik azokra az újsághírekre, amelyek beszámoltak arról, liogy „X. Y. 47 éves munkanélküli egy péküzletben ellopott egy kenyeret. A tettest elfogták. A kihallgatás során azzal védekezett, hogy nagyon éhes volt." Ezek a hírek már eltűntek a sajtóból, nálunk nem lopnak kenyeret, nálunk gépkocsit lopnak. 1967-ben például a nyugat-szlovákiai kerületben 940, ebből Bratislavában 510 gépjárművet loptak el. 1968 első felében az autólopások száma Szlovákia fővárosában 482-re emelkedett, 264 gépkocsit pedig kifosztottak. Rajninee Štefan kapitány, a bratislavai városi rendőrigazgatóság bűnügyi osztályának parancsnoka terjedelmes iratcsomókkal „passziánszozott", amíg kikeresett néhány konkrét esetet. — Igaza van, nálunk nem lopnak kenyeret, kenyere ugyanis mindenkinek van. Nálunk autót lopnak, és azok lopják, akiket már mi neveltünk, — a fiatalok. Nézze, itt van a lamači eset. Hatan voltak. Itt vannak az adataik ... született: 1949-ben, született: 1950-ben, született: 1952-ben... Tíz gépkocsit loptak el. Utoljára egycsapásra kettőt. A csoport egyik része 130 kilométeres sebességgel • száguldott Lamač felé, a felüljárón áttörte a korlátot és lezuhant. Az egyik tettes azonnal meghalt, egy másik a gépkocsi roncsai alá került. Amikor a banda másik fele is megérkezett — a másik lopott ko csival —, látván az autó alatt vérző, eszméletlen „havert", tovább hajtott. Nem nyújtott segítséget. Nézze, itt van egy másik ügy. Három fiatalkorú 12 gépkocsit lopott el Nyugat-Szlovákiában és Morvaországban. A harmadik banda — hat 18 éves fiú — tíz gépkocsit lopott el... Folytassam? Ugye felesleges?! Egyesek szeretik idealizálni a helyzetet, de én mint kriminalista, kénytelen vagyok mindent reálisan látni. Ez a realitás pedig lehangoló: a három nyári hónapban emelkedett az autólopások és gépkocsi-fosztogatások száma. Városunkban augusztus 21-től szeptember 15-ig 152 gépkocsit loptak el, illetve fosztottak ki. Nem jelent vigaszt az sem, hogy a tettesek 60 százaléka büntetett előéletű, aki már megcsúszott a lejtőn, és most már nem csúszva, hanem gurulva rohan a szakadék felé. Persze mi is megkérdezzük mindegyiktől: miért tetted? A válasz? Rajong a gépkocsiért, szeretett volna egyszer vezetni, imponálni akart a bandának, vagy a lányoknak. Hangsúlyozom, hogy döntő többségük nem ért a gépkocsihoz, tehát feltétlenül kárt okoz. Ez a kár még a legszerencsésebb esetben is legalább 500 korona, mert vagy az ajtót töri fel, vagy az ablakon át hatol be, az indítószerkezetet teszi tönkre, és természetesen ellop a kocsiból minden elmozdíthatót. A szülők? A tettesek nagyobb része rendezetlen családi életet élő szülők gyermeke. Ha behívjuk a szülőket, ők csak a vállukat vonogatják: „Mi nem tehetünk róla, mi nem tudjuk merre jár, mit csinál...!" Kísértés, kalandvágy, erkölcs A kísértés napról napra nagyobb. Egy rendelkezésemre álló statisztika szerint Csehszlovákiában 1960-ban 29 363, 1966ban pedig 48 066 személyautót adtak el. Ez feltétlenül az emelkedő jólét jele, de sajnos van egy árnyoldala is: a garázshiány. Ma már a városképhez tartozik az utcán éjszakázó gépkocsik tömege. Adva van tehát a kalandvágy, a laza, ingatag, többnyire már börtönviselt, fiatal kalandvágya, adva van a kísértés: az őrizetlenül álldogáló gépkocsi, az éjszakai sötétség, a veszélytelenség tudata. E három pszichikai összetevőből egy pillanat alatt megszületik a tett. E tétel igazát bizonyítja, hogy az eltulajdonított gépkocsik 99 százalékát az utcáról lopták és lopják el. Ennek ellenére a motivációt nem szoríthatjuk a fenti képletbe. Túlságosan egyszerű. Ugyanis nem válaszol arra a kérdésre, miért nincs a fiatalkorú tettesben erkölcsi fékező?! Miért nem természetes, A LAMAČI KATASZTRÓFA HÁTTERE # TIZENNYOLC ÉVES AUTÓTOLVAJOK • OTTHON - ISKOLA - ERKÖLCS • FELEDÉKENY ÚRVEZETŐK O A MEGELŐZÉS PROBLÉMÁI magától értetődő az, hogy I o pni nem s z a b a d?! Ismét saját korosztályomra hivatkozom. Mr is voltunk fiatalok, mi is vágytunk kalandok után, mi is szerettünk volna sok mindent, amit nem kaphattunk meg — de nem loptunk. Nem azért, , mert féltünk a rendőrtől, bírótól, bilincstől, börtöntől, hanem azért, mert otthonunkban és az iskolában egyaránt formálták, alakították, szilárdították erkölcsi tudatunkat. Köztünk is voltak „elvált szülők gyermekei" és a szociális rétegeződés is úgy alakult, hogy „szegény, szegényebb, legszegényebb", de azért nem lettünk betörők, rablók, tolvajoki Néhány évvel ezelőtt dr. Schubert professzorral, a bratislavai Komenský Egyetem jogtudományi fakultásán beszélgettem a fiatalkorúak delikvemciájának problémájáról, és úgy érzem, hogy egyik megállapítása törvényszerűen igaz: — Amikor gyermekkoromban átmásztam a szomszéd kertjébe almát lopni és apám megtudta, a térdére fektetett és a nadrágszíjjal Intézte el a kérdést. Ha ma egy gyerek a szomszéd kertjéből almát lop — azonnal összeül egy pedagógus, egy pszichológus, egy jogász, egy szociológus és néhány tömegszervezet képviselőjének bevonásával vitatja, elemzi, vajon az a gyerek miért lopott almát. A közmondás modern változata Egy filozófus mondta: „A nőt megszerezni könnyű — megtartani nehézl" Azt hiszem ezt alkalmazhatjuk a gépkocsira is. Megszerezni könnyű, mert mi kell hozzá? Néhány éven át takarékos, beosztó életmód és egy kis tanulás. Megtartani nehezebb, mert nincs garázs, mert nincs megelőzés és — mert a felelőtlenségig feledékenyek és felületesek vagyunk. Ismét Rajninee kapitány szavaival bizonyítok: — Az autótolvajok és gépkocsifosztogatók 65 százalékát elfogjuk. De meg kell mondanom, hogy ha az autótulajdonosok valamivel óvatosabbak lennének, kevesebb lenne a munkánk. Három tipikus hibát követnek el: © nem zárják le a gépkocsi ajtaját; ® csak az egyik ajtót zárják be, a másikat nyitva hagyják; © a gépkocsivezetőknek csak elenyészően kis százaléka szereltet autójára riasztóberendezést, vagy szerel ki az éjszaka is utcán parkoló kocsiból néhány olyan alkatrészt, amelyek hiánya üzemképtelenné teszi a járművet. Sajnos azt is meg kell mondanom, hogy a hazai gyártmányú riasztóberendezések hibásak. A szerkezet iránt támasztott elsődleges követelmény az, hogy akkor riasszon, ha erőszakkal nyitják ki a kocsit, vagy helyezik üzembe az indítóberendezést. A mi gyártmányaink viszont akkor is szirénáznak, ha valaki véletlenül rátámaszkodik az autóra. Ez pedig újbor idején könnyen előfordulhat, és ilyen esetben az álmukból felvert lakosok felháborodása teljesen jogos. A biztosító fizet Dr. Bránik Ladislav a bratislavai Állami Biztosító osztályvezetője nem rendelkezik pontos adatokkal afelől, mennyit fizet ki a biztosító évenként az autólopások által megkárosított gépkocsitulajdonosoknak. — Nekünk minden kárt meg kell téríteni, ha a gépkocsi biztosítva van. A károsult bejelenti az esetet a rendőrségen és a kötelező 2—3 hónapi várakozás után mi megtérítjük a tényleges kárt tekintet nélkül arra, hogy ez külső, idegen beavatkozás következtében keletkezett. A riasztóberendezésekről már tanácskoztunk a Skoda Művekkel, de tudomásom szerint eredménytelénül; az pedig úgy vélem természetes, hogy a tettesek ellen indított eljárás céltalan, hiszen döntő többségük csavarog, munkaviszonya nincs, és csak igen ritkán van szabadlábon. Nem hiszem, hogy a gépkocsilopást nem lehet megakadályozni, nem hiszem, hogy ez az a bizonyos „elvarázsolt kör", amelyből nincs szabadulás. Hazánknak minden fillérre szüksége van, tehát nem tűrhetjük, hogy évente sokszáz milliós vesztesség érje a közösséget. A kriminalisták és az autóipari szakemberek feladata kielégítő megoldást találni. De az i'júság erkölcsi tudatának megszilárdításáról sem szabad megfeledkezni! Ez: közügy — mindnyájunk kötelessége! PÉTERFI GYULA Ondrej Dúbravský szerelőcsoportja a Diószeg—Galánta közli szakaszon a felsővezeték felfüggesztése közben. (ČSTK — I. Dubovský felv.) Késik a villamosítás Bonyodalmak a Bratislava—Párkány közti szakaszon # Nem írhotó minden az augusztusi események rovására 0 Még behozható a hiány A szlovákiai vasutak villamosításának helyzete az év kezdetén kecsegtető volt. Idejében megindult a forgalom a Bfeclav—

Bratislava közti szakaszon, és eredményesen folytatódtak a munkák a Szlovákia fővárosából Párkányig, Illetve az országhatárig vezető vonalon is. Pedig az utóbbi 137 kilométeres szakasz rengeteg probléma elé állította a villamosítást végző vállalatokat. Márcsak azért is, mert itt rendkívül sűrű az utas-, valamint teherforgalom, nem ls beszélve a nemzetközi tranzitról, amely éppen ezt a Vonalat terheli meg leginkább. Az építkezésben 18 üzem vesz részt, és annak idején olyan kötelezettséget vállalt, hogy egy hónappal lerövidíti az átadás idejét. A legutolsó értékelésnél, amely a minap Párkányban valósult meg, Ján Lajčiak mérnöknek, a Keleti Vasút igazgatóhelyettesének nem volt könynyű szerepe. Olyan kellemetlen tervteljesítési százalékokról, kiesésekről, bonyodalmakról kellett beszámolnia, amelyek nagymértékben veszélyeztetik azt, hogy az első villamosvontatású szerelvény a tervezett időpontban, azaz az év végéig elindulhat Bratislavából Párkányba. A villamosítást munka nem egyszerű — különösen egy olyan megterhelt szakaszon, ahol nem korlátozható a forgalom .Ez a művelet ugyanis egyebek között számos híd és átjáró átépítését, sok ezernyi tartóoszlop felemelését, rengeteg felsővezeték felszerelését, a régi távösszeköttetési vonalak földalatti kábelekbe való „zárását", új biztonsági berendezéseket, az állomások átépítését, új váltóállomások s egyéb elektrotechnikai létesítmények felépítését és berendezését, szigorú ellenőrzési próbák elvégzését stb., követeli. Már augusztus 21 előtt sem volt minden rendjén, azután pedig még rosszabbodott a helyzet. Sok szerelő — nagyrészt csehországi vállalatok dolgozói — hazautaztak, az élet normalizálódása után csak fokozatosan tértek vissza munkahelyükre és most igyekeznek menteni, ami menthető. A legnagyobb lemaradás a távolsági kábelek lerakásában mutatkozik, ez pedig maga után vonja a meglevő távösszeköttetést biztosító, légi úton vezetett huzalok leszerelésének a késését. Tehát az új felsővezetéken sem végezhetők el a feszültségi próbák. A lemaradás itt 4—6 hét Ami a felsővezeték szerelését illeti, ez különösen a Galánta— Érsekújvár közti szakaszon, valamint az érsekújvári pályaudvaron késik, mert itt az ÚJ aluljárók és a vasúti pálya átépítése a kelleténél lassúbb ütemben folyik. Sok-sok munka vár még egyik legfontosabb vasútvonalunk villamosításának befejezéséig. A részletek nem érdeklik a nagyközönséget. Az építkezésben részt vevő vállalatokra és üzemekre viszont annál nagyobb felelősség hárul. Maguknak kell megtalálniuk a kiutat, meggyorsítani a műveleteket, mert a kiesést feltétlenül mielőbb be kell hoznunk és a nemzetközi tranzitforgalom szempontjából is oly nagy Jelentőségű vasútvonalunkat európai színvonalra kell emelnünk. Éneikül vasutaink nem teljesíthetnék vállalt kötelezettségeiket és a szállítók, valamint az utazóközönség részéről továbbra is szüntelen bírálatnak lennének kitéve. DÓSA JÓZSEF HÍVJUK A FIATALOKAT Beszélgetés Gustáv Grom rendőrkapitánnyal, a nyugat-szlovákiai kerületi parancsnokság káder- és szervezési osztályának vezetőjével Február óta sokszor szóba került a rendőrség. Az ötvenes évek deformációit egyesek az ő számlájukra akarták írni. Az augusztusi események azonban bebizonyították, hogy rendőreink meg tudják védeni szocialista vívmányainkat, jól ellátják feladatukat. Soraikban azonban egyre több fiatalra volna szükség. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre Gustáv Grom rendőrkapitánytól kértünk választ. • Az augusztusi események előtt hiány mutatkozott a rendőrségi állományban. — A létszám feltöltése még ma is gondot okoz. Az év végéig mintegy 290 embert vehetnénk fel. A távlati tervek szerint két-három év alatt állományunkat mintegy 750 fővel kellene feltölteni. Ha számításba vesszük, hogy a rendőrségtől is egyre többen mennek nyugdíjba, az említett Idő alatt, 1200—1300 fiatalra volna szükségünk. • Ki Jelentkezhet rendőrnek? — Minden fiatal — nemzetiségre valő tekintet nélkül — aki tényleges katonai szolgálatát letöltötte és egészségi állapota a rendőri szolgálatot megengedi. Magasságának legalább 165—170 centiméternek kell lennie. A jelentkezőknek legalább középiskolai végzettséggel kell rendelkezniük. Az érettségizetteket is szívesen várjuk. Persze büntetett előéletű fiatalokat nem veszünk fel. Itt említem meg, hogy nem akarunk toborzást végezni, hanem kiválogatjuk a legrátermettebbeket. • Milyen iskolázáson kell keresztülinenniök az újdonsült rendőröknek, és milyen a fizetésük? — A kezdők hathónapos Iskolázáson vesznek részt, ahol megismerkednek az alapvető dolgokkal, a rendőrség életével. A kezdő fizetés a középiskolával rendelkezőknél 1800, az érettségizetteknek pedig 1850 korona. Rangban is van eltérés. Az iskola elvégzése után lehetőség van a továbbképzésre. Bizonyos Idő elteltével az őrszolgálatból más, a legrátermettebbek előnyösebb beosztásba kerülhetnek. + Milyen tapasztalataik vannak a magyar nemzetiségű rendűrökkel? — A lehető legjobbak. Fegyelmezettek, körültekintők. Szlovákia fővárosában igen sokan teljesítenek szolgálatot. Csupán a hathónapos iskola okoz sokaknak gondot, mivel nem bírják eléggé a szlovák nyelvet. A legtöbb esetben, ha már szolgálatukba begyakorolták magukat, magyarlakta járásokba helyezzük őket. • Mi okozza a legtöbb gondot? — A lakáskérdés, jelenleg a városi főkapitányságon 200 lakásigénylőt tartanalt nyilván. Sajnos legényszállásaink is teljesen foglaltak. A tervek szerint 1970-ig egy 300 személy, befogadására alkalmas épületet kellett volna kapnunk, de erről manapság egyre kevesebb szó esik. A rendőrség volt épületeit mások rendelkezésére bocsátották, mi pedig boldogulunk, ahogy tudunk. A nemzeti bizottságok több gondot fordíthatnának problémáink megoldására, mivel a kerületi parancsnokság a lakáskérdés n\9goldására képtelen. NÉMETH JÁNOS k